Csak egy kis kiegészítés a Republicator utolsó posztjához:
Én az MDF helyében nagyon is tudnám, kit tennék a listám élére ahhoz, hogy annyi szavazatot kapjak, ami 3-4 jelöltet is kijuttat Brüsszelbe:
Gyurcsány Ferencet.
Persze csak akkor, ha tényleg ki is küldik utána.
Bár ebben az esetben az is lehet, hogy az egész magyar EP-delegáció MDF-esekből állna.
Nem szokásom profi médiumokat reklámozni (mást se), de itt egy kihagyhatatlan összefoglalás arról, hogy a Zorbánék miatt nem megy semmi, hogy miattuk tartunk itt. Mert hát a Zorbánék ráadásul soha semmi programmal nem állnak elő, ellenzékként csak kerékkötnek szakmányban, meg a Magyar Gárdával henteregnek testületileg. És állandóan kivonulnak az ülésteremből. Így nem lehet országot vezetni, egy felelős ellenzék nem így viselkedik (hanem nyilván felállva tapsol).
Szóval ide tessék kattintani.
Ha gondolatokat ébresztett, akkor OOKI (olvasd ott, kommentáld itt).
Tavaly tavasszal, mikor még mindenki optimistább volt, és nyoma sem volt a válságnak, a szép emlékű dr. Stein, magához ragadva a teljhatalmat (kb: Max Power) megalakított egy árnyékkormány-blogot, mely Republicator néven osztotta a politikusainknak nagyon is hiányzó észt. Engem mint az egészségügy várományosát hívott meg (akkor Horváth Ágnes volt a valódi, hozzá képest a félszemű is király lett volna).
Az idők és szerzők jöttek, mentek. Többek közt szeretett árnyékkormányfőnk is messzire szaladt. Ja igen, neki (szemben a ténylegessel) van tartása,és be tudta látni, mikor kell váltani. A Republicator viszont, ha ritkás posztokkal is, de megmaradt. Én megtartottam azt a szokásomat, hogy egy-egy ötletemet, ha a drmorcz.blog.hu eredeti témájától, az egészségügytől távol esik, még mindig ott publikálom. Hadd hívjam fel a figyelmet mai zsengémre a sok problémát felvető segélyezési rendszer átalakításáról. Itt olvasható.
Mai hír az Indexen: rendőrkézen a pécsi kézigránátos támadás egyik gyanúsítottja. A volt rendőr jelenleg egy óvoda gondnoka, korábban 18 évig rendőrködött. Saját bevallása szerint testvérével együtt a Fekete Kalap nevű hagyományőrző zenekarban játszottak.
Meggugliztam: a Fekete Kalapra kevés a releváns találat, de azok szerint egy cigány együttesről van szó. (Van bejegyzett kulturális BT-jük is, mint cigány folklóregyüttes kaptak Soros-támogatást).
Mielőtt továbbvinném a gondolatot, pár pontosítás:
1. A gyanúsított az gyanúsított, nem elkövető.
2. Legyen minél több cigány (és sváb, szlovák, magyar) hagyományőrző együttes, legyenek élők és népszerűek a hagyományok, támogassuk őket erőnkön felül is akár.
3. Nem minden cigány bűnöző, nem minden magyar ártatlan. Nincs cigánybűnözés, legfeljebb egyes bűncselekmények elkövetői között fordul elő gyakrabban valamely nemzetiság tagja (pl. fehérgallérosok között több a magyar).
DE: Emlékezzünk vissza a pécsi támadás visszhangjaira (forrás: Hír6):
- Kállai Ernő kisebbségi ombudsman elfogadhatatlannak tartotta, hogy a rendőrség kizárta a rasszista motivációt (azaz az én olvasatomban a rendőrség nem prejudikált).
- Helyi roma vezetők rasszista indítéktól tartó nyilatkozatotak tettek
- Mohácsi Viktória is hozta a formáját
- Teleki László egyenesen úgy fogalmazott, reméli, hogy végül bebizonyosodik, etnikai alapú volt a támadás.
Nagyon sokat használna a közéletnek, ha felelős pozícióban levő emberek a helyzetükből elvárható felelősséggel nyilatkozgatnának, nem keresnének ott is rasszizmust, ahol nincs. És persze ugyanilyen hasznos lenne, ha más csoportok nem látnák minden bűntényben a cigánybűnözés fogalmánakk igazolását.
Aki akar, kártyázzon, aki zenél, kalapozzon, de a rasszista kártyát tegyük már el végre.
Hír az szdsz.hu-ról:
Mohácsi Viktória elítéli a veszprémi tragédiával kapcsolatos erőszakot
... Az SZDSZ-es európai parlamenti képviselő az MTI-hez hétfőn eljuttatott közleményében leszögezte: "elítélek minden fajta erőszakot, bárki is teszi azt. Ebbe beletartozik a bosszúból elkövetett erőszakos cselekmény is. Azért élünk jogállamban, hogy a rendőrségre bízzuk rá a bűncselekmények felderítését, és az igazságszolgáltatásra az ítélet meghozatalát, illetve annak a végrehajtását. Ahol lehet, a bűnözést meg kell akadályozni, ahol a bűncselekmény már megtörtént, ott igazságot kell szolgáltatni - bármilyen származású is az elkövető."
Tisztelt képviselő asszony, ott Brüsszelben nem alapkövetelmény a szövegértés? Netán Hiller úrék Önt felmérve jutottak oda, hogy milliárdokat költenek az olvasási készségek fejlesztésére? Vagy csak a pártsajtóból tetszik tudni, mi történt idehaza?
1. Milyen bosszúból elkövetett erőszakos cselekményről tetszik beszélni? Arról, hogy ma a média és a komplett blogoszféra a veszprémi gyilkosságon lovagolt (persze ki-ki beállítottsága szerint)? Erőszakosan nagyra nyitották a szájukat? Verbális erőszakban részesítettek három gyilkost? Addig verték a billentyűzetet, míg elkékült?
2. Ön szerint kire bízták a polgárok a bűncselekmények felderítését, az ítélet meghozatalát és végrehajtását? Tetszett arról hallani, hogy a veszprémiek, az áldozatok hozzátartozói vagy akár az Önöknek oly sok szimpatizánst hozó Magyar Gárda pogromot tartott volna Enyingen? Vagy csak arról van szó, hogy a véleményük markáns (de pusztán verbális) kifejezését nem sikerült tolerálnia?
3. Ami az igazságszolgáltatást illeti, tetszett-e a hivatalos szervektől vagy akár a kormánytól és annak fejétől egyetlen ígéretet hallani, hogy példásan (=hasonló esetek megelőzésére alkalmas módon) büntetik meg az elkövetőket?
4. Még mindig az igazságszolgáltatásról: Tetszett-e már levélben vagy személyesen érdeklődni az Igazságügyi Minisztériumban, hogy mikor születik végre ítélet a nem túl bonyolult, de annál torokszorítóbb olaszliszkai ügyben?
5. Elgondolkodott-e azon, hogy a most tényleg minden korábbinál magasabbra csapó indulatoknak köze lehet ahhoz is, hogy az elmúlt évben a rasszizmusnak a jobboldalra Önök szerint ráhúzható vádjával játszadozva, politikai érdekből volt koalíciós partnerükel karöltve elmulasztották, hogy az akkori felháborító eseményeket - Olaszliszka, Kesznyéten, dányi rendőrverés stb. - feltárják és a büntetést kiszabják?
6. Végül, tett-e valamit néhány kirakat-manőveren túl azért, hogy a kisebbségnek, melyhez Ön is tartozik, segítsen a beilleszkedésben, normakövetésben, kétségtelen anyagi-kulturális lemaradásuk felszámolásában? Eszébe jutottak-e olyankor is a cigányok, amikor nem a kamerák kereszttüzében állva lehetett rasszizmusról rémüldözni, hanem tenni lehetett volna, hogy ne jusson ide az ország?
Indult egy új blog, Pirula a neve, tapasztalatokat tesz közzé az egészségügyről. A jószándékú kezdeményezés első körben jókora adag epeömléseket publikált. Anélkül, hogy bárki sérelmét kisebbíteni akarnám, sok esetben az is tetten érhető, hogy amiatt elégedetlen az illető, mert nem őt kezelték a legfontosabbként. Az elvárás érthető, csak logikailag nem értelmezhető (illetve egy módon, a keresztény szeretet logikájával, de ez túl messzire vezetne). Csak ízelítőül részlet egy bejegyzésből:
"Az alagsorban várakozunk délután 1/2 3-kor, éhgyomorra persze, gyomortükrözés lesz. Professzorkám viszont késik. Hideg van, fázunk. Társam kifakad: "A főorvos úr magánbetege vagyok, sok pénzt adtam neki, hogy kiemelten kezeljen! És most meg itt kell várnom, fáznom, éheznem." Nem sajnáltam őt. Én is fáztam, én is éhes voltam, de legalább ingyér. Miért adnék én bárkinek pénzt azért, hogy a munkahelyén a munkáját végezze? Méghozzá akkor, amikor azt előzetesen mondta. Tehát NEM 1/2 3-kor, hanem délután 1 órakor. Miért "kell" VÁRNI a szenvedőknek ezekre? Miért nem tudják beosztani az idejüket? És még csak elnézést sem kérnek, ami a bunkóság csúcs!"
Nos, vannak elégedett betegek is. Most kaptam email-ben egy verset, ahol egy beteg ír orvosáról, W doktorról. Az eredetiben a teljes név szerepel, de az illetőt nem ismerve hozzájárulását nem tudom kikérni a használathoz. Annyit segítek az olvasáshoz, hogy a név egy szótagú.
Jöjjön az elégedett vers egy orvosról:
Rövid hír ma az Indexen: Angliában felfüggesztettek állásából egy ápolónőt, mert felajánlotta az egyik gondozottjának, hogy imádkozik érte.
Gondoltam, megnézem részletesebben, mit ír erről a brit média, ezeket találtam: BBC News, Daily Mail, bbctags, a helyi baptista lelkész oldala, de megszólalt Northumberland legjobb bloggere és egy sor más is.
A sztori röviden úgy szól, hogy a 45 éves Caroline Petrie, aki egy egészségügyi szolgáltató alkalmazottjaként otthoni ápolási feladatokat végez, felajánlotta egy 79 éves nőbetegnek, hogy szívesen imádkozik érte. (A hírekből egyértelmű, hogy nem teátrális, közös imáról vagy hasonlóról volt szó.) A nőbeteg ezt nem szerette volna, az ápolónő pedig nem erőltette a dolgot. Másnap az idős nő (aki maga is keresztény) egy másik ápolónőnek megemlítette a dolgot, harmadnap Caroline-t felfüggeszteték állásából, és amíg nincs az ügyében ítélet, fizetést sem kap. Érdekes, hogy maga a beteg (akiért az ápolónő imádkozni akart) nem emelt panaszt. Részletesebb, és lényegében egybevágó információt az első két link (BBC, Daily Mail) tartalmaz.
Anélkül, hogy bárki világnézetét bántani akarnám, egy pár dolog ezzel kapcsolatban igen csak piszkálja a csőrömet:
1. Ápolónőnek lenni a segítő foglalkozások közé tartozik, Magyarországnál szerencsésebb anyagi helyzetű országokban is (tehát ahol jobban megfizetik őket) egyértelmű, hogy beteget ápolni hivatástudat kérdése is. Történelmileg jelentős hagyománya van annak, hogy elkötelezett hívők vállalják a betegek gondozását (l. pl. betegápoló szerzetesrendek). Nincs statisztikám arra nézve, hogy vajon ma Magyarországon (vagy Angliában) az ápolók, orvosok stb. mekkora része hívő (keresztény vagy más), de nem tűnik valószínűtlennek, hogy az adott ország átlagához képest felülreprezentáltak.
2. Aki betegekkel foglalkozik, nem csak a test bajaival találkozik. A betegek kiszolgáltatott helyzeténél fogva, ill. azért is, mert a betegek jelentős része az élet nagy kérdéseivel (egészség elvesztése, elmúlás) néz szembe, rengeteg félelemmel, aggódással, fizikai és lelki szenvedéssel szembesül az ápoló (ill. bármely eü. dolgozó). Épp ezért szép a betegekkel foglalkozók hivatása: a félelem pillanataiban " mezítelen emberként " (ha tetszik, álarc nélkül) áll előttük a beteg ember, és kéri (persze ki-ki a saját eszközeivel, nyelvezetével, személyiségével) a segítségét. Ebben a helyzetben (ha bele mer menni) minden ápoló csak a saját emberségére hagyatkozhat, melynek
integráns része a személyes hit is. Ha egy beteg tőle igényli a vígasztalást, én az ápolónőre bíznam, mit tud és akar megtenni.
3. Emiatt, és elsősorban a betegek érdekei miatt, nagyon szerencsétlennek érzek minden olyan jogszabályt, mely a beteg és ápolói kapcsolatába kívülről és szélsőséges mértékben szól bele. Ahogy egy egyházi fenntartású kórház (pl. ilyen a Bethesda kórház, Bp.) nem várja el, hogy csak hívők jelentkezzenek vizsgálatra, ill. nem is szabhat olyan feltételt, hogy pl. a betegek minden nap imádkozzanak, úgy az is nagyon visszatetsző, ha a jogalkotó az ápolókat csak mint betegkiszolgáló robotokat (és nem mint értelmes, érző, adott esetben hívő EMBEREKET) veszi tekintetbe. Ez persze nem jelenti azt, hogy a munkahely hittérítésre lenne való, de azt is visszásnak érezném, ha az erőltetett polkorrektség miatt ki sem derülhetne ki-ki milyen beállítottságú - ha és ameddig a betegnek ez előnyére válik.
4. A hír egyik különösen bájos mondatát az ápolónőt alkalmazó intézmény szóvivője mondta ki: "we will not be using her in this capacity until the outcome of our investigation is known", azaz nem HASZNÁLJUK őt (Caroline-t), amíg a vizsgálat eredménye ismertté nem válik. Ez a "használjuk" kifejezés messze nem tűnik olyan polkorrektnek, mint amit a cég az ápolóitól elvár.
5. Különösen furcsának érzem az angliai esetet, mert szervesen illeszkedik abba az irányvonalba, amit görcsösen polkorrekt viselkedésnek lehetne nevezni. Mondják (remélem, csak városi legenda), hogy egyes amerikai nagyvárosokban a lakók egy része sértőnek tartja, ha kellemes Karácsonyt kívánnak neki, és a polkorrektség nevében hadat is üzentek az év egyik legbensőségesebb ünnepének. Az is érezhető, hogy a polkorrektség nem minden irányban egyformán működik: tavaly a heathrow-i reptér egyik alkalmazotjának megtiltották, hogy nyakában kis (kb. 1x1 cm-es) keresztet viseljen, miközben muszlim és szikh kolléganői a vallásuknak megfelelő viseletben dolgozhattak. De hogy az eü-nél és Angliánál maradjak, nemrég egy párkapcsolati tanácsadót függesztettek fel állásából, mert nem kívánt homoszexuálisoknak szexuáis tanácsadást tartani. Az valahogy nem vevődött észre, hogy - amint a homoszexuálisnak joga van saját irányultságához - a tanácsadónak is joga van sajátos meggyőződéséhez.
6. Idemásolok egy mondatot a Daily Mail egyik újságírójának kommentárjából: "In our allegedly multicultural society, there is one religious group which is apparently not to be afforded equal respect, let alone treated for what it embodies - the foundational creed of this nation. That group is Britain’s Christians.". Azaz: "A közkeletű vélekedés szerint multikulturális társadalmunkban van egy vallási csoport, melynek látszólag nem jár ki a többieket megilető tisztelet, és még kevésbé kezelik úgy, mint az ország alapját képező hit megtestesítőjét. Ez a csoport a brit keresztények csoportja." A cikk szerzője saját bevallása szerint zsidó vallása ellenére nagyra értékelte, hogy az édesanyját terminális betegségén végigkísérő elkötelezett keresztény nővérek az ápolás mellett imádkoztak is érte.
7. Végül érdeklődve várom, hogy - most, hogy miniszterelnökünk figyelmeztet a klerikális reakció veszélyére - mikor jönnek elő itthon is az első orvosperek, ahol a beteg az "Isten áldja, Szabó néni" köszönést fogja sérelmezni.
Update: Van olyan kórház Magyarországon, ahol kedvesek, mosolyognak, türelmesek ... de attól tartok, politikailag nem korrektek.
A miskolci rendőrkapitány mozgalmas hétvégéje (péntek: cigányozás-gyanús megnyilatkozás, szombat: leváltás, vasárnap: rehabilitálás) a Konzervatóriumtól a NOL-ig mindenkinek megragadta a figyelmét. Az eset egy sor érdekes tanulsággal bír. Egy párat csokorba szedtem, íme:
1. Az igazság nem mindig politikailag korrekt (és ez nem az igazságra dehonesztáló).
2. Miskolcon tényleg nagy lehet a baj a közbiztonsággal, ha a kormánypárt nem a szélsőjobbos veszélyről mantráz, hanem latba veti befolyását, hogy a kapitány (aki eddig, úgy látszik, tett is a városért) a helyén maradjon.
3. Gusztos Péter és a többi zsigerből jogvédő beállítottságú tényező befolyása kezd az őket megillető helyre kerülni.
4. Nem elképzelhetetlen, hogy helyi szinten a két nagypárt együttműködjön a közösség érdekében (mint ahogy Miskolcon az MSZP és a Fidesz is támogatásáról biztosította a kapitányt).
5. Valószínűleg a roma társadalmon belül sem egységes a bűnelkövetők megítélése (tehát ott is van, aki a jogsértéseket tarthatatlannak ítéli).
6. Ha valakinek 2006 okt. 23. dacára az lett volna az illúziója, hogy nálunk a fegyveres testületek nem kézi vezérléssel működnek, az gondolkodjon el arról, hogy pár borsodi MSZP-s potentát elég volt ahhoz, hogy az országos rendőrfőkapitányt hátraarcra kényszerítse.
Egy sokak vérnyomását megemelő indexes olvasói vélemény szöveghűen, pirossal a saját kiegészítéseim. Pénteken Pásztor Albert, miskolci rendőrkapitány a következőket mondta egy sajtótájékoztatón [1]: "Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a közterületi rablások elkövetői cigány emberek. Igazából Miskolcon legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar, minden más rablás viszont az ő részük. (...) Mi, rendőrök, teszünk azért, hogy kivegyük a részünket a fiatalok neveléséből. A baj csak az, hogy a sok kis aranyos cigánygyerekből gyakran lesz durva és kegyetlen bűnelkövető." Pásztor kijelentései a mai magyar közéletben nem különösebben megdöbbentőek – Munk Veronika sem döbbent meg, csak úgy visszakézből írt 2 A4-es oldalt -, a rendőrkapitány csak kimondta, amit a többség - legyen szó rendőrökről vagy általában a társadalomról - gondol. Amikor 1996-ban felmérés készült arról, hogy mi a magyar rendőrök véleménye a cigányokról, az derült ki, hogy a rendőrök fokozott bűnözési hajlandósággal jellemzik a cigányokat. Itt elegáns lenne megemlíteni a forrást, ki, milyen módszerrel, kinek a pénzén készítette, de sebaj. A több mint 1500 megkérdezett rendőr 54 százaléka kapcsolta össze a cigányokat a "bűnöző életmóddal", 71 százalékuk pedig egyetértett azzal az állítással, hogy ahol nincsenek cigányok, ott jóval könnyebb a rendőri munka. Munk V. ezt mint a rendőrök véleményét interpretálja, és arra használja fel, hogy rasszista mivoltukat illusztrálja. Elfeledkezik egy másik lehetőségről, hogy ti. ez a megkérdezett rendőrök tapasztalata. Majd idézi a felmérés szerzőit: "Legszélsőségesebbnek a rasszisták tűnnek, akiknek romaképét az elutasítás, türelmetlenség, előítéletesség, sztereotipizálás jellemzi, amit összhangban látnak a cigányellenesnek tartott közvéleménnyel. E csoport jelenléte nem túl nagy arányú (10%). Az előítéletesek a megkérdezettek 27 százalékát adják. E körben ugyanazok a tünetek fordulnak mint elő mint az előző csoportban, de megnyilvánulásuk kevésbé intenzív" - fogalmazott a kutatási jelentés. Kérdés, mi alapján tartják a szerzők az adott csoportba sorolt rendőröket rasszistának ill. előítéletesnek. Ugyanakkor ezt a besorolást Munk V. saját kénye-kedve szerint használja, elfelejtve, hogy ezek szerint a rendőrök 37%-a fajgyűlölő/előítéletes, mégis 71% szerint könnyebb ott a rendőri munka, ahol nincsenek cigányok. Akkor 34% sötétben bújkáló előítéletes? Vagy róluk elfogadjuk, hogy objektív a véleményük? Az elmúlt pár év előítélet-vizsgálatai szerint a társadalom közel nyolcvan százaléka egyetért azzal a gyakorlattal [2], (ez a link a mélyűrbe hull) hogy egyes szórakozóhelyekre nem engedik be a cigány vendégeket, miközben a magyarok kétharmada úgy véli [3], hogy a bűnözési hajlam a cigányok vérében van. A kétharmad - valójában 62% - értelmezése azért nehéz, mert az elentett kijelentéssel (a romák között ugyanannyi a bűnöző, mint a hasonló körülmények közt élő nem romák között) 48% értett egyet. De Munk V. céljainak jobban megfelel a 2/3, mint egy kisebb szám.
A számok nem hazudnak: Pásztor kijelentéseit olvasva most az Index-olvasók jelentős hányada is arra gondol (Munk V.-nak semmi bizonyítéka nincs arra, hogy az Indexet a teljes lakosságot reprezentáló minta olvassa (lásd pl. internet-használat a lakosság körében), de azért megpirongatja őket), hogy jaj de jó, végre valaki magas rendvédelmi pozícióból újra kimondta, hogy a cigánybűnözés (így, egybeírva) létezik. Ezt Pásztor nem mondta ki. Nem azt mondta ui., hogy „a” cigányok (általában) követték el, hanem „cigányok követték el”. Tehát nem általánosít, hanem a konkrét (feljelentésre került) ügyekről beszél. Az olvasók egy másik része pedig arra gondol, Pásztor egyszerűen az igazságról beszélt, az igazságról beszélni pedig jó. A Pásztor-féle kijelentésekkel azonban több komoly baj van. A rendőrkapitány nem beszélt például arról, hogy csinos fiúk, lányok voltak-e az elkövetők, hogy milyen farmer volt rajtuk, ahogy arról sem, néznek-e ezek a bűnözők Dextert, vagy inkább Dr. House-t néznek. Egyedül arról beszélt, hogy a bűnözőket ő egy népcsoporthoz sorolja. Ezzel nem mást állított, mint hogy életük a születés pillanatában meghatározott, vagyis a lopás- és rablásvágy vérükből és/vagy a kultúrájukból fakad. Ez durva csúsztatás, a kapitány ilyesmit nem mondott, ő a konkrét elkövetőkről beszélt. Aki ezt nem tudja a szövegéből kiolvasni, az vagy értelmezési zavarokkal küzd, vagy tudatosan ferdít. A származás kiemelésével mutatta meg a "mi" és az "ők" közötti éles határvonalat, amit tovább hangsúlyozott azzal, hogy rámutatott: még a lelkiismeretes rendőri munka sem elég ahhoz, hogy kinevelje a cigányokból a bűnöző hajlamot. Arról viszont hallgatott, hogy az összes erre vonatkozó kutatás szerint a romák többségéhez hasonló szociális helyzetű (alacsony iskolai végzettségű, munkanélküli, nagycsaládos, komfortot nélkülöző lakáskörülmények között élő) nem cigány népességen belül pontosan ugyanakkora a bűnözők aránya(itt egy vessző lemaradt, csókolom) mint a cigányok körében. Vagyis lehet, hogy az ő nyolc rablásának elkövetői tényleg mind cigányok voltak (mint megtudtuk, ezt a kihallgatáson maguktól vallották be, hiszen jogszerűen ilyen adat nem kérető és nem tartható nyilván)(akkor persze kérdés, a Munk V. hivatkozta tanulmányok, amik a nyomort és nem a népcsoportot teszik felelőssé, honnan veszik az állításaikat, amelyek egyébként nyugodtan lehetnek igazak), de ennek a ténynek a hangsúlyozásával éppen a bűnözés valódi okát - egyszerűen szólva: a nyomort - hazudta el (értjük már, a kapitány hazudik). A Borsod Online pénteki videójában [4] Pásztor arról beszélt, hogy cigány és nem cigány képtelen egymás mellett megmaradni: "Betelepült az Avasra egy jelentős számú cigányság. Olyan emberek, akik szerintem maguk sem akarnak ilyen helyen lakni, igényük nincsen rá. Eszükbe sem jut, hogy ott majd hitelt kell törleszteni, közös költségekhez hozzá kell járulni. Abban nem gondolkoznak, hogy itt már együtt kellene élni más, konszolidált életvitelű helyi lakosokkal... A kisebbségi nemzettársainkkal nem megy az egymás mellett élés. Ennyi." (Jó lenne tudni, ez a kapitány véleménye, vagy az ott lakók, közös képviselők stb. tapasztalata. Nem mindegy.)
"Cigányok" és "magyarok" teljes elkülönítésének igénye logikusan következik Pásztor és a hozzá hasonlóan gondolkodó honfitársaink elképzeléseiből. Ezt a teljes elkülönítést honnan vette a kollegina? Az éppen általuk is folyamatosan hivatkozott mindennapi tapasztalatok ugyanakkor éppen azt mutatják, hogy a jelenleg is működő elkülönülés fokozza, nem pedig megoldja a problémákat. És mi van azokkal a falvakkal, ahol nem működik az elkülönülés? Kesznyétenről tetszett már hallani? Vagy esetleg Wahorn András interjúját tetszett olvasni a Heti Válasz-ban? Gettók, rezervátumok: bármilyen vonzónak is tűnne sok millió honfitársunk számára (akiket ezzel a mondattal nemes egyszerűséggel a nácikkal sikerült egy platformra tenni) mint megoldás, a helyzet az, hogy az ilyesmi nemcsak jogilag és erkölcsileg védhetetlen, gyakorlatilag megvalósíthatatlan, hanem teljes mértékben haszontalan is lenne. Magyarország legnagyobb kisebbségi csoportja és a többség békés egymás mellett élése mindenkinek, cigánynak és cigányellenesnek egyaránt érdeke, a másik megoldás ugyanis az egyre mélyülő szegénység és a fokozódó erőszak. Olcsó fogás, de tetszene pár ötletet adni, hogyan kellene a sok millió honfitársnak eljárnia, hogy könnyebb legyen az együttélés?
Pásztor ezzel a jól artikulált cigányozással keresztülhúzta a rendőrségnek az utóbbi években az esélyegyenlőség és a hivatali előítéletek csökkentése terén tett erőfeszítéseit. Arról se feledkezzünk el, hogy azok az állampolgárok, akik vagy ötvenen kaszával-kapával támadtak jó egy éve Dányban két rendőrre, szintén tettek a frontok megmerevedéséért. És példa, sajnos, van elég. Hiába írogat leveleket [5] dr. Bencze József rendőr altábornagy Kállai Ernő kisebbségi ombudsmannak arról, hogy nem előítéletesek a rendőrök a romákkal szemben, és hiába ígérgeti, hogy esélyegyenlőségi tervet készít a rendőrség, hiába hangoztatja Draskovics Tibor rendészeti miniszter, hogy sokkal több roma rendőrre van szükség, ha jön ez a rendőrkapitány, és arra utal, hogy márpedig a bűnözés a cigányok vérében van. Még egyszer: ilyet nem mondott. Nyilvánvaló, hogy a félszívvel, felülről erőltetett, "politikailag korrektnek" vélt beszédmód kudarcot vallott többség és kisebbség együttélési problémáinak kezelésében. Aminek az az egyszerű oka, hogy magyar állampolgárok milliói számára köszönőviszonyban sincs a mindennapok valós helyzeteivel. És persze a PC erőltetői elfeledkeztek arról, hogy működő megoldásokat kínáljanak, leszámítva persze a kakaóbiztos számítógép-jellegű ötleteket. Ellenhatásként a nyilvánosságban is egyre inkább polgárjogot nyer a Pásztor-féle "őszinte" beszéd, ami eredményét tekintve abban különbözik a finomkodó bölcsészdumáktól, hogy nem csupán elfedi, hanem tetézi is a bajt. Erre nincs bizonyíték. Egyelőre annyi történt, hogy volt pár demonstráció, ami remek lehetőséget adott a kormányfőnek, hogy a terjedő szélsőjobbról vizionáljon, de ezt azért akkora bajnak nem gondolom.
Egyfelől, persze, ostoba tökfej ez a Pásztor, de ennyire nem egyszerű a helyzet. Pásztor sokkal inkább tünet, véres kelés (cseppet sem hangulatkeltő metafora) a (nem létező) esélyegyenlőségi mozgalom arca közepén. A mindennapos bazmegezéssel egyenértékű szaloncigányozás természetessége, a cigányok molotovkoktélos gyilkolászása [6] (bár Draskovics azt ígérte, minden elemét a nyilvánosság elé tárják, a kiemelten fontosként kezelt ügyről nem lehet véglegeset tudni, így azt sem, volt-e rasszista indíték, de ez a tény Munk V. számára nem jelent problémát) és a Magyar Gárda masírozása után egy magas rangú rendőrtiszt miért tartaná kínosnak, hogy nyilvánosan rasszista kijelentéseket tegyen? Az ORFK gyorsan reagált, dr. Bencze azonnali vizsgálatot rendelt el [7], és intézkedett arról is, hogy Pásztort más beosztásba vezényeljék. Egyelőre nem lehet tudni, hova, hogy melyik az a poszt, amelyben a cigányozás a rendőrkapitányinál jobban megengedhető. Szerintem ilyen poszt nincs, de arra sem tudnék ötletet adni, milyen munkát találjon az, aki nagyokat csúsztatva próbál olvasókat manipulálni. Esetleg a politikai pályát javaslom, de az újságírást és oktatást – amit MV a Google alapján művel – semmiképp.
Példa nélkül álló nyilatkozatra ragadtatta ma magát Miskolc rendőrkapitánya. Pásztor Albert egy interjúban expressis verbis kijelentette, hogy a Miskolcon utóbbi időben megszaporodott utcai rablások elkövetői cigányok. Több elgondolkodtató mondatát is idézte az Index, melyekben arról beszélt, hogy a probléma elhallgatása nem segíti a megoldást. Az sem volt érdektelen, hogy kijelentette, Miskolc egyes részeit este érdemes elkerülni. Ilyet eddig magyar városról, felelős tisztségviselő szájából nem hallottunk.
A rendőrség a felvetett, a közbiztonság aggályos állapotát jelző problémára a rá jellemző határozottsággal reagált: az ORFK vezetője Pásztor Albertet tisztségéből felmentette, és kijelentéseiről vizsgálatot kezdeményezett.
Természetesen a kisebbségek jogai iránt érzékeny Gusztos Péter is megszólalt, " egy olyan országban, ahol a kirekesztettség és a kisebbségvédelem továbbra is megoldatlan probléma". De megszólalt a Helsinki Bizottság társelnöke is, hasonló szellemben. Holnap már Gyurcsány Ferenc is erről fog blogolni, Bolgár György betelefonálókat faggatni, és napok kérdése, hogy kiderüljön, Pásztor Albert titkos Fidesz-ügynök.
Egyértelmű, hogy egyetlen népcsoportot, sőt egyetlen embert sem szabad alaptalanul vádolni, kirekeszteni, stb. Az is egyértelmű, hogy Magyarországon még vannak ezzel kapcsolatos teendők. És persze emberek, akik abból kovácsolnak tőkét, hogy a jóérzésűek lelkiismeretére apellálva állandóan a média színpadán tartják a vélt vagy valós kirekesztéseket.
Már csak az a kérdés, mikor fog valaki azzal is foglalkozni, hogy valakik (romák, hindik, marslakók, ősmagyarok, tökmindegy) embereket támadnak meg Miskolcon, kerteket fosztogatnak Kesznyétenen, kábeleket lopnak MÁV-fővonalakon, adót csalnak Budapesten, satöbbi.
Lassan már tényleg nem lehet élni ebben az országban.
Apdét:
Miskolc MSZP-s képviselői éltek lobbierejükkel, és Pásztor Albertet visszahelyezték hivatalába. Eddigi munkájával ugyanis elégedettek voltak (nota bene: a Fidesz is). Ez akár hepiend is lehetne, de valamit nem értek: akkor most történt törvénytelenség, vagy nem? Igaza van-e Gusztos Péternek, vagy nincs? Vagy igaza van, de ez nem számít? És egyáltalán, szabad-e szocialista (fideszes, emdéefes, szadeszes stb) politikusnak a törvényt hajlítgatni? Mert vagy az, aki elítélte, vagy az, aki felmentette, a logika szerint hadilábon kell álljon a törvénnyel.
Nemhiába szajkózták szorgos sajtómunkások az érdekpárti miniszterek mondókáját arról, hogy az állami egészségügy (aminek a fenntartása egyébként az ő felelősségük lett volna) ezer sebből vérzik, és a megoldás a magántőke bevonása, a profitorientált eü. megjelenése. Alig van olyan eü. témájú blog, ahol ne jelennének meg az "én csak magánorvoshoz / nyugati országba járok kezeltetni magam" jellegű kommentek. A jelenség tagadhatatlan, kis hazánkban is virágzásnak indultak a magánvállalkozások. Még jelen sorok írója is próbálkozik ilyesmivel.
Csakhogy.
Garancia-e a magánklinika/rendelő/kórház arra, hogy a beteg jobb ellátást kap? Illusztrációként álljon itt egy beteg története, állami és privát szereplőkkel, amiben a hibákat kiemeltem. A történetért köszönet C*-nek.
A történet szenvedő alanya egy hetvenes évei elején járó, jó karban levő asszony, aki vagy 3 éve észlelte, hogy a jobb keze erősen remeg. Először (állami) reumatológiára küldték, mert korábban ugyanazon oldali vállfájdalma volt (amitől persze a kezének, főleg a fájdalom elmúlta után, nem kellene remegnie - 1. hiba). A reumatológus nem talált semmit, elküldte (állami rendelésre) ideggyógyászhoz. Az ideggyógyász úgy gondolta, a beteg remegésének az oka nem tisztázható (ez eddig ok, egyes esetekben az ún. hosszmetszeti követés segít), de további vizsgálatra nem küldte, kontrollra nem hívta vissza (2. hiba). Ezután kerestek fel ismerős javaslatára a *** Klinikát Budán (bocs, de nem szeretnék hitelrontási perbe keveredni). Itt egy idegsebész látta a beteget, de részletesen nem vizsgálta meg (3. hiba). A diagnózist azért eltalálta (Parkinson-kór), de a pontosabb kórisméhez (a Parkinsonnak több altípusa van), a teendők megítéléséhez részletes vizsgálat kellett volna. Az idegsebész anélkül, hogy előzetesen bármely gyógyszert kipróbáltak volna, a remegés súlyos voltára hivatkozva műtétet javasolt (4. hiba), amit persze ő végzett volna el (természetesen a saját állami munkahelyén, hálapénz reményében - etikailag kifogásolható). Miután a beteg úgy gondolta, hogy először mégis inkább egyéb kezelési módszerrel próbálkozna, az idegsebész olyan gyógyszert javasolt, ami nem elsősorban a remegés kezelésére alkalmas, és a Parkinson-kórnak csak késői szakában javasolják az adását, mert rendszeres szedése súlyos mellékhatásokat okozhat (5.hiba). A beteget két vizsgálatra küldte tovább a *** Klinika szervezésében: egy helyben elvégzett műszeres remegés-vizsgálatra (12.000 Ft, állami eü-ben Budapesten 0 Ft-ért 2-3 héten belül elérhető) és egy koponya MRI vizsgálatra (40.000 Ft, melyből az MRI-t elvégző intézet 20.000 Ft-ot kapott meg - az MRI egyébként Bp-en 6-8 hetes várakozással 0 Ft-ért elérhető, ebben az esetben sürgősségről szó sem volt, a remegés ekkor már 2 éve állt fenn). Mivel egyik esetben sem sürgős vizsgálatról volt szó, a fizetős vizsgálatra előjegyzés, különösen az MRI esetében, ahol a pénz felét egyszerűen eltették, szintén etikailag kifogásolható. Az eset közlője azt nem tartotta etikusnak megkérdezni, mennyit kért az idegsebész a vizitekért (összesen 3 vizit volt), de én megtettem. A *** Klinika információja szerint a 20 perces vizitért valamivel kevesebb, mint 10.000 Ft-ot kérnek el (ez önmagában nem kifogásolható, de a *** Klinika helyében én figyelnék arra, hogy az orvosaim megvizsgálják-e a beteget).
A beteg ezután döntött úgy, hogy fölkeresi az állami egészségügyben dolgozó C*-t, aki részletesen kikérdezte, megvizsgálta, leleteit áttekintette, kezelését megbeszélte, recepttel és a háziorvosnak szóló javaslattal ellátta. Az egy órás nettó idejű vizsgálatért (melyre munkaidő után került sor) ráutaló magatartás nélkül, a beteg kezdeményezésére kapott 5.000 Ft hálapénzt (etikailag kifogásolható), aminek nagyon örült.
Pártunk és Kormányunk kreativitása nem ismer határt. Az új évre új programmal rukkoltak ki, hogy a magyar gazdaság úgy kifehéredjen, mint a patyolat. Aki beküldi a számlát (persze közüzemi díjak, mobilszámlák stb. nem játszanak), az esélyt kap arra, hogy nettő egymilliót nyerjen. Ki ne szeretné?
A magam módján én is szeretném a kormányt támogatni. Úgyis nehéz idők járnak rá. Már a külügyminiszter meg a kijevi és moszkvai magyar nagykövet se vakációzhat nyugodtan, holmi csip-csup gázkrízis miatt visszarendelik őket állomáshelyükre. És már a spájzban dekkol a keresztény kurzus, és szenteltvízzel töltött vízágyúkkal fogják tömegesen keresztelni a járókelőket. Az ember már nem tudja, mi jöhet még.
Lelkiismereti kötelességemnek érzem, hogy segítsem a kormányt abbéli törekvésében, hogy számla nélkül senki sem juthasson jövedelemhez. Ezért megpróbálom számlagyűjtésre ösztönözni az egyik legpimaszabb csoportot, akik milliókat tesznek zsebre anélkül, hogy bármi számlával bizonyítani kéne a jogosultságukat: a költségtérítésükkel manipuláló parlamenti képviselőket.
Eddig százezren gondolták úgy, hogy lehet Magyarországon is csökkenteni a korrupciót.
És Ön mit gondol? Segítene Seres Máriának? Egy kattintás ide, és kiderül, miről van szó.
Egy kis flashback 2008-ra az uborkáit árammal védő gazdáról és a véletlenül 3 kerítésen át arra járó rászorulókról.
Kulcsmondat 1:46-nál a szociális segély hasznosságáról.
Boldogabb Új Évet 2009-ben
Sokan hallottak már Seres Máriáról, és népszavazási kezdeményezéséről, melynek célja az, hogy a parlamenti képviselőknek csak számla ellenében járjon költségtérítés. Nem hiszem, hogy Mária előzetesen moderálná a honlapján a kommenteket, és azt kell hogy mondjam, az odalátogatók Magyarországon régen látott egyetértéssel fogadták az ötletet. Egy kivétel azért volt, egy országgyűlési képviselő felesége írt neki egy itt olvasható levelet. Érdemes elolvasni, nálam kiverte a biztosítékot. Első felindulásból kommentként megfogalmazott levelemet a köz üdvére ide is bemásolom:
Nagyságos Képviselőné Asszony!
Köszönöm, hogy megosztotta velem életének e legbelsőbb titkait. Köszönöm, hogy férjével együtt értem, értünk, ezért a lángoktól ölelt kis országért dolgozik. Köszönöm, hogy nap nap után férje felveszi öltönyét, mely a sok tisztítástól már-már kopottasnak tűnhet, aztán fogja szerény táskáját, és bemegy a parlamentbe dolgozni. (Egy kis terhet levennék azért a válláról, legyen szíves szóljon neki, hogy nem minden nap van plenáris ülés. Ha szerda és szombat között erre hivatkozva tűnik el, fogadjon magánnyomozót, Asszonyom.)
Köszönöm továbbá, hogy megmutatta, a nép egyszerű gyermekei is milyen magasra juthatnak. Pl. egy funkcionális analfabétából is simán lehet politikusfeleség, ha nem is érti meg, hogy Seres Mária - valószínűleg a társadalom nagyobb részétől eltérően - nem azt kívánja, hogy a képviselők, ideértve az Ön kiváló férjét is, munkájuk értékének megfelelően, azaz ingyen dolgozzanak. Csak azt, hogy legyenek kedvesek és a költségtérítésüket számlák alapján vegyék igénybe.
Itt jegyezném meg, hogy mivel tudomásom szerint a képviselők nem egyéni vagy társas vállalkozásban vezetnek minket egy szebb jövő felé, nagy kérdés, hogy mi alapján kellene egyáltalán elszámolni a költségeiket. Majd ha a közalkalmazott tanár számla ellenében költségtérítést kap a szakkönyvekért, a közalkalmazott orvos költségként leírhatja a tudományos konferenciák részvételi díját (ezek egy részén kötelező résztvennie, hogy szakképesítését ne veszítse el), vagy a gyermeket nevelő családoknak számla ellenében visszatérítenék a gyerekruhák, -cipők stb. árát, akkor én is egyetértenék a költségek számla elleni megtérítésében.
Végül köszönetemet fejezem ki, hogy levelével rávilágított, nem csak az mszp-s képviselők élik meg érdeksérelemként, ha a földi halandókkal egyenlő bánásmódban részesülnek. Még pár hasonló megnyilvánulás, és s Fidesz új többsége úgy el fog tűnni, mint ha sosem lett volna.
És akkor már csa a Megasztár döntősének fogják azt kiabálni: "Viktor! Viktor!"
Egy kis hiánypótló gyűjtemény a CSTOF-ok* értelmezéséhez:
|
22 évesen megkapta élete nagy lehetőségét: |
egy 65 éves, befolyásos rendező szeretője |
|
egymásnak lettünk teremtve: |
első randi után útban van a baba |
|
hagyományos családmodell híve: |
pénz a bankban, asszony a konyhában, gyerek a sarokban, ő a kocsmában |
|
igazi mackó: |
nagydarab, kövér, szőrös, büdös, és hosszú a körme |
|
ismét boldog: |
ismét dugják |
|
kétszer voltunk nyaralni: |
kétszer utaztunk el egy víkendre egy bulvárlap fotósával hármasban |
|
már az első találkozásnál vibrált köztünk a levegő: |
nagy köteg húszezres volt begyűrve az izompólója vállpántja alá |
|
már kilenc hónapja vagyunk együtt: |
kezd terhessé válni a kapcsolatunk |
|
megmutatja új párját: |
felhívott minket, hogy fotózzuk le őket |
|
végre megmutatja új párját: |
felhívott minket, hogy fotózzuk le őket, mert kell nekik a zsé |
|
mellette megtaláltam életem értelmét: |
1) kőgazdag 2) ő az indok, aki miatt otthagyhatom megunt és beteg házastársamat |
|
nem egy kimondott konyhatündér: |
a fakanálról eddig azt hitte, az két angol szó |
|
örömmel veti bele magát a háziasszony szerepébe: |
ízlésesen el tudja rendezni a Big Mac körül a sültkrumplit |
|
ő fedeztette fel velem a vidéki élet örömeit: |
háztáji sertéshizlaldájuk van |
|
párja vállalkozó, nem szívesen áll a kamerák elé: |
kiskorúakat dolgoztat uránbányában, vagy körözés alatt áll |
|
szenvedélyes: |
rendszeresen elver |
|
vacsorával várja a párját: |
végre elsajátította a pizzarendelés fortélyait |
|
valami van a levegőben: |
következő számban jönnek a beállított „leleplező” képek az első csókról |
|
vállalkozást indít: |
műköröm-stúdiót nyit az Újpest Központnál |
|
sikergyanús vállalkozást indít: |
erotikus masszázsszalont ugyanott |
*CSTOF: csak titokban olvasható folyóirat
Ha tetszett, de egy kis komolyságra is vágysz, kattints ide, és kezdj Te is aláírásgyűjtésbe. Nem rokonom, nem is ismerem, de egyetértek vele, és segítségedet nagyon köszönöm!
Nem is volt annyira rossz, amikor vagy 40 éve a kisdobosok és úttörők csillogó, jövőbe vetett tekintettel tették a jót (legalábbis a kurzusfilmekben). Vitték át az öreg nénit a túloldalra, szüreteltek, pár ávvel korábban Hanságot csapoltak le ... egyszóval élték azt, amit prózaian segítésnek, emelkedettebben önmagunk ajándékozásának lehetne hívni.
Aztán jött ugye a renszerváltás meg az antallboross, kicsit később a tömjénzsóti, a cserkészek és (bár nem tartósan) a szívgárda. A liberális oldalról meg a felvilágosultság, a másság tisztelete és a tolerancia (bár az utóbbiak nem terjedtek ki az egyik kisebbség - a hívők - tagjaira). Egyszerre úgy tűnt, kihuny a gyermekek szemében a láng, és a fehérbotos nénik mindörökké az úttest nekik rendelt oldalán kell hogy éljenek, mert nincs, aki segítsen rajtuk.
Egy tegnapi hír azonban meggyőzött arról, hogy vannak még tettrekész, megénekelhető fiatalok: A hitelezőjét és annak kilencéves lányát meggyilkoló ózdi állatnak (ahogy Boris Vian mondaná, bocs, de ez a helyes kifejezés) két tizenéves lány segített a holttesteket "eltakarítani".
Nyilván úgy gondolták, nem helyes, hogy az a szegény fiú egyedül fáradozzon. Vagy a féltő aggódás vezette őket, hogy esetleg a holttestek látványa valakinek pszichotraumát okozhat. Netán közegészségügyi megfontolásokból döntöttek úgy, hogy az egyik holttestet nem hagyják csak úgy, hanem egy víztartályba zárják.
Örülhetünk, hogy vannak köztünk olyan fiatalok, akik kicsinyes egyéni érdekérvényesítések helyetta szolgálat szellemében végzik szorgos mindennapi munkájukat.
Mikor egy hete már megint lezárták az Andrássyt, hogy munkaidőben ráérős biciklizőket lehessen fotózni a záróvonalon, a blogszférában ismét lezajlott a szokásos szócsata a kerékpárral és autóval munkába járók között. Ki-ki vérmérsékletétől és járgányától függően öntötte az epét magából, mintha legalábbis az üdvössége múlna a járműválasztáson. Az egyik sarkalatos téma az volt, ki és hogyan szabálytalankodik, ki a nagyobb genya (segítek: aki nem az általam preferált járművel jár...)
Mivel a vélemény szent, de a bizonyíték sem rossz, elhatároztam, hogy a saját módomon hozzájárulok a megoldás kereséséhez. Keddtől kezdve egy héten át figyeltem, hogy a látókörömbe kerülő biciklisták közül hányan közlekednek szabályosan, és hányan nem. A megfigyelés a VI-VII-VIII-IX. kerületekre vonatkozott (itt mozogtam), csak azokat a bicikliseket vettem bele, akikről eldönthető volt, hogy betartják-e a szabályokat (tehát kihagytam a pillanatra felbukkanókat). Nem tekintettem szabálytalanságnak egyes ajánlott eszközök (sisak, láthatósági mellény, ill. fényes nappal a lámpa) hiányát, ill. egyes olyan kihágásokat, amik betű szerint szabálytalanok, de akkor és ott másokat nem veszélyeztettek (pl. nem számítottam szabálytalannak, ha valaki széles, de nem bicikliúttá nyilvánított járdán olyankor közlekedett, amikor nem volt a környékén gyalogos). Ha valaki több szabálytalanságot követett el (pl. este kivilágítatlan kerékpárral ment át a piroson) azt egy esetnek vettem (ti. nem a szabálytalanságok, hanem a szabálytalankodók aránya érdekelt).
Az egy hetes időszak alatt megfigyelt 30 biciklisből 19 közlekedett szabálytalanul. Ez 63%-nak felel meg.
Szerintem ez sok, és ha másnak is hasonló a tapasztalata, az nem fogja elősegíteni a kerékpárral közelkedők iránti rokonszenv növekedését. Szerintetek jól van ez így, kedves biciklisek?
Egy mondat a Malév egyik vezetőjétől, ha jól értettem, marketinges:
(az új web-alapú jegyvásárlással) "... az utas felveszi a jegyet a dropoff deszknél, átsétál a szekjuriti csekken és már ott is van a tranzit éreában..."
Mindezt persze ceglédberceli angol kiejtéssel.
forrás: Info Rádió
Arra az esetre, ha a nyár végén a blog rajongóinak népes tábora már hiányolná az agymenéseimet, hadd ajánljak egy friss posztot második otthonomból, a Republicatorról. A téma egészségügy, a górcső alatt a Hospinvest... A szerző neve nem garancia a színvonalra.
Az önök intézményének létrehozása abból a feltételezésből indult ki, hogy a magyar egészségügyi ellátás színvonala nem megfelelő, és az intézmények ill. a meglévő hatóságok (pl. ÁNTSZ) alkalmatlanok a helyzet megváltoztatására, a jogszabályok betartatására.
Mint honlapjukból kiderül, az Önök munkásságának tekintélyes része a betegek ill. hozzátartozóik benyújtotta panaszok kivizsgálása. Előzékeny módon, a panaszos nevének és címének ill. a konkrét eset körülményeinek közlésén kívül tőle sem anyagi, sem más hozzájárulást nem várnak. Honlapjuk tájékoztatójában arra sincs utalás, hogy - akár kirívóan - indokolatlan panasz esetén a panaszos az eljárás alá vont intézmény ill. személyek felé bármely jóvátétellel tartozna. Így érthető, hogy rövid fennállásuk dacára tekintélyes számú üggyel kell foglalkozzanak (pl idén januárban 29-et zártak le).
Kizárólag a szimmetria kedvéért úgy döntöttem, anonimizált formában közreadok egy másik történetet, ahol az ellátást a beteg akadályozta. Íme:
A kb. 15 éve cukorbetegség, kb. 20 éve magas vérnyomás miatt kezelt, más kórház ellátási területén lakó XY úr beutaló nélkül kereste fel ügyeleti időben intézményünket. Elmondása szerint kb. másfél éve van mindkét oldali fülzúgása, a fülek környéki terület zsibbadásával. Úgy érez, mintha az erek beállnának. Emiatt időnként mindkét fülét bedugja, ez a fülzúgást csökkenti. Fül-orr-gégészeti kivizsgálás nem mutatott kórosat.
Kb. egy éve vannak szorító, sapkaszerű, tarkótáji fejfájásai, melyek miatt eddig nem vizsgáltatta ki magát. Fájdalomcsillapítót eddig nem próbált.
Idén június végén, kb. 2 héttel korábban kezdődött irány nélküli szédülés miatt jelentkezett háziorvosánál, aki több vizsgálatra (neurológia, nyaki doppler, kardiológia, neuropathia-vizsgálat) küldte, ezeket azonban építkezésük miatt a beteg nem végeztette el. Vérnyomását, vércukrát elfoglaltságai miatt nem mérte.
Június ...-án reggel ébredéskor mko. füle be volt dugulva, enyhe, nem forgó szédülése volt, feje is zúgott. Egyszer hányt. Feje csak később kezdett fájni. Panaszai alapján Internet segítségével agyvérzést véleményezett, emiatt kereste fel intézményünket.
A beteget megvizsgáltam, fenyegető agyi érkatasztrófára utaló jelet nem találtam (a panaszok alapján ez nem is lett volna várható). További kivizsgálásra a területileg illetékes intézménybe irányítottam.
A beteggel kapcsolatos észrevételeim, kérdéseim a következők:
1. XY úr orvosszakmai szempontból indokolatlanul vett igénybe szakellátást egy kiemelt, XY úr vonatkozásában ellátási kötelezettséggel nem bíró egészségügyi intézményben. Teljes ellátási ideje a fél órát valamivel meghaladta. Ezzel (bár erről nem feltétlenül tudott) hátráltatta több, nála súlyosabb állapotban lévő beteg ellátását. Mi a Felügyelet álláspontja az indokolatlanul és/vagy területi ellátási kötelezettséget figyelembe nem véve kezdeményezett vizsgálatokról?
2. Az ellátásért XY úr semmiféle ellenszolgáltatást nem fizetett. A Felügyelet álláspontja szerint megengedhető-e, hogy az ellátók a jogszabályban előírt kötelezettségeiken túl végzett munkáért ne részesüljenek plusz javadalmazásban?
3. Amennyiben a beteg nincs súlyos állapotban, továbbküldhető-e részletes vizsgálat nélkül a területileg illetékes ellátóhoz?
4. Milyen intézkedéseket tervez a Felügyelet a hasonló esetek visszaszoríatása érdekében?
Ha július, akkor kánikula, jégesők eeeekkora darab jegekkel, vírusfertőzés a gyerektáborokban, ilyesmi. A nyaralók kevésbé szerencsés része már tölti a szabadságát, az igazán fontos embereknek már csak 2-3 hetet kell lehúzniuk. Uborkaszezon.
Aki igazán el szeretné kerülni az érdemi vitát, ilyenkor dobja be a számára fontos kérdéseket a társadalmi köztudatba. Ez történt két éve az akkori egészségügyi reformot megalapozni kívánó Zöld Könyvvel, melymek megismerésére és véleményezésére egy teljes, de sajnos nyári hónapot szánt a nagyívű reformer. Aztán persze jöttek mégis ellenérvek orvosszakmai körökből, betegegyesületektől stb, akik voltak elég balekok, hogy a nyári pihenés helyett ingyen állítsanak össze magas színvonalú anyagokat. Ezeket a minisztérium böcsülettel összegyűjtötte, még rövid dokumentumban össze is foglalta, feltette a netre, aztán úgy elfeledkezett róla, mint Horváth Ágnes a magyar szívkatéterezési lehetőségekről. A reform pedig dübörgött tovább, mint a Pannon Pumától általában megszoktuk.
Az idei július új meglepetést tartogat. Jelenlegi, e ciklusban már a harmadik eü. miniszterünk pár napja szellőztette meg az új eü. rendszer programját, melynek vitájára szintén a nyár kb. egy hónapját bírják szánni.
Kérem, ne tessenek minket kétszer ugyanabba a folyóba lőni! Árt az egészség(ügy)nek!
Egy kis falu polgármestere nagyobbat tett, mint Kossuth Lajos: bevitte a médiába és 3 napon túl (ameddig, ugye, minden csoda tart) ott is tartja a települést. Monok világhírű lett - legalábbis Magyarországon. Anélkül, hogy részletes elemzésbe kezdenék - ezt már elegen megtették -, véleményemet két portré megrajzolásával szeretném ismertetni.
Az első ötvenes, normálisan öltözött, német értelmiséginek is becsületére váló szemüveggel felszerelkezett roma asszony. Sárospatakon, segélyezettek lakta (bocs a burkolt rasszizmusért), leromlóban levő házban lakik, egyedül neveli a fiát (az nem derült ki, van-e más családtag). A korral és dohányzással járó kisebb kellemetlenségeken túl nincs olyan jelentős betegsége, ami az életvitelét vagy munkaképességét befolyásolná. Amikor megkérdezik, hogy mit gondol a segélyekről, munkáról, megélhetésről, a válasz egyszerű: Most havi kb. 50 ezer Ft segélyt kap. Azért a párezer forintért, amivel a munka többet adna, az asszonynak nem éri meg napi 8 órát erre szánni. Tehát segélyből él, és nem is akar mást. Ebbe nő bele a gyereke is.
A második egy 17 éves lány, akit a rendelőben láttam, túlhajtottsággal magyarázható panaszok miatt. A lány Bp. mellett, csonka családban él (válás után apjánál maradt). Egy kisváros szélétől kb. 2 km-re laknak (pont annyira, ahonnan már nem lenne érdemes gyalog nekiinduljon).A család speciális vendéglátó tevékenységet végez (nem írom le pontosan, mert túl speciális, nem az a cél, hogy rá lehessen ismerni), vállalkozásban. Ez a család egyetlen jövedelemforrása.
A lányt minden reggel apja viszi be a közeli kisváros gimnáziumába,és délután is ő hozza el. Eddig jól tanult, már az órákon megjegyzett annyit, ami elég volt neki a 4.5 feletti átlaghoz. Most, a gimi 3. évében rontott. Kéne ugyanis egy kicsit az anyaggal suli után is foglalkozni, különösn úgy, hogy egyetemre szeretne menni. De nincs rá ideje. Iskolaidőben napi 3-4 órát, a nyári szünet alatt napi 10-12 órát dolgozik, mert ha ő nem tenné, nem lenne, aki elvégzi. A tanulás és munka miatt gyakorlatilag nincs szabadideje, a várostól való távolság miatt pedig barátai sem. Pedig bájos, értelmes; max. annyi hibája lehetne, hogy kissé koravén. Felméri, hogy ez a helyzet számos problémát okoz neki, mégsincs szíve (és kiskorú lévén persze lehetősége sem), hogy kiszálljon. Ha megtenné, könnyen lehet, hogy bukna a cég, és bele sem szeretne gondolni, mi lenne akkor szívbeteg édesapjával. Édesanyja szerint a vállalkozásra ment rá a házasságuk is, de ő sem látja, mi lehetne a kitörési pont. Az apa nem ért máshoz, és 50 felé nemigen tudna másba fogni.
Szóval itt van két ember, ha tetszik, két sors. Mindketten részesülnek az adóforintjaimból (a sárospataki asszony a segélyek révén, a lány az ingyenes iskoláztatás miatt). Én, ha tehetném, csak az egyiket támogatnám, de őt akár a megszokottnál jóval nagyobb mértékben is.
És te mit tennél?
Egy: Ha valaki megnézi a Központi Statisztikai Hivatal honlapját, az egészségüggyel kapcsolatban egy sor érdekes adatra bukkanhat. Bár az adatok nem túl frissek (2004-ig bezáróan tárgyalják a témát) figyelemre méltó, milyen nagy mértékben vesszük igénybe az egészségügyi ellátórendszert. 2004-ben 100 emberre kb. 100 belgyógyászati ellátás jutott (azaz átlag egyszer mindenki felkeresett egy belgyógyászt). Itt még lehet arra hivatkozni, hogy a krónikusan egészséges (és orvost csak a Vészhelyzetben látó) tömegek mellett elöregedő lakosságunkra tekintettel indokolt ez a szám. De nézzük akkor a laborvizsgálatokat! 2004-ben 100 lakosra 1277 laborvizsgálat jutott, ami már egy tényleg durva szám. Minden olyan lakosra, akinek egy laborvizsgálata sem volt, jut egy másik, akinek 26-szor ontották a vérét. Mennyi lehetett ebből a felesleges ismétlés?
Kettő: Kis színfolt a mindennapjaimból. Idős embert hoz be a mentő azzal, hogy pár órája elgyengült a jobb oldala és a beszéde elakadt. A beteget nem kíséri hozzátartozó (gyakori eset), korábbi zárójelentéseit nem hozta el. Beszélni már tud, ha lassan is. Igen-nem kérdésekkel kiderül, hogy magas vérnyomásra szed többféle gyógyszert, cukorbetegség miatt inzulint használ. A gyógyszerei nevét és adagját nem tudja, a vérnyomáscsökkentőről annyit tud, hogy az a hosszúkás rózsaszín biztos arra való (utóbb kiderült, nem arra, hanem érszűkületre). Hozzátartozójának van ugyan mobiltelefonja, de a számára a beteg nem emlékszik, így nem tudjuk felhívni, hogy megkérdezzük a gyógyszerei nevét és adagját, vagy pl. hogy allergiás-e valamilyen készítményre. Kábé fél óra telik el a kórelőzmény felvételével, gyakorlatilag minden eredmény nélkül.
Három: Még egy gyakori eset. Hatvanas, ápolt, precíz nőbeteg érkezik vizsgálatra. Amikor a kórelőzményéről kérdezem, elővesz egy gondosan összeállított mappát, amiben időrendben, genothermmel lefűzve található meg 1966-tól napjainkig eddigi 33 kórházi kezelésének zárójelentése, mellette külön mappában a laborok. Több mint 20 percbe telik, amíg átlapozom őket és a lényeges dolgokat leírom a saját számítógépes programunkkal a beteg ambuláns lapjához.
Négy: Saját példa, de sajnos a mai egészségügyben bármikor előfordulhat. Két sürgős dolog között, rohanvást cserélek kötést, a kesztyű levétele után még valamit igazítani kell, ennek során kevés vér csepeg a kezemre. A betegről két hónappal később derül ki, hogy C-hepatitise van...
A megoldási javaslat pár nap múlva...
