Indult egy új blog, Pirula a neve, tapasztalatokat tesz közzé az egészségügyről. A jószándékú kezdeményezés első körben jókora adag epeömléseket publikált. Anélkül, hogy bárki sérelmét kisebbíteni akarnám, sok esetben az is tetten érhető, hogy amiatt elégedetlen az illető, mert nem őt kezelték a legfontosabbként. Az elvárás érthető, csak logikailag nem értelmezhető (illetve egy módon, a keresztény szeretet logikájával, de ez túl messzire vezetne). Csak ízelítőül részlet egy bejegyzésből:
"Az alagsorban várakozunk délután 1/2 3-kor, éhgyomorra persze, gyomortükrözés lesz. Professzorkám viszont késik. Hideg van, fázunk. Társam kifakad: "A főorvos úr magánbetege vagyok, sok pénzt adtam neki, hogy kiemelten kezeljen! És most meg itt kell várnom, fáznom, éheznem." Nem sajnáltam őt. Én is fáztam, én is éhes voltam, de legalább ingyér. Miért adnék én bárkinek pénzt azért, hogy a munkahelyén a munkáját végezze? Méghozzá akkor, amikor azt előzetesen mondta. Tehát NEM 1/2 3-kor, hanem délután 1 órakor. Miért "kell" VÁRNI a szenvedőknek ezekre? Miért nem tudják beosztani az idejüket? És még csak elnézést sem kérnek, ami a bunkóság csúcs!"
Nos, vannak elégedett betegek is. Most kaptam email-ben egy verset, ahol egy beteg ír orvosáról, W doktorról. Az eredetiben a teljes név szerepel, de az illetőt nem ismerve hozzájárulását nem tudom kikérni a használathoz. Annyit segítek az olvasáshoz, hogy a név egy szótagú.
Jöjjön az elégedett vers egy orvosról:
W DOKTOR
mint egy pisztráng
felfele az árban
W doktor rendel
egyszál
egymagában
és mindannyiszor
ha tovább repül
ifjabb lesz egy kicsit
megmerül az árban és
frissebb lesz
mint annak előtte
hogy ott járt nála
az előző
megdicsőült arccal távozó
paciens
mert
a problémája
már megoldást nyert
vagy afele tart
gyógyulás vár rája
-----------
legyőzve egy hullám
de a többi várja
hogy rajta is átkússzon
a pisztráng "szárnya"
reménykedve zúg
a vízesés árja
------------
mindegyik pacienst
széles mosoly várja
hogyha zavaros
megtisztul a víz
ha elfogy egy hullám jön helyette tíz
és az utólsó
bizakodva várja
jöjjenek
jó sokan
szép sorba utána
-------------
üde vizesés lesz
a zsibongó massza
örökifjun derűs
a hős pisztráng arca
széles
nagy ívben jókedvet sugároz
még a Nap is kisüt
a fénylő székek
pardon a sziklák közt
nem repül ki a doktor
pardon a pisztráng
/a költő is ember
és téveszthet olykor
ő csak egy író
nem pedig egy doktor/
a partra
formában tartja
egy sajátos
magányos
urológusi ősi lendület
attól fogva
hogy a kezébe először szikét vett
hova való
ez a pisztrángember
honnan e lendület
szembe
felfele úszik
és a rendelő előtt
sorszámot szorongat
a vízesés tömeg
közülük voltam
én is csepp
