Egy: Ha valaki megnézi a Központi Statisztikai Hivatal honlapját, az egészségüggyel kapcsolatban egy sor érdekes adatra bukkanhat. Bár az adatok nem túl frissek (2004-ig bezáróan tárgyalják a témát) figyelemre méltó, milyen nagy mértékben vesszük igénybe az egészségügyi ellátórendszert. 2004-ben 100 emberre kb. 100 belgyógyászati ellátás jutott (azaz átlag egyszer mindenki felkeresett egy belgyógyászt). Itt még lehet arra hivatkozni, hogy a krónikusan egészséges (és orvost csak a Vészhelyzetben látó) tömegek mellett elöregedő lakosságunkra tekintettel indokolt ez a szám. De nézzük akkor a laborvizsgálatokat! 2004-ben 100 lakosra 1277 laborvizsgálat jutott, ami már egy tényleg durva szám. Minden olyan lakosra, akinek egy laborvizsgálata sem volt, jut egy másik, akinek 26-szor ontották a vérét. Mennyi lehetett ebből a felesleges ismétlés?

Kettő: Kis színfolt a mindennapjaimból. Idős embert hoz be a mentő azzal, hogy pár órája elgyengült a jobb oldala és a beszéde elakadt. A beteget nem kíséri hozzátartozó (gyakori eset), korábbi zárójelentéseit nem hozta el. Beszélni már tud, ha lassan is. Igen-nem kérdésekkel kiderül, hogy magas vérnyomásra szed többféle gyógyszert, cukorbetegség miatt inzulint használ. A gyógyszerei nevét és adagját nem tudja, a vérnyomáscsökkentőről annyit tud, hogy az a hosszúkás rózsaszín biztos arra való (utóbb kiderült, nem arra, hanem érszűkületre). Hozzátartozójának van ugyan mobiltelefonja, de a számára a beteg nem emlékszik, így nem tudjuk felhívni, hogy megkérdezzük a gyógyszerei nevét és adagját, vagy pl. hogy allergiás-e valamilyen készítményre. Kábé fél óra telik el a kórelőzmény felvételével, gyakorlatilag minden eredmény nélkül.

Három: Még egy gyakori eset. Hatvanas, ápolt, precíz nőbeteg érkezik vizsgálatra. Amikor a kórelőzményéről kérdezem, elővesz egy gondosan összeállított mappát, amiben időrendben, genothermmel lefűzve található meg 1966-tól napjainkig eddigi 33 kórházi kezelésének zárójelentése, mellette külön mappában a laborok. Több mint 20 percbe telik, amíg átlapozom őket és a lényeges dolgokat leírom a saját számítógépes programunkkal a beteg ambuláns lapjához.

Négy: Saját példa, de sajnos a mai egészségügyben bármikor előfordulhat. Két sürgős dolog között, rohanvást cserélek kötést, a kesztyű levétele után még valamit igazítani kell, ennek során kevés vér csepeg a kezemre. A betegről két hónappal később derül ki, hogy C-hepatitise van...

A megoldási javaslat pár nap múlva...