... leginkább morcogás

The Moosebutter Quadruplets meet John Williams:

Az elmúlt pár napban a magyar egészségügy szomorújátékának újabb szép mozzanataival találkoztam. A sort a Magyar Nemzet egyik munkatársa kezdte, aki azon tűnődött, az orvosok "miért értek ily hirtelen türelmük végére, hiszen az elmúlt hatvanöt évben semmivel sem bántak jobban velük". A cikk amúgy szép példája a tájékozódás nélkül megírt értékítéletnek, de azért megér egy ugróhivatkozást (höhö).

A másik, jóval nagyobb nyilvánosságot kapott hír az volt, hogy a főváros havi 120 ezres bruttó bérért keres utcaseprőket: ez annyi, mint egy rezidens orvos bruttó fizetése. Nem csoda, hogy a Rezidens Szövetség azt fontolgatta, jelentkezni fognak az utcaseprői állásokra, persze lehetőleg tv-kamerák kereszttüzében.

Érdekes, és nem csak az egészségügyben dolgozók, hanem az ország lakosságának lelkiállapotára utal az az adat, mely szerint a felnőtt magyar lakosság hatoda gondolkodik külföldi munkavállaláson vagy végleges kitelepülésen: húsz éve nem volt ilyen magas az elmenni akarók aránya.

A magyar egészségügy helyzete, vagy a ránk, orvosokra közvetlenebbül vonatkozó elvándorlás persze összetettebb kérdés annál, mint amit egy szokásos fekete-fehér, "Orbán Jó - gyurcsány rossz" ill. "Gyurcsány Jó - orbán rossz" cikkecskében ki lehet fejteni a fizetett pártsajtóban. Ha a MNO cikkét jegyző újságíró veszi a fáradtságot és végigböngészi saját lapját, akkor egész oldalas cikkeket találhat mértéktartó orvosoktól (nem Éger Istvánra gondolok, hanem szakmájukban nagyot alkotó szakorvosokra), akik évek óta mondják, hogy egyre romlik a helyzet, és egyszer töréspontra jut az egészségügy. Ezen cikkek jó részét még akkor írták, amikor a MNO ellenzéki lapnak számított, így akkor érthető örömmel közölték őket. Mindenesetre annyi már ezekből a cikkekből is leszűrhető, hogy a mostani elvándorlási hullám nem előzmények nélkül alakult ki. A lehetőségek nőttek meg relatíve hirtelen (munkavállalás egyszerűsödése Nyugaton, ezzel párhuzamosan ugyanott nővér-, és orvoshiány).Aki elolvassa, amit a rezidensek mondanak, azt is észreveheti, hogy nem nyugati fizetéseket akarnak, egy németországi fizetés kb. negyede (!) már elég lenne, hogy ne menjenek el annyian. Szóval ez nem a pénzéhesség, még mindig nem.

Amiről kevesebb szó esik, és szerintem legalább olyan fontos, az a társadalmi megbecsültség, és a társadalmi közeg. Egyre többen azért (is) mennek el, mert elegük van a magyar társadalom egyre nagyobb rétegeire jellemző primitívségből, egymás folytonos lealázásából, a sunyiságból, az "okosba" megoldásokból. Sőt, ennek eü-i vetületéből, a hálapénzből is. Nem akarnak élni és gyereket nevelni egy olyan környezetben, ami az ún. "hagyományos" értékeket nem képes megőrizni, sőt láthatóan a saját meggyőződését is képes eldobni kevés haszonért cserébe. Ide kívánkozik annak a másik MNO-s szerzőnek az esete, aki nagymagyarként szlovák rendszámú autóval közlekedett, megjegyzem olyannal, ami munkahelyemen a főorvos lehetőségeit is meghaladja.

A MNO-cikk írója azt is sérelmezte, hogy a vizitdíj ellen nem volt mozgalom, bezzeg most egyszerre sürgős lett az orvosoknak. Az állítás első felét illetően tényszerűen igaza van. Nem volt még egy árva "le a vizitdíjjal" FB-oldal sem. De ha utánajárt volna (újságírónál ez régebben szokás volt), azt találta volna, hogy a szakmai lapoktól és fórumoktól a nyilvánosság nyomtatott és elektronikus formáin át számos helyen tiltakoztunk a vizitdíj ellen (mint önmagában értelmetlen, az eü. számára plusz forrást nem, adminisztrációs terhet viszont annál inkább jelentő dolog ellen).

További, gyakran hangoztatott érv az orvosokkal kapcsolatban, hogy nem a rászorulókkal törődnek, csak a saját boldogulásuk érdekli őket, ill. az is, hogy hol marad a hazaszeretet. Ez szerintem nem más, mint a színtiszta demagógia. Az orvosok többsége ma is hálapénz nélkül látja el a betegeket, ill. egyértelmű, hogy a betegek többsége nem ad hálapénzt (szerencsére; a levezetést l. itt). Az orvosoknak nem a rászorulókkal van vitájuk. De egyre többen érzik úgy, hogy ilyen társadalmi környezetben, ilyen megterheléssel és felelősséggel járó munkát végezni nem éri meg, mert tönkreteszi egészségüket, családi kapcsolataikat, hogy olyan kétes fogalmakról, mint önmegvalósítás, személyes boldogság, harmonikus munkakörnyezet már ne is szóljak.

Az orvos-elvándorlás nem a hazaszeretet vagy hivatástudat hiánya. Ha az lenne, már feleennyi orvos sem lenne itthon.

Azok a boldog 80-as évek, így utólag milyen röhejes zenék voltak.

1. Vajon ki lehet olyan barom, hogy az 5 perc alatt kivonuló mentőt nem engedi a beteg közelébe?

2. Vajon mennyit keres ma egy mentőápoló / sofőr / orvos?

3. Vajon mikor fog az LMP / MSZP / Jobbik a mentősökért interpellálni, mikor fogja Richard Field a mentősöket Csillebércre evakuálni egy ilyen helyzetből?

A kép innen.

UPDATE: Azon háborodtak fel, hogy lassan ért ki a mentő. Mégis, milyen gyorsan kéne kiérniük, ha az 5 perc túl sok?

Az esküvőt nem hogy nem láttam, de utána sem olvastam, viszont van ez a dolog a menyasszony csokráról, amit ugye a háta mögé hajít, és aki elkapja, az megy legközelebb férjhez.

Ez egy kicsit olyan szerintem, mint a katolikus temetéseken, ahol, miután már többé-kevésbé kifogytak az ima-témákból, azért imádkoznak, aki a jelenlevők közül legközelebb megboldogul.

Esetleg lehetne ötvözni a kettőt, mondjuk az elhunyt legközelebbi nőrokona felvesz a sírhantról egy göröngyöt, a háta mögé dobja, és akit eltalál, az számíthat rá, hogy ő következik...

A 2011-es év tavaszára pattanásig feszült a magyar egészségügy helyzete. A Kórházszövetség szerint az elvándorlás miatt nincs olyan szakterület, ami ne számítana hiányszakmának. Az egészségügy valamennyi területén észlelhető anhedónia mellett a válság jeleként értékelhető, hogy egyre többször rúgják fel az orvosok az eddig alapvetően jellemző szakmán belüli szolidaritást. Erre példa a pécsi gyermekgyógyász rezidensek története, de az a hír is, hogy az egyik egyetemi klinikán az idősebb kollégák szinte kivétel nélkül arra szavaztak, hogy a náluk dolgozó rezidensek ne kapják meg a nekik járó 50%-os többletfizetést, ami pedig nem a klinika költségvetését terhelte volna.

Emellett akármerre nézek szét a neten, szinte kizárólag csak elégedetlen beteggel lehet találkozni, és az elterjedt vélekedéssel, hogy az orvosok szinte kivétel nélkül pénzéhes, bunkó állatok. A rezidensek pedig, akik havi nettó 100.000-nél kevesebbért gyakorlatilag az ügyeleti ellátás oroszlánrészét viszik, szóval a rezidensek csak ne sírjanak, végül is ők akartak orvosok lenni, és el ne menjenek külföldre, ha már a mi pénzünkből tanították ki őket…

 Rezidenstüntetés, 2009. Aki rezidens, azóta is csak szív

Vannak persze árnyaltabb vélemények is. Köztudott, hogy a magyar eü. forráshiánnyal küzd: a három visegrádi ország /Csehország, Szlovákia, Lengyelország/ átlagához képest nálunk a GDP 2,1 százalékával, 500 milliárddal jut kevesebb az egészségügyre. Egyre többen - köztük néhány elemző is - úgy gondolják, hogy a hálapénz tartja még úgy-ahogy egyben az eü. düledező épületét.

De mit is gondoljunk a hálapénzről? Egy 2009-es felmérés szerint éves szinten szűk 74 milliárd forintnyi hálapénzt csengetnek ki a betegek. Ez elsőre nagy számnak tűnik, különösen lélegeztetőgépre átszámolva, de pl. MÁV-kistafírozásnyi vagy négyesmetrónyi mértékegységben mindjárt nem olyan durva (mindig mondtam, hogy egy jó mértékegység aranyat ér, a kedvencem az öl per miatyánk). Ha pedig a 74 milliárdot az orvos-beteg találkozások számához hasonlítjuk (2009-ben kb. 134 millió), akkor kiderül, az összeg nem is olyan iszonyú nagy, átlagosan 552 Ft/találkozás. Mondhatni, a vizitdíjjal összevethető. Persze az analógia nem jó, mert a vizitdíjat nem az orvos kapta meg, és hálapénz-átlagot sem érdemes számolni, mert az orvosok egy része a közvélekedés szerint igen sok hálapénzt kap, míg egy csomóan pontosan nulla forintot. Ha azonban hitelt adunk a betegek által terjesztett „tarifáknak”, egy meglepő dolog derül ki: a betegek többsége nem ad hálapénzt.

Bár nincs olyan terület a hazai egészségügyön belül, ahol nem férne el a plusz forrás (épületfelújítás, műszerbeszerzés, gyógyszerkassza stb), nagy általánosságban elmondható, hogy a legsúlyosabb probléma az egészségügyi dolgozók elvándorlása és a még maradók kiégése. Bár messze vagyunk Bulgária helyzetétől, ahonnan az orvosok fele már elment, ha nem sikerül gyorsan megállítani a folyamatot, az a veszély is fenyeget, hogy a megnövekedett terhelés miatt olyanok is útra kelnek, akiknek korábban nem szerepelt a tervei között a külföldi munka. Elnézve a Széll Kálmán tervet és a konvergenciaprogramról eddig kiszivárgottakat, teljesen egyértelmű, hogy a járulékbefizetésekből és más, a NEFMI kompetenciájába tartozó forrásokból közeljövőben nem fog lényegesen több jutni az egészségügyre, így a bérek rendezésére sem. Ezért az egészségügyi ellátórendszer megmentése érdekében forradalmi lépésre van szükség:

A kormány tegye kötelezővé a hálapénzt.

Persze ezt nem hebrencs, hanem jól átgondolt és ellenőrizhető módon tegye, jogszabályban előre meghatározott tarifákkal, az orvos részéről számlaadási (és adózási) kötelezettséggel. A tarifák megalkotásához a számokat nyugodtan vehetnék a blogok világából. Ott úgyis mindenki mindent jobban tud. Segítségképpen, szintén a blogokból tájékozódva, pár alaptarifát papírra is vetettem. Olyan számokat igyekeztem megadni, amikkel kapcsolatban legalább részleges konszenzus volt a bloggerek közt.

Egyes rendkívüli esetekben (pl. soron kívüli vizsgálat, szakmailag nem indokolt esetben végzett vizsgálat, elismert szakértőnél történő vizit, stb) a fenti alapárakat előre meghatározott szorzókkal lehetne módosítani.

Milyen előnyökkel járna, ha bevezetnénk a kötelező hálapénzt?

- Akár könnyű elfogadni, akár nem, Magyarországon úgyis a levegőben van a korrupció. Ezzel a lépéssel legalább az eü-n belül végre intézményesülhetne, átlátható és kiszámítható lenne, nem kellene borítékokat dugdosni, nyíltan fel lehetne vállalni, mint az egyszeri orvos-celeb a fia másságát.

- Megszabadulnának a betegek attól a frusztrációtól, hogy a szomszéd ágyon fekvőktől kell tudakolják, mennyit ildomos adni a főorvosnak (ezzel legtöbbször csak feljebb srófolva az összeget).

- Végre jogosan moroghatnának a betegek, hogy mennyibe van nekik a kezelés, és hogy ezért a pénzért igazán megkaphatnák a tisztességes ellátást. Ezzel óriási pszichés tehertől szabadulnának meg, és jogosan érezhetnék a jól végzett morcogás örömét.

- A hálapénz adásának lényeges eleme, hogy a beteg plusz szolgáltatást vár, vagy remél. A kötelező hálapénz miatt mindenki egyformán jogosult lenne a plusz figyelemre, mindenkit soron kívül ellátnának, mindenki első lenne a zsúfolt szakrendelésen / műtéti programban / várólistán.

- Természetesen a kötelező hálapénz plusz forrást jelentene az eü-ben dolgozók számára, és az SZJA-n keresztül adóbevételt, méghozzá nem is keveset. A fenti tarifákkal számolva 3 hónap alatt csak a szülészek kb. 2.8 milliárdos bevételhez jutnának (és SZJA-ként kb. 440 milliót fizetnének ebből be). A háziorvosok ugyanennyi idő alatt 17-34 milliárd közötti összeget kapnának (a receptírások ill. orvosi vizsgálatok arányának függvényében), ezzel 2.7-5.4 milliárd közötti SZJA-t generálva. A járóbetegeket ellátó szakorvosok kb. 77 milliárdot tennének zsebre (mínusz 12.3 milliárd SZJA). A fekvőbeteg-ellátásért kapott összegeket nehéz lenne megbecsülni.

Ezt a rendszert szerintem 3 hónapig kellene fenntartani. Ennyi idő alatt a népesség legnagyobb része (akár saját maga, akár közvetlen hozzátartozója révén) személyes tapasztalatot szerezhetne az egészségügynek nyújtott személyes hozzájárulásról. Köztük nyilván annak a többmillió embernek a nagy része is, akik jelenleg sem TB-járulék formájában, sem egyéb módon nem járulnak hozzá az eü. kasszához.

Persze nyilván óriási lenne az elégedetlenség. Tüntetéseket szerveznének, ahol a betegeknek öltözött tüntetők lukas kórházi pizsamákban tolnák az orvosokat megszemélyesítő társaik Audijait. Gyurcsány Ferenc napi 3 gyújtó hangú, kurvajó baloldali bejegyzést írna a blogjába. Gréczy Zsolt sírós glosszákba burkolózva rettegne, mikor kezdi a kormány a Dunába lőni a kisnyugdíjasokat. LMP-közeli amerikai vállalkozók Csillebércen rendeznének be ingyenes fogászati rendelőket a rászorulóknak. A nyugati újságírók balról tájékozódó része arról beszélne, hogy az Orbán-kormány lábbal tiporja az egészséges élethez való alapvető jogot, elfeledkezve arról, hogy nemrég az USA-ban átlépte az 50 milliót az egészségbiztosítással nem rendelkezők száma.

Aztán 3 hónap múlva, mikor az első indulatok már lecsendesedtek, és Gyurcsány is csak a Szemlőhegy utcából üzen ki néha a Kossuth téren táborozó baloldali keménymagnak, a kormány szépen visszavonhatná a kötelező hálapénzről szóló jogszabályt, és helyette - immár mindenki nagy örömére - fenntartható szintre emelhetné, az eü. járulékok összegét, és kiterjeszthetné a járulékfizetési kötelezettséget minden állampolgárra.
 

Disclaimer: Azok számára, akik még nem találkoztak a bloggazda kissé sajátos stílusával és / vagy a homloklebenyük károsodott, megnyugtatásul közlöm, hogy a vastagon szedett javaslat és az utána következő szövegrész műfajilag a szatíra világába tartozónak érzi magát. A cikk célja csak annyi, hogy a valós (és bőségesen hivatkozott) adatok alapján felhívja a figyelmet az eü. válságára, és rávilágítson arra, hogy társadalmi szintű áldozatvállalás (pl. többlet-befizetés, a befizetők körének kiterjesztése) nélkül a ma megszokott ellátási színvonal sem tartható fenn.

Előrebocsájtva, hogy az erőszak monopóliuma maradjon az államé, hogy fekete / barna / posztnáci / protonyilas vagy azt utánzó egyenruhában a négy fal közt sem érdemes mutatkozni, hogy lepusztult kisebbségnek lenni több mint kellemetlen, azért azt gondolom, hogy a hétvégi események tragikumát sokat csökkenti, hogy ma hazatértek a kimenekítettek.

És az egészből csak a rossz szájíz marad, meg az ország gyűjtött be egy csomó, hosszabb távon se könnyen feledtethető rossz pontot a világ "műveltebb" részén.

Köszönjük, érintett kisebbség, Véderő, Jobbik, LMP, MSZP, és persze Fidesz.

Korábban még áltathattuk magunkat azzal, hogy csak itt-ott vannak bajok az egészségügyben, de mostanra már általános a szakemberhiány: mondhatni, a kozmetológiában is pattanásig feszült a helyzet.

Szerintem ezt érdemes megnézni. Mi már megtettük.

A morczos blog (szerény lélekszámú, ám kitartó) közönségét hadd örvendeztetem meg egy kis nyelvezettel.

Katt ide.

Ezt a beteget a minap láttuk, mindenesetre szerencsés, hogy nem angol nyelvterületen él:

Idézet a Medical Online-ból:

"Európai szinten a magyar orvosok dolgoznak a legtöbbet, mégis ők keresnek a legkevesebbet, így teljesen érthető, ha elhagyják az országot – mondta Claude Wetzel, az Európai Orvos-szakszervezetek szövetségének (FEMS) elnöke.

Az elnök rámutatott, hogy a rossz munkakörülmények is problémát jelentenek, de tény hogy Magyarországon az orvosok és a nővérek is rosszul vannak fizetve. Egy magyar szakorvos ugyanis 12 évnyi tanulás után kevesebbet keres, mint egy átlagpolgár – emelte ki.

Claude Wetzel hangsúlyozta: Magyarország GDP-je az elmúlt tíz évben 15 százalékkal emelkedett, az egészségügy kasszájába mégis 18 százalékkal kevesebb jutott."

Azt hiszem, oda jutottunk, hogy aki nem tud / akar hálapénzt elfogadni, vagy nincs lehetősége "zsíros" pluszjövedelmekre* , az jobban jár, ha elmegy olyan országba, ahol legalább anyagilag megbecsülik.

* Nálunk van olyan kolléganő, aki országosan elismert, PhD-fokozattal bír, mégis fordítania kell, hogy tudja a lakáshitelét fizetni. Mennyivel hasznosabb lenne, ha ezt az időt a betegekre tudná fordítani, olyan fizetés mellett, ami megfelel a tudásának és tapasztalatának...

Ezt Nagyváradon, a sétálóutca egyik kapualjában, még 2009 őszén láttuk. Biztos megélhetést sugall.

Katt a képre a teljes fotóért!

Ma ismét gazdagabb lettem, mert megtaláltam az ilkablogot. És hogy miért lettem ettől gazdagabb? Katt a képre és kiderül.

Ez most véletlen jött elő, egy másik Wim Wenders-film betétdalát kerestem, de ha már rábukkantam, akkor tessék, egy olyan film dala, amiben Otto Sander, Bruno Ganz, Lou Reed és Nastassja Kinski mellett Mihail Gorbacsov is szerepel.

A kollégiumban, ahol a negyedévet lehúztam, az egyik ajtón díszelgett az alábbi felirat, ami azóta is aktuális, sajnos:

Régi rossz szokásomnak megfelelően annotált bejegyzés következik, a Sárdobáló mai, Geréb Ágnes ítéletét a hálapénz-rendszerrel összemosó posztjáról. Normál betűvel az eredeti, kiemelttel a saját szövegem. Íme:

Nem állítom, hogy szakértője volnék a témának. A bejegyzés alapján ezt én sem merném mondani. Azt sem, hogy átfogó információim lennének a magyarországi helyzetről. Nekem sincsenek, de több régióból és szakterületről vannak belső információim. Azonban két dolgot állítok. Az egyik: a hálapénz zsarolás. Nana! l. lentebb. A másik: a hálapénz természetéből adódóan ez a legaljasabb orvosi hozzáállás nem mérhető pontosan. Nem tudjuk, ki és mennyit fizet mikor és melyik megyében.

Pontosítsunk: az az orvos, aki az OEP-finanszírozott rendszeren belüli eü. szolgáltatást előzetes megállapodással, plusz pénzért árul, az bűncselekményt követ el. Ez az esetek egy részében valószínűleg kimeríti a zsarolás fogalmát, más részükben inkább pozícióval való visszaélésként jellemezném, de nem vagyok jogász. Mindenesetre itt háláról nincs szó, aki fizet, az előnyt vásárol magának (pl. várólistán előbbre kerül, híresebb orvos kezeli, stb). A kezelés végén, előzetes megállapodás vagy az orvos ráutaló magatartása nélkül fizetett hálapénz szerintem nem bűncselekmény, de etikailag kifogásolható.

De azt tudom, hogy fizettem már hálapénzt. Volt, hogy csak szükségét éreztem, és volt, hogy konkrétan jobb ellátást, jobb orvost kaptam a hálapénzért - olyan orvost, akit a TB-járulékomból már kifizettem egyszer. Ezek szerint a bejegyzés írója már több orvost korrumpált. Gratulálok. Tisztában van vele, hogy ha nem utólag adta, bűncselekményt követett el? És ez nem zavarja abban, hogy erkölcsi magaslatokról nyilatkozzon az orvosokról en bloc?  És azt is tudom, hogy ahány ismerősömnek gyereke született, egy rejtélyesen egybecsengő 140 ezer forint/gyerekes hálapénz-tarifát mondott. Az én ismerőseim meg nulla és 100 ezer közöttit, az egységégesen 140E valószínűleg véletlen. Persze lehet, hogy mind hazudunk, lehet, hogy álmodtam az egészet. Minden olvasónknak nyilván van személyes tapasztalata, ítélje meg ennek alapján a fenti emlékeim hitelességét.

Geréb Ágnes viszont nem jattal dolgozott. Ezt ő állítja, és mért vonnám kétségbe, de az nem világos, miből él Geréb Ágnes, miből hozta létre Buda egyik nem épp olcsó részén a születésházat, stb. Az állami kereteken belül nem tudta képviselni azt, ami Nyugat-Európában bevett szokás, a természetes szülés gyakorlatát. Olyan gyakorlatot, amelyben az anya nem alárendelt helyzetben, egy hatalmas betegközpontban hozza létre a legegészségesebb dolgot az életében. Mert a szülés nemhogy nem betegség, de az emberi élet legegészségesebb eseménye, az emberi faj egészségének a fokmérője.

Geréb Ágnes gyakorlatában az előre nem várt komplikációk - és ennek megfelelően a halálozások - aránya nyugat-európai kórházak szintjén volt. Ennek sem vagyok szakértője, de ellentétes állítást sehol nem olvasni. Pontosítanék, mert én viszont már több helyen utánanéztem: Geréb Ágneséknél (akik a szakmai szabályok szerint igen válogatott terhes-csoporttal kellene dolgozzanak) annyi volt a halálozások aránya, mint ami a nyugati (ill. kb. a magyar) össz-szülészeti halálozási arány. Ez a szám viszont félrevezető, mert az össz-szülészeti számokban benne van a koraszülött, 6-800 grammos gyerek is, meg a terhességét végigdohányzó primitív kismama gyereke is. A pontos összehasonlításhoz a problémamentesnek ígérkező kórházi szülések halálozását kéne az otthonszülésekével összevetni. Nemrég egy holland munkacsoport cikkét szemléztem erről, érdemes elolvasni itt. Ezt a magasan kvalifikált orvost, aki az apás szülések magyarországi úttörője volt, majd kiváló munkát végzett bábaként ez igaz, bár szerencsére sok más kiváló szülész-nőgyógyász van rajta kívül, miközben szülések ezreit vezette le, már évtizedek óta próbálják ellehetetleníteni. És sajnos ő maga is sokat tett ezért, pl amikor eltiltás ellenére segédkezett szülésnél, vagy lefotózott egy kiskorú lányt a méhlepénnyel. Nem bocsátkozom ennél részletesebb elemzésbe. Bocs, de az eddigiek nem merítik ki az elemzés fogalmát.

A mai bírósági ítélet kapcsán csak azt jegyezzük meg: a zsarolók győztek. Ez egy óriási csúsztatás, nem a hála-, de inkább védelmi pénzt elkérő szülészek / sebészek / belgyógyászok / ortopédorvosok / stb. perelték be, nem ők irányítottak, hanem a bíró döntött így, stb. Ráadásul elsőfokon. Ha orvoshoz megyünk, és hálapénzt fizetünk, azért fizetünk, mert különben nem kapnánk meg az ellátást, amelyért már fizettünk, és amely törvényesen megillet minket. Ez, hogy nem kapnák meg az ellátást, egy súlyos állítás, alkalmas lehetne akár kollektív per indítására is, ui. az egész orvostársadalmat bélyegzi meg. A hálapénz a jogbiztonság teljes megszűnése, és amikor az életünkről, egészségünkről van szó, akkor ez a legsúlyosabb helyzet. Pláne, ha közben olyanokat kell támogatnunk, akik évtizedekig akadályozták, hogy Geréb Ágnes hivatásának jogi szabályozása legyen - ami miatt ő most két évig fogdában lesz.

Abban viszont egyetértünk, hogy a hálapénznek mihamar el kell tűnnie. Mivel azonban, ha a cikk írójának igaza van, a hálapénz az eü. rendszer olajozásának hatékony eszköze, változatlan vagy jobb színvonalú eü-t csak akkor lehetne csinálni, ha mindenki a valós ellátási költségeken alapuló eü. járulékot fizetne be a TB-kasszába. Tehát kb. 3x annyit, mint eddig az, aki fizetett. Tőlem már holnap kezdhetik.

- Fedezet van hozzá? - kérdezte a fiatalember, mikor a munkából hazamenet megálltam a hó közben felhalmozódott csekkeket befizetni.

Úgy látszik, már a postán is Armaniban kell megjelenni, hogy komolyan vegyenek.

Kisebb oldaldoboz-gyomlálások és egyéb ráncfelvarrások miatt a blog időnként akad, a kedvenc linketek esetleg átmenetileg eltűnik, pár blog esetleg kimarad az ajánlóból, mindezért elnézést.

Ez a tavaszia megújulás kifejeződése egy belső változásnak is, amin a blog gazdája megy keresztül, legalábbis ezt reméli.

És hogy mindez ne legyen olyan száraz, itt egy hegyi kórus egyenest a Dolomitokból, ami szintén tartalmaz rejtett utalást is:

Exportminőségű, vélhetően calici-csoportba tartozó hasmenés-vírus megvásárolható, bérelhető, vagy más kórokozóért elcserélhető a Morcz családnál. Ugyanitt krónikusba hajló pharyngitis ingyen elvihető.

Nem akarnék semmiféle kórushoz csatlakozni, különösen olyanhoz nem, amiben az MSZP is szólamot visz, de az, amit Lázár János mondott ("Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani") az gyomorforgató.

Hogy csak működési területemnél maradjak, hány ápolónő van, aki Lázár értelmezése szerint nem ér semennyit, hiszen nem vitte semmire (mást ne mondjak, nem járt közpénzből Audival), épp "csak" szó szerint a szarból-húgyból vakarja ki a beteg, magatehetetlen embereket.

Könnyű egyébként Lázárnak azzal dicsekednie, hogy nem ijed meg a munkától. Ezzel vagyunk így még pármillióan, annyi különbséggel, hogy nekünk nem jár az a laza 18 milliós költségtérítés, amit a 2002-2006 közötti ciklusban vett fel a szentem.

Török Gábor azt írja, két lehetőséget lát: Lázár vagy megpróbálja elkenni a dolgokat, és szép lassan elkókásodik, vagy elismeri a hibáját, és átmenetileg hátrább lép.

Én a társadalom és a Fidesz szempontjából is hasznosabbnak tartanék egy harmadik megoldást: Lázárt úgy vágják ki a Fidesz-vezetésből, hogy a taknyán csú lába sem éri a földet, és a továbbiakban legalább egy hónapig ápolóként dolgoztatják valamelyik krónikus belgyógyászaton. Természetesen ápolói bérért. Úgy, ahogy nemrég pár képviselő a bölcsődék világával ismerkedett. De megpróbálkozhatna Lázár úr a kezdő orvosok munkájával is, az ő fizetésükért cserébe, ahogy a Kettős Mérce írja. Azt a hat év egyetemet pedig fedezze a szülei megtakarításaiból mondjuk, vagy esetleg dolgozzon az orvosi mellett.

UPDATE: Ha igaz, a kurucinfo médiahekkje volt, hogy az eredeti szövegnek csak egy kis részét idézték, a teljes szöveg nem annyira durva. De azért a költségtérítés, az Audi, és a nagy mellény sajnos nem kontextus-függő.

hogy valahol mélyen bejön nekem a munkahelyem, mert mondjatok még egyet, ahol a vendégelőadó anélkül imitálhatja a beteg nyelvöltögetését, hogy erős, de türelmes emberek kivezetnék.

Ki mondta, hogy a tudomány csak száraz és unalmas lehet? Ki mondta, hogy 2-3 év kutatómunkáját csak 20 perces nyögvenyelős előadásban és 80-100 emészthetetlen oldalon lehet prezentálni? *

Íme egy kezdeményezés, ami megmutatja: Lehet Más a PhD. Melegen ajánlom a hazai doktori iskolák figyelmébe.

 *A jelenlévők persze kivételek

A versenyről itt lehet többet olvasni.

A hajtás után további izgalmas táncok mikrotubulusokkal, a vörösvértestek és fotonok interakciójával, és néhány fontos újdonsággal a Rhynchosporium secalis-ról. Csak ma! Csak nektek! A szerzők magyarázataival!

'That smokey voice...that deep guttural emotionally charged sexually dynamic pulse throbbing VOICE is unmatched in music history'  írta valaki róla. 

A szöveg sem rossz.

Erős idegzetű olvasók ide kattintsanak!

A többieknek pedig legyen elég ez a kép: