... leginkább morcogás

Esti mese helyett ma felelevenítettem, amit pár hete a tavalyi amerikai utónév-adási statisztikákban láttam (Isabella és Jacob vezette a listát, Edward viszont az első 200-ban sem volt benne). Ez persze egyből felpörgetett mindenkit (ami esti mesénél nem kifejezetten előnyös), és vad névadósdiba fogott a teljes Morcz család. Ízelítő az eredményekből:

 Kerekes Frodó

 Árkossy Gimli

 Kovács Szauron

 Józsefvárosiné Tüchtig Gandalf

 Budaváry Pippin

 Tóth Aragorn Elemér

 Szabó Csubakka

 Gaál Yoda

(katt a képre nagyobbért)

Van abban valami megkapó, hogy a Ferenc körúti aluljáróban egy kéregető a Székely himnuszt játssza szintipop stílusban.

Az orvosaink végighallgattak egy gondolatébresztő előadást a maladaptív sémákról, elgondolkodtak, okosakat kérdeztek, aztán mindenki ment és folytatta a saját, jól bevált, mondhatni otthonos maladaptív sémáit...

Miközben lefelé kínlódtam egy pályán és irigykedve figyeltem a mellettem elhúzó profikat, eszembe jutott, hogy kb. 22 éve síeltem itt utoljára, és kb. 2 évem van még, aztán a gyerekek végérvényesen leköröznek, és ha szerencsém van, még 1-2 további év, amíg ezt észre is veszik.

Mától itt keressetek:

A következő tartalmasabb bejegyzésig hadd örvendeztessen mindenkit ez a Coelho-generátor, ami egy kattintásra ellát egy újabb életbölcsesség-morzsával.

 A kép innen.

Egy öngyilkosjelölt megmentése. Pszichiátereknek és tűzoltóknak kötelező.

A BKV-n ki váltana ki hasonló hatást? Szavazz! 

Miután valaki az ingerszegény környezetre panaszkodott és nekem eszembe jutott, mennyi Inger-szegény magányos svéd pasi lehet, csak egy lépés volt rábukkanni egy gyöngyszemre. Tessék, az USA-ban 2009-ben ezeket a neveket adták leggyakrabban a trónörökösnek (képre katt a teljes oldal fényképéért).

Látszik, hogy a Twilight keze oda is betette a lábát, vagy hogy szokták ezt mondani.

Edward helyében viszont aggódnék...

forrás: http://babynamesworld.parentsconnect.com

Odáig sikerült jutnunk a magyar egészségügyben, hogy a menthetetlen daganatos beteg hozzátartozója el sem akarja hinni, hogy borítékok dugdosása nélkül is megteszünk minden tőlünk telhetőt - és ez sajnos arra enged következtetni, hogy vannak helyek, ahol tényleg nem.

A saját magam által is támasztott elvárás megfelelési kényszeremnek megfelelően (így visszaolvasva szép kis freudi elszólás) itt most valami értelmesnek és mélyenszántónak kéne jönnie, mondjuk arról, hogy Heller Ágnesék esete csak a jéghegy csúcsa a magyar tudományos pályázatírás rendszerében, vagy arról, hogy a médiatörvénnyel kapcsolatban semmi, és még annak ellenkezője sem úgy van, vagy értekezhetnék az orvoslás egyes buktatóiról, esetleg feltehetném ide a Szakácsfesztivál munkacímű, Penelopé fátylának sebességével készülő írásomat, de mivel a ma estémet (is) egy tudományos mű bírálata tölti ki, amiben olyanok vannak, hogy szimultán konfirmatorikus faktoranalízis, meg standardizált reziduális négyzetgyök-átlag, inkább beteszek ide egy videót a Sella Ronda-ról, ami a nevének magyar értelmezésével ellentétben nagyon szép,a Dolomitok egyik hegytömbjének (Sella-csoport) körbesízését lehetővé tevő pályarendszer, amit egyszer talán* majd én is stb.

Lekapcsolt hangszórókkal érdemes nézni, én szóltam.

* közvetlenül az orvosok fizetésének rendezése után, ami mindig 1 m-re van a horizonton túl

"Nyitottan tekintesz a téged körülvevő világra, de elkötelezett vagy bizonyos alapértékekben? Azt gondolod, hogy a politika többet jelent, mint egyszerű sárdobálás, üres jelszavak skandálása? Úgy érzed többet tudnál tenni szűkebb és tágabb környezeted formálásában?"

Ezzel hirdeti magát a Táncsics Akadémia, Gyurcsány Ferenc politikus-keltetője. Szép szavak, nem csoda, hogy tízszeres túljelentkezés volt a képzésükre.

Ami viszont hiteltelenné teszi az egészet (már ha Gy.F. neve önmagában nem lenne erre garancia), az az akadémia honlapjának háttérképe. Így illusztrálják, hogy a politika többet jelent, mint egyszerű sárdobálás:

Katt ide a teljes képért!

Kösz, ebből ennyi is elég volt. Ti se csináltok mást, csak dagasztjátok a sarat. Ha olyan értelmesek lennétek, amilyennek hiszitek magatokat, rég rájöttetek volna, hogy ezzel semmit sem értek el, csak az országban amúgy is túltengő frusztrációt növelitek.

Valami történt a menzánkkal, talán új szakácsot kaptak, mániás fázisba került az étlapszerkesztő, esetleg átvette a Gerendai, és „A világ első Michelin-csillagos üzemi étkezdéje” címre hajt, nem tudom. A tény az, hogy az utóbbi pár hétben olyan kreációk bukkantak fel, hogy az étlap végigolvasása kulturális sokkot okozhat. Egy darabig szégyenlősen figyeltük a parajágyon nyugvó lazacok, sistergős csirkecsíkok, vöröskáposztás sült kacsák térhódítását, de a Périgord-i kacsamáj felbukkanásának napján megtaláltam azt a választ, ami egyensúlyt teremt a menza kínálata, a pénztárcánk vékonysága és a …-ok (privacy, oh) eredendő, egészséges puritanizmusa között: A kaja színvonala most kezdi közelíteni a munkánk szakmai színvonalát. Ez tulajdonképp ugyanaz, amit pár éve a L’Oréal-reklám nyomatott („mert megérdemlem”), de sokkal elegánsabb.

Mindenesetre a az elmúlt hetek tapasztalatai alapján javaslatot teszek egy új mérőszám, az NNE (number needed to eat) bevezetésére. A NNE az éttermek minőségének mérését tenné lehetővé. A farmakológiában ismert NNT (number needed to treat) mintájára azt fejezi ki, hány embert kell az adott étteremben megetetni, hogy az étkezés egy emberben egyértelműen pozitív benyomást hagyjon. Más megközelítésben – mivel az étkezés élményéhez az ételeken kívül a társaság minősége is hozzájárul - hány emberrel kell az adott étterembe menni egy élvezetes este eltöltéséhez. A kiváló színvonalú éttermek NNE-je nyilván 1 körüli szám, a minőség csökkenésével az NNE értéke nő. Érzésem szerint az NNE alkalmasabb mérőszáma lehet az éttermek minőségének, mint holmi csillagok vagy szakácssapkák. További nagy előnye, hogy míg a hivatalos étterem-minősítők álruhás megfigyelőkkel dolgoznak, az NNE meghatározásához nem szükséges költséges stábot fenntartani, nem kell olyan bonyolult szempontokat figyelembe venni, mint a Gault-Millau pontozás. Elég az étterembe látogatók és az elégedett vendégek számát tudni.Az NNE felhasználható az éttermek minősítésére, akár online is, ebben az esetben azonban érdemes vizsgálni a leadott szavazatok url-jét, nehogy azzal szembesüljünk, hogy a feltörekvő éttermek klikkfarmokat üzemeltetnek.

Az NNE mögött felsejlő pofonegyszerű koncepció természetesen az élet más területeire is könnyen adaptálható. Politológusok és szabadságkutatók haszonnal alkalmazhatják az NNB-t (number needed to beat) a sajtószabadság / demokrácia fokmérőjeként: ez azt fejezné ki, hány tüntetőt kell ahhoz megvernie a rendőrségnek ahhoz, hogy az akció benne legyen az esti híradóban. Szintén hiánypótló az NNG (number needed to greet), ami az egyén társadalmi rangjának / jelentőségének felmérésére lehet alkalmas: értéke attól függ, hogy a vizsgált személynek hány embert kell ahhoz köszöntenie, hogy egy visszaköszönjön neki. Utóbbiban az a különleges, hogy a szám 1-nél kisebb is lehet, és egyes esetekben (államelnökök, professzorok) előfordulhat, hogy a NNG értéke értelmezhetetlen (ha előre köszönnek nekik). Érdeklődő kutatóknak olcsón átadó az NNG-t ismertető cikk címe is, a szerkesztőknek nehéz lenne visszautasítani egy "Number needed to greet: a simple yet  innovative method for the measurement of social standing" című tanulmányt.

Végül újdonságképpen egy szavazás :

Vannak önmagukon túlmutató napok az életben. Ez a nap ilyen volt. Ma ünnepeltük meg Majdnem Utolsó Mohikánnal az ötszázadik túráját, egyben tízezredik túrakilométerét. Több mint 30 éve járjuk a hegyeket, ez az emberélet útjának fele. És remélem, hogy a barátságunké is.

A véletlen (?) úgy hozta, hogy az útvonal, amit bejártunk, sokban rímelt az egyik első túránkra. Persze voltak különbségek is. Volt fagyoskodás a buszmegállóban (kezdetben csak nyáron túráztunk), pezsgőzés a Tarkő csúcsán (alkoholt először 30 felett vittünk túrára, addig túl frivolnak éreztük az ilyesmit), és megcsodálhattam, ahogy kis csapatunk három nőtagja ugyanott felköszönti (túráink első cca. 10 évén a főtéma a lányokkal való kapcsolatteremtés lehetetlensége volt). Mindezt tökéletes időben és fényviszonyoknál. Ez persze a megfelelő túraidőpont kiválasztásán múlott, tehát M.U.M. érdeme.

Nagyon úgy fest, hogy Mohikán lesz a túrázás Steve Howe-ja.

Vagy Steve Howe a gitár Majdnem Utolsó Mohikánja.

A cím és Steve Howe innen:

Nem mintha egyetértenék a médiatörvény minden passzusával, de az azért nem kevés, hogy a tegnap feltűnően hevesen viselkedő Cohn-Bendit és több társa pont egy Magyar Nemzet-fejléces lappal tiltakozott az orbáni "diktatúra" ellen.

Nem kötelező ismerni a magyar sajtót és az újságok pártkötődéseit, de az emberben ilyenkor felmerül a kérdés, a szóban forgó jogszabályt hasonló mélységben sikerült-e a képviselőnek megismernie.

Starring / V. Orbán, A. Merkel, J.M. Barroso, J. Buzek / Főszereplésével

... hogy miket nem találni az Interneten ...

"Sok száz ember gyűlt össze a West Balkán előtt, a Nyugati téri óránál, hogy gyertyát gyújtsanak a szombati diszkótragédia áldozatainak emlékére. Tudósítónk szerint az este nyolcra szervezett gyertyagyújtáson már fél nyolcra körülbelül négyszázan megjelentek, és azóta egyre nő a tömeg. Nyolc óra körül megtelt a Nyugati tér, több mint ezer ember nyilvánította részvétét. Orbán Viktor és felesége negyed nyolc körül gyújtott mécsest, majd csöndben távozott." (index.hu)

Na, most már csak a gazdaságot, a médiatörvényt és pár hasonlót kéne ilyen csendesen és okosan csinálni.

Aki már próbált tudományos cikket átverni a bírálókon közölni, az tudja, hogy néha a világhatalmi ambíciók is megtörnek a Harmadik Bíráló vasakaratán... 

Hogy került az őzsuta a gázsütőbe?

Vízsérvet kapott, mert megemelte a TűzSerlegét (nehéz volt), és egy házsártos kézsebészen kívül az egész házsoron nem volt egy orvozs, hogy meggyógyídzsa.

Bocs.

A kép innen volt. Mmm...

Hát az, hogy a (részben jogos) hörgés közepette az egy Babarczy Esztert* kivéve eddig senki sem vette a fáradságot, hogy beiglisütés helyett leírja, mi a konkrét kifogása.

*(összegyűjtve ld. 395-ös hsz)

Minden Olvasónak Boldog Karácsonyt* kívánok ezzel a nemrég kapott lappal, amit tartok tőle, komolyan gondolt a feladó:

*nem lettem német szakos, a nagybetű a Zünnep jele

Aki pedig még többre vágyik, az ide kattintson, 10 év alatti kor hatalmas előny.

Igaza lehet Luciának az Univerzum viselt dolgaival, elsősorban a kívánságaink teljesítésével  kapcsolatban, mert a karácsonyi kívánságlistám titkos, és ezért meg sem írt "saját" részében benne lett volna egy második Middleman-évad.

Erre meg tessék.

"Sands of Zanzibar" - mondaná erre a kedvenc hősöm.

Igen, ez Natalie Morales és Brit Morgan, alias Wendy és Lacey. Videó via c:c

Nekem azért a Middleman jobban bejött. Már csak azért is, mert minden élethelyzetre van benne valami jól alkalmazható mondás.

Errejárók, mit szóltok a videóhoz?

Több mint 3500 cseh orvos mondta fel eddig állását a "Köszönjük, távozunk" akció keretében. Ez a cseh orvosok kicsit több, mint 7 százaléka, de egyes régiókban a kórházi orvosok 80%-a döntött így. Azt szeretnék, hogy az átlagfizetésük a cseh átlagfizetés eddigi másfélszereséről a háromszorosára emelkedjen. Tehát azt, hogy a kezdő orvos most átszámítva kb. 193 ezer Ft-ot érő bruttó fizetése 395 ezerre, a legtapasztaltabb orvosoké 390-ről kb. 780 ezer Ft-nak megfelelő összegre emelkedjen. Ha ez nem következne be, akkor két hónapi felmondási idő után március elejétől nem jelennek meg munkahelyükön.

Túl azon, hogy nagyon kíváncsi vagyok, elérik-e amit akarnak, eljátszottam a gondolattal, kiket kell jobban sajnáljak, a cseh orvosokat-e, vagy magunkat.

(A sietősök kedvéért elárulom, persze hogy magunkat, mert a saját fájdalma mindenkinek nagyobb a másénál. De most maradjunk a tényeknél)

Magyarországon 2010 februárban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagbére szinte pontosan bruttó 200.000 Ft volt (kétszáz Ft híján).A kezdő orvos (rezidens) bruttó bére 130.000 Ft, a professzoré kb. 430.000 Ft. Tehát a kezdő orvos fizetése a hazai átlagbér 2/3-a, (miközben cseh kollégájáé az átlagbér másfélszerese), míg a piramis csúcsán álló egyetemi tanár kicsivel több, mint a dupláját keresi az átlagbérnek (NEM a tapasztalt dolgozók átlagbérének).

Más szóval, ha Magyarországon el akarnánk érni azt, amit Csehországban kevesellnek,a rezidensek bruttó bérét 300 ezerre, a professzorokét kb. 650 ezerre kellene emelni.

(Tessék ideképzelni egy hosszas moralizálást arról, hogy mit érdemel az a társadalom, ami ilyen szinten becsüli meg az orvosait, de túl fáradt vagyok hozzá a mai 12 óra munka után)

Jelen pillanatban nem látom reálisnak a hazai orvosok fizetésének rendezését, de reálisnak (sőt a hazai ellátás megőrzése érdekében elkerülhetetlennek) tartom, hogy a kormányzat kössön szerződést az orvosokkal, mely a képzettségnek és felelősségnek megfelelő orvosi életpálya-modellt garantálna, amit legkésőbb 2-3 éven belül bevezetnek.

Különben indulunk Csehországba sztrájktörőnek :)

Most, hogy jön a karácsony, a legfőbb ideje, hogy kiélvezzem azokat a karácsonyi ajándékokat, amiket tavaly kaptam, de valahogy nem volt rájuk időm. (Ez mindenesetre szép képet fest a teendőimről/mazochizmusomról, főleg ha hozzátesszük, hogy olyan ajándékokról van szó, amik tetszenek.) Úgyhogy ma ismét elővettem a kedvenc pszichiáteremet, akit Frasier Crane-nek hívnak, Seattle-ben praktizál, és az IMDB szerint 11 szezont ért meg. 

Igen, ha nem lenne ismerős, ez egy tévésorozat, magyarul a kissé sem vonzó "A dumagép" címmel ment valamikor. A főhős Frasier, a frissen elvált pszichiáter, aki visszatér szülővárosába, hogy ott kezdjen új életet, mint rádió-pszichiáter (ez még a liezonpszichiátriánál is jobb szerintem, a betegeket nem az ápolóra, hanem egyenesen az éterre bízzuk, mint a régi altatóorvosok). A történet kezdetén Frasier kénytelen-kelletlen befogadja frissen rokkantnyugdíjazott apját, aki rendőrként teljesen más szeletét látja az életnek, teljesen eltérő az ízlésük, stílusuk, világlátásuk, ez később rengeteg probléma forrása lesz. Menet közben derül ki, hogy az apa mellé egy zavarbaejtő nézésű kutya ls egy zavarbaejtő viselkedésű ápolónő is jár (nesze neked, csendes délutáni szakma-olvasgatások). Ha ez nem lenne elég, fel-felbukkan Niles is, Frasier öccse, aki szintén pszichiáter, de ennél is lényegesebb vonása a felesége, Maris (akit a sorozatban sosem látunk, de egy Kleopátrába oltott Atilla lehet).

Pár idézet kedvcsinálónak:

[Frasier is showing his father his apartment]
Frasier: Dad, what do you think of that view, huh? Hey, that's the Space Needle there.
Martin: Oh, thanks for pointing that out. Being born and raised here, I never would have known.

[Frasier and Niles about Niles's wife]
Niles: I thought you liked my Maris.
Frasier: I do. I like her from a distance. You know, the way you like the sun. Maris is like the sun. Except without the warmth.

[Frasier and Niles are looking through brochures for rest homes fortheir father , and Niles is trying to talk Frasier into taking him in]
Niles: Golden Acres. We care, so you don't have to.
Frasier: It says that?
Niles: Well, it might as well.

Frasier: [opens a package from Toys'R'us, his Christmas gift of a highly instructive Living  Brain to his son] Dad, I'm sorry, if Frederick's anything like me, the kind of toys he'll like to play with are...
[looks in the box]
Frasier: A kitchen set, a dollhouse and three kinds of Barbies! This is for a Franklin Crane from Kenibunkport. God, you realize what this means?
Niles: [deadpan] Yes. The Cranes of Maine have got your Living Brain.