Bár elhanyagolható az esélye annak, hogy szülnék, immár sokadszor az otthonszülés kerül terítékre, szokásom ellenére higgadt önmérséklettel. Cikk-ismertetés következik.
Az egyik legismertebb orvosi lap, a British Medical Journal múlt héten közölt egy cikket az otthonszülés élharcosának számító Hollandiában végzett vizsgálat eredményeiről. Hollandia az az ország, amit az otthonszülés magyar élharcosai a legtöbbször emlegetnek, amikor be akarnak olvasni a magyar egészségügynek. Talán a kontinensen itt a legmegengedőbb a szabályozás, itt vannak a legjobb feltételek. Évtizedes (évszázados?) hagyományai vannak az otthonszülésnek, ami az összes szülés kb. 30%-át teszi ki. Az alacsony kockázatú terheseket a szülészeti alapellátás követi (szülésznők), a magas kockázatúakat a nőgyógyászok, a két rendszer között az átjárást átgondolt szakmai protokollok alapján irányítják, de alapból mindenki ott szül, ahol szeretne. (Részletesebb adatok itt). Ugyanakkor a holland ellátás sem tökéletes, a BMJ-cikk bevezetője szerint Európában szinte ott a legmagasabb a perinatális (=születés körüli) halálozás aránya, kb. 11 ezreléknyi.
A cikk szerzői az utrechti egyetemi kórház körzetében két év alatt előforduló, csaknem 38.000 terhességet vizsgálták. A betöltött 37. hét után szülőket két csoportra osztották (kis kockázatú otthonszülők ill. a nagy kockázatú kórházban szülők). A perinatális időszakot három részre (szülés előtti, alatti, utáni időszak) osztva vizsgálták a halálozási arányokat a két csoportban.
A meglepetés az volt, hogy a kis kockázatú, otthonszülő nők gyerekeinek lényegesen, kb. 2.3-szor nagyobb esélye volt a szülés alatti halálra, mint azoknak a gyerekeknek, akiket nagy kockázatú terhesség miatt kórházban, orvosi segítséggel hoztak világra. Azokban az esetekben, amikor a szülésznő észlelte, hogy baj van az otthonszülővel, és kórházba utalta, a halálos kimenetel kockázata csaknem négyszer (3.66) akkora volt, mint az eleve kórházban szülők gyermekeié. Ezen túlmenően az így bekerülteknek 2.5-ször akkora esélyük volt az újszülött-intenzívre kerülni, mint a tervezetten kórházban születőké. A szülés megindulása előtt bekövetkezett halálról részletes statisztikai elemzést nem készítettek, de kb. másfélszer annyi következett be a kis kockázatú csoportban, mint anagy kockázatú, de orvos által gondozott csopoortban. A cikkben külön nem emelték ki, de a kis kockázatú, terv szerint otthon szülő nők csaknem 30%-át végül is kórházba kellett szállítani a vajúdás/szülés alatt. A cikk szerzői részletesen leírják, melyek a cikk értelmezését nehezítő tényezők, de összességében a tanulmány okos és mértéktartó.
A cikk visszaigazolja, amit a mértéktartó magyar szülészorvosok évek óta hiába mondanak: az otthonszülés nem veszélytelen dolog, és a menet közben fellépő problémák megoldása a kórháztól távol ill. a szállítás alatt jóval nehezebb.
Annyit tennék hozzá, hogy míg Hollandiában jogilag rendezett és szakmailag szabályozott módon zajlanak az otthonszülések, nálunk mind a jogi, mind a szakmai szabályozás hiányzik. Ez felveti a lehetőséget, hogy nálunk még nagyobb az otthonszülés (gyermekre vonatkozó) kockázata.
