Más is elgondolkodott a tervezett adóváltozások hatásairól. Pár nap és tele lesz az orvosi sajtó azzal, hogy ilyen feltételek mellett hiába tesszük ki a lelkünket is, nem terem nekünk babér.
Hadd pontosítsak, ha így megy tovább, egyre többet dolgozunk.
Babér'
Meg kenyérér'
Néhanap húsér'
"Tisztelt Tanárnő, kérdésére válaszolva szeretném jelezni, hogy mint háromgyermekes család, idén is igényt tartunk a tankönyvtámogatásra.
Az iPhone készülékemről küldve"
"...Aztán a néni ismét imádkozott, majd az Ott fogsz majd sírni kezdetű dalt énekelte, majd kiment az erkélyre, kiabálta: mit ér az én életem, ha dolgozni már tudok..."
(forrás: Praxis blog)
Az milyen már, hogy az egyik egyetem hírneves doktori témavezetője a disszertáció bírálatát az opponens elfoglaltsága miatt a disszertációt író hallgatóval íratja meg :(
... csak annyit mondanék, hogy nem mi jártunk pórul a Dachsteinen.
De azért volt egy kis hegyi túra is.
Egy pillanatra a déjá vu érzése fogott el az imént, mikor az Indexen azt olvastam, hogy "a kormány a szakorvosok és az egészségügyi szakdolgozók bérét is ösztöndíjjal egészítené ki. A pályázóknak továbbképzésen kell részt venniük. Amíg ösztöndíjat kapnak, nekik is vállalniuk kell, hogy nem fogadnak el hálapénzt és maradnak az állami egészségügyben." Mi ez az ösztöndíjasdi, gondoltam magamban, hát nem derült még ki odafent, hogy a rezidenseknek szóló ösztöndíjtervezetben mennyi buktató van?
Nem akartam úgy járni, mint akik Orbán tusványosi beszédét a HVG vagy éppen Tóta W tolmácsolása alapján véleményezik,úgyhogy mielőtt dühödt posztot írtam volna arról, hogy milyen könnyű lesz ellenőrizni a hálapénz el nem fogadását, vagy milyen algoritmussal választják ki a kb. 30.000 orvosból az ösztöndíjra érdemeseket, először elmentem tájékozódni a NEFMI honlapjára. Egy külön posztot megérne amúgy a honlap, akinek hiányzik egy kávé, keresse meg az Egészségügy menüpontot itt, de végül is a kormányzati honlapon megleltem az eredeti sajtóközleményt.
Szóval, kedves előre méltatlankodók, és kedves Index, a hír egyelőre annyi, hogy 6 milliárdos EU-s összeg áll rendelkezésre azoknak, akik "az első szakvizsgát követő további szakvizsgához illetve szakdolgozói képesítéshez" kérnek támogatást, és az ösztöndíj a képzésük idejére szól."Az ösztöndíjnak várhatóan a rezidens ösztöndíjhoz hasonló feltételei lesznek, vagyis a pályázóknak vállalniuk kell majd, hogy nem fogadnak el hálapénzt. Szintén elvárás lesz, hogy legalább annyi ideig dolgozzanak a magyar egészségügyben, mint amennyi ideig az ösztöndíjat kapták." Másik 6 milliárdra pedig az intézmények pályázhatnak, hogy megoldják a képzésben résztvevők helyettesítését. A közlés szerint "ezres nagyságrendű" eü. dolgozó számára jelentene könnyítést az ösztöndíj.
Ez így szerintem a kisebb hibáival együtt is egy vállalható gondolat. És az is szimpatikus, hogy a rezidensi ösztöndíjak gondolata (mellyel kapcsolatos fenntartásaim nem változtak) nem a minisztérium egyedüli ötlete, hanem láthatóan még van egy s más a tarsolyukban.
Viszont az nem lenne rossz, ha a további ötleteiket is előhúznák.
És még jobb lenne, ha az ötletek között lenne egy roadmap is, ami leírja a további tervezett lépéseket. Enélkül ugyanis az eü, dolgozók többsége továbbra sem fogja érzékelni a változtatás szándékát.
Azt olvasom az Indexen, hogy jövőre reálértéken 9%-kal költünk kevesebbet az egészségügyre, mint idén. Általában is rém szigorú lesz a költségvetés, csak a közmédia gazdálkodhat több pénzből, amit biztosan jobb és nézhetőbb produkciókkal fognak meghálálni.
Az világos, hogy mi nem lesz az egészségüggyel:
Jó hír viszont, hogy Szeretett Vezetőink mostantól választhatnak, hogy az ÁEK, vagy a SOTE VIP-ellátása keretében kívánnak gyógyulni.
Na, számomra most van itt az a pillanat, amikor el kell gondolkodnom azon, hogy maradjak-e itthon, vagy egy élhetőbb országban próbáljak szerencsét, családostul.
A rezidenseknek szóló tegnapi bejelentés kapcsán kénytelen vagyok ide is kitenni a képet, amit Doktrina blogján láttam először.
Szóval az a helyzet, hogy miközben nincs pénz az egészségügy állapotának rendezésére (a fizetésünk csak egy, bár fontos része a problémának), az emberek irtózatos összegeket költenek igazolatlan hatású ""gyógymódokra"". A dupla idézőjel sajnos indokolt, azon a honlapon, ahol az alul látható, jádekőből készült csodák vannak, nem is veszik a fáradságot, hogy érvekkel támasszák alá a kövek hatékonyságára vonatkozó állításokat - és ez több száz hasonló honlapra igaz.
Eltérő becslések vannak arról, hogy mennyibe fáj az embereknek az alternatív "gyógyászat". Az egyik összeg a netről, egy piackutatásra szakosodott cégtől van, ami háztartásonként havi 2000 Ft. Egy másik piackutató cég képviselője egy háttérbeszélgetésen fejenként és havonta 8000 Ft-ot említett. Számoljunk konzervatívan, legyen a havi költés 1000 Ft/fő. Ez országos szinten havonta 10 milliárd Ft-ot jelent.
Mi lenne, ha mindenki, minden hónapban annyit költene az egészségügy fennmaradására, mint alternatív gyógymódokra? Százezer eü. dolgozóval számolva ez fejenként 100.000 Ft-os (bruttó) béremelésnek felelne meg. Pont annyinak, mint amivel most 600 rezidenst kecsegtetnek. Nem túl nagy összeg a nyugati fizetésekhez képest, de már jól érzékelhető javulást hozhat az orvos / nővér / betegkísérő / laboráns / mentős életében.
Nem kellene azon elgondolkodni, hogy bevezetjük a jádekő-adót? Vagy próbálunk többet tenni azért, hogy ne marhaságokra költsenek az emberek?
Ennél már csak az lenne jobb, ha tényleg keményen adóztatnák a cigarettát, az alkoholt, a hamburgert és minden más egészségtelen kaját (igen, azt is, amit épp az előbb ettem), és a befolyt összeget az egészségügyre fordítanák.
Ui. Abban biztos vagyok, hogy a kép fake. Eddig egyetlen orvossal / nővérrel sem találkoztam, aki annyira kiégett lenne, hogy hasonlót ki merjen tenni a rendelőben. Ez ui. szakmai / etikai öngyilkosság lenne. Viszont a kép szórakoztató.
Ma jelentették be a NEFMI-ben, hogy 600 szakorvosjelölt és 20 szakgyógyszerészjelölt számára kívánnak ösztöndíj formájában havi 100 E Ft pluszfizetést adni, cserébe a mai rezidenseknek 10 évig kellene TB-finanszírozott eü. intézményben dolgozni, és nem fogadhatnának el hálapénzt.
Ebben az elképzelésben nagyjából annyi pozitívum van, hogy láthatóan a NEFMI elhatározta, hogy konkrét lépéseket tesz a rezidensek itthon tartásáért. Ugyanakkor több olyan negatívum is van, amik miatt szerintem akkor járna jól a NEFMI, ha sürgősen visszavonná ezt a bejelentését. A teljesség igénye nélkül:
- A javaslat csak 600 rezidensre vonatkozik, ez kevesebb, mint az egy év alatt orvosit végzők száma (bár több, mint ahányan várhatóan megkezdik a rezidensi munkát).
- A rezidens 5 éven át kapja azt a fizetést, ami mellett másod(harmad, negyed)állás nélkül is jól megél, de 10 éves kötelezettséget vállal. Öt év múlva, ha szakvizsgázik, a fizetése kb. nettó 130 E lesz, tehát kb. a diplomás utcaseprői bér. Megint mehet másod-, harmadállásba, esetleg vagont kirakni.
- A rezidens hirtelen többet keres, mint az osztályvezető főorvos, ami elképesztő bérfeszültséget teremt. Ezt egyes szakágakban talán pótolja a hálapénz, de más szakágakban nem.
- A már szakvizsgával dolgozó orvosok és a nővérek / más eü. dolgozók fizetése nem változik. Hirtelen azok kezdenek el a további munka értelmén gondolkodni, akik eddig még úgy-ahogy elvoltak (vagy legalábbis nem verték úgy a tamtamot, mint a rezidensek). Vagy esetleg elkezdenek hálapénzvadász üzemmódban dolgozni.
- Az orvosszakma, mely a közkeletű vélekedéssel szemben egyáltalán nem egységes, még inkább szétesik, a vélt vagy valós hátrányok miatt az egyes korosztályok / szakmák egymásra fognak acsarogni.
- A lakosság, ami eddig is kb. annyit értett a problémából, hogy "a mi pénzünkön tanították ki őket, most meg elmennek" most azt fogja érzékelni, hogy kezdő tanulók (mert sokan annak nézik a rezidenseket) most többet keresnek, mint a nyugdíjasok: "Én 42 évet lehúztam, gyereket neveltem, és a nyugdíjammal szórakoznak, talán tőlem elveszik, ezeknek meg odaadják!" (betűhív átvétel az origo-ról).
Mindezek alapján nagy respect a Rezidens Szövetségnek, akik továbbra is az egészségügy egészének helyzetét akarják javítani.
Ezt egyenesen Angliából kaptam, kár is lenne lefordítani.
"The kids have all their little SMS codes, like BFF, WTF, LOL etc. So here are some codes for the more matured.....
ATD - At the Doctor's
BFF - Best Friends Funeral
BTW - Bring the Wheelchair
FWIW - Forgot Where I Was
GGPBL - Gotta Go, Pacemaker Battery Low
GHA - Got Heartburn Again
HGBM - Had Good Bowel Movement
IMHO - Is My Hearing-Aid On?
WAITT - Who Am I Talking To?
GGLKI - Gotta Go, Laxative Kickin In!"
Az egészségügyi dolgozók jövőképe iránt érdeklődők kattintsanak ide.
A minap azt álmodtam, hogy fiatal, elkötelezett keresztény barátaim megáldatták a házukba újonnan beszerelt hőszivattyús fűtőrendszert.
Úgy nézem, a németeknek sikerült két dolgot végre megnyugtatóan lerendezniük: a második világháború traumáját, és a húsokra öntött barnaszószt.
Ha kávét főzni is megtanulnak, ismét világhatalom lesznek...
Nem tudom, igaz-e az Elitmed hire, és tényleg vagonkirakással javasolta-e a rezidensek anyagi helyzetét megoldani. Ha nem, akkor elnézését kérve maradtam kollegiális tisztelettel stb. Nem mint képviselők, hanem mint orvosok vagyunk persze kollégák.
Ha azonban a hir mégis igaz, akkor azt javaslom Önnek, amit ha jól emlékszem, szintén Ön javasolt a távozni akaró rezidenseknek: menjen ahová akar, de előtte adja le a diplomáját, és tegye mellé a képviselői állását is (utóbbira még visszatérek).
Azzal példálózni, hogy mi volt sok évvel ezelőtt, nem mindig célravezető. Ön mondhatja, hogy akkoriban vagont raktak ki az orvostanhallgatók, és én a másik embernek kijáró tisztelet okán el is hiszem Önnek. Mondjuk, a saját évfolyamunkon egy ilyen sem volt, inkább korrepetáltak, nyelvet oktattak, vagy újságot hordtak ki, de az Ön évfolyamán lehet, hogy más volt a helyzet. Mindenesetre ma ez éppannyira nem érv, mint az, hogy a két világháború között voltak ún. dijtalan gyakornokok, vagy hogy a középkorban a tanonc a mester szolgája is volt, ha annak úgy tartotta kedve, vagy hogy az indiánoknál a medicine man utódjelöltjének milyen mértékben volt feladata a lábsérülések kezelésére való nyúlláb beszerzése. Most ui. egy másik világban élünk. És ebben a másik világban alapjog és elvárás és jog a munkaerő szabad vándorlása. Az uniós szabályok és a nyugat-európai munkaerőpiac úgy hozták, hogy pár éve már nem csak epret szedni vagy mosogatni mehetnek ki nyugatra az emberek, hanem akár orvosnak is. (Meg persze informatikusnak,mérnöknek, babysitternek stb. - ők hol adhatják le a diplomájukat?)
A másik dolog, ami miatt a vagonkirakás rossz példa, egész egyszerűen az, hogy a rezidensek eleve dolgoznak. Bár hivatalosan képződnek (arról, hogy milyen szinvonalú képzésben részesülnek, érdemes lenne beszélni, szerintem sok kivánnivalót hagy maga után), valójában teljes munkaidőben orvosi munkakörben dolgoznak, olyan fizetésért. amiért nemrég utcaseprőt akart foglalkoztatni a főváros. Emellett a legtöbb rezidens ismerősöm pluszmunkát is vállal, jellemzően háziorvosi ügyeleteket, hogy javitani tudjanak a körülményeiken. Ha minden rezidens átmenne vagonkirakóba, nagy bajba kerülne Budapest, de szerintem az egész ország ügyeleti ellátása is.
Egy további észrevétel, hogy orvosi diplomás vagonkirakókkal még a leggazdagabb ország sem büszkélkedhet. Magyarország még akkor sem engedhetne meg magának ilyen luxust, ha nem csökkenne évről évre az orvosok száma. A felvetése ilyen szempontból közgazdasági nonszensz. De éppilyen nonszensz lenne bármely más munka végeztetése is, az egyetlen orvosi munkát kivéve (amire kiképezték őket, és amire amúgy is szükség van az orvoshiány miatt).
Mint a Parlament eü. bizottságának tagja, elvárható lenne, hogy rendelkezzen némi ismerettel a rezidensek helyzetéről, az elvándorlás okairól. A rezidensek nem azt akarják, hogy varázsütésre nyugati béreket kapjanak. Egy részről azt szeretnék, hogy a képzésük szinvonala javuljon, más részről azt, hogy a normál fizetésük olyan szintet érjen el, ami mellett már nem kell látástól vakulásig dolgozniuk. Azt nyilván nem kell mondjam, hogy a kipihent (ne adj' isten szabad idejében művelődő) orvos nagyobb eséllyel végzi jól a munkáját, mint a túlhajtott. A Rezidens szövetség pár éve felmére, hogy mekkora fizetés kellene ahhoz, hogy ne akarjanak a fiatalok tömegesen nyugatra menni. Most ennek megfelelő összeget követelnek. Németországban pluszmunka nélkül ennek a 3-4-szeresét keresnék meg, de a rezidens.hu-n megtekintheti annak az Angliában munkát vállaló rezidensnek a kereseti papirját is, aki havi nettő 1 millió Ft-nyi fontot visz haza.
A Fidesz, és nyilván Ön is, értetlenül áll az előtt, hogy mért mostanra fogyott el a rezidensek türelme, mért nem Gyurcsány Ferencet szerencséltették hasonló ötletekkel. Azt gondolom, ebben nincs célzatosság. Egész egyszerűen arról van szó, hogy az elmúlt 2-3 évben vált megkerülhetetlenné a nyugati kereslet, nyiltak meg egyes országok munkaerőpiacai. Ill. van még egy dolog. Az a benyomásom, hogy az eü. minden szereplője (akik egyébként nagy általánosságban ellenzékiként viselkedtek Gyurcsány alatt) azt várta, hogy kormányra kerülése után a Fidesz lép valamit, hogy csökkentse az évek óta észlelhető nehézségeket. Az elmúlt egy év nem csak azt mutatta meg, hogy (Szócska és csapata okos, de lassú munkája kivételével) nincs komoly szándék és mérhető nagyságú pénz az eü. rendbetételére, hanem azt is, hogy a kormány többi tagja még a retorika szintjén sem foglalkozik az egészségügyiek problémájával. Az együttérzés, az odafigyelés minimális jelét sem kapják meg azok, akik még a magyar betegekkel törődnek (és akik nincsenek is abban a helyzetben, hogy elvándoroljanak, vagy letétbe helyezzék a felmondásukat). Minden, a fentebb idézetthez hasonló megnyilvánulásával Ön is azt a látszatot erősiti, hogy fogalma sincs arról, ami az eü.-ben zajlik, fogalma sincs az eü. dolgozók elkeseredettségéről.
Hatásvadász zárásként hadd mondjam el, hogy a parlament.hu-n szereplő adatok alapján az Ön bruttó havi jövedelme (a bizottsági tagság fel nem tüntetett jövedelmét figyelembe sem véve) 982256 Ft, ami szinte pontosan egyenlő 9 rezidens bruttó jövedelmével, vagy az osztályunkon dolgozó 5 szakorvos és 2 rezidens bruttó jövedelmével. Próbáljon meg egy hónapig rezidensi fizetésből élni, rezidensi munkát végezni, és utána gondolja át, Ön tartósan vállaná-e ezt az életmódot.
Update ugyanerröl Isolde-nel, ill. Savanyucukornal.
Bármennyire is passzol a cím az orvosok fizetésének rendezéséhez, ez most tényleg véletlen. Nem szakmapolitika, "csak" Paula Cole.
A keresőbe kifejezéseket is bemásolhatunk, de nem árt, ha odafigyelünk, mi van a vágólapra kirakva...
A rezidens orvosok köszönettel tartoznak Dzsudzsák Balázsnak, hogy a Macskahalacska, vagy milyen nevű klubhoz szerződik, és ezzel rövid időre kiszorította a hírekből a magyar egészségügyet. Köszönettel tartoznak azért is, mert az a gyűlölet meg nem értés, ami a társadalom jelentős részétől feléjük irányult, most Dzsudzsákra zúdul. A heves reakciók oka egyébként ugyanaz: Dzsudzsák és a rezidensek nem átallják a saját boldogulásukat keresni, ahelyett, hogy a Társadalom Elvárásainak próbálnának megfelelni. Vannak persze különbségek, a rezidenseket nem utálják / irigylik annyian Zimány Linda miatt, hogy mást ne mondjak.
Dzsudzsák és a rezidensek negatív megítélését szerintem ugyanaz a mentalitás motiválja. Ezt a mentalitást röviden irigységnek, hangulatfestően "dögöljön meg a szomszéd tehene is" mentalitásnak lehetne nevezni. Lényeges jellemzője, hogy érzelmek alapján születik meg a döntés, melyhez aztán foggal-körömmel ragaszkodnak. Így hiába írta meg Dzsudzsákról Gazda Albert, hogy jó döntést hozott, hiába írták meg máshol, hogy az orosz bajnokság a hetedik legerősebb Európában (a magyar vajon hanyadik lehet?), Dzsudzsákot ettől még éppúgy fikázni fogják, mint ahogy a mai napig szőröstalpúzzák a románokat, vagy épp az erdélyi magyarokat egyesek.
A rezidensek bejelentése óta (ti. hogy januárban beadják a felmondásukat) hasonlóan érzelmileg túlfűtött, és többségében negatív véleményeket hallunk. Pedig a rezidensek mondandójának lényeges eleme, hogy a magyar eü. a felmondásuktól függetlenül is az összeomlás felé halad. Jelenleg is naponta 3 magyar orvos hagyja itt az országot. Ezt a folyamatot kívánják a rezidensek megállítani, persze olyan megoldást keresve, ami nekik is megfelelő. Az elvándorlást a megszólalók szerint elsősorban, de nem kizárólag az orvosok (anyagi) "megbecsültsége" magyarázza, de munkaszervezési és általános életminőségi szempontjaik is vannak.
Más adatok szerint az orvosok elvándorlása nem gyorsult fel ebben az évben, tehát a rezidenseknek nincs igazuk, az egészségügy köszöni, de elvan még egy ideig.
Nyilván nem könnyű eldönteni, kinek van igaza. Nem minden adathoz férünk hozzá, és ki-ki a saját szájíze szerint értékeli az adatokat (ez utóbbi régi magyar sajtósbetegség, de ezt hagyjuk).
Mindenesetre pár elgondolkodtató dolog ezen a héten is történt.
Az egyik egy hír volt: Teljes munkaidős, tudományos minősítéssel rendelkező vagy azt megszerezni kívánó gyakorlott belgyógyász-nefrológus szakorvost keres a Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika. Ezt szokatlan módon a Medical Online hírei közt láttam, nyilván gyorsabban kellene az ember, mint ahogy Expressz-hirdetéssel várható. Tekintve, hogy a műveseellátást privatizálták, valószínű, hogy a fizetés meghaladja a közalkalmazottit, ezért érdekes, hogy így kell embert keresni.
A másik hír saját gyűjtés. Saját szakmám SOTE-s professzorát kérdeztem nemrég, hogy mi a helyzet a rezidensi állásokkal. A válasz meghökkentő volt: két hely is van, és ezekre eddig pontosan nulla (!) kolléga jelentkezett. Egyetemi klinikákon eddig túlkínálat volt jelentkezőkből, ez a hír nyilván arról szól, hogy a végzősök tekintélyes része máshol képzeli el a jövőt.
Az is érdekes, hogy míg Szegeden idén 150-en fognak végezni, a régióban 198 rezidensre lenne szükség, tehát ha minden végzős ott helyezkedne el, akkor is minden 4. hely üresen maradna, ha máshonnan nem jönnek rezidensek.
Országos szinten egyébként tavaly többen mentek el, mint ahányan elvégezték az orvosit, tehát az orvosok létszáma akkor is csökkent, ha a halálozásokat be sem számítjuk. Márpedig a már egy ideje praktizáló, a rendszerbe beépült és/vagy egyéb okból nem mobilis orvosokra sem lehet korlátlan ideig számítani, mert egy cikk szerint az orvosok várható élettartama hat évvel marad el az országostól. Ebben a sok stressznek, a rossz munkakörülményeknek, a megélhetésért folytatott hajszának komoly szerepe lehet.
Szóval, ha belátható időn belül nem változik a helyzet, akkor a rezidensek tömeges felmondása nélkül is összedől a rendszer, csak nem olyan lassan. De addig is, a csökkenő orvoslétszám miatt egyre növekvő terhelés nyilván egyre több hibát fog okozni, egyre több lesz az elégedetlen beteg (akik többsége ma is nyugati szintű ellátást vár az - átlagbefizetések alapján - kelet-európai járulékáért).
És hogy miért írok már megint erről? Mert tegnap szembesültem azzal, hogy az osztályon nincs egyetlen működő vérnyomásmérő sem, és remény sincs rá, hogy kapjunk. Meg tegnap hallottam, hogy egy fideszes képviselő szerint aki letétbe helyezi a felmondását, tegye mellé a diplomáját is.
Penelopé fátylának sebességével készülő cikkünkben sárga kiemeléssel levelezek magammal (és a társszerzőkkel). Már nagyon unom a cikket, ez azon is látszik, hogy az előbb egy hiányos információtartalmú bekezdéshez azt sikerült hozzáírni: és ide még vomit?
Pedig csak vmit akartam...
Azt tudja valaki, hogy mi lehet a gond a blog feedjeivel? Mégis csak furcsa, hogy az elmúlt 30 napból 6 olyan volt, mikor nullánál (alig) nagyobb számú feedet kértek le.
Lelőtte orvosát egy floridai beteg, mert nem volt elégedett egy évvel korábbi máj-, és veseátültetésével. Az orvosnak négy gyereke volt.
Bár napról napra többet panaszkodnak a betegek (és az orvosok), örömmel tölt el, hogy nálunk eddig még nem fajultak a dolgok.
Talán azért, mert nálunk kevesebben hordanak fegyvert.
Vagy mert kevesebb a transzplantált beteg.
Észrevettétek már, hogy ha a gtalkos beszélgetéseket visszaolvassátok, tisztára olyanok, mint egy-egy szabadverses, párhuzamos monológ?
A mai (sokadik) kávémat a Velvet hírének köszönhetően hagytam ki, ami arról számolt be, hogy Stohl András fiatal korában életet mentett, egy karambolos autó utasait helyezte biztonságba. A hírrel önmagában semmi baj, sőt: tisztelet és megbecsülés érte. Komolyan.
Csak hát ez a hír (és a következő hetekben, a másodfokú tárgyalás előtt még lesz pár hasonló) nyilván arról szól, hogy Stohl milyen rendes ember, ugyan nézzük már el neki, hogy néha tajrészegen beül a volán mögé és balesetet okoz. Kicsit gonoszabbul megfogalmazva a független bíróság befolyásolásának kísérleteként is értelmezhető.
Mindazonáltal a próbálkozás méltánylandó, úgyhogy hadd segítsek egy kicsit a hírgyárosoknak. Szalagcím-ötletek következnek:
Nevének elhallgatásával támogat kutyamenhelyet Stohl András
Buci gyerekkorában Timur néven segítette a rászorulókat.
Stohl szabadidejében nyugdíjasok ápolásában segít
Pentagon: Stohl segítségével kaptuk el Bin Ladent
Véradásra buzdít Stohl András
Teréz anya megjelent Stohl Andrásnak
Vatikán: Az autósok védőszentjévé választanák Stohl Andrást
Stohl András megjelent Teréz anyának
A képen: Stohl András kimenti Pétert a habokból
Csak én látom úgy, hogy Magyarországon egyre több az agresszív, frusztrált, boldogtalan, kiégett ember, hogy egyre kevesebben tudnak örülni bárminek (a szomszéd tehenének megdöglésén túl), vagy tényleg így van?
Más szóval: Depressziós lettem, vagy csak realista?
Komolyan kíváncsi vagyok.
Az embernek vannak furcsa pillanatai, amikor nemrég Velencében jártunk, ellenállhatatlan vágy fogott el, hogy felkeressem San Michele szigetét. Nálunk az illetőnek lova van, ott szigete, a különbség letagadhatatlan. A velenceiek oda járnak temetkezni, már ha épp beférnek. Egy időben Mestrébe vitték a halottakat, mostanában megint a szigeten is lehet örök nyugalomra térni, valószínűleg üresedések folytán - ennyit arról, mennyire örök az örök nyugalom.
Velence nyüzsgése után a San Michele csendje szinte visszhangzott. Alig volt látogató, akik voltak, azok is kulturáltan viselkedtek, legtöbbjük - legalábbis öltözködésük alapján - a turista bölcsészek valamelyik alfaját képviselte. A hely szelleméhez méltóan csendesek voltak, viselkedésük illő és méltóságteljes volt.
Aztán megjött egy olasz látogató, akinek a nemzetiségét abból lehetett tudni, hogy amint belépett a temető protestáns részébe*, hátrafordult, és elkiáltotta magát: "Gyere, Vittoria, itt lesz valahol!"
Ezt a sírt kereste:
Milyen kevés elég egy sírkőre, ha az ember eleget ír életében, nem? Főleg, ha ilyeneket.
* felekezet szerint temetkeztek ide, nem tudom, van-e ateista szekció is
Kicsit szemcsésebb, kicsit orosz, de az övék. Is.
És akkor erről még nem is szóltam. Wolff Kati örülhet, hogy hasonló nélkül megúszta.