zachary:
Aki a websiteot gondozza, kb nyugati orvosi fizetést kap valszeg. De ez sajnos nyugaton is így van... (2015.01.07. 12:55)Az almáról és a munkaidőről
csakmotyogok:
No igen, a legtöbben csak szóban adnak hálapénzt, s akik adnak azok is 10x -es szorzót használnak... (2014.11.05. 17:59)Ennyit a közvéleménykutatásokról
Van ez az indiai orvossztrájk: Rádzsasztán államban a hvg.hu szerint 3500 orvos sztrájkol magasabb béreket és jobb munkakörülményeket követelve.
Mivel nemsokára több mint 2500 magyar orvos adja be a felmondását, gondoltam, megnézem a neten, milyenek az indiai fizetések. Meglepő módon az orvossztrájkról szóló hírek közül nem találtam olyat, ami ezt a - mondhatni - részletkérdést tárgyalta volna.
Viszont az indiai orvosi állásajánlatokat megguglizva érdekes dolgokra bukkantam:
Tegnapi árfolyamon 1 USD = 54.62 rúpia. Az igen nyomott, 230 Ft/1USD árfolyamon számolva a jaipuri rezidens havi 105.119 Ft-os fizetést kap. Kicsivel többet, mint egy magyar.
Lehet, hogy a márciusban kilépő magyar rezidenseket az indiai egészségügy fogja alkalmazni?
Pénteken voltál szíves lenyilatkozni, hogy Réthelyi Miklós fia is letétbe helyezte a felmondását a kétezerötszáz-akárhány kollégával együtt.
Függetlenül a nyilatkozatod igazságtartalmától - bár magam részéről kétlem, hogy beadta volna - szerintem otrombaság volt ezt nyilatkoznod. Arról nem szólva, hogy a honlapotokon található, a felmondónyilatkozat részét képező adatkezelési nyilatkozat 3. pontja így szól: "Tudomásul veszem, hogy a Bősze-Magyar Ügyvédi Iroda nyilatkozatomban szereplő személyes adataimat harmadik személy részére nem adja ki."
A következőket kérdezném tőled:
- Hogy is vagyunk a személyiségi jogok védelmével?
- A többi, valamilyen szempontból érdekes kolléga is számíthat rá, hogy a sajtó a szájára veszi?
- Te pont abba miniszterbe akarsz rúgni, akinek - láthattuk az Opera körüli hajcihőnél - a legkevesebb tényleges hatalomért cserébe a legtöbb semmibevevést kell elszenvednie?
- Nem inkább azon kellene örülni, hogy Réthelyi fia továbbra is azon a munkahelyen dolgozik, ahová saját jogán került, és nem egy zsíros minisztériumi vagy háttérintézmény-állásban?
- És végül, valóban azt hiszed, hogy megengedhető méltatlan eszközt használni mégoly nemes cél érdekében?
Sajnálom ezt a szegény veszprémi embert. Végül is más eszközökkel, de azt fejezte ki, amit az országból elvándorló sok egészségügyi dolgozó is: "ha ő ennyit ér az országnak, akkor ezt teszi".
Ez a vonatkoztatási téboly fel hajló áthallásosdi, hogy még a nem kissé teátrálisan öngyilkoló rokkantnyugdíjasról is az eü. jut az eszembe, valószínűleg azért van, mert az osztályunkon dolgozó 9 nővérből a két legfiatalabb most megy el. A maradók mind 50 felettiek, utánpótlás nem várható.
És mi lenne, ha nem a fizetésünket emelnék a kétszeresére, hanem a munkaidőnket csökkentenék a felére, változatlan fizetéssel? Végre lenne idő sportolni, barátokkal találkozni, feltöltődni ... vagy még egy másodállást vállalni.
Na most én nem tartom magam sem széljobbernek, sem fideszdroidnak, de azért az előbb egy kicsit meglepődtem, mikor azt olvastam, hogy "A JP Morgan bankcsoport londoni befektetési és elemzőrészlege szerint a magyar kormány eddig is jelentős lépéseket tett a jövő évi államháztartási hiánycél teljesítése érdekében, és a tartós állami kiadáscsökkentést célzó Széll Kálmán Terv nagy részét már életbe léptette. Magyarországnak várhatóan nem lesz sok további teendője a jövő évi költségvetési konszolidáció terén. - MTI"
Valamint "A JP Morgan szerint valószínűsíthető, hogy a valutaalap a pénzügyi szektor adóterhelésének csökkentése melletti kötelezettségvállalásra, valamint a devizaalapú jelzáloghitelek végtörlesztéséből eredő veszteségek terheinek szélesebb megosztására kéri majd a kormányt."
Akkor miért is volt ez az egész múlt heti forintzuhanásos-államcsődös-összeomlásos hisztéria, ami az IMF-ig vitte Orbánékat?
És kinek az érdekét is védi az IMF?
Nem mintha ettől jobb ötletnek tartanám az unortodox gazdaságpolitikát vagy a visszamenőleges hatályú törvényeket.
Mikor a minap egy vidéki kórházban hakniztunk, és a kollégák nem tudtak belépni a rendszerbe, a pszichológiát hívtam segítségül - és csont nélkül beléptem, miután a jelszó helyére is beírtam a Windows által előzékenyen megjelenített felhasználónevet.
Az apropó: Egy kutatás az 1980-1988 évekre vonatkozóan megállapította, hogy a meghalt férfi orvosok 34,2%-a 60 év, a meghalt női orvosok 51,5%-a 55 évének betöltése előtt halt meg.
Az utóbbi két évben a környezetemben élő orvosok jóval több stresszről számolnak be, mint korábban.
Az, hogy az egyik legalapvetőbb daganatellenes gyógyszerből európai szintű hiány alakult ki, mert nem éri meg gyártani, sokat elmond arról, hogy érdemes-e tisztán piaci szempontok alapján kezelni az egészségügyet.
A magam módján próbáltam segíteni a görögöknek, ezért vásároltam egy üveg retsinát a minap ... aztán megkóstoltuk, és megértettük, miért is tart ott Görögország, ahol.
Az viszont ötletes, hogy költőről nevezik el ... Nálunk is lehetne mondjuk Juhász Gyula keserű, az oroszoknál meg Majakovszkij-vodka.
Olvasom, hogy 12 milliárdért épül majd az állam által visszavásárlandó helyen a Fradi-stadion. A debreceni csak 10 milliárdba kerül. A Puskás Ferenc Stadion több mint negyvenmilliárdba fog kerülni. Ezek a beruházások elsősorban NEM az egészség szempontjából kiemelten támogatandó tömegsport, és nem is az utánpótlás-nevelés céljára készülnek.
Számomra a magyar foci ismert színvonala mellett ezek a kiadások egyértelműen luxuskiadásnak tűnnek, a mostani gazdasági helyzetben pedig több mint aggályosnak. Azt viszont megmutatják, hogy bármit is beszéljenek a politikusok, van itt pénz mindenre, ha nagyon akarja az ember.
Leeshetne már a politikusoknak, hogy a puskási mondás a kis pénzről nem csak a focira igaz. Egyre inkább igaz lesz az egészségügyre ill. oktatásra is, azzal arányosan, ahogy az ott dolgozók önfeláldozási képessége csökken.
"A mai orvosok egyik legnagyobb hibája - a borravalóra várás bűne mellett - az, hogy képtelenek holisztikusan gondolkodni. Fáj valamid, elmész egy szakorvoshoz, megállapítja, hogy az ő által kezelt szerv nem beteg, és elcsap hazafelé. Az, hogy esetleg megsejtse egy másik szerv hibáját, elküldjön másik szakorvoshoz, na ez nekik magas. Túl magas. "
Szerintem a mai szerelők egyik legnagyobb hibája - a borravalóra várás és a számlaadási kötelezettség elmulasztása mellett - az, hogy képtelenek holisztikusan gondolkodni. Elviszed a kávéfőzőgépedet az autószerelőhöz, az meg közli, hogy ez nem az ő területe, az autód, úgy látja, működik, és elcsap hazafelé...
Én pl. szívesen tömegközlekednék, ha a riadó ideje alatt a forgalmi felmutatásával igénybe vehetném a BKV-t, vállalva, hogy napi fél helyett másfél órát közlekednék, de hogy a tülekedésért cserébe 3x annyiba is kerüljön hazajutni, az azért elgondolkodtató.
Ezt már remélem, sokan ismerik, én Mamintinél láttam először, de ha valaki még nem olvasta, az egész cikket ajánlom. Az idézet Tóta W-től van, aki az elvándorló és itthon maradó orvosokról ír: "Az utolsó, amit tehetünk azért, hogy maradjon bennük némi honvágy, az az, hogy jó utat és sok boldogságot kívánunk nekik. Akik mégis itt maradnak, azokkal pedig legyünk nagyon kedvesek. Viselkedésük érthetetlen, minden munkanapjuk ajándék a nemzetnek."
Ha igaz, amit a Pénzcentrum ír, akkor a kormány a munkahelyek hatáskörébe utalja annak eldöntését, hogy harmadik féltől (orvos esetén betegtől) szabad-e a dolgozónak juttatást elfogadnia a végzett munkáért cserébe.
Szerintem ez az ötlet az ördögi zsenialitás határát súrolja. Megnézném ui. azt a munkahelyi vezetőt, akinek erről döntenie kell. Választhat, hogy az intézményét járatja le ("itt kérem elfogadjuk a hálapénzt"), vagy az orvosai egy részétől (akiknek a hálapénz lényeges bevételi forrás) vesz búcsút ("hát kollégák, azt javaslom, menjenek inkább utcaseprőnek"). Vagy esetleg a leginkább magyaros megoldást választja: szóban tiltja, de szemet huny, ha mégis megtörténik. Végül is erre naponta látunk példát, de ha valaki mégsem, az a Gyalog-galoppból tájékozódhat, 0:55-től.
A negyedik megoldást, hogy ti. az intézmény eltörli a hálapénzt,és olyan fizetést ad, amiért mindenkinek megéri maradni, el sem tudom képzelni.
A NEFMI és a Magyar Orvosok Szövetsége szerdai megbeszélésén a Munka Törvénykönyve változtatásaival kapcsolatban a minisztérium képviselői úgy fogalmaztak: „ha módjukban áll, mindent megtesznek, hogy az egészségügyben ne csökkenjenek a bérek.”
Nem akartam írni a Nemtetszikről, mert - bár rengeteg dolog nem tetszik az Orbán-kormány intézkedései közül - nekem nem világos, hogy mit akarnak elérni azon túl, hogy Orbánhúzzonel. Ez pedig nekem már akkor is kevés volt, amikor még a Gyurcsányhúzzonel járta. Emellett a volt CEU-s lányka sem volt annyira meggyőző, mint amekkora öntudattal tavaly beszélt a Gödörnél, de ez már alkati/életkori sajátosság is lehet nálam.
Ami viszont szerintem marhaság, az az alternatív köztársasági elnök, akit majd március 15-én jól ki akarnak kiáltani Nemtetszikék/Egymillióék.
Az alkotmány szerint ugyanis "Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett."
Na mármost, én vagyok annyira nyelvtannáci,hogy Schmitt Pállal kapcsolatban már a helyesírása miatt is kérdéseim legyenek, és nem véletlenül írtam alá a Sólyom újrázását követelő felhívást sem, de ez az alternatív köztársasági elnöki dolog szerintem melléfogás.
Magyarországnak ui. sok mindenre szüksége lenne: ütőképes gazdaságpolitikára, megértőbben kommunikáló kormányra, távlatos gondolkodásra a nagy ellátórendszerekkel kapcsolatban, több demokráciára, stb., stb., de szerintem ezek eltörpülnek amellett, hogy szükség lenne a nemzet egységére. Nem arra gondolok, amit a NENYI kifüggesztése jelent, hanem egy emberi minimumra. Arra, hogy az ember először magyar, másodszor ember, és csak harmadszor ennek vagy annak a pártnak/csoportnak a szimpatizánsa. Tehát ahelyett, hogy alapból, politikai elkötelezettségek alapján marjuk egymást, elfogadjuk a másik létezését és emberi mivoltát, akkor is, ha nem a szívünk szerint szavaz v. gondolkodik.**
Ennek az egységnek a kifejeződése a köztársasági elnök. Aki alternatívát állít helyette, nem csak azzal kéne, hogy foglalkozzon, hogy talál-e olyan figurát, aki méltó is erre a címre, meg elfogadható is a nemzet számára. (Amúgy ez nagyobb kihívás, mint SP megválasztása esetében, róla ui. tudjuk, hogy pártpolitikai érdek emelte a székbe, de ha jól értem a szándékot, egy alternatív elnök nem pártkatona.). Aki alternatív köztársasági elnököt jelöl, az ezzel azt is mondja, hogy - minden érthető és/vagy támogatható újító/javító szándék mellett - a nemzet egysége számára nem érték. Tehát vállalja annak az ódiumát, hogy újabb szakadást hoz létre.*
Ha mindenképp játszani akarnak Egymillióék, szerintem inkább alternatív miniszterelnököt vagy alternatív kormányt kellene kikiáltaniuk.
*És akkor még arról nem is szóltam, hogy milyen legitimációval, milyen egyeztetési folyamatok után, és pontosan kinek a szavazatával kiáltják ki, ami ugye lényeges, ha demokráciát játszunk.
** Arra, hogy ez működik-e a jórészt értelmiségi(eskedő) tüntetőkben, és a Fidesz-szimpatizánsokban, jó példa a sok szép komment, amit a nemtetszik blogon lehet olvasni. Itt egy a sok szép példából: ""A Milla minden posztjával másfél-kétszer több embert ér el, mint a hirado.hu egy egész nap." Ezt mondjuk szerintem megértették orbánék. Nézd csak, hogy bújnak elő itt is a fidesz-férgek sorban... "
"Azt mondjuk megnézném, mit szólna Bear Grylls, ha ejtőernyőn ledobnák Hódmezővásárhelyre, 30.000 Ft nyugdíjjal, hogy húzza ki valahogy egy hónapig" - mondta pénteken a kollégám.
Ma egy ismerős pedagógussal beszéltem, aki örült, hogy másodállásban az iskolájukban takaríthat. Mert így legalább nem megy el az ideje azzal, hogy utazik a másodállás miatt. És mert a takarítói órabére is majdnem annyi, mint a tanári.
- Végül is a ... Klinika családbarát munkahely - mondta a haverom. - Nem csak hogy időm nem lenne kifelé kacsintgatni a házasságból, de a bérezésünk miatt eleve akkor jöhetne szóba ilyesmi, ha az illető hölgy anyagilag is támogatná a családunkat.
Hála a fizetésünknek, a kávéadónak és a perlekedő betegeknek, vasárnap vettem egy nagy lélegzetet, és elmentem az orvosállás-börzére, amit egy pesti hotelben tartottak. Nem mintha mindenáron külföldön akarnék dolgozni. Jelenleg leginkább sehol sem szeretnék dolgozni (legalábbis egészségügyben nem: hegyivezetői állásra meg kicsi az esélyem, hacsak nem megyek el Veneto tartományba). Viszont kíváncsi voltam a kínálatra, és legalább annyira a többi kíváncsiskodóra is.
Az első, amin meglepődtem, az volt, hogy a SOTE egyik 45 körüli adjunktusa jött velem szembe - a köztudatban ugye az él, hogy a magasabb pozícióban levő orvosoknak már nem éri meg elvándorolni, mert ha másból nem, a parából meg lehet élni. Hát, úgy látszik, itt köztudat-zavarral állunk szemben.
A második meglepetés az volt, hogy a szokásos célországok és munkakörök (Anglia: RMO vagy locum, Németország: bármi, ha jól tudsz németül, Svédország ill. Norvégia: bármi, ha bírod a hideget/sötétet) mellett megjelentek a francia, dán, holland és belga álláshirdetések is. Az utóbbi 3 esetben ráadásul fizetést kap az ember a nyelvtanulás idejére is, ami nem közömbös (az olvasók közül tegye fel a kezét, akinek mérhető dán, holland vagy flamand nyelvismerete van).
A harmadik meglepetés pedig az volt, hogy az érdeklődők több mint fele jól láthatóan túl volt a negyvenen. Szóval az a réteg is fontolgatja az elmenetelt, amelyik már a köztudat szerint kb. "beérkezett", ill. szakmai értelemben a "bárhol bevethető" szakorvosokat jelenti.
Blogger-ismerőseim körében új divat jelenség kezd elharapódzni, egyre többen követnek el vagy helyeznek kilátásba blogger-öngyilkosságot. (És persze, hol máshol jelentenék ezt be, mint a blogjukon. A posztmodern kelgyó, ugye.)
Mivel nem tudok drámai háttérzene kíséretében a hátuk mögé lopózni, és kitépni kezükből a borotvát, amivel a netkábelt készülnek átvágni (a klisét drót nélküli internetre adaptálók közt Schmuck Andor-fotókat sorsolunk ki!), azon gondolkodtam, mivel bírhatnám rá őket, hogy gondolják meg magukat. Nem mintha magyarázni kéne, mennyire fontos a magánszféra. A blogolvasás olyan, mint amikor Woody Allen puskázik a metafizika-dolgozaton. A névtelenség, a felismerhetetlenségbe vetett hit miatt a blogger olyasmire vetemedhet, amit a való életben sosem tenne (én pl. egyszer kis híján megdicsértem a blogban az akkori főnökömet). Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a blogger hét határral odébb él, és a rendes nevét sem tudom, vagy kiderül róla, hogy lehúztunk pár évet egy közös munkahelyen, esetleg magamra ismerek a blogjában előforduló legocsmányabb szereplőben. Nyilván egyszerűbb a helyzet akkor, ha a bloggerek a való világban már jóban voltak azelőtt, hogy kitört volna rajtuk az online önközlés mindent lebíró vágya. De ha nem így van, akkor adódhatnak helyzetek.
Viszont mégis kell, hogy valami megmagyarázza az elterjedt nézetet, hogy 'once a blogger, always a blogger', szóval hogy ezt nem könnyű abbahagyni. Szerintem a magyarázat részben a mindenkiben élő alkotókedv lehet, részben az önkifejezés vágya, részben az igény arra, hogy kapcsolatot tartson a világgal (beleértve azokat is, akiket IRL is ismer a blogger), de a blogírásnak lehet akár (ön)pszichoterápiás haszna is.
Úgyhogy kedves ismerős és ismeretlen bloggerek, írjatok nyugodtan, legfeljebb, ha a magánélet szentsége fontos, csináljatok egy új, meghívásos-jelszavas blogot.
További elméleti fejtegetések helyett akkor lássuk, mit is köszönhetek többek közt a blogvilágnak:
- Ha nem olvasnék blogokat, nem tudnám, ki Neil Gaiman vagy Terry Pratchett
- Könnyen lehet, hogy a munkahelyem szegényebb lenne egy emberséges orvossal (nagyszerűt akartam írni, de attól tartok, hogy nem hinné el magáról)
- Nem pályáztam volna kishíján meg egy luganói állást
- Nem tudnám, hogy konyhában is lehet lángszórót használni
- A Ráspira azt hinném, a Ráspár becézett alakja
- Nem tudnám, mi a <> töri meg a csendet
- Nem tudnám, mi mindenre jó egy iskolai ügyeletes karszalagja
- Nem tudnám, mit csinál egy pszichiáter Svédországban, egy háziasszony Houstonban, vagy Charlie Bangkokban
- Kb 40%-kal kevesebbet nevetnék
... és most már Mrs. Morczsem azon izgul, hogy mikor fogja egy fékevesztett bloggerlány letépni rólam a is az egyik orvoslány blogrolljával fejezi be a napi webes tájékozódást.
