Hehe, ez jó.. :) de komolyan, mit várnak az emberek? Legyen az orvos specialista, a legjobb a szakmájában, de azért értsen mindenhez? Én ezt nem is értem.

Ha ebből elvesszük az "ez nekik túl magas" című tagmondatot, akkor azt hiszem, egyetértek azzal, aki írta. Vagy legalábbis pontosan ábrázolja az emberek elképzelése és a valós lehetőségek közötti szakadékot. Ha tudnátok, én ezt hányszor hallgattam különböző betegektől: "kisdoktornő, ugye, maga olyan orvos lesz, aki az egész embert gyógyítja?". Tetszek vagy nem, az emberek a gyógyszerek felírásán kívül valami többet, mélyebbet, átfogóbbat, pici varázslást is várnak tőlünk. Nem véletlenül virágzik az al-rész-szub szakágakra szakadt, gyógyszerfelírós, kétpercemvanönre orvoslás mellett annyira a paramedicina.

DE ha kicsit prózaibban nézzük, akkor is van benne igazság. Igenis, van sok szakbarbár orvos, és ez alatt nem a kezelést értem, mert senki nem ismeri az összes szakterület összes gyógyszerének az adagolását, logiszikáját. Ezt a betegek is elfogadják. De a diagnosztika már nagyon is megszenvedi a specializálódást.

És akkor ne is beszéljünk a bio-pszicho-szocio-spirituális modellről...

Szóval én értem. A "nekünk" túl magashoz pedig annyit, hogy amíg zárójelentés író - adminisztráló - öpercvanegybetegre robotokként működünk, addig ez van.

@Braincelle: Persze, a dolog egy bizonyos szempontból érthető, és sajnálatos, hogy a modern orvoslás pont nem a holisztikus szemlélet felé megy. De addig, amíg ha pl. te kezelni mersz egy diabetest, és a beteg adott esetben beperel, mert nem diabetológus vagy, addig az orvosok sem lesznek motiváltak kilátni a saját kis területük határán túlra.

@Dr. Morcz: abszolút nem haragszom meg, ha egy orvos nem találgat vaktába, ha a saját szakterületén semmi érdemlegeset nem talált, viszont értem, hogy a komment mit akart jelenteni. Tehát az szar, amikor az tapasztalható, hogy az orvos el se _akar_ gondolkodni, hogy tényleg, akkor mi a tök baja lehet a paciensnek, és volt-e már hasonló a praxisában, hanem tényleg ráolvas, aztán elhajtja a beteget. Ennek az extrém példája volt lakótársam bátyjának az agydaganata, egy másik daganat kezelése után mondta a dottorénak, hogy fáj a feje és nem lát egyik szemére, mire az orvos hazaeresztette annyival, hogy pszichés. Másik kórházban megnézték, és hoppá...

@sorica123:
Na de ez az agydaganatos példa nem erről szól. Látásvesztés, látótérkiesés fizikális vizsgálattal objektivizálható, ez nem szakbarbárság, hanem egy hibás döntés volt.

Szerintem azt keverjük össze, maradva a fenti példánál, ha tegyük fel, ezt a problémát a fiatalember a belgyógyászának mondja, hogy

1. Azt mondja az orvos, hogy megvizsgáltam magát, de a neurológiához nem értek, minél hamarabb tessék időpontot kérni a neurológiára, és majd ők megmondják, hogy mire van szükség.

2. Vagy azt mondja, hogy hm. magának nem beteg a gyomra, mája, lépe, bele. Akkor maga egészséges? Más baj? Á, az pszichés...

...
Morcz: szerintem nem azt hiányolják, hogy a nemdiabetológusok cukrot állítsanak be, hanem azt várják el, hogy legalább azt ismerjük fel és jelezzük, hogy szükség van arra, hogy a másik szakember beállítsa a cukrát.

Vagy ismerjük fel azt, hogyha a szakterületünkbe illő tünet egy másik, nem hozzánk tartozó betegség része, vagy arra gyanús.
...

Nyilván, aki mindenhez ért, vagy érteni vél, az gyanús, és számomra biztosan hiteltelenebb, mint az, aki felismeri a saját mind képzettségbeli mind "jogi" korlátait.

A "holisztikát" pedig csak "el kell adni". Úgy értem, egy picit azért lehet varázsolni a tudománytalanság vádja nélkül is, és hagyni, hogy az emberek az általunk elmondott tudományos izéket beillesszék a saját elképzeléseikbe, és valószínűleg igazuk is lesz vagy ha nem, akkor is jobban profitálnak belőle, mintha számukra értelmezhetetlen adatokkal bombáznánk őket, és az adott eseményt nem tudnák valamilyen jelentéshez kapcsolni. Például aki úgy értelmezi a TIA-t, hogy mostanában agyonhajtottam magam, mindent magamba fojtottam, ez most egy jel, hogy nem bírja a szervezetem; meg ilyenek. De hát ezeket Te sokkal jobban tudod nálam. :)

@Braincelle: a daganatos példa mondjuk elég szerencsétlen, valóban nem pont szakbarbár volt az orvos, inkább csak hamar akart kész lenni, úgy volt vele, hogy meggyógyult, és _kész_, nyomás haza. Nyilván nem találgató, önjelölt 'látó' doktorokat akarunk látni, sőt én aztán nem 'akarok' semmit, csak sokkal nyugisabb lenne, ha az orvos olyat tudna mondani, hogy volt már hasonló eset/nem volt ugyan ilyenje még, de ő úgy gondolja, hogy (iksz kollégához kellene ezzel benézni). Ekkor is nyavalyoghat a beteg, hogy mámeg zavarásszák, az erre fogékonyak ezt is teszik, de mégis jobb, mert legalább valami konstruktív javaslatot kap az ember, hogy merre tovább.
Holisztikus izé: így is van. Nem valami nagy hókuszpókuszról van szó, csak életszerűen (és közben szakszerűen, na ezér' ez egy szakma) kell(ene) elmondani, hogy mi történt a beteg szervezetével, mert az orvosi volapük szöveget úgyis megkapja a zárón.