... leginkább morcogás

Most mondja valaki, hogy Magyarországon nem értékelik a tudományt, mikor tegnap este az M1 főműsoridőben biztosított helyet egy állampolgárnak, hogy bejelentse, PhD-dolgozatot kíván írni.

Sajnos ön alapvetően nem érti, miről szól az ön kisdoktorijának története. Elsősorban nem arról, hogy milyen minőségű munkát tett le az asztalra, tartalmazott-e hasznos új eredményt stb. Még csak nem is arról, hogy plagizált-e, vagy nem.

Ez a történet elsősorban arról szól, hogy ön, amikor a HVG előhozta ezt a történetet (amire most egyesek azt kezdik mondani, hogy hiba volt, mert ártott az országnak, ezek az emberek nyilván azt gondolják, hogy Kádárék alatt is hiba volt pl. a Beszélőt működtetni), akkor ön megítélésem szerint hazudott. Mentette, amit menthetőnek tartott, és egyre hátrébb húzódott, ahogy újabb és újabb részletek kerültek elő. Ezt pedig egy köztársasági elnök nem teheti meg. Ezért, és nem másért kellett volna lemondania.

Azzal, hogy nem mondott le, sokaknak ártott. Hogy ne menjek messzebb, ártott saját magának. Akármit is gondol önmagáról, és a ma esti interjúból azért kiderült, hogy alapvetően jóban van saját magával, azt ne várja, hogy a külföldi diplomácia képviselői ugyanolyan nagyrabecsüléssel fognak majd tekinteni önre, mint amivel - jogosan - tekintettek 10 vagy akár 1 évvel ezelőtt. Attól tartok, mostantól elnöki karrierje vesszőfutás lesz.

Ártott az önt az elnöki székbe juttató pártnak, és személyesen Orbán Viktornak. Mivel ők választották önt meg, általánosan elfogadott nézet, hogy módjuk lenne önt el is távolítani. Ez ugyan a jog betűje szerint nem igaz, mégsem fogják tudni lemosni magukról.

Ártott a jobboldal eddig meglehetősen egységes hátországának. Az elmúlt napokban tanúi voltunk annak, hogy a jobboldal több szereplője / támogatója kiáll az ön lemondása mellett, a Magyar Nemzettől a Professzorok Batthyány Körén át a Konzervatóriumig, Jobbklikkig stb. Ezeket nem lesz olyan könnyű visszaterelni az egységes akolba.

Ártott azoknak a naiv szavazóknak, akik azt gondolták, hogy ön személyével garantálja: tisztesség és politikai szerepvállalás összeegyeztethető.

A SOTE szenátusára tett megjegyzéseivel ártott azoknak, akik azt gondolják - és tegnap okkal gondolhatták - , hogy a baloldali vélekedéssel szemben a most regnáló kurzus ténylegesen megengedi, hogy kézi vezérléstől függetlenül működjenek az intézmények.

Mindezeket figyelembe véve jelentősen ártott a Fidesznek, már ami a 2014-es választási esélyeiket illeti.

Ártott az országnak, melynek megítélése nem azon fog múlni, hogy ön megírja-e a mai követelményeknek megfelelő PhD-dolgozatát. Amivel egyébként egy dologról tud csak tanúságot tenni: személyes sértettségéről.

Ezzel együtt is sok sikert kívánok a dolgozat megírásához, és hogy ez ne legyen üres szóvirág, kövesse ezt a linket a szükséges követelmények áttekintéséhez.

Update: Most látom, majdnem ugyanezt megírta Magyari Péter. Mindegy, több tollból hitelesebb.

Egy platformra kerültem az MSZP-vel: 

Az MSZP Sólyomra cserélné Schmittet

Ugyanakkor az, hogy az MSZP javasolta, gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha le is mond Schmitt Pál, azzal együtt is akkor lesz Sólyomból ismét elnök, "ha a kutyák kardot rántanak, és az Ismeretlen Katona kapcát vált" (Moldova György).

Könnyen lehet, hogy Magyarország történetében fontosabb szám lesz, mint a 6:3.

Gratulálok a SE Doktori Tanácsnak.

A bőségesen - és a baloldali sajtó által nem kis kéjjel - kivesézett bizottsági véleményben a sorok között ott van, hogy S. Pál dolgozata bizony-bizony nem felelt meg az akkori követelményeknek. A formai hibákról már nem is szólva.

Amennyiben a Doktori Tanács meg akarja őrizni saját hitelességét, és nem kívánja, hogy a Semmelweis Egyetemen folyó doktori képzés ellehetetlenüljön, akkor holnap arra fog szavazni, hogy S. Pál doktori címét visszavonják.

Ha úgy döntenek, hogy valamilyen látszat-érvbe kapaszkodva "megmentik" S. Pált, akkor az is nagy kérdés, mennyire erodálják ezzel az egész egyetem hírnevét - ami pl. a külföldi, térítéses képzésben résztvevő hallgatók számára is kihatással lehet.

És persze kihatással lehet az egész ország amúgy is szégyenletes morális állapotára. Merhetünk-e szólni, ha csalt a boltos, nem adott számlát a szerelő stb., ha nincs előttünk a példa, hogy az ilyeneknek - bármilyen pozícióban legyenek is - az orrára koppantanak?

Sok bátorságot kívánok a döntéshez, professzor urak!

Köszönöm, hogy S. Pál úr munkásságával, a bizottság pedig állásfoglalásával rávilágított, hogy Magyarországon nincs az a botrány, amit el ne lehetne simítani. Köszönöm, hogy sok ezer doktori címmel bíró ember becsületesen végzett kutatómunkája és egy plágium létrehozása közé egyenlőségjelet lehetett tenni. 

Ezzel azok számára, akik még esetleg hittek volna abban, hogy a jelenlegi, magát konzervatívnak aposztrofáló kurzus bármit is konzerválni akarna az ún. hagyományos értékekből, végre világossá tették, hogy ilyesmiről szó sincs. Ezzel nagy szolgálatot tettek a magyar közéletnek.

Köszönöm továbbá, hogy a sokak számára érdekes jelentést teljes terjedelmében nem lehetett megismerni, bár kétségkívül sokak számára kárpótlás a páratlan fotódokumentáció, amit a SOTE honlapja tett közzé itt.

Aki lusta lenne utánatúrni, a jelentés zanzája itt olvasható.

Az egy dolog, hogy emelik majd egyszer a fizetésünket (ezzel kapcsolatban még fogok örömködni), de ez önmagában nem fogja megoldani az egészségügy gondjait.Ahhoz, túl a további fizetésemelésen (amit a háziorvosokra, nem közvetlenül a betegellátásban dolgozókra (pl. orvosírnok, titkárnő) is ki kellene terjeszteni) egy csomó más dolgot is meg kellene lépni.

Nekem személyesen most a legnagyobb bajom a munka szervezetlenségével van. Az orvosi munka megkíván egyfajta összpontosítást, ennek alapfeltétele lenne a relatíve nyugodt munkavégzés. Ehhez képest egy átlagos orvos (=én) munkanapja úgy néz ki, hogy van 20-30 telefon (de olyan nap is, hogy 80), bárki bármikor megállíthat a folyosón (beteg, hozzátartozó, fiatal kolléga, újságárus), egyre többen keresnek email-en, és egyáltalán is: bárki, bármikor, bármivel beléphet az ajtón. A portások fabatkát sem érnek, a betegfelvételen válogatás nélkül nyomják át a mobilomra a telefonokat, stb. Ami teljesen természetes egy bankban vagy a postán, hogy húzok egy sorszámot, és amíg sorra nem kerülök, nem tartom fel az ügyintézőt, az az egészségügyben ismeretlen magatartás. Értem én, hogy mindenkinek a saját egészsége a legfontosabb, de ha valakit tízszer zavarnak meg egy betegvizsgálat alatt, az nagyobb eséllyel fog hibázni, és ennek a beteg látja a kárát.

Hörr.

A cím egyébként innen van:

A férfi, aki sötét öltönyéhez sötét árkokat viselt a szeme alatt, nem készült előre a találkozásra. Jobb szerette a véletlenre bízni az ilyesmit. Tudta, hogy mint minden, ez is a Terv része. Ha elérkezik az idő, a találkozás létrejön: ha akarna, se tehetne ellene semmit.

Gondosan mérlegelte, hogyan közelítse meg a helyszínt. Gondolta, hogy metróra száll, de már nem mozgott otthonosan a föld alatti világban. Kísérője nem volt: De Carabasra sem számíthatott. Nem tudta, mennyire fogadnák ellenségesen a kipállott alagutak vándorai. Félelem nem volt benne, de a feladat – úgy érezte – megkívánt egyfajta ünnepélyes nyugalmat. Ilyen nyugalmat azok éreztek arrafelé, akik túlméretes terepjárók nélkül is meg merték közelíteni a munkahelyét.

Végül úgy döntött, a láthatóságot vállalva a felszínen marad.  ’Csak felszínesen’ - gondolta. Vonzódott a kétértelmű megfogalmazásokhoz. Aztán autóba szállt. Fegyvert nem vitt magával. Nem volt rá szüksége.

Amikor odaért, tekintetével felmérte a házat. 'Könnyen védhető' - gondolta.

A falon tábla hirdette egy ügyvéd nevét. A férfi, aki évekkel azelőtt kis híján udvarolt az ügyvéd nővérének, zavarba jött. Amikor ilyen időhurkokra bukkant, mindig felötlött benne, hogy nem zökkent-e ki a Terv. 

Megkereste a csengőt. Az idegen hangzású név semmit sem mondott neki.

A lány, aki gondolatátültetéssel kereste a kenyerét, kis fekete ruhát viselt, amiről a férfi valamiért ajándék ukrán bérgyilkosokra asszociált. A lány erről mit sem sejtett: óvatos természetességgel vezette be az irodába. Azzal az eleganciával mozgott, amit a férfi eddig csak a folyó jobb partjáról származó embereknél tapasztalt. Nem látszott rajta, hogy néha tengeri ízeltlábúak nyúzásával múlatja az időt.  ’Öt centivel magasabbnak hittelek’ – gondolta a férfi, akinek volt szeme az ilyesmihez. ’Öt évvel fiatalabbnak hittelek’ – gondolta a lány, de később tízre módosította a becslést. 

Az iroda bárhol máshol is lehetett volna. A lány a gondolatokat egy átlagos külsejű gépben tárolta. De most erről nem sok szó esett. Általában is keveset beszéltek. Nem volt rá szükség. Mindketten a Testvériség tagjai voltak, jól ismerték egymás legtitkosabb nyilvános gondolatait is. 

A lány a táskájába nyúlt. Revolverért nyúlnak ilyen mozdulattal, de amit kivett, sokkal ártatlanabbnak látszott. Puha volt és rózsaszín. ’Legalább nem bolyhos’ - gondolta a férfi, akinek családi vonalon volt némi tapasztalata a plüssállatokról. 

A tárgy meglepően békésnek tűnt. Nem látszott rajta, hogy egy teljes iparág jövője múlik rajta. A férfi azzal az izgalommal nézte, amit állatkertben lehet érezni, mikor a szarvas vipera készül, hogy támadásba lendüljön az üvegfal ellen. 

A lány a gazda természetességével nyomogatta a gombokat. A tárgy könnyedén engedelmeskedett neki. Látszott, hogy már jó ideje szelídíti. A férfi nem akart sokáig maradni. Ahogy kezébe vette a tárgyat, érezte, hogy ujjai enyhén bizseregnek.  ’Még visszakapod. Nem szoktam adós maradni.’ – szűrte a fogai között. A drámai hatásból sokat levont, hogy halkan és hadarva beszélt. A lányon nem látszott ijedelem. ’ Van, aki sokkal tartozik nekem.’ - mondta. A hanghordozása egyértelművé tette, hogy kevesen mernének neki sokáig tartozni. Érződött, hogy nem szokott csak úgy a levegőbe beszélni. 

Aztán már nem sok történt. A lány egy titkos társaságot hozott szóba. A férfi nem lepődött meg. A környezetében mindenki tartozott valamilyen titkos társasághoz. Kellett ez ahhoz, hogy ép ésszel ki lehessen bírni azt a várost. 

A férfi aztán elköszönt. Valami semmiséget mormogott a munkáról és általában az időhiányról. Az utcán igyekezett céltudatos természetességgel haladni, úgy, mint aki tudomást sem vesz a kezében tartott rózsaszín tárgyról. Sikerült feltűnés nélkül elhagynia a környéket. 

Kocsiba vágta magát. A kapcsolata már várta. Egy háztömbbel odébb parkolt le: nem akart feltűnést kelteni. Cipője türelmetlenül kopogott a kövezeten. Népes család ballagott előtte; mikor az anya hátranézett, sietve terelte félre a gyerekeket az útjából. Látszott rajta a félelem. A férfi egy szót sem szólt. Nem akarta tovább élezni a helyzetet.

A találkozót egy kórházban beszélték meg. A férfi kapcsolata látszólag szemészeti vizsgálatra volt előjegyezve. Mire a férfi odaért, tág pupillákkal és kifejezéstelen arccal üldögélt egy váróban.  A férfi a kezébe csúsztatta a rózsaszín tárgyat. A kapcsolat hosszan szemlélte; elégedettnek tűnt. Megállapodtak a tranzakció részleteiről. 

Később, mikor ismét a rejtekhelyén volt, a férfi maga is alaposan megnézte a különös tárgyat. Csak ekkor vette észre, hogy a tetején levő felirat harcosnőket idéz.


- a műfaji hasonlóság nem a véletlen, inkább a tisztelet műve -

Hogy ne csak mindig bosszankodjunk.

Elolvasásra javaslom.

Kedves errejárók, nem tud valaki egy Kindle-t kedd (márc 20) délelőttre kölcsönadni? Egy retinabetegség miatt látássérült ismerőssel szeretném kipróbáltatni, hátha a nagyítható betűkkel stb. alkalmas arra, hogy olvasni tudja.

Előre is köszönöm.

(Ha valaki nem akar kommentben, írhat a dr.morcz@gmail.com címre)

A csuda sem tud eligazodni a szerzői jogokon:

ez pl

állítólag plágiuma ennek:

ez viszont

nem plágiuma ennek:

Ha pedig azt kérditek, mit gondolok mostanában az eü. helyzetéről, hát legyen elég annyi, hogy a hallgatás is lehet beszédes.

Az előző poszt címét innen nyúltam:

A szöveg is mélyenszántó, csak nem engedi innen lejátszani a jútyúb.

Erős idegzetűeknek ajánlom az előadók kortársi verzióját itt.  Hihetetlen, de évtizedek alatt sem változott a dalban egy hang sem...

Általában olvasás nélkül törlöm a spam-eket, de ez a mai bearanyozta a reggelemet: 

Helló
A nevem kisasszony áldás,
Én ma láttam a profilodat
és én töltött nagyobb érdeke, hogy felveszi Önnel a kapcsolatot,
Szeretném, ha kérjük, küldje el nekem
mailen keresztül (baby_blessing2@yahoo.com)
számomra, hogy küld neked fotó


Hello
My name is Miss blessing,
I saw your profile today
and I filled a greater interest to contact you,
I would like you please send me
via a mail (baby_blessing2@yahoo.com)
for me to send you my photo

Az angol szövegben a 'filled a greater interest' különösen tetszett. De (maradva a levelező stílusánál) azért nem küldtem vissza azt, amit pontosan nem is mondott, hogy mit kér.

Mióta visszajöttünk a síelésből extrém mennyiségű tennivaló szakadt a nyakunkba, családilag és egyénileg is.

Ráadásul minden nap olyan ... egyforma.

Kénytelen voltam reggeli ébresztőnek ezt beállítani a mobilomon.

Holnap elmegyünk fagylódni, úgyhogy bizonytalan ideig nem lesz új bejegyzés, de ha valaki ezt nehezen viselné, megtalál itt:

Most látom, hogy a nyáron befőzött baracklekvárral vagy elitista lettem, vagy nem vagyok fiatal - töprenghetek, hogy melyik a kevésbé önsértő verzió.

Mindig is reméltem, hogy a "Leteszem kardom és pajzsom..." meghaladható.

És tényleg:

azért abban, hogy "Törékeny virág vagyok bazmeg" elég sok benne van a xxi századból.

Morcz jr. tegnap parmezánt kért a paradicsomos penne tetejére.

A 2012-es újévi fogadalmamhoz az ötletet az egészségügyi ellátási térségek adták. Bár ha jól tudom, ma még nincs arról egyértelmű szabály, hogy a betegek csak térségen belül mozoghatnak, én arra a döntésre jutottam, hogy a saját (OEP-finanszírozott) rendelésemen csak olyan új beteget jegyzek elő, aki a ránk bízott térségből jön. Kíváncsi vagyok, ez hogy fogja befolyásolni a jelenleg 10 hetes várakozási időt.

Egyelőre 3:1 a javamra - egy olyan beteget, akivel korábban egy betegszervezetben együtt dolgoztunk, mégsem küldhettem el.

Először nem akartam elhinni, de tényleg a vízközmű-szolgáltatásról szóló törvénybe csomagolva fogadta el a Zországgyűlés a katasztrófa-egészségügyi ellátásról szóló korábbi jogszabály (az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV törvény XIV. Fejezete) módosítását. A módosítás okát valószínűleg az Élhető Magyar Egészségügyért mozgalom tervezett tömeges felmondása adta. A katasztrófa-egészségügy víziközműbe csomagolása elvben csak poén, meg jogszabályalkotási technikai kérdés lenne, de a jogszabályt elolvasva nem kevés kérdésem akadt. A teljes jogszabály megtalálható itt, a katasztrófa-egészségügyi ellátásról szóló rész doc formában itt. Ebben sárgával kiemeltem azokat a részeket, amiket az orvosok szempontjából minimum érdekesnek tartok.

Nem hiszem, hogy a kormány célja a még Magyarországon dolgozó orvosok és más egészségügyiek ellehetetlenítése lenne, de a jogszabály elég tág teret ad az értelmezésnek. Ez részben abból is adódhat, hogy a konkrét megvalósítási utasítások még nincsenek készen, maga a jogszabály pedig - szükségképpen - tág teret ad az értelmezéseknek. Én csak azon filóztam el, mi lenne, ha bekövetkezne egy ilyen helyzet. Mondjuk, ha a 3 hónap türelmi idő után mégis beadná felmondását a több mint 2500 orvos, és május 1-től ennyivel kevesebben maradnának.

A törvény egészségügyi válsághelyzetnek minősíti már azt is, ha a az egészségügyi ellátási szükségletek és a helyben rendelkezésre álló kapacitás között aránytalanság alakul ki. Nem tudom, pl. csípőprotkó szempontjából nem áll-e máris fenn ez a helyzet, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy "az egészségügyi védelmi bizottság, országos szintû egészségügyi válsághelyzet esetén a miniszter jogosult (...) bármely egészségügyi dolgozót az ország más helységébe egészségügyi tevékenység végzésére kirendelni. "

Más szóval, ha a Rezidensszövetség aktiválja a felmondásokat, és emiatt Mátészalkán, vagy akár csak Veszprémben aránytalanság alakulna ki, másnap egy szerencsésebb térségben élő orvosok egy része szépen felpakol és átköltözik oda. Ez nyilván érthető, ha olyan rendkívüli körülmény indokolja, mint egy háború vagy egy járvány. De mi a helyzet akkor, ha egy olyan előrelátható esemény vezet az aránytalansághoz, mint a tömeges felmondások? És mi van akkor, ha nem aktiválják a felmondásokat, de az ezévi 1200-nál is több orvos indul el Nyugatra? Ez is válsághelyzet?

Nem csak ez a kérdés persze. A törvény nem tisztáz olyan apróságokat, mint hogy meddig lenne fenntartható az orvosok átirányítása, mennyi lenne ott a megengedhető maximális munkaidejük, milyen fizetést kapnának, jogosultak lennének-e eltávozást szabadságot kapni stb. Külön érdekesség hogy gyermeket nevelő orvosok esetén úgy látom, nem veszi figyelembe sem a családok védelméről szóló - ugyanabban a közlönyben megjelent - CCXI. törvény szellemét, sem annak 16. §-át a rendkívüli ill. más helységben történő munkavégzésről szóló szabályait.Arról sem rendelkezik, hogy mi a helyzet az orvos-családokkal. Ha a férj mondjuk Sopronba, a feleség meg Szentesre kerülne, mi lenne a teszem fel Budapesten tanuló gyerekekkel?

Az viszont látszik, hogy ha bekövetkezne egy ilyen dolog, az leginkább azokat sújtaná, akik nem adták be a felmondásukat. Ui. ők lehetnének azok, akiket ide-oda helyezgethetnének. Végeztem egy gyors fejszámolást, és arra jutottam, hogy ha május 1-től engem pl. más városba irányítanának, az valószínűleg anyagilag padlóra küldené a családunkat, ui. nem lenne módom a (jövedelmünk lényeges részét adó) másod-, és harmadállásom fenntartására, és 2-3 hónap alatt felélnénk a tartalékainkat.

Kedves jogalkotók, fidesz-fanok (ha vannak még), nem azért írom le ezeket, mert riogatni akarok. Persze azt is, de nem ez a lényeg. A lényeg az lenne, hogy a végrehajtási utasítások úgy készüljenek el, hogy ne a még megmaradó dolgozókat ijesszétek el.

*A kép eredetijét a Google a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara honlapján találta meg. Ők a tulajdonosai, ha kérik, leveszem innen. Majd bolond lennék ezt nem jelezni.

De tényleg.

A bal oldali képet IKL-től nyúltam. Az orvosi fizetések saját ill. kollégáim fizetési jegyzékéből származnak, ügyeleti díjat nem tartalmaznak. Az ápolók fizetése még alacsonyabb, kb. 20 év után érik el a rezidens-szakorvos közti szintet.