HTML

A morczos blogról

Véleményblog Magyarországról, az egészségügyről, az életről, a világegyetemről és mindenről

Friss hozzászólások

Morczos statisztika

Locations of visitors to this page

Címkék

18 / (1) 1mondat (56) 2010 (1) abszurd (1) adathalász (1) adó (1) adófizető (1) adóforint (3) ajánló (6) aláírásgyűjtés (1) álhír (1) álomfejtés (1) alternatív gyógyászat (1) ambulancia (2) amiina (1) antidepresszáns (1) ántsz (1) anyaság (3) anyázás (53) ápolónő (1) árnyékkormány (1) árvíz (2) audrey niffenegger (1) autós (1) babafalva (1) babavárás (2) babaváró (1) balaton (1) barátság (2) beautiful world (1) bénulás (1) beteg (1) betörés (1) biszku (1) bizarr (1) biztonsági kamera (1) bkv (1) bkv potlo (1) blikk (1) blog (6) bloggerek (1) bokros (3) böszmeség (1) brüsszel (2) budai magánklinika (1) buék (1) bukás (3) bulvár (4) bűnözés (2) cápa (1) caroline petrie (1) casting (2) celeb (2) checkpoint charlie (1) cigány (4) cigánybűnözés (5) critical mass (1) családbarát (1) csehtamas (2) csepel (1) csípőprotézis (1) csúsztatás (1) cukiság (1) david ibolya (1) demagógia (1) demcsák zsuzsa (1) demokrácia (1) demonstráció (1) demszky (1) depresszió (1) draskovics (1) dr lenkei (1) egészség (7) egészségbiztosítási felügyelet (1) egészségügy (75) egészségügyi világszervezet (1) egri kórház (1) egyetem (4) éhségsztrájk (1) elégedett beteg (1) elfogultság (1) ellenzékiség (1) előrehozott választás (2) elvándorlás (1) elvárás (1) emberiség (1) empátia (1) ep választás (3) ep valasztas (1) erkölcs (2) esküvő (3) etikátlan (2) eüm (1) európai parlament (1) eu elnökség (2) ezért tart itt (2) ezmilyenmár (1) é sirodalom (1) faerie music (2) fajgyűlölet (1) fehérgalléros bűnözés (2) fekete humor (1) fel! (2) félelemkeltés (1) felemelkedés (3) felháborodás (47) fénymarhaság (2) ficsor ádám (1) fidesz (15) fidesz javaslatok (1) film (7) filozófia (1) finanszírozás (1) fizetés (13) fodor gábor (2) fodor gabor (1) földönkívüliek (1) fordítás (2) forgatókönyv (1) forráshiány (1) foto (4) francia (1) fszek (1) gaiman (1) gaskó (1) gazdaság (2) gender (1) google (1) gordon (1) gusztos péter (2) gyerek (3) gyilkosság (1) gyógyszergyár (2) gyurcsány (10) gyurcsány kormány (2) h1n1 (2) h1n1 oltás (1) habsburg (1) hagyó (1) hálapénz (13) hamasz (1) haynau (1) hazugság (2) hegyek (7) her fearful symmetry (1) hétvége (2) hit (2) holokauszt (1) holokauszt tagadás (1) honlap (1) horváth ágnes (2) hősök tere (1) hospinvest (1) hülyemagyar (13) humor (62) idegsebész (1) időjárás (1) ima (1) imádság (1) improv e (2) inaktív (1) index (4) influenza (1) inforádió (1) irodalom (6) isaura (1) ismertető (1) isolde (2) izraeli kémrepülő (3) járvány (2) joan jett (1) jobbik (2) jogvédelem (1) jogvédő (1) jóügy (1) jövedelem (1) jumurdzsák (1) kaja (1) kampány (2) kapcsolat (2) Karácsony (1) katéter (1) Kedves Viktor! (2) képviselő (2) kerékpáros (1) kesznyéten (1) keszthely (1) kirekesztés (1) kire szavazzak (1) kísértet (1) klassz (3) kóka jános (1) kolompar orban (2) költségtérítés (1) kóma (1) kommentalt hir (1) kommunikáció (20) konstruktív (1) könyvismertető (4) koraszülött (1) kórházszövetség (1) korrupció (11) közüzemi díj (1) kreatív (1) krizsó szilvia (1) kurír (1) lájf (16) lehetmás (1) lemondott (1) liget (1) lmp (3) lockdown projects (1) locked in (1) madredeus (2) magánklinika (2) magyar (2) magyarok nyilai (1) magyarország (2) magyar gárda (1) magyar lélek (2) marketing (2) markhot ferenc kórház (1) mdf (7) mdf lista (2) megbukott a kormany (1) megújulás (1) mém (1) memento (3) mentő (1) mert megérdemlem (1) mesterházy (2) miniszterelnök (1) miniszterelnök jelolt (2) miskolc (2) mohácsi viktória (2) mol (1) molotov (1) molotov koktél (1) mol felvásárlás (1) monok (1) morcogás (2) mozi (4) mszp (12) mszp iroda (1) mszp kampány (1) műhiba (1) multikulti (1) munka (1) munkanélküli (3) munk veronika (1) nap idezete (6) nekem jár (1) nemtetszik (1) népszavazás (2) nőgyógyász (3) nyaralás (1) nyelvtannáci (1) nyugdíj (1) oboa (1) oktatás (4) omv (1) önazonosság (1) orbán (3) orbánfóbia (1) orbánozás (1) orban kormany (1) orosz (1) orvos (15) orvosképzés (4) őssejt (1) összeesküvés elmélet (1) összefogás (1) otthonszülés (5) ózd (1) ózdi gyilkosság (1) pacemaker (1) parkinson (1) parkinson kór (1) parlament (2) paródia (2) pásztor albert (3) páva zsolt (1) pécs (1) pecs kezigranatos gyilkossag ciganybunozes mohacsi viktoria kallai erno rasszista elfogultsag (1) pénzéhes (1) perinatalis intenziv centrum (1) phil sawyer (1) pic (1) pihenés (1) pirula blog (1) plakát (1) polgárjog (1) polgármester (1) politika (56) politikailag korrekt (2) politikus (1) portré (1) pozitív (3) praxis blog (2) priscilla hernandez (1) pszichiáter (1) pszichológia (3) raiffeisen (1) rasszizmus (7) reklám (3) rendőrkapitány (3) rendőrség (1) republicator (1) retkes attila (2) rezidens (1) rezidensi fizetes (2) roma (9) romák menete (1) schmittpál (11) scruton (1) segély (2) self (31) seres mária (2) sigur ros (2) solyom laszlo (1) sólyom lászló (2) sote (1) spam (1) staralfur (1) statisztika (1) story (1) sukoró (1) surányi (2) szabálytalan (1) szabo ervin könyvtar (1) szakácsművészet (1) számlával milliókért (1) szavazás (1) szdsz (8) szembenézés (1) szili katalin (1) szociális segély (1) szólás szabadsága (1) szolgáltatás (1) szótár (1) tájékoztatás (1) tasz (1) tech (2) telefonszámla (1) temető (1) terhesség (1) terror (2) terrorveszély (1) tiszta haszon (1) tolvajok (1) továbbképzés (1) tudomány (2) tudománycsinálás (7) tudomanyos gondolkodas (3) tv2 (1) uborka (1) ügyetlen (1) újévi jókívánság (1) ukrán (1) ünnep (1) untergang (1) urológus (1) utazás (4) vadai ágnes (1) vagyonadó (1) választás (5) választás 2010 (17) vallás (2) válság (2) változás (2) várakozási idő (1) vármegyeháza (1) várólista (2) vasárnap (2) vatera (1) védőoltás (1) vélemény (2) vényfelírás (1) vereség (1) vers (1) veszprém (1) veszprémi gyilkosság (1) videó (6) visszafogott anyázás (8) vita (1) voks10 (3) vona (1) webkettő (1) who (1) windows (1) wow (2) xmas (1) youtube (14) zene (24) Címkefelhő

2009.08.29. 14:39 Dr. Morcz

Túlléptem a hatáskörömet

Címkék: roma rasszizmus anyázás munkanélküli kolompar orban

Egyik roma származású betegem kérdezte, hogyan tud hosszabb időre gyógyszert íratni magának, mert Kanadába települ. Az illető kisgyermekeit egyedül, de tisztességesen nevelő nő, akinek több éve nincs munkahelye. Értelmes, bár szakképzettsége nincs, idegen nyelvet nem beszél. Szavaiból úgy tűnt, egyike azoknak, akik "a magyarországi cigányságot ért sorozatos terrortámadások és diszkrimináció miatt" el kívánnak költözni Magyarországról. Megadtam neki a kért információt, de nem álltam meg, hogy el ne mondjam, hogy egyre kevesebb ország enged be megfelelő papírok (pl. munkavállalást biztosító vízum) nélkül, láthatóan letelepedési szándékkal érkezőket. Pár éve magam is szemtanúja voltam, ahogy az angol hatóságok szó nélkül visszafordítanak Doverből egy kétgyermekes, letelepedési szándékkal érkező roma családot. Most, a válság idején még kevésbé valószínű, hogy bármely ország kapva kapna az alkalmon, hogy rendszeresen segélyre szoruló bevándorlókat fogadjon be.

Mit ne mondjak, a betegem nagyon elcsodálkozott, mikor elmondtam ezeket.

Én pedig azon gondolkodtam el, hogy akik a kivándorlás ötletével fűtik a romák agyát, vajon elmondják-e nekik ugyanezt?

Szólj hozzá!

2009.08.26. 09:55 Dr. Morcz

Sólyom László nem menő

Címkék: kommunikáció paródia felháborodás anyázás solyom laszlo checkpoint charlie

 

A legfőbb ideje volt, hogy a Checkpoint Charlie blog kinyissa a pofonládát, és megmondja, mit gondol a köztársasági elnökről. Elvégre egy jól menő blogger mindenhez ért, sőt mindenhez jobban ért. És ki lehetne Charlie-nál autentikusabb forrás? Nehogy már csak Fico véleményét ismerjük, ugyebár.

A legfőbb ideje volt, mondom, mert amit titkon sejtettünk, azt az utóbbi hónapok történései világosan bizonyítják:

SÓLYOM LÁSZLÓ NEM MENŐ.

Magyarországon nagy hagyománya van a szerethető politikusoknak. Gondoljunk csak az apánkká érdemesült Kossuthra, a búzamezőt simogató Rákosira, vagy a sakk-hokedli-grízestészta emlékű Kádárra. Mindegyiket ott tudhatta maga mellett az ember. Ezt a sort folytatta Göncz Árpád is, a maga mindenkit szerető stílusában: még arra is volt gondja, hogy a taxissztrájk szereplőit megvédje az erőszakszervezetektől.

És erre jön itt egy ember, aki képes elfogadni a felkérést, miután a Fidesz ármánykodása és az MSZP töketlenkedése kiütötte a nyeregből Szili “keresztény-nemzeti baloldali” Katalint. És ez az ember csak nyomul, nyomul, nyilatkozgat, reprezentál, munkaidőben kórházlátogat, mint ha nem lenne jobb dolga. Nem veszi észre, hogy az ország fele nem szereti.


De miért is tenné? Sólyom nem keresi az alkalmat a népszerűségre, gőgösen elfordul a mindennapok emberétől. Nem ír blogot, nem futkározik cicanaciban a Margit-szigeten, nem tart könyvbemutatót Vágó Istvánnal.


Nem ért a pénzhez, nem nyomul az üzleti világban, sosem fogja megszedni magát. Hány éve van hivatalban, és még annyira sem jutott, hogy kivegye magánba a Sándor-palotát és aztán visszabéreltesse a Magyar Állammal.


Nem szolizik, nem visel tetkót, nem varratta fel a mellét.  Nyaralásaira nem kíséri el a Story Magazin fotósa. Nem fotózkodott Zimány Lindával, Kelemen Annával, de még Erdélyi Mónikával sem. Nem látogatta meg Sarka Katát a szülőszobán, nem keresett bölcsődét Demcsák Zsuzsával. Egyetlen celeb-partyra sem kap meghívást. Még Tornóczky Anita, vezető konzervatív elemző PhD-védésére se hiszem, hogy meghívták.


És különben is, felesége van, nem párja.


Sosem tudja magát elengedni, mindig érződik rajta a hivatalával járó felelősség. Egész sor olyan dolgot passzol el, ami az ő státuszában természetes kötelezettség. Nem indul kolbásztöltő vesenyen, nem zsűriz megasztárokat vagy szépségkirálynőket, nem énekel mulatós nótákat a Budapest TV-n.


Állandóan azokat a hóttunalmas zöld szövegeket, a határon túli magyarokat, meg a jövő nemzedékért való felelősséget nyomja. Ha nemzeti parkokat hall emlegetni, egyből az a rohadt bazsarózsa ugrik be neki. Fogadok, hogy életében nem quadozott még egy jót a Bükk-fennsíkon.


Még a politikacsináláshoz sem ért. Nem határolódott el a romagyilkosságoktól, nem követelte a Fidesz lemondását, észre sem vette a hazánkban tomboló náciterrort. A kisebbségek védelméről hablatyol, de nem vett részt a melegfelvonuláson, a külhoni magyarokért aggódik, de nem ment át Révkomáromba. Pedig hányan megmondják, mit kéne tennie. Dehát makacs, mint egy öszvér.


És különben is, Charlie is megmondta, hogy gyáva. Nem intett be Slotának, nem követelte Fico fejét, mindig a szánalmas jogkövető magatartást választja. Nem védte a TV-székházat az öszödi beszéd után, nem adott sárga lapot Révész Máriusznak, mikor bekötött fejjel ment be a parlamentbe.


Arra persze van esze, hogy kukacoskodjon. Állandóan az Alkotmánybíróság elé viszi vagy visszaküldi a parlamentnek a törvénytervezeteket, holmi alkotmányossági aggályokra hivatkozva. Az Alkotmánybíróság, az a gerinctelen fidesznyik testület meg ráadásul általában igazat is ad neki.


Kínosan ügyel arra, hogy pontosan fogalmazzon. Láthatóan gyűlöli a tévedéseket és az igazság kreatív értelmezését. Úgy tűnik, a tetteit áthatja a másik, és leginkább a jogfosztott iránti felelősségérzet. Tipikus lúzer magatartás.


És egy ilyen ember akarja megváltoztatni az országot.

 

13 komment

2009.07.14. 01:08 Dr. Morcz

Az egyszerhasználatos pártelnök

Címkék: szdsz korrupció bukás fodor gábor kóka jános felháborodás fehérgalléros bűnözés retkes attila

 

Tegnap megválasztották, Kókát elküldte a francba (persze János nem ment el, elvégre nem béka ő, hogy a mocsár lecsapolására tett kísérlet érdekelje), bocsánatot kért a pártja hibáiért: a liberálisok szimpatizánsai ujjonghattak, hogy van többé becsületes liberális politikus Magyarhonban.

Erre ma kiderül, hogy 145 milliót kaptak a cégei azon az NKA-n keresztül, aminek évek óta kuratóriumi tagja.

 

 

 

 

 

 

 

 

A képen egyszer használatos alsónadrág

 

 

Retkes Attila 24 órán belül leamortizálta magát. Egyben megalkotta az egyszerhasználatos, eldobható pártelnök prototípusát. Olcó kínaji, mondhatnánk, ha nem az adófizetők dobták volna össze azt a 145 milkát.

Én mégsem mondok mást, minthogy köszönettel tartozunk Retkes Attilának. Tán felnyitotta a szemét még egy pár romantikus szdsz-rajongónak, és rájönnek, hogy nem egy megsiratandó halott, hanem egy bűzlő hiéna teteme mellett álltak eddig díszőrséget.

Szólj hozzá!

2009.07.12. 00:45 Dr. Morcz

Részvétlen bejegyzés a demokráciáról

Címkék: orvos demokrácia korrupció egészségügy otthonszülés hálapénz magánklinika visszafogott anyázás

Létezik egy nemes kezdeményezés, ami úgy látom, őszintén javítani akar az ország állapotán. Részvételi Demokrácia blog a neve. Önmeghatározása szerint a blog nem más, mint "Cikkek a pártokráciától független, helyi közösségeket támogató szakemberek tollából." Ezt érdekesen árnyalja, hogy a blogadmin amúgy az LMP-nek tart képzéseket, de sebaj, az LMP amúgy is a szívem csücske (a szívem nagyobb része meg egy másik párté, hehe).

A blogadmin tegnap úgy gondolta, hogy a volt párja jelenlegi otthonszülésétől startolva demonstrálja a részvégteli demokrácia (rövidség kedvéért RD) mibenlétét. Ki is jött belőle egy poszt, ami már címében is megkapó:

Intézményességtagadó viselkedés a magyar kultúra által behatárolt orvosszakmában

 

Hát persze, hogy kéjes gyönyör hullámzott végig a szívcsakrámon, amikor  megláttam a blogajánlóban. Elvégre szombat este van, az ember vágyik egy kis szórakozásra. Gyorsan el is olvastam, és mikor a sok (orvosi, nem szociológiai) értelemben vett hibán felgerjedve jól be akartam kommentelni a tőlünk, bunkó orvosoktól elvárható sztereotípiát, hogy tudniillik Geréb Ágnest is szülte volna inkább otthon az anyja, egy érdekes jelenségre lettem figyelmes. 

Eltűnt a blogbejegyzés kábé 90 százaléka. Mint írta, az anya kérésére törölte a cikk otthonszülésről szóló részét.

Számomra ez a dolog több szempotból sem érthető.

Először is nem való kozmetikázni a hibáinkat. Ez még Demcsák Zsuzsának sem áll jól.

Másodszor, bár szerintem több orvosszakmai hiba és jó adag (bár az eü. állapotát ismerve, részben indokolt) paranoia jellemzi a törölt részt, enélkül torzó marad a blogbejegyzés.

Harmadrészt pedig szerintem a demokráciától (amire a blog nevelni akar) nem választható el a személyes felelősség sem. Ha egyszer valamit (kellően anonimizált formában, amiért grat.) leírok, ha vele egyes csoportokat (magyar orvosok, kb 40 ezer fő) rossz színben tüntetek fel, akkor nem az az elintézés módja, hogy próbálom meg nem történtté tenni.

Így aztán, anélkül hogy tengelyt akarnék akasztani bárkivel is, itt publikálom a bejegyzés eredeti szövegét, a Google "Tárolt verzió" funkciója segítségével. Persze, ahogy már Munk Verával is megtettem, itt is annotáltam a szöveget, elsősorban szakmai kérdéseket megfogalmazva. Az eredeti szöveg dőlt betűvel látható, a megjegyzéseimet így emeltem ki.

Íme az inkriminált blogbejegyzés:

A szabadságom alatt több mély benyomás ért, valószínüleg még hetekig fogok cikkezni ezekből az élményekből.

Az egyik legnagyobb élmény az volt, hogy az ex feleségem új családjában fiú született.  Ez így kissé kaotikus, sikerült követni? Lásd még: Tom Hanks, You've got mail: "We are an American family". Gyönyörű baba, nagy szeretettel várták. Bár ez politikailag nem korrekt, Isten éltesse!

Úgy döntöttek, hogy az otthon szülést választják, mert a két gyermek kórházi élménye így vagy úgy negatív élmény volt az anya számára.

Az első gyerekünknél rengeteg direkt agressziót vetett be a kórház, a másodiknál a nagyon kedvesek voltak, de nem engedték mellre tenni a gyereket a szülés után, ennek következtében nem is tudott enni később, sőt 6-hónapos korától egy éves koráig mindent kihányt. Én császárral születtem, ahol ha jól tudom fel sem merül az, hogy mellre tehetik a gyereket, így én sem táplálkoztam természetes úton. Az anya a saját születésénél is hasonló történt, őt sem enegedték mellre tenni, nem alakult ki a szopó reflex és aztán egy életen át hallgathatta a szülőktől, hogy ő lusta. Sok mértékadó szakcikk igazolja, hogy tényleg jó minél hamarabb mellre tenni a gyereket, de ez csak egy a sok lehetséges okból, amik miatt nehezen etethető lehet valaki. Biztos, hogy hat hónapos és egy éves kora közt nem emiatt hányt ki mindent a gyerek. Egy ilyen kis minta alapján pedig nem lehet statisztikailag értékelhető következtetésere jutni. Az is érdekes szakmai kérdés, hogy a szerző, aki valószínűleg legalább 35-40 éves, miért került annak idején császárral a világra. Akkor még messze nem volt ekkora itthon sem a császárok aránya. Jó lenne (szakmailag) tudni, mi volt a császár indoka, hány kilóval született stb.

Ez a leértékelő szülői macera pesze inkább pozitív hatással bírt, hiszen 4 vagy 5 diplomája van és általában 2-3 munkahelye, most már 3 gyerekes anyaként... Gratulálok, az egész olyan, mint Orbánék régi szlogenjének átdolgozása (2 férj, 3 gyerek, 4 diploma, és nyilván legalább 5 kereke van).

A mostani szülés hosszabb volt mint az előzők, 6 órán keresztül volt folyamatos fájás, mégis az otthoni környezet miatt összehasonlíthatatlunk pozitívabban élte meg az egészet. Érdemes az eredeti poszt kommentjeiben elolvasni, nekem egy kicsit nőies ugyan, de hát a szülőnőtől nem is kéne férfias gondolkodást elvárni.

A végén a bábák nem voltak biztosak abban, hogy minden rendben van, ezért kihívták a mentőket. Kiderült, hogy semmi baj nincs, a gyerek hamar megszületett odahaza. 3 mentő jött ki. Mondjunk még egy országot, ahol annyira gazdag az eü, hogy 3 mentőt tud küldeni...

Az első betegszállító volt, akik bepánikoltak attól, hogy ez itt egy szülés. 

A bábák nem várták meg a mentőt, mert a két világ, az othonszülés világa és a kórházi apparátus nem bír emberi módon kommunikálni egymással. Sajnálom, ha nehéz  nekik egymással kommunikálni, de nekem ez úgy hangzik, hogy a bábák elfutottak a felelősség(re vonás) elől. Ha egy orvos tenné ezt (ti. hogy otthagyja a segítségre szoruló beteget), akkor jogosan vonnák őt felelősségre, meg persze jönnének a kertévék és az EBF).

Az egyik bába szülészovos volt, de ennek ellenére azt feltételezték egymásról, hogy nem fognak szót érteni egymással, a korházi kaszt árulóként megbélyegzi az otthonszülést támogató kollegáit. Ez az utolsó mondat tipikus esete a hangulatkeltésnek. Nincs "kórházi kaszt", az orvosok többsége nem árulónak tartja az otthon szülésben segítőket, hanem a lehetséges veszélyekre próbálja felhívni a figyelmet. Abban egyetértünk, hogy ha valaki empatikusabb és emiatt jobban szeretik a szülőnők, akkor a goromba orvos (mert ilyen is van) joggal érzi magát kényelmetlenül, és ezt sokan közülük nem megfelelő módon vezetik le.

Az othon szülés valóban egészen más műfaj.

Már a felkészítésen elmondták a családoknak, hogy mikor milyen orvosi műszerekre lehet szükség melyek azok az eljárások, amelyek teljesen feleslegesek, vagy egyenesen veszélyesek.

A felkészítés lényegesen információ igényesebb és őszintébb volt.

Az első gyermekünknél feltünt, hogy az orvos lényegében semmilyen kontrollt nem gyakorlol a terhes tanácsadás alatt. Mindíg megkérdezte, hogy "hogy vannak", majd amikor udvariassági gesztusnak vélve mondtuk, hogy jól, akkor kitesséklet a kasszához, és ezzel vége volt. Azért legalább a 3. ilyen esetnél rájöhetett volna a szerző, hogy orvosnál ez nem udvariassági, hanem szakmai okból feltett kérdés. Sem a kockázatokról, sem a folyamatról nem kaptunk édemi betekintést a főorvos úrtól. Ő késett a rendeléseiről, ezért 3 perc alatt végzett. A szülésnél ki volt kapcsolva a telefonja, így a magánrendelőjében kifizett összeg nem bizonyult jó befektetésnek azügyben, hogy elvileg van fogadott orvosunk. Utólag kiderült, hogy nincs. A kollegája teljesen hentes és mészáros módon viselkedett.  Az utóbbi 3 mondatban foglaltakra nincs mentsége egyik  érintett orvosnak sem. Azt viszont gonoszul megkérdezném, hogy ha magánorvosi rendelésre jártak, de állami kórházban volt a szülés, akkor hogy állunk a lentebb feszegetett korrupció-hálapénz kérdéssel? Megfizetjük a magánorvost, hogy az államiban jobb ellátást kapjunk? 

Most ez a szülész csoport (ti. az otthonszülést levezető) beszélt arról, hogy abban a szülésben mi volt az a kockázati tényező, ami miatt ők is azonnal korházi szülésre váltottak volna.

Ennek a szülészcsoportnak a hitelessége mellett szól, hogy velük lehet beszélni ilyenekről, tőlük jönnek ilyen információk. A másik világnak a fizikai ottlét sem megy, nemhogy az információk megérkeztetése. Arról azért ne feledkezzünk el, hogy vélhetően az ellátandók száma sem azonos.

A korházi világ a bábák létjogosultságának megkérdőjelezéseként értelmezi, hogy adott esetben ők félreállnak és átadják a terepet a gépekel és műtő kapacitással felszerelt kórháznak. Ez csúsztatás, l. fentebb.

Senkinek nem tűnik fel abban a szakmában, hogy ez volna a normális kontroll. Akkor kell ezeket a plusz lehetőségeket bevetni, ha szükség van rájuk. Sajnos a szülész szakma ma ott tart, hogy orvosok rávesznek programozott császárra embereket, és annak ellenére, hogy a pszichológusok komoly tarumatizáló tényezőnek tartják a műtétet, olyannak, amely egész életünkre kiható viselkedésben attitűdökben megfogható negatív hatása van, ezekről a kockázatokról nyilván nem beszélnek. Van-e erről (ti, hogy életre kiható trauma) valamilyen lektorált szakfolyóiratban megjenet, hiteles közlemény? Nem kételkedem, csak pl. kíváncsi lennék, az így születettek hány %-ában igazolható a trauma, ez a  trauma a műtéttől van-e, vagy pl. olyan ok miatt, ami a műtét oka (intrauterin ártalom, téraránytalanság stb)?

A hazai születés statisztikákból kimutatható, hogy élen járunk a császármetszés tekintetében, durván az európai gyakorlattól elkülönülve. Igen, erről lehet és kell is beszélni, nekem pl. több betegem volt (nem nőgyógyász vagok, csak elmesélték), aki a fájdalomtól, komplikációktól félve ill. divatból csináltatott császárt. Persze aki ezt elvállalja, ahhoz is lenne pár szavam.

Nálunk normális, hogy az orvosoknak szélsőséges mértékben joguk van átvenni a kontrollt. Finomítani kéne: vannak helyzetek, pl. életveszély vagy maradandó károsodás veszélye, ahol ezt KELL tennie az orvosnak. Ez nemcsak emberjogi kérdés, nem csak a szocializáció kezdeti pontja, nemcsak a kórházfinanszírozási - ellátás szervezési kérdés, hanem első sorban lelki ügy.

Abban volt az anya elmondása szerint összehasonlíthatatlanul jobb otthon szülni, hogy barátságos környezet vette őket körül, emberi gesztusok tömegével. A bábák is inkább lelki támaszt nyujtottak, ami a korházi ellátásnak nem része.

Az is fontos társadalmi - gazdasdági - kultúrális összefüggés, hogy korházi szülész - nőgyógyásznak lenni az egyik legjobb biznisz, és senki semmilyen kontrollt nem óhajt gyakorloni ennek az apparátusi érdekcsoportnak az érdekeivel szemben. Sem az állam, sem a betegjogi szisztéma, sem a politika, sem civil körök. Az otthonszülés emnacipációját támogató szakmai mozgalom ugyan azzal a civilgyilkos zsákmányszerző mentalitással találkozik ebben a szakmapolitikai erőérben, mint mindenütt, ahol a szinte totális hatalom és a mezítlábas civilek egy asztalhoz kerülnek. Azért itt van egy csipetnyi önsajnálat, hogy ne mondjam, paranoia. Mit szólna a szerző, ha ismétlődő tapasztalataim alapján én azzal dobálóznék, hogy a betegek körében orvosgyilkos zsákmányszerző mentalitás az alap? 

Amikor a korházba bekerült a baba és az anya, mindvégig éreztették vele, hogy súlyos bűnt követett el azzal, hogy otthon szült. Ezek szerint valami baj mégis volt az otthon született babával, ha egyszer kórházba kellett vinni. Érdekes lenne tudni, tényleg veszélyben volt-e, vagy csak óvatosságból tartották bent.

Geréb Ágiék csapata eléggé meg lett hurcolva a sajtóban számos esetben. Megint egy érv számomra, hogy a sajtó hazánkban nem az életvilág mellet tevékenykedik, hanem a struktúrák újratermeléséhez ad csak érveket. Szóval összefonódnak a Blikk és a nőgyógyászok? Akkor is, ha ennek a közérdekhez semmi de semmi köze.

Egyetértünk, hogy a sajtó nem áll a helyzet magaslatán, de Geréb Ágnesék kapcsán nem tartottam kirívóan ártó szándékúnak a legtöbb médiumot. És a hitelességgel kapcsolatban nem csak a hagyományos orvoslásnak vannak teendői. Mi lenne, ha pl. Geréb Ágnes és társai sem eleve sértetten és támadóan lépnének fel? Mi lenne, ha szakmai javaslatokkal állnának elő? Mi lenne, ha érdemben - és nem a weboldalukon megjelentetett, külső szemlélő számára egyértelműen elfogultnak tűnő módon   tisztáznák az elmúlt években nagy port kavart haláleseteket?

Meg kellene nézni, hogy mi van külföldön. Igen, Kánaán. Az orvosok is mind ezt mondják, ha a fizetésről, nem anyagi értelemben vett megbecsültségről, várható élettartamról van szó.

Bele kellene látni szakmapolitikai vitákba, mert a mi bőrünkre megy a játék. Tessék utánaolvasni, kérdezni, szakmai fórumokra járni, szülész-beteg fórumokat szervezni, szóval igazi civilként viselkedni.

Nem mindegy, hogy a magyar orvosok (ortopédtől a szívsebészig? nincs itt egy kis általánosítás?)  mennyi ideig állnak ellen olyan tudományosan is igazolt tényeknek, hogy a gyereket a szopó reflex bevésődése miatt rögtön a születés után mellre kell tenni néhány percen belül. Mikor fog az ezt akadályozó rendszer X Z Y -ja a vádlottak padján ülni azért, ha ennek a szakmai hibának elmulasztott a kiküszöbölésén fáradozni mondjuk 35 évig azután, hogy a saját szakmájának ez a tantusz leesett? Na itt érzem túlzottnak a pátoszt. Meddig fog a magyar lakosság jelentős része ellenállni annak a tudományosan bőségesen igazolt ténynek, hogy a dohányzás, alkoholizmus, kábítószerfogyasztás az egészséget sokszorosan jobban károsítja, mint a mellretevés elmulasztása? Mikor fog nak a forgalmazók ill. a dohány-, és alkoholtermékekből jövedéki adót szedő állam a vádlottak padján ülni? Én is tudok nagyot mondani... 

Mikor keletkezik közbeszéd arról, amit Magyarorszag21. felvetett, mégpedig hogy a hálapénz léte demonstálja, hogy a korrució teljesen természetes számunkra? Mekkora a társadalmi költsége annak, ha nálunk a korrupció, vagy az információkkal való olyan manipuláció, amely hatalma van és kirekesztett szerepbe kényszerít, a világ leg természetesebb dolga?

Szerintem a hálapénz léte az eü.dolgozók kiszolgáltatottságát IS demonstrálja. Meg persze azt, hogy a lakosság (akár fizet be eü. járulékot, akár nem) elsőbbségi szolgáltatást akar olcsó áron (kap-e egy választott orvosként éjjel levezetett szülésért az államiban dolgozó orvos annyi parát, mint amennyit pl. a Telki Magánkórház kér el?). Mindezt pedig egy olyan rendszer keretei között várják el, ami a szolidaritásra épül, és a világ egyetlen országában sem képes mindenkinek, azonnal a legjobbat adni.


5 komment · 1 trackback

2009.07.10. 01:12 Dr. Morcz

A világ egyetlen nézhető esküvői videója

Címkék: humor esküvő casting

 

Itt a nyár, ideje kipihenni az egész év fáradalmait. Segítségnek itt egy videó, ami bebizonyítja, hogy életünk legnagyszerűbb eseménye / legnagyobb ballépése (kinek, mikor melyik a kettőből) mások számára is felhőtlen örömöt okozhat:

 A videó a LOCKDOWN projects munkája.

4 komment

2009.07.01. 00:17 Dr. Morcz

Keserű levél egy ügyvédnőnek

Címkék: beteg magyar kommunikáció orvos egészségügy felháborodás anyázás várólista hálapénz ambulancia várakozási idő nekem jár mert megérdemlem

Tisztelt Asszonyom!

 

Nem szeretném ezt a blogot panaszfal üzemmódban, a kimondott és kimondatlan szenvedések kibeszélésére használni, most mégis úgy döntöttem, megosztom Önnel és a blog közönségével mai látogatásának tapasztalatait – saját nézőpontomból, de lehetőleg kerülve a túlzott érzelmi megnyilvánulásokat. Azt gondolom ugyanis, hogy a történet rávilágít arra, miért képtelenség, hogy a sokat – és sok esetben okkal – szidott egészségügy mindenkit teljes megelégedésére lásson el.

Leányának ma délután 4 órára volt előre megbeszélt időpontja az általam vezetett ambulancián. Leánya, aki nemsokára 16 éves lesz, azon a határon van, ahol már nem csak a gyermekgyógyász, hanem a – hozzám hasonlóan – felnőtteket kezelő orvos is végezhet ellátást, bár erre utóbbi nem kötelezhető. Megemlíteném, hogy nem az osztályunk ellátási területén laknak, így ezért sem volnék köteles segítséget nyújtani. Ettől függetlenül az Önnel folytatott telefonbeszélgetésen –az Ön kifejezett kérésének megfelelően – a kivizsgálást elvállaltam, mert úgy éreztem, gyermeke valóban a speciális tudásomat igénylő orvosi segítségre szorul.

Mikor leányával a megbeszélt időpontra megérkeztek, azzal kellett szembesüljenek, hogy a rendelés áll, és az önök előtt levő beteg már kb. 2 órája vár, hogy vele folytathassuk a rendelést. Ez a helyzet annak dacára alakult ki, hogy reggel 8 óta a 14.10-kor megkezdett, bruttó 13 perces ebédszünetemet leszámítva végigdolgoztam a napot. (Elsősorban osztályos orvosként dolgozom, a szóban forgó szakrendelés csak egyike az ezen túl rám kirótt pluszfeladatoknak.) Egész egyszerűen az történt, hogy tegnap és ma olyan mennyiségű beteg gyűlt össze az osztályon, hogy „tűzoltás” jellegű ellátásuk is lényegesen több időt vett el, mint amennyi a rendelés kezdetéig rendelkezésre állt. Hogy mást ne mondjak, hat beteget kellett zárójelentéssel elbocsássunk, hogy a csurig pótágyazott osztályon legyen szabad ágy az ügyeleti időre (folyamatos felvételt látunk el a hét 7 napján).

Az Önök jelenlétével végül akkor szembesültem, mikor 17 órakor Ön megjelent az – egyébként fekvőbetegek számára fenntartott – osztályon, hogy emelt hangon érdeklődjön, meg tudom-e vizsgálni a leányát. A rendkívül megalázó helyzetben Ön tulajdonképp azzal vádolt meg, hogy tudatos gonoszságból várakoztatom a betegeket, nem tudom ellátni a rám bízott munkát, és egyáltalán is alkalmatlan vagyok. Mindezt persze a folyosón, az osztályon levők füle hallatára. Olyan kellemetlen és támadó stílusban sikerült társalognia, hogy végül az egyik kezelőből jött ki egy kolléga (aki bent is jól hallhatta, miről folyik a szó), és elhívott egy beteghez, hogy időt adjon Önnek lehiggadni.

Az nyilvánvaló, hogy bárhol várakozni teher, adott esetben én is nehezen viselem. De el kellene fogadni, hogy az egészségügy ilyen szempontból speciális. Itt ugyanis a szolgáltatást nyújtó orvos a munkája sajátos jellegéből fakadóan nem tudja percre (de néha órára sem) pontosan tervezni az idejét. Egy-egy beavatkozásnak meg lehet szabni a tipikus idejét, (az OEP meg is teszi), de mivel munkánk tárgya az ember, óriási eltérés lehet a tervezett és tényleges idő között és ritka, hogy a tényleges legyen a kevesebb. És akkor még nem beszéltem az orvosi kar elöregedéséről és az átgondolatlan rezidensképzési „reform” miatt egyre fenyegetőbb orvoshiányról.

Talán érdemes tudnia, hogy OEP-finanszírozott munkahelyemen a munkaidő 8-tól 16 óráig tart. Én ezt a rendelési napokon rendszeresen már eleve túltervezem (Önök is így kaptak időpontot), mert különben még hosszabb lenne a sajnos így is abnormális várakozási idő. Ezért a rendszeres túlmunkáért semmiféle bérezésben nem részesülök, ellenben rendszeresen osztanak ki Önhöz hasonlóan a várakozásba belefáradt betegek. Ez, bár nem kellemes, szintén része a munkánknak, ha nem is a legvonzóbb.

Apropó, OEP-finanszírozott: mondandójának egyik lényeges eleme volt, hogy Ön befizeti a TB-járulékot (méghozzá a maximumot, sietett hozzátenni), tehát elvárhatja a soron kívüli vizsgálatot. Nos, miközben gratulálok, hogy a befizetéssel eleget tett törvényi kötelezettségének (lassan ott tartunk, hogy különdíjat kap, aki ezt kérés nélkül megteszi), hadd hívjam fel a figyelmét, hogy ezzel az ellátást és nem a soron kívüliséget vásárolja meg. A sorrend az adott orvosra bízott betegek állapotától, a szükséges kezelési módoktól függ.

Vitánk során, mikor felhívtam rá figyelmét, hogy ténylegesen a szabadidőm terhére vizsgálom meg leányát, meglehetős kellemetlen stílusban érzékeltette velem véleményét, mely szerint én vélhetően lényegesen többet keresek Önnél. Hadd osszam meg önnel, hogy a magyar orvosi fizetések messze alacsonyabbak, mint az átlagember gondolná, s az én fizetésem meglehetősen magas szakmai pozícióm (és sajnálatosan növekvő korom) mellett is elmarad a diplomás átlagfizetéstől. Nyilván nem is a fizetésemre gondolt, hanem a vélelmezett hálapénzre. Ki kell, hogy ábrándítsam: bár szűkebb területem egyik kiemelkedő, nemzetközileg is jegyzett képviselője vagyok, messze nem általános, hogy „megkínálnának” ilyesmivel, magam pedig a ráutaló magatartás látszatát is kerülöm. Ezt egyébként az Ön személyes tapasztalata is alátámaszthatja, bár javára írom, hogy a leánya vizsgálatával eltöltött közel háromnegyed óra elteltével, miközben láthatóan mindketten elégedettek voltak a vizsgálattal, sikerült azt az etikailag kényes helyzetet elkerülnie, hogy bármilyen formában is megköszönje a munkámat. Azért szóban megtehette volna.

Nem szeretem a munkahelyen privát ügyeimet intézni, ezért nem mondtam, hogy az a kb. félperces telefon, ami megszakította a vizsgálatot, a feleségem tájékoztatása volt arról, hogy kisebbik gyerekünknek 38.5 a láza. Miután elmentek, még megvizsgáltam a többi (hál’ Istennek türelmesebb) beteget, és este 8-ra már haza is értem. Addigra már 39.7 volt a kicsi láza.

Összefoglalva, azért írtam le ezt a hosszúra nyúlt történetet, mert kitűnően érzékelteti a mai magyar valóság néhány jellemző vonását:

  1. Az egyén – jelen esetben Ön – számára az egyetlen lényeges szempont az, hogy mindent, azonnal, és a többiekre való tekintet nélkül megkapjon. Ez a közismerten forráshiánnyal küzdő, és amúgy is ezer sebből vérző egészségügyben szép lassan oda vezet, hogy beteg lesz betegnek farkasa. (Itt hosszasan lehetne sorolni a felesleges, de az orvosból kipréselt vizsgálatokat, az indokolatlan kezeléseket stb, amikkel a szűkös TB-kasszát apasztják, hiszen az „jár”.)
  2. A mindennapi kommunikációból egyre inkább eltűnik az udvariasság, a másik meghallgatása, és teret nyer a gátlástalan, a másikat földbe döngölni akaró, sokszor üvöltözésig fokozódó érdekérvényesítés.
  3. Ennek egy speciális formája az, amit már doktor Bubó is megénekelt: „Diktál a beteg, írja a doktor”. A betegek egy része úgy érzi, „megvette” (a TB-járulék befizetésével, a hálapénzzel, a kromofággal leöntendő autó felemlegetésével)  az orvost, és innentől az köteles azokat a vizsgálatokat és kezeléseket elvégezni, amiket a beteg jónak tart, az orvosszakmai érvek figyelembevétele nélkül.
  4. Talán a társadalmunkra egyre jellemzőbb frusztráció az oka, hogy a teljesen objektív körülményeket – jelen esetben a rám más betegek ellátásából háruló munkát – is mint személye elleni támadást éli meg az emberek egy jelentős része.
  5. Ha valami akadályozza, hogy vélt célját elérje, az egyén ezt a „támadást” – bármely célszerűtlen magatartás ez – mintegy „csípőből tüzelve” igyekszik visszaverni, tehát egyből nekitámad a „támadás” vélt elindítójának.

Búcsúgondolatként arra szeretném felhívni figyelmét, hogy még a gazdasági és társadalmi válságot most igazán megérző Magyarországon is vannak olyan értékek, amiknek továbbadásával csökkenthetjük embertársaink terheit. És ebben szerintem igen fontos szerepe van annak az értelmiségnek, ahová Ön is bizonnyal tartozni kíván. Ezek az értékek a türelem, megértés, emberség, és az a ritka képesség, mely felismeri, mikor embertársunk a szakadék széléhez ért, és ahelyett hogy továbblökné, szelíden visszahúzza. Ennek a képességnek empátia a neve. Majd nézze meg az értelmező szótárban.

 

6 komment

2009.06.23. 23:18 Dr. Morcz

Freudi elírások

Címkék: kommunikáció humor hamasz rasszizmus anyázás isolde

Rövid reflexiók néhány sajtóhírre:

 

Ha a parlament meg találná változtatni az Alkotmányt, akkor is szigorúan büntetnék a gyűlöletbeszédet, ha mások alapvető jogait és a köznyugalmat közvetlenül nem veszélyezteti.

... és akkor Budaházy után az összes szélsőjobbos tüntetőt is lecsuklyák?

 

 

Jimmy Carter levenné a Hamaszt a terrorszervezetek listájáról

Én meg a 25 milliárdos IMF-hitelünket nevezném át ajándéknak...

 

 

Mindmáig megy a huzavona, Jézus jobb-, vagy baloldali volt

Tisztelt pártkatonák! A szokásos ábrázolások szerint a Golgotán Jézus középen volt. Tőle jobbra és balra pedig két lator...

 

Bónuszként egy kérdés: mi a különbség Isolde blogja és a Velvet között?

Isolde: "Ennek a blognak a kommentjei moderálva vannak"

A Velvet modelljei pedig kommentálva...

 

Szólj hozzá!

2009.06.14. 23:07 Dr. Morcz

Gusztos Péter szembenéz az SZDSZ hibáival

Címkék: szdsz gusztos péter vereség felháborodás anyázás szembenézés cigánybűnözés

Napok óta csak most került a kezembe számítógép, így célszerűtlennek tűnik az EP-választások eredményeire reflektálni. Ezt már úgyis megtették rengetegen: könnyen lehet, hogy jelenleg Magyarországon több a politikai elemző, mint az SZDSZ-szavazó. És ez jól van így.

Ma viszont elvetődtem Gusztos Péter blogjára, ahol a képviselő szembe kíván nézni pártja hibáival. Szerintem nem sikerült neki. Viszont a blog igen liberális alapelvei miatt (előzetes moderálás, a megszűrtekből posztonként max. 50 komment) késztetést érzek, hogy itt osszam meg, mit gondolok a szabad szárnyasokról. El nem küldött levél következik az SZDSZ érettségizett parlamenti képviselőjének:

Tisztelt Gusztos úr!

Az a baj, hogy ebben az őszintére hangszerelt bejegyzésben is hiába keresnénk a szembenézés valódi igényét. Bár pár gondolatot megpendít, még mindig a felszínen kapargat, mentegeti önmagát és párttársait. Szerintem ön és vezető posztot betöltő párttársai elvakultságuk vagy érdekeik miatt valószínűleg képtelenek is a szembenézésre, ezért hadd segítsek. Sorra veszem az SZDSZ főbb hibáit.
1. Prominenseik és névtelen szimpatizánsaik előszeretettel hülyéznek le mindenkit, aki más értékeket vall, ha pedig az illető vallásos világnézetének ad hangot, akkor kétannyi lelkesedéssel. Gondolkozzanak el azon, értelmiségi magatartás-e hülyének nézni a másikat, és menti-e ezt az, ha az illető esetleg tényleg az. (Az utolsó mondat hibátlan megfejtéséért bónuszpont jár)
2. Liberálisként elvárják, hogy eszméiket és önöket magukat ellenlábasaik tiszteljék, miközben önök cseppet sem tisztelik ellenlábasaikat, sőt barátaikat sem (l. a 'szociális népszavazás' Horn Gábor-féle értékelése). Ajánlom figyelmükbe a mondást az adjonistenről és a fogadjistenről.
3. 1990-től mindent megtettek az Antall-kormány destabilizálására (l. taxissztrájk), 1994 óta pedig gyakorlatilag házastársi viszonyban élnek az MSZMP utódpártjával. Az öszödi beszéd óta nyilvánvaló, hogy nem elvek, hanem ezeknél jóval súlyosabb érdekek miatt képtelenek szakítani velük. A szavazóik jelentős része kifejezetten a liberális értékek miatt adta eddig önökre a voksát.
4. Pártjuk súlyához és társadalmi hasznosságához képest igen sok pénzes állást és egyéb pozíciót (FB-tagságok stb) sikerült kiharcolniuk 'harcostársaik', ill. zsíros megbízásokat értelmiségi holdudvaruk számára.
5. Korrupciós és egyéb botrányos ügyeik (elnökválasztás, VII. kerületi ügyek, kakaóbiztos számítógép, alagút a síkságon, völgyhíd a lankák között stb stb) szintén nem érték-, hanem érdekorientált magatartásukat tükrözik.
6. Vehemensen képviselik az emberi és kisebbségi jogokat, amikor önöknek ez áll érdekükben, de más esetekben (pl. Révész Máriusz megveretése) az elvárható emberi szolidaritás is hiányzik önökből.
7. Nemhogy kormányzati pozíciójukat, de ténylegesen meglévő értelmiségi bázisukat sem tudták (vagy akarták) kihasználni arra, hogy az ország gondjain (közbiztonság, romakérdés, munkanélküliek) segítsenek, programmal vagy ötletekkel.
8. A folyamatos szélsőjobbozással, ok nélküli nácizással pont azok szenvedéseit és félelmeit relativizálták, akik személyesen vagy családtagjaikon keresztül megtapasztalhatták Auschwitz poklát.
9. Nemsokára ünnepli a 4-es metró, hogy már 20 éve kampánytéma, és az is lehet, hogy az utolsó szakaszának alapkövébe betehetik a várhatóan szép öregkort megérő Demszky Gábor koporsóját. Aki 20 éve főpolgármesterkedik, mégsem sikerült semmi maradandó értéket alkotnia, ha nem számoljuk ide azt, hogy Bp-en a zöld területek jelentősen csökkentek, a város egyre élhetetlenebb, és csak a plázák nőttek úgy, mint a gomba.

És az a szomorú, hogy a sort még jó ideig lehetne folytatni...

Szerintem önöknek az tenne jót, ha 4-5 évig valamilyen civil (nem csókos) munkahelyen dolgozva keresnék meg a mindennapi betevő öltönyükre valót. Az SZDSZ nevet addig is védessék le, és ha utána van kedvük, kezdjenek ismét politizálni. Akkor talán hitelesebbek lennének.

10 komment · 1 trackback

2009.06.04. 22:31 Dr. Morcz

Haynau és Jumurdzsák

Címkék: marketing kreatív választás mszp fidesz szdsz mdf hülyemagyar habsburg plakát böszmeség bokros anyázás európai parlament ep választás lmp lehetmás jumurdzsák haynau

Ha főállású blogger lennék is, még mindig egész hónapra elégséges muníciót adott volna az EP-választást megelőző plakátháború. Parlamenten kívül vagy belül, minden párt meg akarta mutatni, hogy csak ő az üdvözítő, és a matricától óriásplakátig a legkülönbözőbb méretű és színű anyagaikkal megrohanták az országot. S persze mindenki újat akart villantani, hát elővették a régi-új kreatív stábjaikat, gályázzanak csak. (Lelki szemeimmel szinte látom, ahogy izzadt, mezítelen felsőtestű grafikusok hada görnyed evező helyett a monitor fölé, míg hátuk mögött egy könyörtelen óriás korbáccsal veri a taktust.)

Az eredmény szerintem önmagáért beszél. Az utóbbi évek legsikerületlenebb alkotásait láthattuk. Nem célom Gyurcsány Ferenc nyelvújítói munkásságát plagizálni, de ha van olyan, hogy kollektív böszmeség, akkor azt a plakátok kiagyalói követték el, gyakorlatilag pártállástól függetlenül. Nem láttam felmérést arról, kinek mi tetszett, kinél mi verte ki a biztosítékot, csak közvetlen környezetem véleményére támaszkodom.

A plakátok többsége szerintem/tünk nem a kívánt célt érte el, erre jó példa az SZDSZ árpádsávosokkal riogató sorozata, ami a Jobbik mellett Tito Ortiz ismertségét is nagyban növelhette. Ugyanakkor hálával tartozunk nekik, mert e plakátokkal a magyarok rég nem látott kreativitásának ezernyi jelét provokálták ki. Elsősorban szélsőjobboldali indíttatású ferdítéseket láttam, számos durva mellett volt pár ötletesebb is:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A paletta túlsó szélén elhelyezkedő Jobbik plakátjaiba kevesebben kötöttek bele (a harcos antifasiszták vélhetően Újlipótvárosba vonultak vissza), így aztán Morvai és Vona, valamint az 1100 éves Árpád szinte makulátlanul néztek ránk a jóval hagyományosabb plakátokról.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Fidesz mindeközben felfedezte, hogy aki gondolatokat közöl, azt kockáztatja, hogy valakiben negatív gondolatokat ébreszt, így a szavazatmaximálás érdekében úgy döntött, hogy az "Elég - Szavazz!" szókapcsolatra rövidíti le mondandóját. Ezzel persze (a plakátokon is) tág teret engedett a különböző értelmezéseknek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Én még annyit tennék hozzá halkan, hogy ha ilyen ütemben fogy a Fidesz üzennivalója, akkor a parlamenti választásokra már csak a "...vazz!" marad meg, ami bár kifejező, egyben megosztó is.

 

Az MSZP elővette a Népszava egykori grafikusgárdáját, és olyan betűtípusokkal jelent meg, aminek egyetlen logikus magyarázata a pártsajtón felnőtt mostani nyugdíjasok megcélozása lehet. Pozitív viszont, hogy a plakátok így egységes (és jól felismerhetően összetartozó) egészet alkotnak, a fekete alapon megjelenő barna veszélytől a megoldást kínáló, derűsebb színvilágú Göncz -  Gurmai fivérekig. Ráadásul a plakátok egy része a Bajnai-féle elektromos sokkoló (eljövendő nevén kiigazító csomag) egyes hatásait magyarázza, ami olyan, mintha az EP felé akarnák tolni a válságért a felelősséget.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Ötlet a Jobbiknak: a fenti plakát kreatívabban átalakítható úgy, hogy csak a szöveghez nyúlnak: "Nyugodtan szavazok a jobboldalra - mert a hangoskodás mögött nincs pogrom")

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Göncz Kinga talányosan mosolyog, mint Mona Lisa. A plakát kiötlőitől annyit azért megkérdeznék, hogy netán Göncz Kinga külügyminiszteri tevékenysége miatt gondolják-e, hogy képes lenne a magyar érdekek képviseletére.

 

És végül, de nem utolsó sorban személyes kedvencem, az MDF. Ők azzal rukkoltak elő, hogy antikampányt folytattak, a plakátokon a frontembereik mögött kis számú, de láthatóan idiótákból verbuvált rajongókkal. A plakátok tervezőinek erős fixációja lehet a férfiak szőrzetével kapcsolatban. A témában Bokros bajsza mindent visz (az egyik rendezvényükön bajusz alakú pulpitus mögül szónokolt, az tényleg állat volt),  szegény Habsburg Györgynek pedig a sok kreatív elemtől összenőtt a szemöldöke. Kimaradt egyelőre Dávid Ibolya D'Artagnan-bajusszal, viszont a partnerkeresési aktivitásukat tekintve lehet, hogy Groucho Marx-szal jönnek elő a parlamenti választások előtt.

Búcsúzóul álljon itt az MDF honlapjáról egy minimalista animált gif, ami csak két újkeletű prominensük nevét és a céldátumot tartalmazza. Azok védelmében, akik nem csak az eszükre hallgatnak, annyit azért megjegyeznék, hogy a két vezetéknév - Bokros, Habsburg - a magyar történelem leggyűlöltebb nevei közé tartozik. Jövőre esetleg próbálkozhatnak Haynauval vagy Jumurdzsákkal.

1 komment

2009.05.26. 22:59 Dr. Morcz

Átlag fölött ... és alatt

Címkék: orvos fizetés rezidens hálapénz rezidensi fizetes

A KSH nemrég nyilvánosságra hozta, az Inforádió pedig összefoglalta az első negyedév kereseti adatait. A versenyszférában 0.4%-os emelkedést, a költségvetési szférában csaknem 10%-os csökkenést regisztráltak. Jelenleg hazánkban a havi bruttó átlagkereset 195.800 Ft, a költségvetési szférában bruttó 205.000 Ft, a szellemi foglalkozásúak között kb. bruttó 260.000 Ft.

Csak hogy tudjuk hová tenni az orvosok sirámait a fizetésükről, álljon itt pár adat.

Bruttó havi orvosi fizetések, 2009, Magyarország:

rezidens (6 év egyetem után):                               120.000 Ft

friss szakorvos (plusz 5  év):                                 140.000 Ft

szakorvos PhD-vel, szakvizsga után 15 évvel:           230.000 Ft

A fentiek az ügyeleti pótdíjakat nem tartalmazzák. De a napi munkával járó felelősség és stressz mennyiségét sem.

Felhívnám a figyelmet, hogy 20 év munkaviszony után sem éri el egy PhD fokozatú szakorvos a szellemi foglalkozásúak bruttó 260.000 Ft-os havi keresetét.

Szóval nem lehet csodálkozni, hogy egyre többen gondolják úgy, hogy el kellene menni Magyarországról. És hogy nem változott a hálapénz körül sem sok dolog.

 

2 komment

2009.05.10. 22:48 Dr. Morcz

Fölszállott a Páva a vármegye-házra

Címkék: kommunikáció választás pécs mszp fidesz polgármester szili katalin páva zsolt vármegyeháza

Fölényesen nyerte Páva Zsolt a többek szerint mérföldkőnek számító pécsi polgármester-választást. Minden egyes körzetben nyerni tudott, ami fideszesnek még sosem sikerült a hagyományosan baloldali megyeszékhelyen. Hiába hirdetett Szili Katalin, a "valóságos Indira Gandhi" összefogást (ami mit tesz Isten, a fideszes jelölt mozgalmának nevére hajaz), hiába ő ma az MSZP legnépszerűbb politikusa, ez is csak arra volt elég, hogy (ha egy hajszálnyival is, de) elkerülje a kétharmados vereséget.

 

 

 

 

 

 

Egy összefogós plakát, kis javítással

 
 
 
 
 
Most nyilván beindul majd mindkét oldalon a médiagépezet, holnap reggelre már mindkét értelmezéssel teleszemetelik az összes papír-, és elektronikus médiafelületet. A győztes fél nyilván azt fogja mondani, jobb ha meg sem várjuk az EP-választást, és Bajnai máris lemond. Mondjuk, abban lehet valami, hogy az MSZP „bukási spirálba” kerül (bár látnék valakit, aki spirálban tud bukni, érdekes látvány lehet), de ehhez a ma inaktív kb. 55% szavazónak is lehet még pár szava. A vesztesek meg nyilván választási csalást fognak emlegetni, kedvtelve idézik majd fel, hogy szavazatgyűjtőt kaptak el a rendőrök (ejnye, Kubatov úr, ezt kár volt, enélkül is meglett volna), és különben is, a Zorbánbányák ugye.
 
Ami biztosnak tűnik, az csak annyi, hogy az MSZP-t most (legalábbis részben) protest-szavazatokkal verték meg. Ha a győztes (ma Pécsett, holnap az EP-ben, 2010-ben talán az egész országban) nem tud változtatni a saját (és vetélytársai) politizálási stílusán, ha a köz szolgái helyett továbbra is a mindent szétmutyizó elit vezeti az országot, akkor csak lejjebb jutunk. Jusson csak eszünkbe az a bizonyos Ady-vers:
 
„Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,
Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek.
 
Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.
 

Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.

3 komment

2009.04.30. 23:18 Dr. Morcz

Kampány-nyitnikék az MSZP-től

Címkék: kampány kommunikáció mszp hülyemagyar anyázás ep választás mszp kampány

Ez a kép annyira magáért beszél, alig kellett hozzányúlni:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bár tudjuk, a nyugdíjasok az MSZP legfőbb ereje, abban nem vagyok biztos, hogy ezt az arculatot eltalálták...

1 komment

2009.04.29. 00:22 Dr. Morcz

Egyperces, olajjal

Címkék: gyurcsány mol anyázás omv gyurcsány kormány ficsor ádám mol felvásárlás

Azt írja a Zújság, hogy a Gyurcsány-kormány tudott a MOL-részvények felvásárlását célzó orosz kezdeményezésről.

Ha a hír igaz, akkor megint van mitől epeömlést kapni.

Először is, nyilván nem korlátlanok a kormány eszközei, de valamit próbálhattak volna tenni ellene.

Másodszor is, megint sikerült elhallgatni ezt az infót, aztán meg hazudozni róla.

Szóval ennyi. Új a kormány, régi a hazudozás. A lényeg nem változott.

Az egykori cenzor Lendvai Ildikó meg egy pár csökött agyú holokauszt-tagadóra hivatkozva korlátozná a szólásszabadságot. A régi reflexek, ugye.

Egyszer és mindenkorra nyugdíjazni kéne már a kormányzó elitet. Minimlnyugdíjjal és távfűtéssel.

Szólj hozzá! · 2 trackback

2009.04.24. 00:29 Dr. Morcz

Demcsák Zsuzsa reloaded

Címkék: tv2 celeb kommunikáció rasszizmus demcsák zsuzsa felháborodás anyázás tasz holokauszt tagadás

Úgy tűnik, a kétségtelenül dekoratív Demcsák Zsuzsára átlag kétévente rájön az ötperc, ilyenkor jól felszívja magát, és egy lendülettel ismét beírja magát a magyar média mélyrepülőinek sorába. A mostani dobása, a TASZ elnökével folytatott beszélgetése még az amúgy messze nem pártatlan magyar médiák ismeretében is figyelemre méltó. De szegényt már jól kiszerkesztette (más nézőpontból nyilván megalázta) a Reakció és a többi blogger kolléga, úgyhogy erről nem is mondanék többet.

Viszont ez a beszélgetés eszembe juttatta Zsuzsánk két év előtti, nagy vihart kavart blogját a "meg nem értett anyuka / hisztis tyúk (nem kívánt törlendő) bölcsit keres" témában.Sőt, nem is a kormányszóvivőként tiszavirág-életű hölgyemény bejegyzéseit, hanem egy blogjában megjelent kommentet, amiben egy Clax álnevű hozzászóló gyilkos humorral figurázza ki Zsuzsa világát. Na jó, gondoltam, olvassuk újra a paródiát.


Itt ért az újabb meglepetés, a kommentet ugyanis hiába kerestem a bejegyzés százhatvan-akármennyi, időrendbe szedett kommentje között. Pedig a Google szerint ott kellett hogy legyen, 2007-03-22 08:24:47-es dátummal. Dehát nem volt ott, most így nézett ki az adott időszak:


 

Úgy tűnik tehát, hogy vannak, akiknek a sztájliszt sem elég ahhoz, hogy elég szépek legyenek, a múltjukat is meg akarják szépíteni, a rajta esett foltokat elhalványítani. De - hála az internetnek - ez ma már nem olyan könnyű dolog. Álljon itt is mementónak Clax szövege:


"2007-03-22 08:24:47
Clax:
Kedves Zsuzsa!

Tegnap este kattintgattam a neten, s rábukkantam a blogodra. Egy szuszra olvastam végig. Szívemből szóltál, akár én is írhattam volna azokat a sorokat. Mivel csak negatív hozzászólásokat kaptál, - legyünk őszinték: koszos, magyarkodó proliktól - , úgy gondoltam, írok néhány biztató szót, hogy ösztönözzelek a napló folytatására. Sok közös van bennünk: egykorúak vagyunk, jól szituáltak, s az én kisfiamat is Benedeknek hívják. Akár barátnők is lehetnénk.
Az operabáli előkészületek nálunk is hasonlóan zajlottak. Sőt! Még zűrösebben. Az én gyermekem is jönni szeretett volna velünk. A cseléd (Kati? Erzsi? Még új, nem tudom a nevét.) egyszerűen nem bírt vele. Mikor teljes puccban léptünk volna ki az ajtón, Benedek beszaladt a konyhába, 10 másodperc múlva megjelent egy érett papayával, s egyszerűen hozzám vágta. Tudod, milyen a papaya! Úgy „összeveszett” a hernyóselyem Náray-ruhámmal, hogy hiába törölgettem, nem jött ki a folt. Kénytelen voltam a tavalyi estélyimben elindulni. A bálon szinte végig egy sarokban kuporogtam, mert észrevettem, hogy többen is furcsán sandítanak rám. Biztosan kiszúrták, hogy a múlt évi rongy van rajtam. Nagyon kellemetlen volt. Te viszont jól néztél ki. Nem látszott rajtad a fáradtság. Ki a sminkesed?
Mi is leléptünk éjfél után, de a megpróbáltatásaim nem értek véget arra az estére. Fél lábbal már a taxiban voltam, mikor egy szutykos hajléktalan megfogta a vállamat, s rám akarta tuszkolni a zsírpecsétes újságját. Akkorát sikítottam, hogy többen kijöttek az Operaházból is. Hogy merészel egy ilyen hozzám érni?! Nagyon feldúlt ez az eset. Ahogy hazaértünk, rohantam is zuhanyozni. Másfél órán keresztül sikáltam a karomat, egy foltban le is kopott a szoliszín. Jövőre hosszú ujjú ruhát csináltatok.
Mi régóta nem járunk étterembe. Nem a gyerek miatt, hanem mert nem megfelelő a mai vendéglők színvonala. Nagyon ritka az olyan hely, ahol még van minimális igényesség. Boldog-boldogtalan beülhet bárhová, akár farmerben és mackófelsőben is. Ráadásul ezek a plebejusok csak a kanalat, kést, villát ismerik. Akkor ment el a kedvünk végképp a magyar vendéglátástól, amikor a Gundelben egy sudribunkó halkéssel látott neki a süteménynek. Mi még csak a levesnél tartottunk, de a férjem úgy felháborodott, hogy azonnal elhagytuk a helyszínt. Azóta egy menő partiszervíztől rendeljük a kaját, hétköznap is. Kizárólag bioélelmiszereket kínálnak, semmi cukor, semmi tartósítószer. Még kisgyermek-menü is van, fokozottan ellenőrzött alapanyagokból. Nekem ez nagyon fontos.
A múltkor mégis majdnem tragédia történt. Akupunktúráról és mélyizom masszázsról mentem haza, teljesen kivoltam. Beléptem az ajtón, s földbe gyökerezett a lábam. Benedek ült a cseléd ölében, s parizert falatozott parasztkenyérrel. (mint később kiderült, „őnagysága” ebédje volt) Elráncigáltam a kisfiamat az asztaltól, s zokogva felhívtam M. Zs. professzor urat. Megnyugtatott, azt mondta, két-három szelet párizsi még nem indít el visszafordíthatatlan folyamatokat a szervezetben, de azért figyeljek, hogy többé ne forduljon elő ilyesmi. Nem fog, az biztos. Úgy kirúgtam az alkalmazottat, hogy lába sem érte a földet.
A játszótér kiválasztása tényleg az egyik legnehezebb feladat egy kisgyermekes szülőnek. Néhány hónapig mi is vándoroltunk egyik helyről a másikra, de Benedek mindig elkapott valami fertőzést. Hiába mondtam, hogy ne fogja meg a többi gyerek kezét, meg játékait, nem hallgatott rám. A férjem megelégelte a folytonos vakarózást, kiütéseket, s vett egy játszóteret. Abszolút EU-konform, cseresznye-és diófából készült játékokkal, semmi festék, semmi műanyag. Fedett, így a galambok sem piszkítják össze. A homokozóba vettünk egy raklap kókuszreszeléket, mert Benedek nagyon jól érezte magát a Seychelle-szigeteken, a hófehér homokban. Mivel a gyereknek társaság is kell, néhány hete válogatást tartottunk. Csak makulátlan pedigréjű családokat vizsgáltunk, a végére két kisfiú és két kislány maradt. De még így is mellényúltunk. Egy lurkótól már meg is kellett válnunk, mert három egymást követő nap ugyanaz a kabát volt rajta. Közben biztosan nem mosta ki az anyukája, hisz reggeltől estig velünk voltak. Hozzád hasonlóan én sem bírom az ilyesmit. Nálunk az alsónemű is egyszer használatos. Minden este kidobom, aztán másnap újat veszünk fel. Szóval: hamarosan újra mustrát rendezünk. Gyertek el, csatlakozzatok! A proletároktól nem kell tartani, a játszóteret körbevettük villanypásztorral. Ha valamelyik kis szutykos túl közel merészkedne, megcsípi a kezét 10 Volt, aztán mehet a dolgára.
Logikusak az általad felállított kategóriák, amelyekbe az anyákat soroltad. De szükségtelen ilyen sok csoportot felállítani. Cicciolina, nagyon találóan, csupán két anyatípust különböztet meg: a művész anyát és a gépíró anyát. Gondolom, nem kell magyaráznom, kik a gépíró anyák: azok, akik napi 8-16 órát melóznak valahol, mégsem viszik semmire. Két pár cipőjük van, még nem jártak Európán kívül, s jó esetben évente egyszer eljutnak kozmetikushoz. Minden bajuk forrását bennünk, művész anyákban látják. Mert sikeresek vagyunk, mert minőségi életet élünk. S mert nem érintkezünk velük. Mintha mi tehetnénk az ő nyomorukról. Nevetséges. Hőbörögjenek csak! A plebs mindig elégedetlen, mióta világ a világ. Semmi nem elég, és semmi nem elég jó nekik. Szerencsére fabatkát sem ér a harag hatalom nélkül!
Várom a folytatást!
Üdvözlettel,
K.E."
 

(a szöveget a belőle vajmi keveset értő Tor Salqvisttől vettem át, köszönet érte)

9 komment

2009.04.13. 00:45 Dr. Morcz

A Magyarok Nyilaitól...

Címkék: mszp bulvár keszthely terror összeesküvés elmélet oboa anyázás draskovics gordon molotov molotov koktél magyarok nyilai terrorveszély fodor gabor isaura ep valasztas mszp iroda

A hét hírét számomra nem Bajnai Gordon szereplése jelentette, bár azt lehet látni, hogy Magyarország színpadán a „Millió szív - Versenymű Gordonkára és oboára” c. produkció lesz egy időn át a teltházas előadás. De a kiváló képességű kormányfőjelölt, akiről az MSZP azt reméli, nem fog libát libára halmozni, eltörpül egy másik hír mellett. És ez nem más, mint a terrorveszély.

 

Drasztikovics miniszter úr (tudják, a Magyar Igazság-, és Életügyi, vagy mit is beszélek) rezzenéstelen arccal közölte a médiával, hogy a Magyarok Nyilai nevű szervezet tagjai "nagyon durva, ha úgy tetszik, elvetemült cselekményekre készültek". 

 

A Magyarok Nyilai nem ismeretlenek a nyilvánosság előtt. Az index kötelességtudóan sorjázza, hogy a szervezet korábban már magára vállalta a Szilvásy György titokminiszter nyaralója ill. a Hollán Ernő utcai jegyiroda elleni támadást, és több, politikusok házai ellen elkövetett Molotov-koktélos támadást is. A dolog hitelét – a fenti hír azonnali sajtónyilvános tálalása fényében – kissé rontja, hogy szintén az index szerint „Ezekben az ügyekben ismeretlen tettesek ellen nyomoz a Központi Nyomozó Főügyészség a Nemzeti Nyomozó Irodával együttműködve, terrorcselekmény és más bűncselekmények elkövetésének gyanúja miatt.”

Nekem nem világos, hogy ha ezeket a fél-egy éve elkövetett cselekményeket a szervezet beismerése ellenére sem tudták mostanáig a nyakukba varrni, akkor a focilabdákba rejtett bombák (nem ürgebőr volt, Pelikán elvtárs?) ügyét miért siettek nyilvánosságra hozni.

Az sem volt egészen világos, mit remélt elérni a Magyarok Nyilai a szűkebb családján kívül alig ismert Ecsődi László MSZP-s képviselő házának felrobbantásától. Leszámítva a halvány lehetőséget, hogy egy hiperűrbekötő utat akartak a nagyszobán keresztül vezetni, kevés értelmes ötletem van. Én, ha terroristák helyébe képzelem magam, mindig azt gondolom, valami ismert emberrel érdemes kezdeni. Lám, a Kennedy-gyilkosság is már vagy 40 éve borzolja a kedélyeket.

Mindenesetre, ha már egyszer úgy gondolták, hogy a glasznoszty eléri a titkosszolgálatokat is, a Nemzeti Nyomozóiroda nem állt meg félúton.

Videón követhettük, ahogy a felfegyverzett kommandósok megrohamozzák a MaNyi lakótelepi lépcsőháznak kinéző, de feltehetően egy kiterjedt bunkerrendszer részét  képező főhadiszállását. Ezt követően virtuálisan részt vehettünk több futball-labda felboncolásában, majd megtekinthettünk egy konyhát bombagyártás, gyertyaöntés, vagy más, feltehetően tűz-, és közveszélyes cselekmény közben. Végül láttuk, amint egy objektumot a helyszínen levő operaénekes rövid, figyelmeztető áriáját követően felrobbantottak, bár ennek élvezeti értékét csökkentette, hogy nem látszott, mi is volt a felrobbantott tárgy.

A talány azonban talány maradt: miért kell ilyen részletességgel tudomást szereznünk egy – a rendőrség szakértő, áldozatos, stb munkájának köszönhetően pár órával a tervezett robbantás előtt sikeresen bekasztlizott amatőrbandáról, holott általában a nyomozás érdekére hivatkozva hallgatnak a hatóságok? Alá kellett támasztani, hogy ha már egyszer ilyen derekasan dolgoznak a fiúk, talán még sem kellene a közszférában várható bérbefagyasztást rájuk is alkalmazni? Vagy azt gondolták, a terrorfenyegetés feltárásával félelmet ültetnek el a Júdeai Felszabadítási Front többi magyar frakciója tagjaiban? Esetleg a bambagyár bemutatásával ötleteket akartak adni a tavaszi szüneten levő iskolásoknak a szabadidő izgalmasabb eltöltéséhez?

 

A dolog ott kezdett világosabbá válni, mikor elolvastam az SZDSZ tájékoztatását arról, hogy a Magyarok Nyilai halálosan megfenyegette John Emesét a ferencvárosi időközi országgyűlési választás előtt. Aki sietve közölte is, hogy az igazi demokrata magatartás ez esetben az, ha el sem megyünk szavazni. (Emese úgy látszik, Gyurcsány Ferenc demokráciafelfogását osztja, de ez most mellékes.)

Aztán a postás bedobta hozzánk Fodor Gáborék szórólapját, amiben kifejtik, hogy ha nem akarjuk, hogy Magyarországon elharapózzon a „gyűlölet és bezárkózás”, akkor nincs más út, mint az SZDSZ-re szavazni. Azt a logikusan felmerülő kérdést, hogy egy, maximum két EP-képviselő mit tud tenni Brüsszelből a harapózó szélsőjobb ellen, ill. hogy ha ennyire jól képzettek az SZDSZ-es antiterroristák, akkor a most lezáruló EP-ciklusban hogyan következhetett be ez a féktelen harapózás, nyilván terjedelmi okokból nem fejtették ki a szórólapon.

Szintén figyelmet érdemel az Igazság-, és momentán Terrorelhárítóügyi miniszter további pár mondata, melyek szerint "megjelent immár kézzelfoghatóan, fenyegetően a belföldi eredetű, politikai motivációjú terrorizmus Magyarországon", amely „bizonyos politikai célok szolgálatában” merényletsorozatot készült végrehajtani.

A dolog akár hihető is lehet. Magyarországon elég sok a gőzös fejű ember (gyűjtöttek itt már Isaura kiszabadítására is), mért ne lehetne olyan is, aki elhatározza, hogy majd ő megoldja a válságot / kormányváltást / akármit. És az internetnek hála akár egy atombombát is össze tudna már bárki szerelni, ha meg tudja szerezni a hozzávalókat. Nem szólva arról, hogy vannak tettrekész szlovák terroristák is, akik miatt el is maradt egy Fidesz-nagygyűlés két éve.

 

 

Nekem mégis úgy tűnik, nehéz elkerülni a kérdést: miért mindig kampányidőszakban és/vagy a megboldogult koalíció újabb népszerűség-vesztése kapcsán szaporodnak meg a terrorcselekmények?

 

Update:

Kedd reggel újabb két támadásról adott hírt az index, mindkettőt MSZP-s iroda ellen követték el, egyiket Molotov-koktéllal, a másikat egy féltéglával.

Ha jobboldaliak voltak a támadók, vélhetőleg elfelejtik, hogy ezzel kinek a malmára hajtják a vizet. Segítségként pár név, akiknek NEM segítenek a támadások: Fidesz, KDNP, Jobbik, Magyar Gárda.

 

4 komment

2009.04.03. 21:49 Dr. Morcz

Khm, khm

Címkék: reklám kommunikáció egészségügy felháborodás anyázás hospinvest etikátlan egri kórház markhot ferenc kórház

Hír az Indexen:

'Csődvédelmet kért a Hospinvest, miután a CIB Bank az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által betegellátásra átutalt összeget teljes egészében az általa lejárttá tett hitel törlesztésére fordította - közölte a Hopinvest Zrt. elnöke. "Ez a társaság gazdálkodását olyan mértékben korlátozza, hogy egyetlen jogszabályi lehetősége az egészségügyi ellátás folyamatos fenntartására, ha csődvédelmet kér" - közölte Kollányi Gábor.'

 

Tán csak nem mégis azoknak volt igazuk, akik arra figyelmeztettek, nem szerencsés az egri kórházat egy olyan cégnek átadni, amely százszázalékosan eladósodott?

És ha netán hiba volt a kórházat a Hospinvest kezelésébe adni, az ezt megszavazó megyei közgyűlési tagok mennek a levesbe?

Ráadásként egy részlet a hospinvest.hu nyitólapjáról:

Az "új egészségkultúra" ezek szerint olyan szóösszetétel, ahol az "új" mint fosztóképző jelenik meg?

Az "új hazai modell" a finanszírozhatatlanságra való törekvés?

Azt is értékmérőnek tekintik, hogy az EBRD nemrég kiszállt a Hospinvestből?

 

 

 

 

Nem először, és (a velem született pikírtségen túl) nem rossz szándékkal írok a Hospinvestről. Nem lenne nekik is érdekük tiszta vizet önteni a pohárba?

Végezetül érdemes a Hospinvest legnagyobb kórházának honlapjára kattintani: a nyitókép jobb oldalán remélhetőleg nem a kórház egyik legtapasztaltabb orvosát örökítették meg.

(aki lusta odakattintani, ide is kattinthat)

 

3 komment

2009.03.31. 22:43 Dr. Morcz

Vadai "Error" Ágnes

Címkék: blog kommunikáció mszp politikus gyurcsány korrupció képviselő honlap hülyemagyar anyázás vadai ágnes

Ritkán visz rá a lélek, hogy aktív politikusok blogját böngésszem. Van nekem bajom anélkül is. Csak az a baj, hogy a Képviselői Funky-ra rálapozok néha, és ott találtam ezt a gyöngyszemet, Vadai Ágnes rózsaszínű lányregényét az MSZP belharcairól. Már önmagában ez megéri az odakattintást, de azért a kommentekről se feledkezzünk el. Ha valaki úgy érzi, hogy a  kapcsolat.hu törzsközönsége csupa túlképzett jobboldaliból áll, itt végre otthon érezheti magát.

Nem tudom, mi vitt rá, arra gondoltam, megeresztek egy elnézően udvarias kommentet azok nevében, akiknek nem mozog a szája olvasás közben (© SOS szerelem). Kockáztatva sokat védett privacy-met gondoltam, Ágnes megér egy reget. Legnagyobb meglepetésemre a barátságos "Nosza, regisztrálj" felszólításra kattintva ezt kaptam:

 

 

 

 

 

 

 

(A képre kattintva az eredeti új ablakban csodálható meg)

Csak tudnám, az a fránya szerver honnan tudta, hogy kritikus megjegyzés érkezne...

Ez valami webkettes csoda?

Vagy ők már tudják, hogy nem szívesen lennék olyan klub tagja, ami felvenne?

1 komment

2009.03.30. 11:41 Dr. Morcz

Oleg támadásban, avagy a nap vicce

Címkék: spam orosz ukrán raiffeisen fehérgalléros bűnözés adathalász ügyetlen

Levelet hozott a Gmail, amelyben a Raiffeisen bank nevében (aminek mellesleg nem vagyok ügyfele) adathalász-támadásra figyelmeztetnek.

 

 

 

Úgy tűnik, Oleg (vagy más, posztszovjet államban élő barátunk) érzékeli, hogy hó vége van, és extra bevételre kíván szert tenni...

Szólj hozzá!

2009.03.29. 11:39 Dr. Morcz

K.O.rmányfő kerestetik

Címkék: kommunikáció választás mszp gyurcsány szdsz felháborodás anyázás orbánfóbia előrehozott választás miniszterelnök jelolt

Az elmúlt napok kormányfőkereső komédiájához keveset lehet hozzátenni. Az MSZP és az SZDSZ kafkai mélységkbe emelkedett, hogy stílusos legyek. Ennyi miniszterelnök-jelölt egy takarékosabb országnak 100 évre elég lenne. Lejáratta magát Gyurcsány, szemen köpte magát (és az egykori rendszerváltós bájában bízókat) Fodor Gábor.

Lassan ott tartunk, hogy ilyen plakátok lepik el a várost:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Must the show go on?

1 komment

2009.03.28. 00:50 Dr. Morcz

Két mondat a miniszterelnök-kereső showról

Címkék: kommunikáció mszp gyurcsány szdsz fodor gábor miniszterelnök hülyemagyar bokros casting surányi

Csak gratulálni lehet az MSZP-SZDSZ kombónak: a miniszterelnök-castinggal napokon belül megvalósítják azt, amire nélkülük az ellenzék gondolni sem merhetne.

A kétharmados Fidesz-többséget az előrehozott választásokon

Szólj hozzá!

2009.03.25. 00:06 Dr. Morcz

Megbukott a kormány

Címkék: gyurcsány szdsz korrupció felháborodás anyázás megbukott a kormany

Megbukott a kormány, mert egy őket támogató független képviselő nem tudott elszámolni a háttértanulmányok címén kiadott összegekkel, és ezt egy tévécsatorna lefilmezte.

A botrányt az váltotta ki, hogy a miniszterelnök egyik közvetlen munkatársa arra akarta rávenni az újságírókat, ne adják le a kérdéses anyagot.

A történet valós, a dátuma a mai nap.

Az országot Csehországnak hívják.

Ott nem kellett 200001 szabad, demokrata szavazó, hogy menjen, akinek mennie kell.

Nálunk jöhet völgyhíd a lankára, alagút a szemmel alig látható dombok oldalába, újabb metró a zsúfolt belvárosba.

Egy biztos: A kormány a helyén van. És teszi a dolgát.

Szólj hozzá!

2009.03.23. 21:36 Dr. Morcz

Középtávú prognózis

Címkék: politika választás mszp gyurcsány bukás bokros forgatókönyv surányi

Na, ez is megvolt, a miniszterelnök meglebegtette a lemondást. Egyből meg is választották elsöprő többséggel az MSZP elnökének.

Szerintem ez a húzás vagy zseniális, vagy a vég kezdete. De inkább az előbbi. Olyan lehetőséget kínál Gyurcsánynak, hogy szinte következmények nélkül tűnjön el az általa okozott káosz felelőssége elől.

Szerintem nagyjából a következő forgatókönyv várható:

1. Gyurcsány lemond, jön Bokros (Surányi, Szekeres, az MSZP-székházat takarító Bözsi néni, akárki) és elkezdi, amit Gyurcsány (mint a kormányzó párt elnöke) akar. A szakértők által vázoltnál is nagyobb szigorral.
2. Az IMF-es 25 milliárdból párat eltesznek jövőre.
3. Gyurcsány pártelnökként ekézi ezerrel a Fideszt, felelős jövőképet sugall, és olyan könyveket ír a baloldal jövőjéről, hogy a valódi szerzőjük is megnyalná utána mind a 10 ujját.
4. Bokros (vagy az aktuális kesztyűsbáb, l. 1. pont) 2010 januárjában visszavesz a szigorból (a szükséges szintre szállítja le, vagy még lejjebb)
5. Március elején előkerül az IMF hitelből elspájzolt pár milliárd, ebből hirtelen megemelik a nyugdíjakat és segélyeket 2010 januárig visszamenőleg
6. Az 5. pont kedvezményezettjeinek hála, a Fidesz kevéssel, de elbukja a választásokat.
7. 2010 márciustól jön a 3. Gyurcsány-kormány.

7 komment

2009.03.21. 23:39 Dr. Morcz

Gyurcsány Ferenc lemondott, mostantól kádkövet és kurvajó baloldali könyveket termel

Címkék: index youtube gyurcsány hazugság bukás lemondott untergang előrehozott választás

 

Hát nekem ez volt a hét meglepetése. Szóval mostantól kevesebben fogják megnézni a Youtube-on az alábbi videót:

 

 

Az Index videó-összefoglalóját nézve azonban komoly kétségeim támadtak arról, hogy a beszélő most egy méltatlanul meghurcolt, de hazáját őszintén szerető férfi, vagy egy most épp újabb hazugságba menekülő, önmagán kívül mást elfogadni nem tudó, politikai ellenfeleit estében is géppuskázó beteg.

A kérdés eldöntése nem rám tartozik, pedig fontos lenne. De kommentben lehet megnyilvánulni.

Szólj hozzá!

2009.03.18. 22:19 Dr. Morcz

Egy Indexes hír margójára

Címkék: index roma brüsszel rasszizmus anyázás munkanélküli mohácsi viktória

Most írja az Index, hogy hazajönnek a mohácsi romák, mert a válság miatt Angliában munka nélkül maradtak. Sajnálom, hogy nem tudtak kint boldogulni, de a hír azt is jelzi, hogy a munkakedv nem feltétlen rassz-függő (és a dologtalanság sem).

Annak viszont még kevésbé örülök, hogy a roma Mohácsi is hazajár Brüsszelből, mert képzettsége dacára rengeteg butaságot beszél mostanában.

Szólj hozzá!

2009.03.08. 23:59 Dr. Morcz

Már megint ez a depresszió

Címkék: depresszió korrupció egészségügy gyógyszergyár anyázás krizsó szilvia pszichiáter antidepresszáns ambulancia szólás szabadsága vényfelírás

A tegnap esti Szólás Szabadsága rejtett kamerás felvételt közölt egy magát depressziósnak tettető fiatalember pszichiátriai vizsgálatáról. A felvétel készítője elmondta, hogy a vizsgálat során (melyet alaposan megvágva mutattak) "felmondta" a doktornőnek a depresszió összes tünetét. Ezt követően (ez már a bejátszott felvételről is látszik) a doktornő pszichoterápiát ajánlott, ezt az álruhás riporter időhiányra hivatkozva elutasította. Ezt követte a gyógyszer felírása. Az eddig eltelt idő 6.5 perc volt, a riporter sérelmezte, hogy ennyi idő után számára egy potenciálisan veszélyes szert írtak fel. A felvétel ill. néhány statisztikai adat alapján levont következtetésük szerint Magyarországon ma túl sok antidepresszánst írnak fel, és ebben nagyon fontos szerepe van a gyógyszergyárakáltal a pszichiátereknek nyújtott "átláthatatlan" anyagi ellenszolgáltatásnak. Egyáltalán is, túl sok beteget tartanak depressziósnak. A stúdióba meghívott két pszichiáter és az Eü. Min. szakállamtitkára járta körbe a kérdést.

Ha valaki nem látta, érdemes megnéznie az adást, mert bővelkedett érdekes részletekben. Itt pár pontban olyan dolgokra szeretnék reflektálni, ami véleményem szerint megkérdőjelezi a műsor készítőinek szakmaiságát és tisztességét.

1. A rejtett kamera használatát a MÚOSZ nem ítéli etikusnak, erről az utóbbi időben több polémia volt. Elképzelhetőnek tartok olyan eseteket, amikor a beszélő tudta nélkül készített felvételt nem csak lehet, de kell is publikálni; szerintem ennek tipikus példája az öszödi beszéd. De a jelen esetet nem tartom ilyen jelentőségűnek.

2. A felvétel készítője tudatosan megtévesztette a doktornőt. Azzal, hogy  "felmondta" a doktornőnek a depresszió összes alaptüneteit, emellett tudtán kívül még egy dolgot is megtett. Egy teljesen tipikus kórképet vázolt (nyilván valami hihető kerettörténetbe ágyazva). Minden szakmában, minden gyakoribb betegséggel kapcsolatban ismertek azok a "vészjelek", amikre az orvosnak figyelnie kell, hogy ki tudja szűrni a sürgős elllátást igénylő, esetleg életveszékyben kevő betegeket. Ebben az esetben a doktornő gyanúját elaltathatta az is, hogy ha egy teljesen tipikus tünetegyüttest mondott ell a "beteg", akkor nyilván nem voltak olyan "vészjelek", amik kórházi kezelést vagy részletes kivizsgálást (pl. depressziót utánzó neurológiai betegség kizárása) szükségessé tettek volna.

3. Hibás következtetés, hogy a doktornő mindenáron gyógyszert írt volna fel. Ő először pszichoterápiát javasolt, és gyógyszert csak akkor, mikor a "beteg" ezt a nem gyógyszeres kezelési módot (és indirekte a többi, nem gyógyszeres, de időigényes alternatívát is) elutasította.

4. A felírt gyógyszert a közelképekből a gondos kitakarás ellenére fel lehetett ismerni, 10 mg citalopramot tartalmazó készítményről volt szó. Ez - amennyire más szakmában dolgozóként tudhatom -  a depresszió kezelésének széles körben elfogadott szere, a 10 mg-os adag a szokásos fenntartó dózis fele, ami mellett a várható mellékhatások előfordulási esélye nem túl nagy. A kis kezdő adag felírása megfelel az óvatos orvosok szokásos gyakorlatának.

5. Minden gyógyszernek vannak mellékhatásai, ha egy orvos észlel egy korábban ismeretlen mellékhatást, köteles értesíteni a szakhatóságot. Részben az értesítéi kötelezettség miatt egy átlagos gyógyszertájékoztatón a mellékhatások, gyógyszerkölcsönhatások és ellenjavallatok lényegesen több helyet foglalnak el, mint a gyógyszer többi adatai. Önmagában a mellékhatások veszélye legtöbbször eltörpül a kedvező hatás valószínűsége mellett (különben ki venné egyáltalán be a gyógyszert?). Az adott készítménnyel kapcsolatban felesleges volt a riporternek a mellékhatások témáján annyit lovagolnia. Már csak azért sem, mert olyasmit is mellékhatásként sorolt fel (a depressziós tünetek romlása), ami egész egyszerűen attól van, hogy az ilyan gyógyszerek hatásukat kb 2 hét szedés után fejtik csak ki. Az megfordult a riporter fejében, hogy ha a doktornő kitart amellett, hogy ne használjon gyógyszert, akkor most azon mérgelődhetne, hogy komolyan se vették annyira, hogy felírjanak valamit? Hiszen pont a riporter kardoskodott a gyógyszeres kezelés mellett...

 6. A riportban csodálkoztak azon, hogy míg az ötvenes években alig 500, pár évvel ezelőtt már 150.000 depresszióst tartottak számon Magyarországon, s ezt olyan szövegkörnyezetben, hogy egyből adódik a feltételezés: ez a szám mesterségesen nőtt ilyen nagyra, kvázi a gyógyszergyárak miatt. Ez nem így van. Az 50-es években készült statisztikákkal szerintem valami baj lehetett. A depresszió országtól függetlenül nagyságrendekkel gyakoribb. Egy 2003-ban publikált hazai vizsgálat több mint 12.000 fős reprezentatív minta elemzése alapján a közepes vagy súlyos depresszió előfordulását 13.4%-nak találta (=1.3 millió depressziós). Ez arra utal, hogy (még ha az enyhe hangulati zavarokat figyelmen kívül is hagyjuk) a műsorban közölt 150.000-es adat csak a jéghegy csúcsa, a probléma ennél jóvbal nagyobb.

7. Szintén csodálkoztak azon, hogy milyen könnyen lehet antidepresszánshoz jutni (amit "a stimulált boldogság"-nak nevez, ennek a szakmaiságáról talán felesleges is beszélni). Ez nyilván így is van, csak kell hozzá egy megalapozott diagnózis és az egyéb (nem gyógyszeres) kezelések elutasítása. Érdemes megjegyezni, hogy az antidepresszánsok legtöbbje (és a riporternek felírt is) nem okoz hozzászokást, nem olyan értelemben tesz boldoggá, mint egy drog stb. Mondjuk azon csodálkozni, hogy a szakma szabályai szerint eljáró orvos túl gyorsan ír fel gyógyszert, nyilván furcsa. Arról nem szól a riport, hogy pl. kint közben hányan vártak, hanyadik beteg volt (azaz mennyi idő jutott azon a rendelésen 1-1 betegre).

8.Persze szóba került az a (tényként kezelt) feltételezés is, hogy a gyógyszergyárak átláthatatlan módon juttatnak pénzt orvosoknak. Ez nem így van. A gyógyszergyár valóban juttathat pénzt az orvosnak: felkérheti előadások tartására, elviheti kongresszusra stb, de ezekről mind számlát kell kérjen az orvostól és kimutatást kell vezetni. Emellett adhat gyógyszermintát kipróbálásra,de ezt is csak kis adagban és dokumentált úton (a mintának mindenki örül, mert a legtöbbb kórházban folyamatosan gond van a gyógyszerköltséggel, ezt persze nem kis részben a finanszírozás visszásságai is okozzák. 

9. És ezzel elérkeztünk a főhatóság szerepéhez. A stúdióban megjelent szakállamtitkárnő okosan és eléggé empatikusan viselkedett, nem hülyézte le nyíltan az orvosokat Horváth Ágnes nem hagyott mély nyomot benne). Persze azért elmondta a kincstári szöveget arról, hogy kapacitás lenne, csak túl kevés a pszichiáter, pedig "meg is teszünk érte mindent, amit csak tudunk". Arról azért elfeledkezett, hogy ebben a ciklusban zárták be az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet és az Addiktológiai Intézetet, vontak össze számos pszichiátriát, csökkentették az elszámolható teljesítményeket (volumenkorlát, ami gyakorlatilag azt jelenti, egy bizonyos esetszám felett ingyen gyógyít a kórház/rendelő). És arról is, hogy - mint minden orvosnak - a pszichiáterek fizetése sem függ attól, ha pl. túlórában több beteget látnak, hanem csak a besorolásuktól.

Mi lenne, ha a Szólás szabadsága próbálna szakmailag korrektebb, nem egy prekoncepciót  ("a csúnya gyógyszergyár szükségtelen dolgok miatt zabálja fel a magyar emberek TB-járulékát") igazoló, hanem tényeket feltáró műsorblokkokat csinálni?

Az adófizetők pénzén, természetesen.

Aki idáig elolvasta, az megérdemli a linket, ahonnan a Bizottság száma (=poszt címadó) letölthető.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása