Ha főállású blogger lennék is, még mindig egész hónapra elégséges muníciót adott volna az EP-választást megelőző plakátháború. Parlamenten kívül vagy belül, minden párt meg akarta mutatni, hogy csak ő az üdvözítő, és a matricától óriásplakátig a legkülönbözőbb méretű és színű anyagaikkal megrohanták az országot. S persze mindenki újat akart villantani, hát elővették a régi-új kreatív stábjaikat, gályázzanak csak. (Lelki szemeimmel szinte látom, ahogy izzadt, mezítelen felsőtestű grafikusok hada görnyed evező helyett a monitor fölé, míg hátuk mögött egy könyörtelen óriás korbáccsal veri a taktust.)

Az eredmény szerintem önmagáért beszél. Az utóbbi évek legsikerületlenebb alkotásait láthattuk. Nem célom Gyurcsány Ferenc nyelvújítói munkásságát plagizálni, de ha van olyan, hogy kollektív böszmeség, akkor azt a plakátok kiagyalói követték el, gyakorlatilag pártállástól függetlenül. Nem láttam felmérést arról, kinek mi tetszett, kinél mi verte ki a biztosítékot, csak közvetlen környezetem véleményére támaszkodom.

A plakátok többsége szerintem/tünk nem a kívánt célt érte el, erre jó példa az SZDSZ árpádsávosokkal riogató sorozata, ami a Jobbik mellett Tito Ortiz ismertségét is nagyban növelhette. Ugyanakkor hálával tartozunk nekik, mert e plakátokkal a magyarok rég nem látott kreativitásának ezernyi jelét provokálták ki. Elsősorban szélsőjobboldali indíttatású ferdítéseket láttam, számos durva mellett volt pár ötletesebb is:

A paletta túlsó szélén elhelyezkedő Jobbik plakátjaiba kevesebben kötöttek bele (a harcos antifasiszták vélhetően Újlipótvárosba vonultak vissza), így aztán Morvai és Vona, valamint az 1100 éves Árpád szinte makulátlanul néztek ránk a jóval hagyományosabb plakátokról.

A Fidesz mindeközben felfedezte, hogy aki gondolatokat közöl, azt kockáztatja, hogy valakiben negatív gondolatokat ébreszt, így a szavazatmaximálás érdekében úgy döntött, hogy az "Elég - Szavazz!" szókapcsolatra rövidíti le mondandóját. Ezzel persze (a plakátokon is) tág teret engedett a különböző értelmezéseknek:

Én még annyit tennék hozzá halkan, hogy ha ilyen ütemben fogy a Fidesz üzennivalója, akkor a parlamenti választásokra már csak a "...vazz!" marad meg, ami bár kifejező, egyben megosztó is.

Az MSZP elővette a Népszava egykori grafikusgárdáját, és olyan betűtípusokkal jelent meg, aminek egyetlen logikus magyarázata a pártsajtón felnőtt mostani nyugdíjasok megcélozása lehet. Pozitív viszont, hogy a plakátok így egységes (és jól felismerhetően összetartozó) egészet alkotnak, a fekete alapon megjelenő barna veszélytől a megoldást kínáló, derűsebb színvilágú Göncz -  Gurmai fivérekig. Ráadásul a plakátok egy része a Bajnai-féle elektromos sokkoló (eljövendő nevén kiigazító csomag) egyes hatásait magyarázza, ami olyan, mintha az EP felé akarnák tolni a válságért a felelősséget.

(Ötlet a Jobbiknak: a fenti plakát kreatívabban átalakítható úgy, hogy csak a szöveghez nyúlnak: "Nyugodtan szavazok a jobboldalra - mert a hangoskodás mögött nincs pogrom")

Göncz Kinga talányosan mosolyog, mint Mona Lisa. A plakát kiötlőitől annyit azért megkérdeznék, hogy netán Göncz Kinga külügyminiszteri tevékenysége miatt gondolják-e, hogy képes lenne a magyar érdekek képviseletére.

És végül, de nem utolsó sorban személyes kedvencem, az MDF. Ők azzal rukkoltak elő, hogy antikampányt folytattak, a plakátokon a frontembereik mögött kis számú, de láthatóan idiótákból verbuvált rajongókkal. A plakátok tervezőinek erős fixációja lehet a férfiak szőrzetével kapcsolatban. A témában Bokros bajsza mindent visz (az egyik rendezvényükön bajusz alakú pulpitus mögül szónokolt, az tényleg állat volt),  szegény Habsburg Györgynek pedig a sok kreatív elemtől összenőtt a szemöldöke. Kimaradt egyelőre Dávid Ibolya D'Artagnan-bajusszal, viszont a partnerkeresési aktivitásukat tekintve lehet, hogy Groucho Marx-szal jönnek elő a parlamenti választások előtt.

Búcsúzóul álljon itt az MDF honlapjáról egy minimalista animált gif, ami csak két újkeletű prominensük nevét és a céldátumot tartalmazza. Azok védelmében, akik nem csak az eszükre hallgatnak, annyit azért megjegyeznék, hogy a két vezetéknév - Bokros, Habsburg - a magyar történelem leggyűlöltebb nevei közé tartozik. Jövőre esetleg próbálkozhatnak Haynauval vagy Jumurdzsákkal.