... leginkább morcogás

Gondok lehetnek a menzánk étrendjét összeállító szakács párkapcsolatával: a mai ebéd fő fogása "Almás szerelmes levél" volt.

Folytatódik a blogon a tavaszi nagytakarítás. Ezúttal a jobb hasáb változott, mától orvosblogokat tettem ki a szerencsére egyre bővülő kínálatból.

Külön is említeném Savanyúcukor egyik bejegyzését, ami száműzetésének (=rezidensi kötelező képzésének) egyik helyszínéről szóló képriport. Aki azt hiszi, az eü-vel csak a hálapénz a baj, az feltétlenül nézze meg. A helyszín Budapest egyik vezető intézete, az időpont 2010 tavasza.

A hír szerint a Hallgatói Önkormányzat földszinti irodájának ablakát lőtték be, valószínűleg légpuskával.

Első hallásra a hír riasztó, de mégis péntek este van, ne hagyjuk, hogy holmi közterületi lövöldözések elvegyék a hétvége felett érzett örömünket ("ugyan, mit vitatkozunk még azon, hogy ki ölt meg kit, elvégre ünnepelni jöttünk" - mondja Mocsárvár királya a Gyalog-galoppban). Próbáljuk tágabb kontextusban értelmezni a történteket. Összeesküvés-elméletek következnek:

1. A rezidensek tiltakozásán felbőszült egyszerű nép figyelmeztette a hallgatókat, hogy a röghözkötésnek is lehetnek előnyei, mert az csak 9 évre szól, míg egy jól célzott golyó egy életre elég.

2. Mesterházy Attila valamelyik ifjú követője érezte úgy, hogy nem lesz meg a Societas emblémás bézbólsapka, ha nem nyomatékosítja, amit a miniszterelnök-jelölt szerint a papája mondott a pártos orvosokról.

3. Székely Tamás szabadcsapatai és/vagy Vörösmarty örökösei az egykori HÖK-ös, mára viszont rendkívül tökös Papp Magort akarták figyelmeztetni az illetéktelen Szózat-használat veszélyeire.

4. Hagyó Miklós keze volt ebben is, mint minden rosszban, ami Pest-Buda egyesítésétől fogva történt ebben a városban. Demszky később azt nyilatkozza, hogy megpróbálta lefogni Hagyó kezét, de közben elcsúszott egy jobbikos indíttatású tojáson.

5. Orbán Viktor jött haza a szőlőbányákból, vállán egy régimódi dióverővel, és az esti szürkületben seregélynek nézte a régebben "Tömböl Teréz lovasszobra" néven elhíresült alkotást, ezért adott le riasztólövéseket.

6. Két izraeli Gulfstream gép közelítette meg azz épületet, hogy megszerezzék a jövő héten esedékes biokémia-zárthelyi kérdéseit, és a lövéseket csak figyelem-elterelésnek szánták.

7. Van Budapesten egy épületkínzásra szakosodott fegyveres banda. A Teve utcai rendőrpalotával kezdték, most a SOTE van soron. Ha magasépület lennék, nem tudnám hová bújjak.

8. Először az épület lőtt, a jelenleg ismeretlen légpuskás csak védekezett.

Már többször elhatároztam, hogy éjfél után nem írok bejegyzést, de úgy tűnik, a mai magyar közélet alváshigiéne szempontjából is pocsék. Tele vagyunk koffein-tulajdonságú hírekkel. Nézzük csak a legutóbbi gyöngyszemet. Tartalmi idézet az izraeli katonai repülőgépek Ferihegy környéki repülgetéseinek tiszteletére összehívott parlamenti bizottságról szóló Index-cikkből:

Vágó József, az NKH Légiközlekedési Igazgatóságának vezetője az Index szerint közölte, hogy azért nem a titkosszolgálatokkal mérlegelték a lehetséges kockázatokat, mert el akarták kerülni a kérelem megtagadását.

Szóval, ha jól értem, azért hágtak át egy 2004-es kormányrendeletet (és mentek szembe szerintem a józan ésszel), mert attól féltek, hogy a hazai titkosszolgálatok netán nehezményezik, hogy egy nem-EU ország katonai repülői hajtanak végre az ország legnagyobb reptere mellett tisztázatlan célú gyakorlatot.

Nehogymá.

UPDATE:

"A Nemzeti Közlekedési Hatóság négy munkatársa ellen fegyelmi eljárás indult, a légügyi osztály igazgatóját pedig felfüggesztették az izraeli gépek nem szabályos berepülése miatt" - írja az Index.

- írja az Index.

Teljes mértékben egyet lehet érteni Szekeres úrral.

A felelősségrevonást én a honvédelmi miniszterrel kezdeném.

Ja, hogy ő a ....? Jéé ....

Áll a bál, a kormányfő, a honvédelmi miniszter és a külügy egymástól kér tájékoztatást, hogy mi a szöszt keresett két izraeli, kémfeladatok elvégzésére rendszeresített típusú repülőgép Magyarország légterében, konkrétan Ferihegy környékén. (Persze nyilván nem ott dehoppanáltak, valahol be is kellett jönniük, meg ki is mentek, legalábbis remélhetőleg).

Nem hiszem, hogy izgulni kellene, kollégám szerint csak Joav Blum sukorói földjeit jöttek szemrevételezni.

Bennem felmerül a kérdés, van-e értelme fenntartani olyan haderőt, ami a saját légterünkben történtekről is a Magyar Nemzetből értesül.

Meg olyan államapparátust, ahol az ilyen lényegtelen információk nem jutnak el egyik minisztériumból a másikba.

Az egésznek egy valaki örülhet: Vona Gábor és csapata. Nekik a legjobbkor jöttek. Van még egy gumicsont.

A képet a Légierő blogról csentem.

Új kampányba kezd az MDF - az első szabad választáson legtöbb szavazatot párt -, hogy esélyt adjon magának a szavazólapokra felkerülni. És mi mással, mint az okos állam 20 pontjával.

Bocs, kedves Ibolya, Zoltán és még megmaradt pár tucat MDF-es, de az elmúlt hónapok MDF-es politizálását (pl. ezt) látva nem az okos állam, hanem párszáz buta / megtéveszthető / romantikus választópolgár tudna ebben segíteni nektek.

Anélkül, hogy illúziókat táplálnék a blogom látogatottságát illetően, szeretném az erre tévedők figyelmét felhívni az itt látható videóra:

Az alkotók nem csinálnak titkot a véleményükből, és az Üzenet c. menüpont alapján a politikai szimpátiáikból sem. Az viszont szimpatikus, hogy - bár a videó egyes részei meglehetős manipulatívak - minden adat forrását megjelölték, és kifejezetten bátorítanak az önálló gondolkodásra.

A szerzők blogja itt található.

A Vastagbőr blog azt írja: Kampányidőszakban a pártok milliárdokat költenek reklámra.

Szerintem az a nagy baj, hogy erre a reklámra (ill. a benne levő adatok előallítására) tényleg milliárdokat költött az MSZP-SZDSZ kormány. A mi zsebünkből.

Az utóbbi év során érthető okok miatt alkalmam volt megismerni a világ rajzfilmtermésének tekintélyes részét. Így aztán olyan dolog esett meg velem, amire még nem volt példa: szurkoltam az Oscar-díj átadás előtt. Méghozzá a Fel! c. rajzfilm sikeréért.

Filmrészlet itt, spoiler-gyanús ismertető-szerűség a hajtás után.

A Gazsi bácsi lótetű című bejegyzésem olyan rosszul sikerült, hogy majd' egész vasárnap ott virított az Index címlapján.Ennek megfelelően megtapasztalhattam azt is, milyen a nép egyszerű gyermekeinek szeretete, vagy ha tetszik, mennyi frusztráció gyülemlett fel a vasárnapi Index-olvasókban.

Talán a legtöbben azon háborogtak, hogy forrás nélkül idéztem egy Szanyi Tibornak tulajdonított bejegyzést, ami "Orbánné ellése" néven vonult be a köztudatba.

Mivel a joggal neheztelő állampolgárok/emberjogi aktivisták/Szanyi-drukkerek közül sem vette senki a fáradtságot, hogy utánamenjen, most pótolom a hiányosságot. A rosszabbul látható képekre kattintva azok teljes méretben is megnézhetők.

Szóval az egész így kezdődött a távoli 2001 novemberében, a forum.index.hu-n:

A fenti a (majdnem) teljes kép a böngészőben, a lényeges kérdés, ami Szanyi Tibort szerintem nem is kétértelmű válaszra késztette, itt látható nagyítva:

Szanyi Tibor válasza itt van egészben:

... és itt van olvashatóan:

Innen kezdve ki-ki döntse el maga, hogy ez így teljesen PC-e vagy nem, ill. mit veszített volna a képviselő, ha pl. azt írja: "Orbánné szülésével kapcsolatban adnak a számba kijelentéseket". Szerintem ha az ember mást akar idézni, azt idézőjellel oldja  meg, különben könnyű félreérteni. Az más kérdés, hogy erre a mondatra rá is repült a jobboldali sajtó, őket sem kívánom mentegetni.

A továbbiakban Szanyi Tibor életművének, parlamenti, nyelvművelői és illemtani teljesítményének méltatásától a magam részéről eltekintek.

A ClustrMaps default éves frissítése következtében ma szembesültem vele, hogy a blog tavalyi látogatói immár csak egy bélyeg nagyságú képen léteznek.

Megpróbálom ezt a normál tavaszi újrakezdésnek felfogni, de sajnálom, hogy nem maradt emlék arról, hogy több mint 50 országból, és szinte minden kontinensről (Dél-Amerika és Antarktisz kivételével) olvasták a drmorcz.blog.hu-t. A legtöbben Magyarországról, de elég sokan Angliából, Németországból, a határon túli területekről, és páran egészen extrém országokból. Kíváncsi vagyok, Iránban, a népi Kínában, vagy Arubán mi alapján szúrták ki az (egyébként sikerrel rejtőző) blogomat.

Bár azt legalább sejtem, Thaiföldről ki olvasott.

Ma ismét gazdagabb lett a magyar politikai kultúra. Ha jól sejtem, először írta le egy jelenlegi országgyűlési képviselő a vele ellentétes nézeteket vallókról, hogy "tetű" és "féreg".

erre gondolt a képviselő úr.

A dolog kissé az óvodásokra emlékeztet, esetleg a Le a cipővel! klasszikus jelenetére. Viszont nem kicsit pikánssá teszi, hogy:

1, aki leírta, 2001-ben Orbán Viktor feleségének "elléséről" beszélt (és az MSZP nőtagozata éppen nyaralhatott valahol, mert elfelejtett tiltakozni),

2, mindezt a kapcsolat.hu-n előforduló kommentek kapcsán írta, a kapcsolat.hu pedig az egyik legdurvábban moderált hely, ahol még egyes kérdéseket is kitiltással jutalmaznak.

Hát, tisztelt Szanyi úr, számomra nem világos, mitől önben ez a forradalmi hevületnek nemigen nevezhető indulat, de hadd javasoljam, vegyen be valami nyugtatót. Vagy az sem rossz ötlet, ha esetleg megpályázza Magyarország észak-koreai képviseletének valamelyik álláshirdetését. Ott is hasonlóan értelmezik a szólásszabadságot, de egyre nagyobb léptekkel fejlődnek, még saját Linuxuk is van.

Mindeközben egy MSZP-s lefújt gázsprével egy jobbikost, vagy fordítva. "... virul az ország, újra él már!"

UPDATE: Utánamentem az "Orbánné ellése" témának egy picit, további anyázás helyett ezt kellene elolvasni.

A közelgő tavaszra és/vagy a vele járó megújulásra tekintettel (ez most szigorúan nem politikai hirdetés akar lenni, csak reflexió a +10 fok körüli napi csúcshőmérsékletre) mától a drmorcz.blog.hu új külsővel várja a tisztelt nagyérdeműt.

Annak pedig, akinek ez nem lenne elég, itt egy régi Phil Sawyer-szám, videóval aláfestve.

Kiseo sobet...

... és a magasságos Windows Vista kitalálta, hogy válogatott fenyegetések hatására sem indul be, úgyhogy a hétvége pótwinchester-beszerzések, linux live cd segítségével végzett mentések, no és szapora (de a gyerekekre tekintettel néma) káromkodások között telt el.

Emlékezzünk Kunbajára mondjuk ezzel:

Most, hogy visszatértünk a szorgos mindennapokba, úgy éreztem, kell valami, ami fenntartja a morált a családban. Hősöket, példaképeket kerestem, mint a Klathoon bolygó lakói, akik társadalmát a széthullás fenyegette, és meg is találtam. Hátha valaki még nem ismeri. 0:46-nál hangzik el a híres mondat, 1:00-tól kevésbé ismert részletek. 

És ha valaki szereti Color Star minőségben nézni, itt a link a teljes filmhez, itt pedig a zenéjéhez.

Elspeth 44 éves, mikor beköltözik az asztalfiókba. Ettől még nem lenne érdekes a dolog: mióta Ali Benguz beköltözött egy hordó pálmaborba, nehéz kellően originális lakhelyet találni magunknak. A dolog attól válik érdekessé, hogy Elspeth kísértet, aki a felvilágosult XXI. században szenderül jobblétre, mialatt szerelme, a Highgate-i temetőről tolsztoj-regénynyi hosszúságú PhD-értekezést író Robert épp egy pohár langyos kórházi teáért megy.

Elspeth megboldogulásával jókora zűrt hagy maga után a temetőre néző hangulatú regényben. Robert magába temetkezik, elhúzódó gyászreakciója teljesen érthető, én sem jönnék ki jobban a dologból, ha a temetőről íródó értekezés fáradalmait önkéntes temetői túravezetőként pihenném ki. Elspeth Amerikában élő, elidegenedett (vagy mégsem) ikerhúgát, Edie-t szintén megrázza a hír. Nem jár jobban Martin, az Elspeth házában lakó kényszerbeteg keresztrejtvénygyáros sem, akitől a felesége lécel le, bár ő legalább csak Amszterdamba költözik, nem az örök vadászmezőkre. Egyedül Elspeth Amerikában élő unokahúgai örülhetnek, akik megöröklik a házat, s vele – bár erről nem tudnak – magát az örökhagyót is, asztalfiókostul. A lányok egyébként szintén ikrek, sőt tükörikrek, ami 5 millióból egyszer esik meg. Úgy hasonlítanak egymásra, mint két papírlap (vékonyak, sápadtak, tejszőkék), 21 évük kb. felét letagadhatnák. De ettől még helyén a szívük (bár egyiküké jobb oldalon van, ami tükörikreknél alap). Kettejük sajátos, egymásrautalt élete, ill. anyjuk és nagynénjük szintén a kölcsönös függőség és önállósági törekvések meghatározta viszonya a fő konfliktusforrás. Bár a szerző nem egy Stephen Leacock, a regényben jó adag kissé bizarr humort is fel lehet fedezni, a már emlegetett asztalfióktól a kísértet és a többi szereplő hányattatásain át a Little Kitten of Death-ig.

Audrey Niffenegger, aki a regény anyaggyűjtése során maga is túravezető lett a Highgate-i temetőben, sajátos hangulatú világot teremtett. Bár a cselekmény kissé nehezen indul, és figyelmesebb olvasó a fordulatok egy részét is megsejti, összességében melegen ajánlom azoknak, akik a Twilight dacára nem rettennek vissza a természetfeletti elemeket is felvonultató történetektől.

A könyvről Isolde írt remek kritikát, amiért ez úton is nagy köszönet.

A következő pár napban a blog pihenőre vonul, aki látni szeretné Dr. Morczot, itt megtalálja:

klikk nagyobb képért!

Több jel utal rá, hogy legfőbb ideje kihúzni a dugót. Hogy mást ne mondjak, mikor tegnap hajnal kettőkor dinoszaurusz-farkat készítettem (mindkét Morcz juniornál farsang volt ma), felötlött bennem, hogy Freud miért csak a péniszirigységről beszélt (dinófarok és péniszirigység, khm). A kortárs kultúra és a magyar rögvalóság egy egészen más, részben Freudéval ellentétes fogalom megalkotását teszi szükségessé. Nevezhetnénk mondjuk pénisz-nagylelkűségnek. Ha jól érzékelem, a férfiak jelentős része szinte bármikor és bárkinek (bár többnyire ellenkező neműeknek) kész felajánlani ezt a tradicionálisan nem épp közszemlére alkalmasnak tartott függelékét (bár lehet, hogy pl. Freud szerint a férfi a pénisz függeléke). Konkrétan is (lásd még: libidó) és a szavak szintjén is (aki közlekedett már szabályosan Budapesten, az a mögötte jövőtől már biztos hallotta, amire gondolok). Ez a mondhatni áldozatos nagylelkűség megérdemli, hogy külön állandósult szókapcsolat jelölje…

Erről viszont egy megtörtént eset jut eszembe, egyik betegem mamája mesélte, hogy egy régi (a leírás alapján egyértelműen agyi eredetű) panaszának okát nőgyógyásza abban a „kórképben” vélte megtalálni, amit a 60-as évek szexista férfiorvosai csak apenia dolorosa-ként aposztrofáltak (ugye milyen fontos a holt nyelvek ismerete?), majd a problémát saját hatáskörben orvosolta is, mit sem törődve a hölgy (mondhatni) meglepetésével. Hja kérem, a régi jó szocialista erkölcsök…

Most pedig, mielőtt még több olyat írnék, amit később jól megbánok, tényleg becsukom a blogot egy időre. Viszlát a való életben.

Hát így.

Lehet persze, hogy az egész a Jobbik vírusmarketinges trükkje...

Kedvenc énblogom (őblogja? - de szép ez a magyar nyelv) hatására itt egy hosszabb elemzésnek kellene következnie arról, hogy mi a kapcsolat a való élet és a blogoszférán való kivetülése között.

Csakhogy az elemzések kora a Twitter óta lejárt, és különben is túl unalmas és szájbarágós lenne, amit mondanék.

Úgyhogy csak annyit: Isolde magasabb, mint gondolnánk.

Ha Magyarország politikai szereplőinek összességét emberi testhez hasonlítjuk, elég pontosan megmondható, mekkora súlya van az MDF-nek:

Egy herényi.

Az MSZP törődik a kisebbségekkel is.

Aki még nem látta volna pl. a Vastagbőrön, itt megnézheti, hogy a miniszterelnök-jelölt még az esetleges latin választókhoz is szólni kíván.

Várjuk a szanszkritul írt újabb üzenetet.

És ma este nem jutott eszembe, ki írta a Holt Költők Társaságából ismert "Megláttam a Kongó aranyfolyamát/fénylei a erdő fáin át" sorokat.

Itt az ideje elutazni egy kis télisportra.

A megoldás egyébként itt van.

Szóval ha valaki ma délután egy kis és egy nagy figurát látott volna a Ligetből indiánszökdelésben hazafelé tartani (a nagyobbik vállán szánkóval), akkor már tudná, ki Dr. Morcz valójában.