A következő pár napban a blog pihenőre vonul, aki látni szeretné Dr. Morczot, itt megtalálja:
klikk nagyobb képért!
Több jel utal rá, hogy legfőbb ideje kihúzni a dugót. Hogy mást ne mondjak, mikor tegnap hajnal kettőkor dinoszaurusz-farkat készítettem (mindkét Morcz juniornál farsang volt ma), felötlött bennem, hogy Freud miért csak a péniszirigységről beszélt (dinófarok és péniszirigység, khm). A kortárs kultúra és a magyar rögvalóság egy egészen más, részben Freudéval ellentétes fogalom megalkotását teszi szükségessé. Nevezhetnénk mondjuk pénisz-nagylelkűségnek. Ha jól érzékelem, a férfiak jelentős része szinte bármikor és bárkinek (bár többnyire ellenkező neműeknek) kész felajánlani ezt a tradicionálisan nem épp közszemlére alkalmasnak tartott függelékét (bár lehet, hogy pl. Freud szerint a férfi a pénisz függeléke). Konkrétan is (lásd még: libidó) és a szavak szintjén is (aki közlekedett már szabályosan Budapesten, az a mögötte jövőtől már biztos hallotta, amire gondolok). Ez a mondhatni áldozatos nagylelkűség megérdemli, hogy külön állandósult szókapcsolat jelölje…
Erről viszont egy megtörtént eset jut eszembe, egyik betegem mamája mesélte, hogy egy régi (a leírás alapján egyértelműen agyi eredetű) panaszának okát nőgyógyásza abban a „kórképben” vélte megtalálni, amit a 60-as évek szexista férfiorvosai csak apenia dolorosa-ként aposztrofáltak (ugye milyen fontos a holt nyelvek ismerete?), majd a problémát saját hatáskörben orvosolta is, mit sem törődve a hölgy (mondhatni) meglepetésével. Hja kérem, a régi jó szocialista erkölcsök…
Most pedig, mielőtt még több olyat írnék, amit később jól megbánok, tényleg becsukom a blogot egy időre. Viszlát a való életben.
