Az MSZP minielnök-jelöltjének a csepeli kampányrendezvényen sikerült két népes csoportba, az orvosokba és pedagógusokba belerúgnia az állítólagos diszkriminatív magatartásuk miatt.
Régi szokásomhoz híven jegyzetekkel kiegészítve közlöm Mesterházy úr veretes mondatait:
Az MTI megírta, a Képviselői Funky átvette, én meg csak hüledeztem:
"Az MSZP álláspontja egyértelmű az ingatlanadóval kapcsolatban: ilyen adó nincs és nem is lesz."
Én nem tudom, hogy akkor az APEH ingatlanadó-kalkulátora miért jött létre, és miért szórakoztak velem az alább mutatott email-jükkel.
Hacsak nem a Fidesz buherálta meg az apeh.hu oldalt ... hát ezek a Zorbánék, mikre nem képesek a kampányban!
(katt a képre egy teljesebb verzióért)
Tegnap este 11 tájban megjelent az utcánkban az első hókotró a szombati havazás óta. Mindig is mondtam, hogy a közszolgáltatások miatt éri meg Pesten, belső kerületben lakni.
Ha valaki még nem látta volna, itt egy jópofa marketing-ötlet a lényeg blogról:
repülési alapismeretek kezdőknek, egy fapados légitársaságtól.
Érdemes átkattintani hozzájuk.
... a biciklit.
Ideje volt. Nem hiába leveleztek egész nap a pártvezetéssel.
Nem akarna a párttársaival egy (ötágú) csillagtúrát indítani? Lehetőleg már holnap. Minél messzebbre.
A Népszava híre alapján megírta a zindex, hogy a Fidesz azon gondolkodik, el kellene tolni az önkormányzati választásokat. A Fidesz pedig cáfol, mi mást tehete. Szerintem amúgy nem sok értelme lenne eltolni a választásokat, mert akkor pont azokat a kormányzati éveket kellene a választási kampány szolgálatába állítani, amiket vélhetően a népszerűtlen, de fontos intéztedések meghozatalára fordítanának. De hát ha a Népszava - mint pártfüggetlen napilap - úgy tudja, biztosan igazuk van.
Én azonban saját bennfentes információim* alapján egy sokkal nagyívűbb és álságosabb Fidesz-összeesküvést leplezek most le:
Választási győzelme esetén A FIDESZ ELTÖRLI A HÉTFŐKET.
Ezzel az ígérettel meg kívánják erősíteni a Fidesz társadalmi bázisát. Az intézkedés méltán számíthat a munkahellyel rendelkező szavazókra, akiknek így négy napos lesz a munkahetük. A vasárnap után egyből a kedd következne, ennek örülnének az iskolások. és emiatt a családjaik (választásra jogosult szülők, nagyszülők) is. Az elmagányosodott nyugdíjasok szenvedését enyhítheti, hogy csak heti 6 napon nem nyitják rájuk az ajtót. A munkanélküliek a segélyt havi rendszerben kapják, őket nem érinti a változás. Az egyedüli problémát a kertévék hétfői sorozatainak átütemezése jelenthetné, de információim szerint ők egyenesen örülnének, hogy csak heti (azaz hati) 6 napra kell sorozatokat vásárolniuk.
Végül is szerintem csak Geszti Péter nem lenne boldog, mert Megint hétfő című slágere feledésbe merülne, úgyhogy idézzük is itt fel, mint a 2010-es választási kampány egyik ártatlan áldozatát:
* apám egyik kollégájának gyermeke egyszer rövid ideig a Fidesz egyik, azóta kilépett alapító tagjával járt
Ugye ma már ott tartunk, hogy a reklám az élet minden területére betört. Mi sem példázza ezt jobban, mint egy urológiai segédeszközöket gyártó cég honlapja, ahol többek közt az alábbi, valóban kedvcsináló szöveg is származik:
"A tiszta intermittáló katéterezés lehetővé teszi Önnek, hogy akkor is ki tudja üríteni húgyhólyagját, ha erre természetes módon nem lenne képes. Egy vékony, rugalmas katétert kell felvezetni a húgycsövön át a húgyhólyagba. A hólyag kiürül és a katétert lassan vissza lehet húzni.
A hólyagot rendszeresen üríteni kell , legalább naponta négy alkalommal , nehogy túlságosan tele legyen. Felnöttek esetében a hólyag ürítésekor a távozó vizelet mennyisége ne lépje túl a 350-400 ml-t."
Így néz ki egy önkatéter-szett
És ami az önkatéterezést szomorúan aktuálissá teszi az egy hír az Indexről: Mészáros Tamást, az MDF csongrád megyei alelnökét, az SZDSZ-szel való közösködés egyik ellenzőjét azalatt szavazták ki az országos jelöltlisátról, míg - a közel hat órás választmányi ülés végén - ki kellett mennie.
Bár a Vastagbőr megoldásként kacsát ajánl, mi tudunk jobbat:
Vásároljon Ön is önkatéterezési eszközöket, biztosítsa töretlen politikai pályáját!
Vagy keressen olyan pártot, ami nem szúrja hátba, ha egy pillanatra félrenéz...
Igen, tudjuk, az angolok azok mind hűvösek, kimértek, savanyúak, ráadásul folyton esik az eső náluk, és egyáltalán. Van bennük valami élettelen. Nem kell csodálkozni rajta, hogy Audrey Niffenegger időnként sétákat vezet a Highgate-i temetőben; a még életben levő angolok sem sokkal elevenebbek az ottaniaknál, akik viszont legalább nem rúgnak be szombat este.
Na, a hűvös angolokról szóló sztereotípiára cáfol rá az alant látható videó. Jelenetek egy család ünnepeiből, 25 éve és ma. A korábban mutatott esküvői videóhoz hasonlóan ez a klip is a Lockdown Projects munkája.
KC és a Sunshine Band ismerős?
Ball Family Music Video 1983 - 2008 from LOCKDOWN projects on Vimeo.
Ügyeletvezetőként ma délben egy órán át lapátoltam a havat, hogy ki tudjak állni a parkolóból, ha egy távolabbi telephelyünkre hívnak konzíliumba.
Munkahelyünk humánerőforrás-gazdálkodása legendás.
Immortalis kolléga segítségkérését tolmácsolom.
Az alább beillesztett videón látható két férfi tört be hozzájuk január 19-én.
Ha valaki felismeri őket, ne habozzon értesíteni Immortalist vagy a rendőrséget.
Előre is köszönöm.
"Vagy kétszázezer iskolázott, világias, progresszív baloldali és egyben liberális választó" nevében Miklósi Gábor, a Minőségi Újságírásért Díj birtokosa fejti ki az Indexen a közelgő választással kapcsolatos félelmeit. Amiket röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy:
1. "Az MSZP egy ideológiailag elsekélyesedett, hiteltelen, hazug, bukott, gyenge és tehetetlen párt", ami elkúrta, amit lehetett az elmúlt 8 évben, ezért a szerző előbb vágná le a kezét, mint hogy rájuk szavazzon.
2. A Fideszre nem jellemző a tiszta beszéd, még jól emlékszünk az "előző Fidesz-ciklus nyíltan antidemokratikus tendenciái"-ra és "antiliberális intézkedései"-re, nem is szólva az ellenzékben népszavaztatunk című kisded játékukról. Még a plakátjaikon sem mondanak semmit. (Egyébként tényleg nem).
3. "Az SZDSZ kimúlt, szétesett" - mit tesz Isten, tényleg. Ez egyébként számomra az egyik jele annak, hogy Magyarországról még nem veszett ki teljesen a tisztességes lét fontosságába vetett hit.
4. Az MDF "több ciklus óta egyre inkább egy, a politikai kommunikáció szélcsatornájában áramvonalasított végbélkúpra, semmint értelmezhető politikai programmal, kontúros értékrenddel bíró pártra hasonlít". A nagy stílusérzékre és/vagy az Index preferálta botrányújságírásra jellemző mondat tartalmával teljesen egyet lehet érteni.
5. Az ELEMPÉ meg Ungár Kláráék édik, de ugyanmár, a küszöb alá se férnek be.
Ezek után a következtetés:
"A képviseleti demokráciát és a hatalmi ágak egyensúlyát fontosnak tartó liberális szavazó tehát kénytelen lesz mégiscsak vagy az MSZP-re, vagy az MDF-re szavazni. És úgy érzi majd magát, mint a Mad Max roncswestern antiutópia zárójelenetében a rosszfiú, akinek nincs jó választása. A hamarosan felrobbanó tartálykocsihoz bilincselve eldöntheti: a saját karját vágja le és akkor megmenekülhet, vagy a bilincsnek esik neki, ami soká tart..."
Nem, tisztelt Minőségi Újságíró úr, az ember, ha nem szereti magát szembeköpni, ilyen helyzetben nem megy el szavazni. Vagy esetleg most kezd el agitálni a LMP vagy Ungárék mellett, hátha - legalább egyéniben - valamelyik megugorja a bejutási küszöböt. Számomra a "liberális értelmiségi" önképet hiteltelenné teszi, ha a Fidesztől vagy a Jobbiktól (vagy akár az MSZP-től, egykorvolt SZDSZ-től, nem kívánt törlendő) való félelmében olyan lépést tesz meg valaki, ami miatt másokat (adott esetben) elítélne. És nem hiszem, hogy értelmiségiként el tudja őszintén hinni, hogy a Fidesz majd a Dunába lövi, internálja, vagy egész egyszerűen agyonhallgatja a más véleményen levőket. (Hogy mást ne mondjak, kaptak nyíltan ellenzéki, bal oldali lapok is a Fidesz-kormány alatt állami reklám-megrendelést, támogatást, bár arányaiban tényleg kevesebbet.)
Szóval az ön helyében nem szavaznék olyanra, akiről tavasszal még azt gondoltam, előbb vágom le a kezem mint hogy rá szavazzak.
Az ember nem eszik kutyapotyadékot kényszerből sem, ugye.
Amerikában megéri családosnak lenni, legalábbis az Index híre szerint: a 70-es évektől lényegesen nagyobb mértékben nőtt a családban élők egy főre jutó jövedelme, mint a családon kívülieké. Ez konkrétan azt jelenti, hogy 1970-ben egy házasságban élő férfi jövedelme 11 ezer dollárral kevesebb volt, mint egy egyedülállóé, most 8 ezer dollárral több. A nőknél más volt a helyzet, 1970-ben egy házasságban élő nő évi 17 ezer dollárral többra számíthatott, mint egy szingli (47 vs 30 E, tehát egy nőnek már akkor is megérte igába hajtania a fejét), de mostanra a különbség 26 E-re nőtt (házas 75, házatlan 49 E/év).
Nem derül ki a cikkből, hogy a házasodási szokások változtak-e, vagy egy ultragazdag családos réteg nyomja-e meg a statisztikát (nem írták le, mennyi a mediánja az egyes jövedelmeknek), vagy csak ott családbarátabb a gazdasági rendszer.
Az viszont jó lenne, ha itthoni adatokat láthatnánk...
Szombat reggel 7.30, ifj. Morcz költögeti legszebb álmait alvó apját:
-Apa, gyere már játszani!
-Nem megyek, fáj a fejem.
-És mért fáj?
-Mert álmos vagyok. És ahogy egy reklámban mondják: "És itt jön Ön a képbe".
Aztán persze felkeltünk, játszottunk, és este ezt hallgattuk:
Katarzis 6:20-tól.
Dávid Ibolya és Retkes Attila és pártjaik romjai egybekelésének tiszteletére pályázatot hirdetek az MDF kampányát támogató Facebook-oldal szimbolikájáról. Grafikus vagy szöveges művek beérkezését várom a legfejlettebb webkettes technikát felvonultató kampányelemről. A legjobb alkotást Retkes Attila youtube-os megjelenéseinek gyűjteményes kiadásával jutalmazom, a második helyezett Somogyi Zoltán mosolyával lesz gazdagabb.
Segítségül itt az oldal pillanatképe:
Nem lettem a korábbinál nagyobb StarWars-rajongó, a mai rövid bejegyzés a BKV-sztrájk nyomán kibontakozó összefogásnak szól: a BKV-pótlónak.
Tegnaptól bátortalanul a mi autónkban is ott figyel egy papírlap, rajta a napi jövet-meneti desztináció. Eddig nulla utasunk volt (rövid táv, nem szokásos útvonal), de hátha holnap.
Az alábbi screenshot reklám is akar lenni. Emellett érdemes figyelni a kiemelt részre, ahol egy gyermekvasutas célba juttatásához kérnek segítséget. Úgy látszik, a gyermekvasutasokból még nem veszett ki a hivatástudat.
Mit szól ehhez, Gaskó ... khm ... elvtárs?
A világ valószínűleg legjobb hangulatú kórházi osztályai lehetnek azok a centrumok, amikről nemrég egy kör-email beszélt. Az apropó a H1N1-járvány miatti látogatási tilalom feloldása volt:
"Az intenzív terápiás osztályokon, szülészet-nőgyógyászati osztályokon és a PIC/NIC részlegeken a látogatási tilalom továbbra is életben marad. "
Nekem a picnic-ről inkább ilyesmi ugrik be:
A valóság persze prózaibb: Perinatalis / Neonatalis Intenzív Centrum
Hát itt van a várva várt, a szuperbruttósító, kerékpárosbarát, benzinár-emelő, a választás éve, a becsomagolt-bőrönddel-várom-mi-lesz-a-Jobbikból éve...
A környezetemben sokan úgy várták ezt az évet, mint a változás lehetőségét. Nem a várható MSZP-Fidesz váltás miatt ( a jelenlegi ellenzék is épp eléggé exponálta magát ahhoz, hogy sok jót lehessen tőle várni), nem is azért, mintha a Jobbik, LMP vagy más új formáció színre lépésétől várna valamit. Az, hogy az SZDSZ be sem került ebbe a felsorolásba, többüket örömmel tölti el, de ez a lakosság kb. 95%-ára igaz, és a maradék 5%-ban a tartózkodók is benne vannak.
Azért várták, vártuk ezt az évet, mert erős bennünk az érzés, hogy ami eddig volt, nem mehet így tovább. Úgy tűnik, a magyar államgépezet és vele a közszolgáltatások köre odáig jutott, hogy – esetleg az Alkotmánybíróság és az ÁSZ kivételével - nincs olyan cég vagy hivatal, ami alkalmas lenne a feladata ellátására. Már ha a feladatának az adott terület működtetését tekintjük, és nem a pártkasszák vagy a csókosok kitömését. A legszebb példa talán a BKV, ahol el lehetett érni, hogy Szalainé ki tudja, milyen munkáért 100 M körüli végkielégítést kapjon, de azt nem, hogy a fővárosi buszok legalább 80%-a el tudjon indulni, amikor december közepén váratlanul (mindössze 5 nappal a meteorológusok első figyelmeztetése után) lecsapott a tél.
Az egészségügyre úgy tűnik, szintén igaz, hogy működőképessége határához ért, bár ennek a mondatnak a hatásosságát jelentősen csökkenti, hogy legalább 5-6 éve halljuk az eü. egyes , mikrofonközelbe került szereplőitől. (Úgy tűnik, a hitelességi deficit az eü-politikában megszólalókat is utolérte). Most annyiban látom másnak a helyzetet, hogy év végére az én munkahelyem is eljutott oda, hogy magunk hozzuk a papírt a zárójelentések nyomtatásához, darabra (!) porciózzák ki, hogy mennyi injekcióstűt kapnak az osztályok (30 ágyas osztály, egy hét: 200 db), és rákényszerültünk arra, amit kalandorabb természetű ellátók már évek óta csinálnak: a beteg rendszeresen szedett gyógyszereit behozatjuk, hogy ne a mi gyógyszerkasszánk bánja a korszerűen beállított kezelés velejáróit.
Úgy érzékelem, felgyorsult az orvosok és nővérek elvándorlása, elsősorban az EU-tagországok felé. Nemrég zártuk le a régióban a * szakma rezidenseinek 2. évét, az eredmény elgondolkodtató. A két éve belépettek 1/3-a menet közben eltűnt: szakmát váltott vagy külföldre ment, a maradék 1/3-a pedig az indexük aláírása után mindenkinek feltett kérdésünkre bevallotta, hogy januártól külföldön folytatják. Mivel 20, orvosként eltöltött év után a bruttó fizetésem még mindig jelentősen alatta van a diplomások átlagbérének (bár az országos átlagbért már meghaladja), nehéz egyet nem érteni velük. Főnököm, aki intézetvezető és szakmájában világszerte elismert tekintély, szintén nehezen tudott volna nekik perspektíváról beszélni a maga nem egész félmilliós havi bruttójával. Úgyhogy nem is tettük. Ismerjük a kollégákat, tudjuk, ha rajtuk múlik, hazajönnek. De induló életet nem lehet orvosi fizetésre alapozni, családot meg még kevésbé.
Aki megy, elsősorban fiatal, nyelvet beszélő, friss szakvizsgás vagy a szakvizsga közelében van. aki marad, az idősebb, családi vagy egyéb okból röghöz kötött. A perspektíva nem rózsás. Tegnap összefutottam egy traumatológus kollégával: osztályukon a maga 50 évével ö a legfiatalabb, most havi 6-8 ügyelet jut nekik (felvételesből), nyáron még több. Ha az ő generációjuk is kifut, nem lesz, aki a szilveszterezéskor sérülést szenvedőket ellássa…
Ebben a helyzetben, eü-n belül és kívül, a változás nem mint lehetőség, hanem mint a fennmaradás szükségszerűsége jelenik meg. Ha nincs változás, Magyarország megy a levesbe, és nem lesz valami finom íze sem. Ezért éreztem azt, hogy Sólyom László mai beszéde – bár egyesek szerint közhelyes, mások szerint fideszes kampánybeszéd – igenis mond valamit. Ha mást nem, azt, hogy legalább egy felelős pozícióban levő ember van, aki úgy látja, igen rosszul mennek a dolgok. (A közhelyességet egyébként nem Sólyom Lászlónak kellene felróni: az, hogy a korrupció, az oktatás színvonala vagy a családok védelmének szükségessége közhely-számba megy, az ország működtetőit minősíti elsősorban.) De a környezetemet látva úgy tűnik, az elnök azt fejezte ki, amit legtöbben éreznek.
Nagyon örülök, hogy Sólyom László nem csak a nagypolitika felelősségéről beszélt. Mert mindnyájunkon múlik valami. Rajtam az, hogy aki betegként megkeres, a jelenleg elvárható legjobb ellátást kapja. A kismamán, akivel múltkor egy másik blogban összekaptunk, az, hogy az otthonszülés iránt érzett olthatatlan vágyát egy olyan jogszabályért harcolva élje ki, ami világos, szakmailag korrekt, a gyermek és az anya érdekeit is figyelembe veszi. A blogoszféra olvasóközönségén az, hogy az ellentétes véleményen levőket ne akarják verbálisan vagy konkrétan likvidálni. Az autósokon az, hogy tanuljanak meg közlekedni, és a többi közlekedőt is óvni. A kerékpárosokon dettó. A politikusokon … ehh, hagyjuk. Úgy általában mindenkin az, hogy a másik embert emberként kezelje. Hogy - arra a percnyi vagy éveken át tartó időre, amíg ez a kapcsolat tart - valódi legyen a kapcsolat, mert az embert a valódi kapcsolatok formálják leginkább.
Szurkolok, hogy legyen még erőn és hitünk (nem csak vallási értelemben) ahhoz, hogy bele merjünk vágni a változtatásba. Itt most tényleg a lét a tét.
Mai hír az Indexen: 23 éven át úgy gondolták valakiről, hogy kómában, van, pedig "csak" béna volt.
Hát ezek az orvosok! - mondaná az átlagos magyar olvasó. És igaza is van. Bár a jogos felháborodást tompítja, hogy ez alkalommal aligha lehet a magyar orvosokat szidni, mert a szóban forgó eset Belgiumban volt.
Rossz szokásomhoz híven kiegészítem pár dologgal a hírt.
Lássuk csak:
Ismerős küldi, nem bírok betelni vele ... Ilyen átgondolt a Babafalva Kurír hírlevele, ezek után biztosan komolyabb dolgokban is rájuk hagyatkoznék.
Enjoy:
Apának érzem, ó Éva, magam...
Néhány hír a H1N1-influenzával kapcsolatban.
Nem titkoltan az oltásellenzők, összeesküvés-elméletben hívők számára készítettem.
Olvassátok, és kérdezzétek meg magatoktól, tényleg nincs / nem lesz járvány?
Baranyában egy általános iskola 206 tanulójában 60-nál vannak influenza-szerű tünetek, két gyerekből vettek vérmintát, mindkettőnél igazolták a H1N1-et. Az iskolát bezárták.A webes anyagban nem szerepel, de az Info Rádió tegnapi adásában elhangzott, hogy a szülők közül többen jártak nemrég Ukrajnában.
A Vajdaságban megelőzésképpen iskolai szünetet rendeltek el.
A WHO szerint az influenza gyakorisága Európában nő, szokatlanul korán kezdődött a téli influenza-szezon. Az influanzaszerű tünetek miatt vizsgáltak légúti váladékából igen nagy arényban mutatható ki az új vírus: Belgiumban 69%, Írországban 55%, Hollandiában 51%, Nor$végiában 66%, Spanyolországban 46%, Svédországban 33%, Észak-Írországban 81%, Németországban 27% volt a
Ausztriában járványhelyzetet hirdettek, eddig 760 laborvizsgálattal igazolt fertőzöttről tudnak, de Bécsben 10.000 feletti a (gondolom, tünetek alapján) fertőzöttnek tekintettek száma.
Olaszországban egy nap alatt nyolcan haltak meg újinfluenzában. A szenzációhajhásznak tűnő című híradásban az is szerepel, hogy a halálozási arány 0.002 százalék, szemben a hagyományos influenza 0.2%-os halálozási arányával. Azaz hagyományos influenzában 1000 emberből 2 hal meg, újinfluenzában 100.000 emberből 2. Nem tudom, nem számolta-e el ezt valaki, mert akkor az összesen 26 olasz halott 1.300.000 influenza-megbetegedést feltételez, ami az 58 milliós lakosság csaknem 2%-a.
Ukrajnában ehhez képest 100.000 influenza-megbetegedésre (nem tudjuk, ebből mennyi a H1N1, de egy részük biztosan az) 28 halálos áldozat jutott.
A 28 milliós Szaúd-Arábiába megérkezett az első (!) 11 millió oltóanyag.
És a sort hosszan lehetne folytatni.
Azok számára, akik azzal érvelnek, hogy nem oltják be a betegeiket, mert ha megfertőződnek, majd jól kikezelik őket a hatékony antivirális szerekkel, itt egy hír arról, hogy a H1N1 több esetben rezisztens volt a szupernek kikiáltott kezeléssel szemben. Jó hír, hogy a közölt 30-egynéhány esetből csak ketten haltak meg.
UPDATE:
Móron is bezártak egy szakképző iskolát.
Argentínában 404 error van, ennyi eddig a H1N1-halott.
Az elmúlt napokban a médiát és a blogoszférát is uralták a H1N1 oltással kapcsolatos vélemények, félelmek. Több mint 400 kommentet ért a Reakció, 200 felettit a Vastagbőr e témában készült bejegyzése. Megszólalt az ÁNTSZ (bénán és néha felháborítóan), az Eü. miniszter (fenyegetőzve, ami alapból hülyeség, ő nem erőt fitogtat és hatalmat gyakorol, hanem közszolga, akinek segítenie kéne), az MTA egyik albizottsága, és persze a politikusok. Beoltatta magát a tisztifőorvos, Bajnai és Mikola, a H1N1 frontján összeállt a nagykoalíció. Mindeközben sem az orvosok, sem a betegek nem kaptak érzelemmentes, szakmai alapokon nyugvó tájékoztatást. (Mondjuk ezzel szerintem Székely, Falus és még jó páran valószínűleg megszegték a hivatali kötelességüket, de sebaj.) Nem csoda, ha terjed minden vélemény. A "nem oltok, mert nem tisztázott a felelősség", a "mindenkit oltok, mert járvány lesz", a "vitamint szedek és 200 éve nem volt semmi bajom", a "hülye orvosok, nincs is járvány", a "gyerek Barbie-ját is beoltatom, annyira aggódom" a leggyakrabban hallott vélemények.
A tisztánlátás kedvéért meg szeretném osztani, mit írt a WHO október 30-i ajánlásában a H1N1-ről. A részletes angol ajánlás itt olvasható. Ha lehet, tegyük félre azokat az észérvnek nemigen tartható ötleteket, hogy a WHO a Moszad felügyelete alatt áll, és célja a magyar nemzettest likvidálása, vagy a WHO-t az Omninvest pénzeli/Gyurcsány mozgatja kesztyűsbábként stb.
Szóval az ajánlás kivonatosan:
Jelen helyzet:
1. Az eddig megbetegedettek többsége tinédzser vagy fiatal felnőtt. Kórházba legnagyobb arányban a nagyon fiatal gyerekek kerülnek. A betegek 1-10 százaléka kerül kórházba, közülük 10-25% intenzív ellátást igényel, és a kórházba kerültek 2-9%-a meghal.
2. Az összes kórházba került 7-10%-a terhes. Ők 10x olyan eséllyel kerülnek intenzív osztályra, mint a többi kórházi kezelést igénylő.
A WHO javaslatai:
Többféle oltás létezik (élő attenuált vírussal, elölt vírussal adjuváns nélkül/adjuvánssal), ezért az ajánlásokat a helyi hatóságok ajánlásai részben módosíthatják.
1. 10 éves kor felett mindenképp javasolják az oltást
2. 6 hónapos és 10 éves kor között nincs elegendő adat arra, hogy az oltás kellő védettséget nyújt-e, itt a WHO a helyi hatóságok szerepét hangsúlyozza (okát l fentebb). Tehát nem a mellékhatásokkal van baj, de azt nem tudják, elég nagy százalékban alakul-e ki védettség a gyerekekben.
3. Lehet egyszerre adni a H1N1 és a "rendes" influenza elleni oltásokat, de csak ott, ahol nem mind a kettő élő, attenuált vírust tartalmaz. Két elölt, vagy egy elölt - egy attenuált vírust tartalmazó vakcina adható.NINCS rá bizonyíték, hogy az egyidejű adás növelné a mellékhatások kockázatát.
4. Az eddig beérkezett adatok alapján a H1N1 elleni vakcina épp olyan biztonságos, mint a szezonális influenza elleni vakcina. Az észlelt mellékhatások bőven"beleférnek" abba, amit szezonális influenzaoltás esetén tapasztalnak (szó szerint: "Some adverse events following vaccination have been notified, but these are well within the range of those seen with seasonal vaccines, which have an excellent safety profile."). Aláhúzzák ugyanakkor a további mellékhatás-figyelés fontosságát.
Itt megjegyezném, hogy Mo.-n az Omninvest az, aki ugyanezzel a technológiával évek óta gyártja a szezonális influenza elleni oltást, tehát NEM új és kipróbálatlan technológiájú oltásról van hazánkban szó.
5. Állatkísérletes adatok alapján sem az élő attenuált, sem az elölt vírust tartalmazó vakcina nem okoz anyai/magzati károsodást. Ezért a terhesek magasabb kockázatára tekintettel a WHO javasolja a terhesek oltását, ha a helyi szakhatóság nem észlelt specifikus (adott oltóanyagra vonatkozó) ellenjavallatot.
Pár WHO-s megjegyzés az ukrajnai járvánnyal kapcsolatban, bővebben l. itt:
1. Eddig kb. 250.000 infulenza-szerű megbetegedést regisztráltak.
2. Közülük 235-en kerültek intenzív osztályra (kb. 1 ezrelék), 70-en haltak meg.
3. A két legfertőzöttebb területről származó mintákból H1N1-et igazoltak. A WHO valószínűnek tartja, hogy a legtöbb ukrán esetért szintén a H1N1 felelős.
4. A WHO úgy véli, az ukrajnai járvány megmutathatja, milyen járványra számíthatunk az északi féltekén, különösen Kelet-Európában. Szó szerint: " The outbreak in Ukraine may be indicative of how the virus can behave in the northern hemisphere during the winter season, particularly in health care settings typically found in Eastern Europe.".
UPDATE:
New York államban az eü. dolgozók számára kötelezővé tették az oltást, egyébként ott sem kevés ellenérzést váltva ki.
A háromnapos ünnep utolsó napját igazi családi ünneppel töltöttük. Anyósom (remélhetőleg) sikeresen letette további orvosi működéséhez szükséges tesztvizsgát.
Nem tudom, ismerős-e a téma, hogy a szakorvosoknak (nagyon helyesen) ötéves továbbképzési ciklusokon kell részt venniük ahhoz, hogy szakképesítésük megmaradjon. A ciklusokon belül adott időt kell tölteniük az adott szakterületen betegellátással, nagy számú továbbképzésen (kongresszusok stb) kell megjelenniük, és részt kell venniük egy kötelező szinten tartó tanfolyamon, amit számítógépes vizsga követ. A rendszer elég jól ki van találva, alkalmas lenne arra, hogy a rohamléptekkel fejlődő orvostudománynak legalább arról a szeletéről apgrédeljen, amit nap mint nap művelünk, a betegek üdvére ugyebár.
Mondom, alkalmas LENNE. Ugyanis ez a jól kigondolt rendszer is magán viseli a mai Magyarország pár sajátosságát.
Kezdjük a szakterületi betegellátással. Ma a szakorvosok túlnyomó többsége a saját területén dolgozik, és így erre bőven van lehetősége. A gond csak annyi, hogy egy bizonyos kor után, ami úgy 40 felé lehet, valami okból cikinek gondoljuk, ha a másikat figyelmeztetni kell valami hibára. Így megeshet, hogy egy praktizáló orvos pályája utolsó 20-30 évét úgy tölti, hogy semmiféle kritika nem éri a munkájával kapcsolatban. Belátható, hogy hibát mindenki elkövet (már persze rajtam kívül, de most nem rólam van szó). Meg kellene találni a módját, hogy ezek a hibák kiderüljenek, lehetőleg hamarabb, mintsem hogy a bíróságra háruljon a feladat, és meg kellene tanulnunk a másiknak elmondani ill. a másiktól elfogadni, ha valamit elrontott/unk.
A szakterületi betegellátással kapcsolatos másik probléma az, ha valakinek egynél több szakvizsgája van. Ez alapjában hasznos, sőt kívánatos dolog lenne. Nem ártana, ha egy nőgyógyász vagy urológus profi lenne a hasi sebészetben, a fül-orr-gégész tudna mit kezdeni a műtétek során időnként előforduló koponyaűrön belüli teendőkkel, vagy egy pszichiáter szakképzett neurológus lenne (és viszont). Ma viszont akinek két szakvizsgája van, az igen nehezen tudja elvégezni a mindkét szakma további műveléséhez szükséges betegellátó gyakorlatot. Ez persze nem jelenti azt, hogy igazolást ne tudna róla szerezni, mert a betyárbecsület ebből a szempontból még él az orvosok között (itt ui. nem pénzről vagy előmenetelről van szó). Különben is, ma Magyarországon bármiről lehet 2-3 munkanapon belül igazolást szerezni, csak a kapcsolati hálót kell mozgásba hozni.
A szakképesítés megőrzéséhez szükséges némi kongresszusi részvétel. Ezt a kollégák általában szeretik, mert a legtöbb helyen jót lehet közben enni és aludni, ill. alkalom nyílik a legújabb kiskosztümük bemutatására is. (Az orvosnők öltözködési szokásairól Isolde már írt egy keveset, de égető szükség lenne egy hosszabb elemzésre a témában.) Hátrányt jelent, hogy a kongresszusok egy része fizetős, ezért praktikusabb kollégák a kongresszusi naptárt a kezük ügyében tartják, ha várható, hogy felbukkan a rendelőben egy orvoslátogató.
Szakképesítésünk megőrzéséhez szintén előny, ha fel tudunk mutatni valamely tudományos teljesítményt (cikk, előadás, poszter), mert ezek is beszámítanak a megszerezhető pontok közé. Ha tehát kezünkbe kerülne a Dél-Dunántúli Kopasz Allergológusok Baráti Körének éves kiadványa, s abban egy értekezés arról, hogyan lehet birkavesével földrengést asztmás rohamot megelőzni*, arra is gondolhatunk, hogy a szerző ezzel a közleménnyel biztosította be saját szakmai túlélését.
A továbbképzősdi egyik legfontosabb (és mással nem pótolható) eleme a kötelező tanfolyam. Ez általában egy hét szokott lenni, ami azért nem praktikus, mert aki tényleg meg akarja hallgatni az előadásokat (és nem csak az igazolásokat begyűjteni), annak meg kell oldania a helyettesítést. Emellett nem mellékes, hogy ki kell fizetni a tanfolyami díjat, ami mostanában 30-50.000 Ft közötti összeg szokott lenni általában.
A kötelező tanfolyamok előadásait legtöbbször az egyetemi klinikák oktatói, ill. a környékbeli kórházak főorvosai tartják. A színvonal általában jónak mondható, nehézséget néhol az jelent, hogy a mindennapi élet szempontjából a lényegest ki tudja-e emelni az előadó. Anyósom tesztkérdéseit alapul véve nem hiszem például, hogy egy belgyógyásznak tudni kellene, hogy a Her-2 receptor negatív emlődaganatokat mivel kell kezelni (a készítményeket eleve csak onkológus tudja felírni, legtöbbjük kórházban adható). A ló túlsó oldalára is átesnek páran, pl. azzal, hogy a tesztvizsga szempontjából fontos diákat megjelölik. Egy konkrét előadáson úgy, mint itt a bekezdés mellett. De ezt is lehet fokozni, van olyan, hogy az előadás utolsó 5 percében konkrétan levetítik a kérdéseket, a válaszokkal együtt.
A kötelező tanfolyammal kapcsolatos érdekességek teljes szépségükben a tanfolyam után pár nappal sorra kerülő tesztvizsga kapcsán tündökölnek. A teszt egy hosszabb kérdéssor – valamennyi előadásra vonatkozó – elemeiből áll össze, a kérdéseket számítógép válogatja össze, a teljes kérdéssort a vizsgázók nem ismerik, a vizsga online zajlik, elfogadható időkorlátokkal. Eddig ötös, mondhatnánk. Igen ám, de azért nem minden papsajt. A helyszínt a vizsgázó maga választja meg (tehát otthonról is vizsgázhat), annyi segítséget vehet igénybe (saját előadásjegyzet, nyomtatott előadáskivonatok, szakértő kollégák, gyorsolvasó rokonok, internetes adatbázisok stb), amennyit csak akar. Így az egész vizsga leginkább a vizsgázó olvasási készségét és sebességét ill. a mozgósítható segéderők számát teszteli. Nem hiszem, hogy lenne olyan orvos, aki megbukik.
Más, és a témát csak érintő kérdés, hogy ha egyszer a továbbképzéseken részt venni kötelező (enélkül elvész a szakvizsga), és a költségeket a legtöbb munkahely nem téríti (mostanában főleg nem, mióta az egészségügyi „reformnak” hála több kórházban a vérvételi csövek vagy a géppapír beszerzése is gondot jelent). Normális országban a képzés költségeit, csakúgy, mint egy szakkönyv beszerzési árát az orvos kiadásként tüntetheti fel. Hiszen az neki éppolyan (ráadásul jogszabályban rögzített okból képződő) kiadás, mint pl. egy vállalkozónak az eszközbeszerzési ill. –karbantartási költség (csak az orvos a saját agyát tartja karban, mert ő legalábbis elvben ezzel dolgozik). Mivel Magyarország nem egy normális ország, nálunk csak a vállalkozó orvosok rétege tudja ezeket költségként elszámolni.
Visszatérve a szakképzés rendszerére, jó dolognak tartom, hogy egyáltalán kiépült egy rendszer, és azt is, hogy általánosságban véve jó szakmai színvonalú ismeretekkel „kínálja meg” a szakorvosokat. Ugyanakkor az elöregedő orvostársadalom miatt a lakosság elemi érdeke lenne, hogy azok, akik egyetemista korukban a penicillinről még mint újdonságról tanultak az egyetemen, megfelelő továbbképzésben részesüljenek. (Én még nincs 20 éve, hogy befejeztem az egyetemet, de már azóta is olyan mennyiségű új és releváns információ került forgalomba, hogy értelmét látnám egy fél évre átköltözni egy belgyógyászati osztályra, hogy a legfontosabb betegségekkel /cukorbetegség, magas vérnyomás stb./ kapcsolatos új ismereteket testközelből kapjam meg.) Amíg a jelen vizsgáztatási rendszer megmarad, a szó szerint demens, vagy szövegértési nehézségekkel küzdő orvosok is vígan gyógyíthatnak tovább.
* Jó, jó, tudom ... de túl nagy volt a kísértés.
Romák menete indult el Jászladányból, hogy - reményük szerint - vasárnap a Hősök terén többezres demonstrációt tartva hívják fel a figyelmet arra, hogy a roma iskolásokat mennyi hátrányos megkülönböztetés éri.
Alapból egyetértek velük, ha valakit is - főleg egy gyereket - tényleg hátrányos megkülönböztetés ér, jogos a demonstráció. Most kihagynám azokat a köröket, hogy - első gyermekünk beiskolázása előtt - hány olyan órát láttam, amit nem-szegregált osztályban roma gyerekek tettek tönkre. Azt is kihagynám, kit hogy félemlít meg a Gárda, ki kit vert meg a Tavaszmező utcában, kit kinek a kertjében ütött agyon az áram uborka-beszerzés közben. Meg kihagynám Kolompár Orbánt is, családostul (ezt valószínűleg sok normális roma is megtenné). Most egy másik, méltatlan helyzetben levő, nézetem szerint szélsőségesen kizsákmányolt kisebbség nevében szólok, kéretlenül.
Ez a kisebbség szorgosan dolgozik, küzd a megélhetésért, mégis azt látja, hogy az általa megtermelteket más fölözi le. Ő teszi lehetővé, hogy a gyermekek iskolába járjanak, rajta múlik, hogy van még működő kórház az országban, nélküle nem lenne gáz, villany és ennivaló. Horribile dictu, még a más kisebbségeknek járó támogatást is ő állítja elő, persze köszönet nem jár érte, mert támogatva lenni egyesek számára alapjog. Ezzel együtt különösen a választások közeledtével úgy tűnik, mindenki elfeledkezett erről a kisebbségről, olyan választói csoportok kegyeit leresve, melyek létszámuknál fogva alkalmasak a győzelem biztosítására. Ezért persze olyan dolgokat ígérgetnek, amik a szóban forgó kisebbség gyerekeinek, sőt lassan unokáinak megélhetését is veszélybe sodorja.
A szóban forgó kisebbség neve: adófizetők.
Melyik vasárnap menjünk a Hősök terére?
Szöveghűen közlöm azt a tájékoztatást, amit mától az egészségügyi intézményekben a szakmai szervezetek (Magyar Kórházszövetség, Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete, Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület, Egyetemi Klinikák Szövetsége, Medicina 2000 Járóbeteg Egyesület) javaslatára kifüggesztenek:
"
A Kormány válságkezelési megoldásként csökkenteni szándékozik az egészségügyi ellátásra fordítható pénzt!
A kórházak számára októbertől olyan kevés forrás jut, hogy abból gyógyítani csak a súlyos, sürgős, életveszélyes állapotú betegeket tudjuk.
A pénz elvonások és zárolások megakadályozására a Kormányzattal folytatott elkeseredett harcunkban a következő lépések megtételét határoztuk el:
1. Szeptember 24-től zöld szalagot tűzünk, és Önöket tájékoztatjuk a várható helyzetről
2. Szeptember 30-tól nem fogjuk biztosítani az ellátásokhoz szükséges minimumfeltételeket
3. Október 7-től az egészségügyi intézmények vezetői önkéntes éhségsztrájkba kezdenek
4. Október 14-től csak sürgősségi ellátást biztosítunk, és nem fizetjük ki a beszállítók számláit
Kérjük, Önöket csatlakozzanak az egészségügyi dolgozók erőfeszítéseihez, és közösön hozzuk a Kormányzat tudomására, hogy az egészségügyi ellátás biztonsága mindannyiunk követelése!
"
Mielőtt bárki is anyázni kezdene, nem hiszem, hogy az egészségügy összes problémáját a pénzre lehetne visszavezetni. Bejegyzéseimben és más blogokra írt kommentjeimben épp eleget beszéltem arról, hogy mi, orvosok is súlyos felelősséget viselünk, ha nem az elvárható módon és felkészültséggel végezzük a munkánkat.
De amikor egy járóbeteg vizsgálatért 7 Ft-ot fizet az OEP, akkor nem lehet az egészségügyi ellátást fenntartani.
Rengeteg javítani, átszervezni, racionalizálni való dolog lenne, ezekről mostantól többször is írni fogok.
Addig, aki teheti, a maga módján támogassa a kezdeményezést.
Köszönöm.
Egy nőgyógyásszal kapcsolatban akartam informálódni, jött a Google, és egyszer csak elém ugrott egy kisbabát váróknak/vágyóknak szóló női fórum. Betűhíven közlöm egy hozzászólás részletét, csak egy megjegyzést fűzök hozzá a végén, a ****-gal megjelölt szöveg miatt. Félreértés ne essék, nem a kismamákat/babavágyókat akarom cikizni.
Íme:
"Sziasztok!
Ne haragudjatok rám, de olyan ritkán tudok olvasni is hogy már szégyenlem mert nem igazán tudom követni az eseményeket. A héten is éjszakás voltam, húúúú.....
Lesza, gratulálok a picurhoz és én is szeretném megnézni iwiw-en.
Ha valaki tudna segíteni hogy találom meg, megköszönöm.
Kiru, annyira köszönöm a fotókat. Akkora a fiatok hogy rendesen elcsodálkoztam rajta. Gyönyörűek vagytok.
Etna, drágaságom, itt vagyok én minden nap egy kicsikét, de ha egyik nap nem tudok mégsem jönni, másnap már nem tudok utána olvasni. :(
Ma megrendeltem az őssejt kapszulát, és voltam a dr. Lenkei boltban és megvettem a vitaminokat. Ma már be is kaptam a napi adagot. Majdnem 10E volt és az őssejt szaporító kapszula pedig 18E lesz. Az jövő héten jön meg****. Hétfőn hívom a dokit és megkérem hogy ha ki lehetne hagyni a fogi gátlót én szívesen kihagynám mert tudod nekem amúgy is nehezen lesz petém, ne hogy már fékezzük még jobban. Ha muszáj akkor szedni fogom de meg próbálom vele megdumcsizni hátha nem muszáj. :S Neked is nagyon köszönöm hogy rendszeresen megküldöd Botikáról készült friss fotókat. Annyira jól esik hogy nem hagytok ki ezekből a kellemes élményekből. Puszi érte. Nagyon nagyot nőtt a kiscsávó. Azért próbálgasd leszoktatni arról hogy állandóan veled van hiszen neked is van életed és most ha nem is akkora teher, de később amikor már járni is fog hidd el nagyon nehéz lesz. Mondom én, oszt ha nekem is lesz babám biztosan elkényeztetem jobban mint a lányaimat annak idején. :)"
Az első gondolatom az volt, milyen színes a világ. A második, hogy milyen jó, ha az egy csónakban evezők személyes találkozás híján fórumozgatnak - bár a személyes találkozást ez messze nem helyettesíti.
A harmadik gondolatom meg az volt, hogy a ****-gal jelzett rész jól jellemzi a mai magyar állapotokat. Ha valaki gátlástalanul hirdet, bírósági, szakmai és etikai elmarasztalások dacára (dr. L.), akkor továbbra is remekül megél. Aki meg elhiszi, hogy létezik őssejt-szaporító kapszula (nincs ilyen), az továbbra is a magyar nettó átlagfizetés kb. 15 százalékát otthagyja egy ilyen hülyeség miatt.
