Mai hír az Indexen: 23 éven át úgy gondolták valakiről, hogy kómában, van, pedig "csak" béna volt.
Hát ezek az orvosok! - mondaná az átlagos magyar olvasó. És igaza is van. Bár a jogos felháborodást tompítja, hogy ez alkalommal aligha lehet a magyar orvosokat szidni, mert a szóban forgó eset Belgiumban volt.
Rossz szokásomhoz híven kiegészítem pár dologgal a hírt.
Lássuk csak:
"A beteg félrekezelése 23 éve alatt mindent hallott és felfogott, ami a környezetében zajlott - erről a férfi anyja számolt be."
Ez könnyen lehet. Létezik egy ún "locked in" szindróma, ami a nevét pont arról kapta, hogy a teljesen éber, környezetét észlelő, látó, halló ember beszédre és mozgásra képtelenné válik. Ezért aztán környezetével nem tud kapcsolatot teremteni, a kérdésekre sem bólintani, sem felelni nem tud. Szörnyű állapot, az ember teljesen tehetetlenül szemléli saját (siralmas) állapotát, a család és az orvosok reakcióit (előbbiek nyilván x-szer elmondták a családnak, hogy nincs remény, meg fog halni stb., csak remélni lehet, hogy nem a betegágy mellett). A magyarázata az, hogy az agy hídnak nevezett részében sérül a mozgatópálya, ahol az érző-, és egyéb pályáktól, agyidegmagvaktól elég jól elkülönülten halad. Legtöbbször érelzáródás okozza.
A kóma ezzel szemben azt jelenti, hogy a beteg mély alváshoz hasonló állapotban van, amiből azonban még erős ingerekkel sem lehet felébreszteni.
Kép: Locked in szindrómás beteg festői környezetben (csak illusztráció)
"Rom Houben a nyolcvanas években szenvedett autóbalesetet, az orvosok úgy vélték, kómába esett." Az autóbaleset eléggé ritkán okoz locked in szindrómát, de lehetséges.
"A család azonban ragaszkodott ahhoz, hogy Houben tudatánál van, és további szakvéleményt akart szerezni." Ezt szerintem a történtek fényében jól tették. Vajon mi tartott viszont 23 évig abban, hogy egy normális neurológus megvizsgálja? A locked in syndroma nem egy nehéz diagnózis, ha gondol rá az ember, különösen, ha a család váltig állítja, hogy a beteg éber. Elég lett volna azt megnézni, tudja-e a beteg a szemét mozgatni, ha megkérik rá. Az ugyanis ebben a betegségben megmarad (máshol vannak a szemmozgató agyidegmagvak), és ha a beteg csinálja, amit kérnek, akkor az is biztos, hogy a tudatánál van.
"Houben anyja végül eljutott Steven Laureys belga specialistához, aki igazolta, hogy a férfit kezelő orvosok rossz diagnózist állítottak fel. Laureys azóta meg is tanította kommunikálni a beteget, aki egy speciális billentyűzetet használ az érintkezésre." Ez nem egészen érthető, mert a locked in általában mind a négy végtag és a beszédben használatos izmok maradandó bénulásával jár, bár nemrég láttam olyan beteget, aki egy idő után a kezét tudta mozgatni.
Szóval:
1. Kétes esetekben nem hülyeség az ún. second opinion, az elsőtől független orvosi vélemény kérése.
2. Mielőtt zsigerből elkezdenénk szidni a magyar orvosokat, nem árt tudni, hogy a hülyeség nem ismer országhatárokat.
