Elért engem is ez a mém a karácsonyi kívánságlistáról, köszönöm. Azért gondoltam, hogy továbbadom, mert engem az év végi hajrá (úgyis mint „Hajrá, Szabó néni!”) közben egy pillanatnyi megállásra késztetett, és az ilyen ritka pillanatokban a karácsonnyal rokonítható gondolataim felszínre törnek. Olyanok kb., hogy mi végre vagyunk a világban, ill. egyáltalán ez-e a való világ, vagy csak egy depressziós felsőbb lény gondolataiban létezünk. Utóbbi azért lenne kívánatos, mert akkor nem kellene azon szoronganom, hogy cipeljek fel a sokadikra, majd rejtsek el a kíváncsi gyerekszemek elől egy négyméteres karácsonyfát. Szóval továbbküldöm a mémet, ezúttal kizárólag csak egészségügyben is aktív bloggereknek: Savanyúcukornak, Actinomycesnek, Fuhurnak, Kacajnak, Marcipánnak, a Tapasztalt Orvosnak, no meg Ökölnek, feltéve, hogy visszatér a blogoláshoz. A szabályok a szokásosak, köszönd meg, küldd tovább 7 embernek, írd le, stb.
És akkor lássuk a kívánságokat. Na most, van a kívánságoknak az egyetemes szintje, ezek azok, amiket szépségkirálynők szoktak üzenetként a dobogóról ismételgetni, mielőtt végleg elnyeli őket a szépségipar. Világbéke, a szegények felemelkedése, a járványok legyőzése, ilyesmi. Meg nyilván a szeretteink egészsége, boldogsága, sikerei. Meg persze a terrorizmus legyőzése, a gazdasági válság felszámolása, a globális felmelegedés visszafordítása. Több és jobb gleccsert az Alpokba! Ezekkel minden jóérzésű ember egyetért.
Aztán vannak azok a kívánságaim, amik személyesebbek. Ezeket most úgy csoportosítom, mint a neurológusok a reflexeket: saját, idegen, ill. kóros. (A reflexek ilyen felosztása persze önkényes, mert pl. a kóros reflexek a kiváltás módja szerint saját-, ill. idegen reflexek, de kicsire ne nézzünk.)
A „Saját” csoportba azok a dolgok jönnek, amik nem mérhetők anyagiakkal, vagy más okból személyközelinek érzem őket. Ezeket privátban lenne óvatos dolog terjeszteni, de hát ilyen a netfüggés, le fogom őket írni, ha lesz időm rá.
Az „Idegen” kívánságok közé azok a dolgok jönnek, amik külső, materiális hatásként érnek, ide tartoznának azok a dolgok, amiket – mivel megvehetőek - tényleg ott is találhatnánk a karácsonyfa alatt. Ide először is jöhetne egy autó, mert a mostani már 10 éves, eddig négyszer kerülte meg az Egyenlítőt, és egyre kevésbé vagyok benne biztos, hogy ötödször is meg tudja ezt tenni. Nem kell, hogy Prius legyen, csak legyen ki a négy kereke, és legalább ugyanennyi évre garanciája. Aztán persze jöhetne egy minimum másfél négyzetméteres asztalfelület, ami csak az enyém, tehát nem foglalják el kakaósbögrék, gyerekrajzok, fél pár zoknik, és esély van rá, hogy a rá helyezett papírokat változatlan állapotban (jó, a számlákat esetleg befizetve) megtalálom. Ha már így belemelegedtem, jöhetne egy olyan lakás is, ahol a fal fal, a rajztábla meg rajztábla, mindkettő örül ennek a szerepének, és nem kíván a másikkal cserélni. A lakás lehetne esetleg kertes ház is, feltéve hogy legalább olyan közel van a belvároshoz/munkahelyemhez/állatkerthez, mint a mostani. Vagy ha egyikhez sem, akkor legalább Firenzéhez. Ehhez kapcsolódó további kívánság, hogy teljen meg az Internet olyan hirdetésekkel, melyek magas, jó humorérzékű, magyarul is beszélő, ***területen működő orvosokat keresnek Toscanába, tartós munkavállalással.
Addig is, amíg a hirdetések megjelennek, lehetne a karácsonyfa alatt valami számítástechnikai kütyü, mondjuk egy iPad vagy egy Galaxy Tab, ha a Jézuskának nagyon megszaladt, akkor egy MacBook Air. Fontos, hogy Jézuska fizesse a mobil internetkapcsolat költségeit is. És persze nem ártana néhány télisporthoz szükséges ruha, hócsizma, túraeszköz, hágóvas, ilyesmi. Utóbbihoz túratárs és némi felkészültség. A téli estékre tekintettel pedig 2 folyóméternyi könyvespolc és egy biankó csekk az Írók Boltjába. Meg egy cappuccino-főzésre is alkalmas Nespresso, vagy valami hasonlóan trendi kávévarázsló masina.
Kóros: Szeretném, ha több idő jutna a munkámra, főleg arra a részére, ami nem a betegekkel kapcsolatos. Szeretnék még többet adminisztrálni, kérőlapokat írogatni, az eddig napi 20-nál több telefonhívásra válaszolni. Szeretnék még többet várni telefonálás közben, amíg a vonal túlsó végén egy adminisztrátor kikéri a kolléganője tanácsát a szilveszterre várható műköröm-trendekről, és időpontot ad vizsgálatra valamelyik betegemnek. Imádnám, ha az OEP nem havonta, hanem naponta változtatná az olcsóbban felírható gyógyszerek körét. Jó lenne, ha visszatérnénk az adathordozón való vényjelentés-beküldéshez, a Jobbik térnyerésének okán azonban rovásírásos pálcán szeretném ezt a kötelezettségemet teljesíteni. Ha lehet, továbbra se cseréljék ki a munkahelyemen a számítógépeket, mert nehéz lenne szabadulni attól az örömtől, amit a betegek CD-n hozott képanyagának 2-3 perces beolvasása jelent. Továbbra is súlyt szeretnék fektetni arra, hogy kevesebb vizsgálóhelyiség legyen, mint ahány orvos egy időben beteget szeretne vizsgálni. És ha lehet, csökkentsék a fizetésemet is.
Na jó, ezt inkább mégsem.
