Debrecenben már működik, és ha jól hallom, a mostani virtuális hálózat mellett Budapesten is tervezik a Ritka Betegségek Tanszéke felállítását. Az ötlettel alapjában semmi baj sincs, sőt: időről időre minden orvos találkozik olyan betegségekkel, amiket (bármely gondosan is műveli magát választott területén) nem tud hová tenni. (Tulajdonképp a ritka betegségek egyik definíciója is lehetne: olyan betegség, amivel én még nem találkoztam – a valódi definíció szerint ritka betegség az, ami 10.000 emberből max 5-nek fordul elő.) Nos, ilyen esetekben nagy segítség lehet betegnek és orvosnak egyaránt, ha van hová fordulni.
Szokás amiatt morogni, hogy kár a ritka betegségekkel annyit foglalkozni, hiszen társadalmi jelentőségük (ritka voltuk okán) csekély. Nos, nem árt felidézni, hogy ha egy betegség 1 millióból csak 1 embert érint, az társadalmi szinten 0,0001 százalék, de az érintett ember számára a gyakorisága 100%. És az is nyilvánvaló, hogy hatékonyabb és valószínűleg költséghatékonyabb is a ritka betegségben szenvedőket néhány centrumban követni, ahol a szaktudás és a feltételek is adottak, mintha szétszórnánk őket a területileg illetékes ellátókhoz.
Viszont a Ritka Betegségek Tanszékének budapesti alapításáról szóló hír pletyka remek alkalmat ad egy régi rögeszmém felelevenítéséhez: minden orvosegyetemen létre kellene hozni a Gyakori Betegségek Tanszékét. Itt csak és kizárólag olyan betegségekkel foglalkoznának, amik valóban népegészségügyi jelentőségűek, és amikről épp ezért minden egyes végzett orvosnak sok, elmélyült és gyakorlatban hasznosítható ismerete kéne, hogy legyen. Az orvosegyetem hat éve alatt ugyanis rémes mennyiségű adatot töltenek a fejükbe, de mintha egy kis gond lenne azzal, hogy az információhalmazt hogyan súlyozzák.
Itt van például a cukorbetegség. Magyarországon ma kb. másfélmillió cukorbeteg van, ez kb. annyi, mint Budapest lakossága lenne, ha Demszkyt még 10 évig hagyják lébecolni. A cukorbetegek kb. fele nem is tudja, hogy ilyen betegsége van. "A cukorbetegség, valamint annak szövődményeinek kezelésére Magyarországon évente 174,6 milliárd forintot költünk, ugyanakkor a cukorbetegséggel kapcsolatos költségek csak kis része a gyógyszeres terápia (inzulinok esetében a teljes összeg csupán 16,7%, tablettás kezelés esetében 9,5 %), a legnagyobb költségek a szövődmények kezelése során keletkeznek. (forrás itt)" Ehhez képest a SOTE-n a belgyógyászati képzés során kb. 2 hetet (2 előadás és 2 gyakorlat) fordítanak az oktatására a Tanulmányi tájékoztató szerint. Összehasonlításképp a hallgató egy teljes féléven át (14 hét) hallgathatja pl. a „Kemotaxis biológiai és klinikai jelentősége”, vagy „A munka egészségkultúrája és a munkahelyi stressz” című tárgyakat, igaz, szabadon választható tantárgyként.
A Gyakori Betegségek Tanszékének a cukorbetegségen, magas vérnyomáson, magas koleszterinszinten és más, krónikus lefolyású betegségeken túl persze kiemelten kellene foglalkoznia a legfontosabb akut betegségekkel is (szívinfarktus, stroke, akut hasi kórképek stb). Nem szerepelnének a tananyagban, és még kevésbé a vizsgatételekben ritka és/vagy (az adott oktatót és 3 külföldi haverját leszámítva) érdektelen kórképek. Kifejezetten tilos lenne névvel jelölt szindrómák oktatása, hacsak az általuk jelölt kórkép gyakorisága meg nem haladja a lakosság 1 százalékát. Száműznék az oktatásból a szemléletileg fontos, de gyakorlati szempontból ma még érdektelen kórkép-csoportokat (pl. trinukleotid repeat betegségek).
A Gyakori Betegségek Tanszékének tananyaga egy kétévente megújítható, normálisan megírt és tanulható jegyzet lenne, mely a számon kért anyagot teljes egészében tartalmazza. A vizsgán a hallgatóknak kizárólag az ott oktatott kórképek gyakorlati szempontjairól szerzett tudását kérnék számon, azt viszont igen alaposan (anamnézis, fizikális vizsgálat, eszközös vizsgálatok, diagnózis, kezelési módok, mellékhatások, szövődmények és megelőzésük, a beteg tartós gondozása). A sikeres vizsga feltétele a jegyzet ismeretanyagának legalább 90%-os elsajátítása lenne. Az egyetemi tanulmányokat lezáró államvizsgán az első szűrő a Tanszék által összeállított teszt lenne, amit szintén legalább 90%-os teljesítmény esetén fogadnának el.
Álom, álom, édes álom…
