Az egykori tökös HÖK-ös Papp Magor (aki professzorok kinevezésébe is beleártotta magát, amihez a hallgatók iránti személyes szimpátiámtól függetlenül szerintem egyik hallgatónak sincs joga) nemrég azzal kavarta fel az egészségügy állóvizét, hogy szó szerint zöldeket kezdett beszélni a hálapénzről. Konkrétan azt javasolta, hogy azok az orvosok, akik nem fogadják el a hálapénzt, a ruhájukon viselt zöld kereszttel jelezzék ezt, és ösztönzésképp kapjanak kétszer annyi fizetést.
 

Alapjában messzemenően egyetértek azzal, hogy a hálapénz rossz dolog, és minél előbb meg kellene szüntetni. Sőt, ahogy kollégáimmal beszélgettem, egységesen úgy gondoljuk, hogy kétszer annyi fizetés mellett dalolva lemondanánk a hálapénzről (etikai és anyagi megfontolások alapján is, ennyit a hálapénzzel kapcsolatos sztereotípiákról). Mégis úgy gondolom, a javaslat azon túl, hogy ismét lehet a hálapénzről beszélni (s miatta az orvosokat általánosságban szidni, Papp Magort egész konkrétan dicsérni), nem alkalmas a probléma kezelésére.

Lássuk csak, mi a gond a javaslattal:
 

1. Jelentős egyenlőtlenségeket hozna létre az orvoslás nem vagy kevésbé hálapénzes szektorai között: aki eddig egy kicsit kapott, most a zöld kereszttel megduplázná, míg aki semmit sem kapott – labororvos, kórboncnok, stb – az vélhetően a régi alapfizetését kapná. 
 

2. Feszültséget hozna létre  egy azon osztályon a hálapénzt elutasító (magasabb erkölcsiséget képviselő és/vagy fiatal/lúzer) orvosok és a hálapénzt elfogadó (vélhetően ranglétrán magasabb helyen levő) orvosok között. Gyakorlatilag főnök-beosztott vagy főorvos-fiatal ellentétpárokat hozna létre, ha eddig nem lettek volna. Azért azt megnézném, hogy egy főnök, aki valamilyen okból (magasabb hálapénz, elméleti megfontolások, vagy akár csak e bejegyzés olvasása) mégsem teszi fel a zöld keresztet, vajon elnézi-e a beosztottjának, hogy ő feltette. És viszont: melyik hálapénz-elfogadó főnök tűrné meg az osztályán azt a beosztottat, aki zöld keresztet visel?
 

3. Kíváncsi vagyok, a betegeket mennyire bizonytalanítaná el a dolog. Szerencsére terjedőben van az a nézet, hogy a minőségi szolgáltatásnak ára van (más szóval olcsó húsnak híg a leve). Azt hiszem, a betegek egy része úgy gondolná, hogy aki kiteszi a zöld keresztet, az vagy szent, vagy szakmailag alkalmatlan, de inkább az utóbbi.
 

4. Végül, de távolról sem utolsó sorban: A betegek nagy (szerintem túlnyomó) része nem hálapénzt, azaz utólagos jutalmat ad. Akár előre, akár (az orvos-beteg darutánc íratlan szabályai szerint) utólag, de előre tudhatóan fizet azért, hogy valamilyen előnyhöz juthasson. Az előny alapjában az eü. hiányosságaiból fakad: amíg éveket kell várni egy térdprotézisre, addig nyilvánvalóan merül fel a kérdés, mit tehetnének azért, hogy azonnal vagy majdnem azonnal elvégezzék. De nem csak műtétért, hanem jobb/soron kívüli kezelésért, gondosabb ápolásért, sőt a betegek által fontosnak tartott (bár szakmailag nem feltétlen szükséges) „divat” vizsgálatokért (régen CT, most MRI, sőt egyre inkább PET-CT) is a zsebükbe nyúlnak. És mindaddig, amíg lesznek várólisták, lesz, aki megpróbálja magát előre sorolni. Ez ellen a nyájszellem sem nyújt védelmet, hiszen:

5. Ezen kívül könnyen lehet, hogy a nem megfelelően elhelyezett zöld kereszt rombolja az orvosi imázst, bár ez csak kötözködés:

Persze mindent meg lehet próbálni. Más országokban kultúrája van az odafigyelésnek, toleranciának, várakozásnak stb. A jó az lenne, ha itt is meghonosodna ebből egy kicsi. Legalább annyi, ami segít felfogni, hogy a másik ember baja lehet az enyémnél súlyosabb. Szerintem a hálapénz kérdését nem lehet az egészségügy és a társadalom többi problémájától elszakítva kezelni.
 

Viszont kezelni kéne.

Amúgy kérdés, mért pont zöld keresztre gondolt Papp Magor, hiszen ezt egy csomó cég már használja.