Először nem akartam elhinni, de tényleg a vízközmű-szolgáltatásról szóló törvénybe csomagolva fogadta el a Zországgyűlés a katasztrófa-egészségügyi ellátásról szóló korábbi jogszabály (az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV törvény XIV. Fejezete) módosítását. A módosítás okát valószínűleg az Élhető Magyar Egészségügyért mozgalom tervezett tömeges felmondása adta. A katasztrófa-egészségügy víziközműbe csomagolása elvben csak poén, meg jogszabályalkotási technikai kérdés lenne, de a jogszabályt elolvasva nem kevés kérdésem akadt. A teljes jogszabály megtalálható itt, a katasztrófa-egészségügyi ellátásról szóló rész doc formában itt. Ebben sárgával kiemeltem azokat a részeket, amiket az orvosok szempontjából minimum érdekesnek tartok.

Nem hiszem, hogy a kormány célja a még Magyarországon dolgozó orvosok és más egészségügyiek ellehetetlenítése lenne, de a jogszabály elég tág teret ad az értelmezésnek. Ez részben abból is adódhat, hogy a konkrét megvalósítási utasítások még nincsenek készen, maga a jogszabály pedig - szükségképpen - tág teret ad az értelmezéseknek. Én csak azon filóztam el, mi lenne, ha bekövetkezne egy ilyen helyzet. Mondjuk, ha a 3 hónap türelmi idő után mégis beadná felmondását a több mint 2500 orvos, és május 1-től ennyivel kevesebben maradnának.

A törvény egészségügyi válsághelyzetnek minősíti már azt is, ha a az egészségügyi ellátási szükségletek és a helyben rendelkezésre álló kapacitás között aránytalanság alakul ki. Nem tudom, pl. csípőprotkó szempontjából nem áll-e máris fenn ez a helyzet, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy "az egészségügyi védelmi bizottság, országos szintû egészségügyi válsághelyzet esetén a miniszter jogosult (...) bármely egészségügyi dolgozót az ország más helységébe egészségügyi tevékenység végzésére kirendelni. "

Más szóval, ha a Rezidensszövetség aktiválja a felmondásokat, és emiatt Mátészalkán, vagy akár csak Veszprémben aránytalanság alakulna ki, másnap egy szerencsésebb térségben élő orvosok egy része szépen felpakol és átköltözik oda. Ez nyilván érthető, ha olyan rendkívüli körülmény indokolja, mint egy háború vagy egy járvány. De mi a helyzet akkor, ha egy olyan előrelátható esemény vezet az aránytalansághoz, mint a tömeges felmondások? És mi van akkor, ha nem aktiválják a felmondásokat, de az ezévi 1200-nál is több orvos indul el Nyugatra? Ez is válsághelyzet?

Nem csak ez a kérdés persze. A törvény nem tisztáz olyan apróságokat, mint hogy meddig lenne fenntartható az orvosok átirányítása, mennyi lenne ott a megengedhető maximális munkaidejük, milyen fizetést kapnának, jogosultak lennének-e eltávozást szabadságot kapni stb. Külön érdekesség hogy gyermeket nevelő orvosok esetén úgy látom, nem veszi figyelembe sem a családok védelméről szóló - ugyanabban a közlönyben megjelent - CCXI. törvény szellemét, sem annak 16. §-át a rendkívüli ill. más helységben történő munkavégzésről szóló szabályait.Arról sem rendelkezik, hogy mi a helyzet az orvos-családokkal. Ha a férj mondjuk Sopronba, a feleség meg Szentesre kerülne, mi lenne a teszem fel Budapesten tanuló gyerekekkel?

Az viszont látszik, hogy ha bekövetkezne egy ilyen dolog, az leginkább azokat sújtaná, akik nem adták be a felmondásukat. Ui. ők lehetnének azok, akiket ide-oda helyezgethetnének. Végeztem egy gyors fejszámolást, és arra jutottam, hogy ha május 1-től engem pl. más városba irányítanának, az valószínűleg anyagilag padlóra küldené a családunkat, ui. nem lenne módom a (jövedelmünk lényeges részét adó) másod-, és harmadállásom fenntartására, és 2-3 hónap alatt felélnénk a tartalékainkat.

Kedves jogalkotók, fidesz-fanok (ha vannak még), nem azért írom le ezeket, mert riogatni akarok. Persze azt is, de nem ez a lényeg. A lényeg az lenne, hogy a végrehajtási utasítások úgy készüljenek el, hogy ne a még megmaradó dolgozókat ijesszétek el.

*A kép eredetijét a Google a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara honlapján találta meg. Ők a tulajdonosai, ha kérik, leveszem innen. Majd bolond lennék ezt nem jelezni.