Köz-, és egészségügyi morcogás

Ismerős küldi, nem bírok betelni vele ... Ilyen átgondolt a Babafalva Kurír hírlevele, ezek után biztosan komolyabb dolgokban is rájuk hagyatkoznék.

Enjoy:

Apának érzem, ó Éva, magam...

Néhány hír a H1N1-influenzával kapcsolatban.

Nem titkoltan az oltásellenzők, összeesküvés-elméletben hívők számára készítettem.

Olvassátok, és kérdezzétek meg magatoktól, tényleg nincs / nem lesz járvány?

Baranyában egy általános iskola 206 tanulójában 60-nál vannak influenza-szerű tünetek, két gyerekből vettek vérmintát, mindkettőnél igazolták a H1N1-et.  Az iskolát bezárták.A webes anyagban nem szerepel, de az Info Rádió tegnapi adásában elhangzott, hogy a szülők közül többen jártak nemrég Ukrajnában.

A Vajdaságban megelőzésképpen iskolai szünetet rendeltek el.

A WHO szerint az influenza gyakorisága Európában nő, szokatlanul korán kezdődött a téli influenza-szezon. Az influanzaszerű tünetek miatt vizsgáltak légúti váladékából igen nagy arényban mutatható ki az új vírus: Belgiumban 69%, Írországban 55%, Hollandiában 51%, Nor$végiában 66%, Spanyolországban 46%, Svédországban 33%, Észak-Írországban 81%, Németországban 27% volt a

Ausztriában járványhelyzetet hirdettek, eddig 760 laborvizsgálattal igazolt fertőzöttről tudnak, de Bécsben 10.000 feletti a (gondolom, tünetek alapján) fertőzöttnek tekintettek száma.

Olaszországban egy nap alatt nyolcan haltak meg újinfluenzában. A szenzációhajhásznak tűnő című híradásban az is szerepel, hogy a halálozási arány 0.002 százalék, szemben a hagyományos influenza 0.2%-os halálozási arányával. Azaz hagyományos influenzában 1000 emberből 2 hal meg, újinfluenzában 100.000 emberből 2. Nem tudom, nem számolta-e el ezt valaki, mert akkor az összesen 26 olasz halott 1.300.000 influenza-megbetegedést feltételez, ami az 58 milliós lakosság csaknem 2%-a.

Ukrajnában ehhez képest 100.000 influenza-megbetegedésre (nem tudjuk, ebből mennyi a H1N1, de egy részük biztosan az) 28 halálos áldozat jutott.

A 28 milliós Szaúd-Arábiába megérkezett az első (!) 11 millió oltóanyag.

És a sort hosszan lehetne folytatni.

Azok számára, akik azzal érvelnek, hogy nem oltják be a betegeiket, mert ha megfertőződnek, majd jól kikezelik őket a hatékony antivirális szerekkel, itt egy hír arról, hogy a H1N1 több esetben rezisztens volt a szupernek kikiáltott kezeléssel szemben. Jó hír, hogy a közölt 30-egynéhány esetből csak ketten haltak meg.

 UPDATE:

Móron is bezártak egy szakképző iskolát.

Argentínában 404 error van, ennyi eddig a H1N1-halott.

Az elmúlt napokban a médiát és a blogoszférát is uralták a H1N1 oltással kapcsolatos vélemények, félelmek. Több mint 400 kommentet ért a Reakció, 200 felettit a Vastagbőr e témában készült bejegyzése. Megszólalt az ÁNTSZ (bénán és néha felháborítóan), az Eü. miniszter (fenyegetőzve, ami alapból hülyeség, ő nem erőt fitogtat és hatalmat gyakorol, hanem közszolga, akinek segítenie kéne), az MTA egyik albizottsága, és persze a politikusok. Beoltatta magát a tisztifőorvos, Bajnai és Mikola, a H1N1 frontján összeállt a nagykoalíció. Mindeközben sem az orvosok, sem a betegek nem kaptak érzelemmentes, szakmai alapokon nyugvó tájékoztatást. (Mondjuk ezzel szerintem Székely, Falus és még jó páran valószínűleg megszegték a hivatali kötelességüket, de sebaj.) Nem csoda, ha terjed minden vélemény. A "nem oltok, mert nem tisztázott a felelősség", a "mindenkit oltok, mert járvány lesz", a "vitamint szedek és 200 éve nem volt semmi bajom", a "hülye orvosok, nincs is járvány", a "gyerek Barbie-ját is beoltatom, annyira aggódom" a leggyakrabban hallott vélemények.

A tisztánlátás kedvéért meg szeretném osztani, mit írt a WHO október 30-i ajánlásában a H1N1-ről. A részletes angol ajánlás itt olvasható. Ha lehet, tegyük félre azokat az észérvnek nemigen tartható ötleteket, hogy a WHO a Moszad felügyelete alatt áll, és célja a magyar nemzettest likvidálása, vagy a WHO-t az Omninvest pénzeli/Gyurcsány mozgatja kesztyűsbábként stb.

Szóval az ajánlás kivonatosan:

Jelen helyzet:

1. Az eddig megbetegedettek többsége tinédzser vagy fiatal felnőtt. Kórházba legnagyobb arányban a nagyon fiatal gyerekek kerülnek. A betegek 1-10 százaléka kerül kórházba, közülük 10-25% intenzív ellátást igényel, és a kórházba kerültek 2-9%-a meghal.

2. Az összes kórházba került 7-10%-a terhes. Ők 10x olyan eséllyel kerülnek intenzív osztályra, mint a többi kórházi kezelést igénylő.

A WHO javaslatai:

Többféle oltás létezik (élő attenuált vírussal, elölt vírussal adjuváns nélkül/adjuvánssal), ezért az ajánlásokat a helyi hatóságok ajánlásai részben módosíthatják.

1. 10 éves kor felett mindenképp javasolják az oltást

2. 6 hónapos és 10 éves kor között nincs elegendő adat arra, hogy az oltás kellő védettséget nyújt-e, itt a WHO a helyi hatóságok szerepét hangsúlyozza (okát l fentebb). Tehát nem a mellékhatásokkal van baj, de azt nem tudják, elég nagy százalékban alakul-e ki védettség a gyerekekben.

3. Lehet egyszerre adni a H1N1 és a "rendes" influenza elleni oltásokat, de csak ott, ahol nem mind a kettő élő, attenuált vírust tartalmaz. Két elölt, vagy egy elölt - egy attenuált vírust tartalmazó vakcina adható.NINCS rá bizonyíték, hogy az egyidejű adás növelné a mellékhatások kockázatát.

4. Az eddig beérkezett adatok alapján a H1N1 elleni vakcina épp olyan biztonságos, mint a szezonális influenza elleni vakcina. Az észlelt mellékhatások bőven"beleférnek" abba, amit szezonális influenzaoltás esetén tapasztalnak (szó szerint: "Some adverse events following vaccination have been notified, but these are well within the range of those seen with seasonal vaccines, which have an excellent safety profile."). Aláhúzzák ugyanakkor a további mellékhatás-figyelés fontosságát.

Itt megjegyezném, hogy Mo.-n az Omninvest az, aki ugyanezzel a technológiával évek óta gyártja a szezonális influenza elleni oltást, tehát NEM új és kipróbálatlan technológiájú oltásról van hazánkban szó.

5. Állatkísérletes adatok alapján sem az élő attenuált, sem az elölt vírust tartalmazó vakcina nem okoz anyai/magzati károsodást. Ezért a terhesek magasabb kockázatára tekintettel a WHO javasolja a terhesek oltását, ha a helyi szakhatóság nem észlelt specifikus (adott oltóanyagra vonatkozó) ellenjavallatot.

Pár WHO-s megjegyzés az ukrajnai járvánnyal kapcsolatban, bővebben l. itt:

1. Eddig kb. 250.000 infulenza-szerű megbetegedést regisztráltak.

2. Közülük 235-en kerültek intenzív osztályra (kb. 1 ezrelék), 70-en haltak meg.

3. A két legfertőzöttebb területről származó mintákból H1N1-et igazoltak. A WHO valószínűnek tartja, hogy a legtöbb ukrán esetért szintén a H1N1 felelős.

4. A WHO úgy véli, az ukrajnai járvány megmutathatja, milyen járványra számíthatunk az északi féltekén, különösen Kelet-Európában. Szó szerint: " The outbreak in Ukraine may be indicative of how the virus can behave in the northern hemisphere during the winter season, particularly in health care settings typically found in Eastern Europe.".

UPDATE: 

New York államban az eü. dolgozók számára kötelezővé tették az oltást, egyébként ott sem kevés ellenérzést váltva ki.

A háromnapos ünnep utolsó napját igazi családi ünneppel töltöttük. Anyósom (remélhetőleg) sikeresen letette további orvosi működéséhez szükséges tesztvizsgát.

Nem tudom, ismerős-e a téma, hogy a szakorvosoknak (nagyon helyesen) ötéves továbbképzési ciklusokon kell részt venniük ahhoz, hogy szakképesítésük megmaradjon. A ciklusokon belül adott időt kell tölteniük az adott szakterületen betegellátással, nagy számú továbbképzésen (kongresszusok stb) kell megjelenniük, és részt kell venniük egy kötelező szinten tartó tanfolyamon, amit számítógépes vizsga követ. A rendszer elég jól ki van találva, alkalmas lenne arra, hogy a rohamléptekkel fejlődő orvostudománynak legalább arról a szeletéről apgrédeljen, amit nap mint nap művelünk, a betegek üdvére ugyebár.

Mondom, alkalmas LENNE. Ugyanis ez a jól kigondolt rendszer is magán viseli a mai Magyarország pár sajátosságát.

Kezdjük a szakterületi betegellátással. Ma a szakorvosok túlnyomó többsége a saját területén dolgozik, és így erre bőven van lehetősége. A gond csak annyi, hogy egy bizonyos kor után, ami úgy 40 felé lehet, valami okból cikinek gondoljuk, ha a másikat figyelmeztetni kell valami hibára. Így megeshet, hogy egy praktizáló orvos pályája utolsó 20-30 évét úgy tölti, hogy semmiféle kritika nem éri a munkájával kapcsolatban. Belátható, hogy hibát mindenki elkövet (már persze rajtam kívül, de most nem rólam van szó). Meg kellene találni a módját, hogy ezek a hibák kiderüljenek, lehetőleg hamarabb, mintsem hogy a bíróságra háruljon a feladat, és meg kellene tanulnunk a másiknak elmondani ill. a másiktól elfogadni, ha valamit elrontott/unk.

A szakterületi betegellátással kapcsolatos másik probléma az, ha valakinek egynél több szakvizsgája van. Ez alapjában hasznos, sőt kívánatos dolog lenne. Nem ártana, ha egy nőgyógyász vagy urológus profi lenne a hasi sebészetben, a fül-orr-gégész tudna mit kezdeni a műtétek során időnként előforduló koponyaűrön belüli teendőkkel, vagy egy pszichiáter szakképzett neurológus lenne (és viszont). Ma viszont akinek két szakvizsgája van, az igen nehezen tudja elvégezni a mindkét szakma további műveléséhez szükséges betegellátó gyakorlatot. Ez persze nem jelenti azt, hogy igazolást ne tudna róla szerezni, mert a betyárbecsület ebből a szempontból még él az orvosok között (itt ui. nem pénzről vagy előmenetelről van szó). Különben is, ma Magyarországon bármiről lehet 2-3 munkanapon belül igazolást szerezni, csak a kapcsolati hálót kell mozgásba hozni.

A szakképesítés megőrzéséhez szükséges némi kongresszusi részvétel. Ezt a kollégák általában szeretik, mert a legtöbb helyen jót lehet közben enni és aludni, ill. alkalom nyílik a legújabb kiskosztümük bemutatására is. (Az orvosnők öltözködési szokásairól Isolde már írt egy keveset, de égető szükség lenne egy hosszabb elemzésre a témában.) Hátrányt jelent, hogy a kongresszusok egy része fizetős, ezért praktikusabb kollégák a kongresszusi naptárt a kezük ügyében tartják, ha várható, hogy felbukkan a rendelőben egy orvoslátogató.

Szakképesítésünk megőrzéséhez szintén előny, ha fel tudunk mutatni valamely tudományos teljesítményt (cikk, előadás, poszter), mert ezek is beszámítanak a megszerezhető pontok közé. Ha tehát kezünkbe kerülne a Dél-Dunántúli Kopasz Allergológusok Baráti Körének éves kiadványa, s abban egy értekezés arról, hogyan lehet birkavesével földrengést asztmás rohamot megelőzni*, arra is gondolhatunk, hogy a szerző ezzel a közleménnyel biztosította be saját szakmai túlélését.

A továbbképzősdi egyik legfontosabb (és mással nem pótolható) eleme a kötelező tanfolyam. Ez általában egy hét szokott lenni, ami azért nem praktikus, mert aki tényleg meg akarja hallgatni az előadásokat (és nem csak az igazolásokat begyűjteni), annak meg kell oldania a helyettesítést. Emellett nem mellékes, hogy ki kell fizetni a tanfolyami díjat, ami mostanában 30-50.000 Ft közötti összeg szokott lenni általában.

A kötelező tanfolyamok előadásait legtöbbször az egyetemi klinikák oktatói, ill. a környékbeli kórházak főorvosai tartják. A színvonal általában jónak mondható, nehézséget néhol az jelent, hogy a mindennapi élet szempontjából a lényegest ki tudja-e emelni az előadó. Anyósom tesztkérdéseit alapul véve nem hiszem például, hogy egy belgyógyásznak tudni kellene, hogy a Her-2 receptor negatív emlődaganatokat mivel kell kezelni (a készítményeket eleve csak onkológus tudja felírni, legtöbbjük kórházban adható). A ló túlsó oldalára is átesnek páran, pl. azzal, hogy a tesztvizsga szempontjából fontos diákat megjelölik. Egy konkrét előadáson úgy, mint itt a bekezdés mellett. De ezt is lehet fokozni, van olyan, hogy az előadás utolsó 5 percében konkrétan levetítik a kérdéseket, a válaszokkal együtt.

A kötelező tanfolyammal kapcsolatos érdekességek teljes szépségükben a tanfolyam után pár nappal sorra kerülő tesztvizsga kapcsán tündökölnek. A teszt egy hosszabb kérdéssor – valamennyi előadásra vonatkozó – elemeiből áll össze, a kérdéseket számítógép válogatja össze, a teljes kérdéssort a vizsgázók nem ismerik, a vizsga online zajlik, elfogadható időkorlátokkal. Eddig ötös, mondhatnánk. Igen ám, de azért nem minden papsajt. A helyszínt a vizsgázó maga választja meg (tehát otthonról is vizsgázhat), annyi segítséget vehet igénybe (saját előadásjegyzet, nyomtatott előadáskivonatok, szakértő kollégák, gyorsolvasó rokonok, internetes adatbázisok stb), amennyit csak akar. Így az egész vizsga leginkább a vizsgázó olvasási készségét és sebességét ill. a mozgósítható segéderők számát teszteli. Nem hiszem, hogy lenne olyan orvos, aki megbukik.

Más, és a témát csak érintő kérdés, hogy ha egyszer a továbbképzéseken részt venni kötelező (enélkül elvész a szakvizsga), és a költségeket a legtöbb munkahely nem téríti (mostanában főleg nem, mióta az egészségügyi „reformnak” hála több kórházban a vérvételi csövek vagy a géppapír beszerzése is gondot jelent). Normális országban a képzés költségeit, csakúgy, mint egy szakkönyv beszerzési árát az orvos kiadásként tüntetheti fel. Hiszen az neki éppolyan (ráadásul jogszabályban rögzített okból képződő) kiadás, mint pl. egy vállalkozónak az eszközbeszerzési ill. –karbantartási költség (csak az orvos a saját agyát tartja karban, mert ő legalábbis elvben ezzel dolgozik). Mivel Magyarország nem egy normális ország, nálunk csak a vállalkozó orvosok rétege tudja ezeket költségként elszámolni.

Visszatérve a szakképzés rendszerére, jó dolognak tartom, hogy egyáltalán kiépült egy rendszer, és azt is, hogy általánosságban véve jó szakmai színvonalú ismeretekkel „kínálja meg” a szakorvosokat. Ugyanakkor az elöregedő orvostársadalom miatt a lakosság elemi érdeke lenne, hogy azok, akik egyetemista korukban a penicillinről még mint újdonságról tanultak az egyetemen, megfelelő továbbképzésben részesüljenek. (Én még nincs 20 éve, hogy befejeztem az egyetemet, de már azóta is olyan mennyiségű új és releváns információ került forgalomba, hogy értelmét látnám egy fél évre átköltözni egy belgyógyászati osztályra, hogy a legfontosabb betegségekkel /cukorbetegség, magas vérnyomás stb./ kapcsolatos új ismereteket testközelből kapjam meg.) Amíg a jelen vizsgáztatási rendszer megmarad, a szó szerint demens, vagy szövegértési nehézségekkel küzdő orvosok is vígan gyógyíthatnak tovább.

* Jó, jó, tudom ... de túl nagy volt a kísértés.

Romák menete indult el Jászladányból, hogy - reményük szerint - vasárnap a Hősök terén többezres demonstrációt tartva hívják fel a figyelmet arra, hogy a roma iskolásokat mennyi hátrányos megkülönböztetés éri.

Alapból egyetértek velük, ha valakit is - főleg egy gyereket - tényleg hátrányos megkülönböztetés ér, jogos a demonstráció. Most kihagynám azokat a köröket, hogy - első gyermekünk beiskolázása előtt - hány olyan órát láttam, amit nem-szegregált osztályban roma gyerekek tettek tönkre. Azt is kihagynám, kit hogy félemlít meg a Gárda, ki kit vert meg a Tavaszmező utcában, kit kinek a kertjében ütött agyon az áram uborka-beszerzés közben. Meg kihagynám Kolompár Orbánt is, családostul (ezt valószínűleg sok normális roma is megtenné). Most egy másik, méltatlan helyzetben levő, nézetem szerint szélsőségesen kizsákmányolt kisebbség nevében szólok, kéretlenül.

Ez a kisebbség szorgosan dolgozik, küzd a megélhetésért, mégis azt látja, hogy az általa megtermelteket más fölözi le. Ő teszi lehetővé, hogy a gyermekek iskolába járjanak, rajta múlik, hogy van még működő kórház az országban, nélküle nem lenne gáz, villany és ennivaló. Horribile dictu, még a más kisebbségeknek járó támogatást is ő állítja elő, persze köszönet nem jár érte, mert támogatva lenni egyesek számára alapjog. Ezzel együtt különösen a választások közeledtével úgy tűnik, mindenki elfeledkezett erről a kisebbségről, olyan választói csoportok kegyeit leresve, melyek létszámuknál fogva alkalmasak a győzelem biztosítására. Ezért persze olyan dolgokat ígérgetnek, amik a szóban forgó kisebbség gyerekeinek, sőt lassan unokáinak megélhetését is veszélybe sodorja.

A szóban forgó kisebbség neve: adófizetők.

Melyik vasárnap menjünk a Hősök terére?

Szöveghűen közlöm azt a tájékoztatást, amit mától az egészségügyi intézményekben a szakmai szervezetek (Magyar Kórházszövetség, Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete, Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület, Egyetemi Klinikák Szövetsége, Medicina 2000 Járóbeteg Egyesület) javaslatára kifüggesztenek:

"

A Kormány válságkezelési megoldásként csökkenteni szándékozik az egészségügyi ellátásra fordítható pénzt!

A kórházak számára októbertől olyan kevés forrás jut, hogy abból gyógyítani csak a súlyos, sürgős, életveszélyes állapotú betegeket tudjuk.

A pénz elvonások és zárolások megakadályozására a Kormányzattal folytatott elkeseredett harcunkban a következő lépések megtételét határoztuk el:

1.   Szeptember 24-től zöld szalagot tűzünk, és Önöket tájékoztatjuk a várható helyzetről

2.   Szeptember 30-tól nem fogjuk biztosítani az ellátásokhoz szükséges minimumfeltételeket

3.   Október 7-től az egészségügyi intézmények vezetői önkéntes éhségsztrájkba kezdenek

4.   Október 14-től csak sürgősségi ellátást biztosítunk, és nem fizetjük ki a beszállítók számláit

Kérjük, Önöket csatlakozzanak az egészségügyi dolgozók erőfeszítéseihez, és közösön hozzuk a Kormányzat tudomására, hogy az egészségügyi ellátás biztonsága mindannyiunk követelése!

"

Mielőtt bárki is anyázni kezdene, nem hiszem, hogy az egészségügy összes problémáját a pénzre lehetne visszavezetni. Bejegyzéseimben és más blogokra írt kommentjeimben épp eleget beszéltem arról, hogy mi, orvosok is súlyos felelősséget viselünk, ha nem az elvárható módon és felkészültséggel végezzük a munkánkat.

De amikor egy járóbeteg vizsgálatért 7 Ft-ot fizet az OEP, akkor nem lehet az egészségügyi ellátást fenntartani.

Rengeteg javítani, átszervezni, racionalizálni való dolog lenne, ezekről mostantól többször is írni fogok.

Addig, aki teheti, a maga módján támogassa a kezdeményezést.

Köszönöm.

Egy nőgyógyásszal kapcsolatban akartam informálódni, jött a Google, és egyszer csak elém ugrott egy kisbabát váróknak/vágyóknak szóló női fórum. Betűhíven közlöm egy hozzászólás részletét, csak egy megjegyzést fűzök hozzá a végén, a ****-gal megjelölt szöveg miatt. Félreértés ne essék, nem a kismamákat/babavágyókat akarom cikizni.

Íme:

"Sziasztok!

Ne haragudjatok rám, de olyan ritkán tudok olvasni is hogy már szégyenlem mert nem igazán tudom követni az eseményeket. A héten is éjszakás voltam, húúúú.....
Lesza, gratulálok a picurhoz és én is szeretném megnézni iwiw-en.
Ha valaki tudna segíteni hogy találom meg, megköszönöm.

Kiru, annyira köszönöm a fotókat. Akkora a fiatok hogy rendesen elcsodálkoztam rajta. Gyönyörűek vagytok.

Etna, drágaságom, itt vagyok én minden nap egy kicsikét, de ha egyik nap nem tudok mégsem jönni, másnap már nem tudok utána olvasni. :(
Ma megrendeltem az őssejt kapszulát, és voltam a dr. Lenkei boltban és megvettem a vitaminokat. Ma már be is kaptam a napi adagot. Majdnem 10E volt és az őssejt szaporító kapszula pedig 18E lesz. Az jövő héten jön meg****. Hétfőn hívom a dokit és megkérem hogy ha ki lehetne hagyni a fogi gátlót én szívesen kihagynám mert tudod nekem amúgy is nehezen lesz petém, ne hogy már fékezzük még jobban. Ha muszáj akkor szedni fogom de meg próbálom vele megdumcsizni hátha nem muszáj. :S Neked is nagyon köszönöm hogy rendszeresen megküldöd Botikáról készült friss fotókat. Annyira jól esik hogy nem hagytok ki ezekből a kellemes élményekből. Puszi érte. Nagyon nagyot nőtt a kiscsávó. Azért próbálgasd leszoktatni arról hogy állandóan veled van hiszen neked is van életed és most ha nem is akkora teher, de később amikor már járni is fog hidd el nagyon nehéz lesz. Mondom én, oszt ha nekem is lesz babám biztosan elkényeztetem jobban mint a lányaimat annak idején. :)"

Az első gondolatom az volt, milyen színes a világ. A második, hogy milyen jó, ha az egy csónakban evezők személyes találkozás híján fórumozgatnak - bár a személyes találkozást ez messze nem helyettesíti.

A harmadik gondolatom meg az volt, hogy a ****-gal jelzett rész jól jellemzi a mai magyar állapotokat. Ha valaki gátlástalanul hirdet, bírósági, szakmai és etikai elmarasztalások dacára (dr. L.), akkor továbbra is remekül megél. Aki meg elhiszi, hogy létezik őssejt-szaporító kapszula (nincs ilyen), az továbbra is a magyar nettó átlagfizetés kb. 15 százalékát otthagyja egy ilyen hülyeség miatt.

Egyik roma származású betegem kérdezte, hogyan tud hosszabb időre gyógyszert íratni magának, mert Kanadába települ. Az illető kisgyermekeit egyedül, de tisztességesen nevelő nő, akinek több éve nincs munkahelye. Értelmes, bár szakképzettsége nincs, idegen nyelvet nem beszél. Szavaiból úgy tűnt, egyike azoknak, akik "a magyarországi cigányságot ért sorozatos terrortámadások és diszkrimináció miatt" el kívánnak költözni Magyarországról. Megadtam neki a kért információt, de nem álltam meg, hogy el ne mondjam, hogy egyre kevesebb ország enged be megfelelő papírok (pl. munkavállalást biztosító vízum) nélkül, láthatóan letelepedési szándékkal érkezőket. Pár éve magam is szemtanúja voltam, ahogy az angol hatóságok szó nélkül visszafordítanak Doverből egy kétgyermekes, letelepedési szándékkal érkező roma családot. Most, a válság idején még kevésbé valószínű, hogy bármely ország kapva kapna az alkalmon, hogy rendszeresen segélyre szoruló bevándorlókat fogadjon be.

Mit ne mondjak, a betegem nagyon elcsodálkozott, mikor elmondtam ezeket.

Én pedig azon gondolkodtam el, hogy akik a kivándorlás ötletével fűtik a romák agyát, vajon elmondják-e nekik ugyanezt?

A legfőbb ideje volt, hogy a Checkpoint Charlie blog kinyissa a pofonládát, és megmondja, mit gondol a köztársasági elnökről. Elvégre egy jól menő blogger mindenhez ért, sőt mindenhez jobban ért. És ki lehetne Charlie-nál autentikusabb forrás? Nehogy már csak Fico véleményét ismerjük, ugyebár.

A legfőbb ideje volt, mondom, mert amit titkon sejtettünk, azt az utóbbi hónapok történései világosan bizonyítják:

SÓLYOM LÁSZLÓ NEM MENŐ.

Magyarországon nagy hagyománya van a szerethető politikusoknak. Gondoljunk csak az apánkká érdemesült Kossuthra, a búzamezőt simogató Rákosira, vagy a sakk-hokedli-grízestészta emlékű Kádárra. Mindegyiket ott tudhatta maga mellett az ember. Ezt a sort folytatta Göncz Árpád is, a maga mindenkit szerető stílusában: még arra is volt gondja, hogy a taxissztrájk szereplőit megvédje az erőszakszervezetektől.

És erre jön itt egy ember, aki képes elfogadni a felkérést, miután a Fidesz ármánykodása és az MSZP töketlenkedése kiütötte a nyeregből Szili “keresztény-nemzeti baloldali” Katalint. És ez az ember csak nyomul, nyomul, nyilatkozgat, reprezentál, munkaidőben kórházlátogat, mint ha nem lenne jobb dolga. Nem veszi észre, hogy az ország fele nem szereti.

De miért is tenné? Sólyom nem keresi az alkalmat a népszerűségre, gőgösen elfordul a mindennapok emberétől. Nem ír blogot, nem futkározik cicanaciban a Margit-szigeten, nem tart könyvbemutatót Vágó Istvánnal.

Nem ért a pénzhez, nem nyomul az üzleti világban, sosem fogja megszedni magát. Hány éve van hivatalban, és még annyira sem jutott, hogy kivegye magánba a Sándor-palotát és aztán visszabéreltesse a Magyar Állammal.

Nem szolizik, nem visel tetkót, nem varratta fel a mellét.  Nyaralásaira nem kíséri el a Story Magazin fotósa. Nem fotózkodott Zimány Lindával, Kelemen Annával, de még Erdélyi Mónikával sem. Nem látogatta meg Sarka Katát a szülőszobán, nem keresett bölcsődét Demcsák Zsuzsával. Egyetlen celeb-partyra sem kap meghívást. Még Tornóczky Anita, vezető konzervatív elemző PhD-védésére se hiszem, hogy meghívták.

És különben is, felesége van, nem párja.

Sosem tudja magát elengedni, mindig érződik rajta a hivatalával járó felelősség. Egész sor olyan dolgot passzol el, ami az ő státuszában természetes kötelezettség. Nem indul kolbásztöltő vesenyen, nem zsűriz megasztárokat vagy szépségkirálynőket, nem énekel mulatós nótákat a Budapest TV-n.

Állandóan azokat a hóttunalmas zöld szövegeket, a határon túli magyarokat, meg a jövő nemzedékért való felelősséget nyomja. Ha nemzeti parkokat hall emlegetni, egyből az a rohadt bazsarózsa ugrik be neki. Fogadok, hogy életében nem quadozott még egy jót a Bükk-fennsíkon.

Még a politikacsináláshoz sem ért. Nem határolódott el a romagyilkosságoktól, nem követelte a Fidesz lemondását, észre sem vette a hazánkban tomboló náciterrort. A kisebbségek védelméről hablatyol, de nem vett részt a melegfelvonuláson, a külhoni magyarokért aggódik, de nem ment át Révkomáromba. Pedig hányan megmondják, mit kéne tennie. Dehát makacs, mint egy öszvér.

És különben is, Charlie is megmondta, hogy gyáva. Nem intett be Slotának, nem követelte Fico fejét, mindig a szánalmas jogkövető magatartást választja. Nem védte a TV-székházat az öszödi beszéd után, nem adott sárga lapot Révész Máriusznak, mikor bekötött fejjel ment be a parlamentbe.

Arra persze van esze, hogy kukacoskodjon. Állandóan az Alkotmánybíróság elé viszi vagy visszaküldi a parlamentnek a törvénytervezeteket, holmi alkotmányossági aggályokra hivatkozva. Az Alkotmánybíróság, az a gerinctelen fidesznyik testület meg ráadásul általában igazat is ad neki.

Kínosan ügyel arra, hogy pontosan fogalmazzon. Láthatóan gyűlöli a tévedéseket és az igazság kreatív értelmezését. Úgy tűnik, a tetteit áthatja a másik, és leginkább a jogfosztott iránti felelősségérzet. Tipikus lúzer magatartás.

És egy ilyen ember akarja megváltoztatni az országot.

Tegnap megválasztották, Kókát elküldte a francba (persze János nem ment el, elvégre nem béka ő, hogy a mocsár lecsapolására tett kísérlet érdekelje), bocsánatot kért a pártja hibáiért: a liberálisok szimpatizánsai ujjonghattak, hogy van többé becsületes liberális politikus Magyarhonban.

Erre ma kiderül, hogy 145 milliót kaptak a cégei azon az NKA-n keresztül, aminek évek óta kuratóriumi tagja.

A képen egyszer használatos alsónadrág

Retkes Attila 24 órán belül leamortizálta magát. Egyben megalkotta az egyszerhasználatos, eldobható pártelnök prototípusát. Olcó kínaji, mondhatnánk, ha nem az adófizetők dobták volna össze azt a 145 milkát.

Én mégsem mondok mást, minthogy köszönettel tartozunk Retkes Attilának. Tán felnyitotta a szemét még egy pár romantikus szdsz-rajongónak, és rájönnek, hogy nem egy megsiratandó halott, hanem egy bűzlő hiéna teteme mellett álltak eddig díszőrséget.

Létezik egy nemes kezdeményezés, ami úgy látom, őszintén javítani akar az ország állapotán. Részvételi Demokrácia blog a neve. Önmeghatározása szerint a blog nem más, mint "Cikkek a pártokráciától független, helyi közösségeket támogató szakemberek tollából." Ezt érdekesen árnyalja, hogy a blogadmin amúgy az LMP-nek tart képzéseket, de sebaj, az LMP amúgy is a szívem csücske (a szívem nagyobb része meg egy másik párté, hehe).

A blogadmin tegnap úgy gondolta, hogy a volt párja jelenlegi otthonszülésétől startolva demonstrálja a részvégteli demokrácia (rövidség kedvéért RD) mibenlétét. Ki is jött belőle egy poszt, ami már címében is megkapó:

Intézményességtagadó viselkedés a magyar kultúra által behatárolt orvosszakmában

Itt a nyár, ideje kipihenni az egész év fáradalmait. Segítségnek itt egy videó, ami bebizonyítja, hogy életünk legnagyszerűbb eseménye / legnagyobb ballépése (kinek, mikor melyik a kettőből) mások számára is felhőtlen örömöt okozhat:

 A videó a LOCKDOWN projects munkája.

Tisztelt Asszonyom!

Nem szeretném ezt a blogot panaszfal üzemmódban, a kimondott és kimondatlan szenvedések kibeszélésére használni, most mégis úgy döntöttem, megosztom Önnel és a blog közönségével mai látogatásának tapasztalatait – saját nézőpontomból, de lehetőleg kerülve a túlzott érzelmi megnyilvánulásokat. Azt gondolom ugyanis, hogy a történet rávilágít arra, miért képtelenség, hogy a sokat – és sok esetben okkal – szidott egészségügy mindenkit teljes megelégedésére lásson el.

Leányának ma délután 4 órára volt előre megbeszélt időpontja az általam vezetett ambulancián. Leánya, aki nemsokára 16 éves lesz, azon a határon van, ahol már nem csak a gyermekgyógyász, hanem a – hozzám hasonlóan – felnőtteket kezelő orvos is végezhet ellátást, bár erre utóbbi nem kötelezhető. Megemlíteném, hogy nem az osztályunk ellátási területén laknak, így ezért sem volnék köteles segítséget nyújtani. Ettől függetlenül az Önnel folytatott telefonbeszélgetésen –az Ön kifejezett kérésének megfelelően – a kivizsgálást elvállaltam, mert úgy éreztem, gyermeke valóban a speciális tudásomat igénylő orvosi segítségre szorul.

Mikor leányával a megbeszélt időpontra megérkeztek, azzal kellett szembesüljenek, hogy a rendelés áll, és az önök előtt levő beteg már kb. 2 órája vár, hogy vele folytathassuk a rendelést. Ez a helyzet annak dacára alakult ki, hogy reggel 8 óta a 14.10-kor megkezdett, bruttó 13 perces ebédszünetemet leszámítva végigdolgoztam a napot. (Elsősorban osztályos orvosként dolgozom, a szóban forgó szakrendelés csak egyike az ezen túl rám kirótt pluszfeladatoknak.) Egész egyszerűen az történt, hogy tegnap és ma olyan mennyiségű beteg gyűlt össze az osztályon, hogy „tűzoltás” jellegű ellátásuk is lényegesen több időt vett el, mint amennyi a rendelés kezdetéig rendelkezésre állt. Hogy mást ne mondjak, hat beteget kellett zárójelentéssel elbocsássunk, hogy a csurig pótágyazott osztályon legyen szabad ágy az ügyeleti időre (folyamatos felvételt látunk el a hét 7 napján).

Az Önök jelenlétével végül akkor szembesültem, mikor 17 órakor Ön megjelent az – egyébként fekvőbetegek számára fenntartott – osztályon, hogy emelt hangon érdeklődjön, meg tudom-e vizsgálni a leányát. A rendkívül megalázó helyzetben Ön tulajdonképp azzal vádolt meg, hogy tudatos gonoszságból várakoztatom a betegeket, nem tudom ellátni a rám bízott munkát, és egyáltalán is alkalmatlan vagyok. Mindezt persze a folyosón, az osztályon levők füle hallatára. Olyan kellemetlen és támadó stílusban sikerült társalognia, hogy végül az egyik kezelőből jött ki egy kolléga (aki bent is jól hallhatta, miről folyik a szó), és elhívott egy beteghez, hogy időt adjon Önnek lehiggadni.

Az nyilvánvaló, hogy bárhol várakozni teher, adott esetben én is nehezen viselem. De el kellene fogadni, hogy az egészségügy ilyen szempontból speciális. Itt ugyanis a szolgáltatást nyújtó orvos a munkája sajátos jellegéből fakadóan nem tudja percre (de néha órára sem) pontosan tervezni az idejét. Egy-egy beavatkozásnak meg lehet szabni a tipikus idejét, (az OEP meg is teszi), de mivel munkánk tárgya az ember, óriási eltérés lehet a tervezett és tényleges idő között és ritka, hogy a tényleges legyen a kevesebb. És akkor még nem beszéltem az orvosi kar elöregedéséről és az átgondolatlan rezidensképzési „reform” miatt egyre fenyegetőbb orvoshiányról.

Talán érdemes tudnia, hogy OEP-finanszírozott munkahelyemen a munkaidő 8-tól 16 óráig tart. Én ezt a rendelési napokon rendszeresen már eleve túltervezem (Önök is így kaptak időpontot), mert különben még hosszabb lenne a sajnos így is abnormális várakozási idő. Ezért a rendszeres túlmunkáért semmiféle bérezésben nem részesülök, ellenben rendszeresen osztanak ki Önhöz hasonlóan a várakozásba belefáradt betegek. Ez, bár nem kellemes, szintén része a munkánknak, ha nem is a legvonzóbb.

Apropó, OEP-finanszírozott: mondandójának egyik lényeges eleme volt, hogy Ön befizeti a TB-járulékot (méghozzá a maximumot, sietett hozzátenni), tehát elvárhatja a soron kívüli vizsgálatot. Nos, miközben gratulálok, hogy a befizetéssel eleget tett törvényi kötelezettségének (lassan ott tartunk, hogy különdíjat kap, aki ezt kérés nélkül megteszi), hadd hívjam fel a figyelmét, hogy ezzel az ellátást és nem a soron kívüliséget vásárolja meg. A sorrend az adott orvosra bízott betegek állapotától, a szükséges kezelési módoktól függ.

Vitánk során, mikor felhívtam rá figyelmét, hogy ténylegesen a szabadidőm terhére vizsgálom meg leányát, meglehetős kellemetlen stílusban érzékeltette velem véleményét, mely szerint én vélhetően lényegesen többet keresek Önnél. Hadd osszam meg önnel, hogy a magyar orvosi fizetések messze alacsonyabbak, mint az átlagember gondolná, s az én fizetésem meglehetősen magas szakmai pozícióm (és sajnálatosan növekvő korom) mellett is elmarad a diplomás átlagfizetéstől. Nyilván nem is a fizetésemre gondolt, hanem a vélelmezett hálapénzre. Ki kell, hogy ábrándítsam: bár szűkebb területem egyik kiemelkedő, nemzetközileg is jegyzett képviselője vagyok, messze nem általános, hogy „megkínálnának” ilyesmivel, magam pedig a ráutaló magatartás látszatát is kerülöm. Ezt egyébként az Ön személyes tapasztalata is alátámaszthatja, bár javára írom, hogy a leánya vizsgálatával eltöltött közel háromnegyed óra elteltével, miközben láthatóan mindketten elégedettek voltak a vizsgálattal, sikerült azt az etikailag kényes helyzetet elkerülnie, hogy bármilyen formában is megköszönje a munkámat. Azért szóban megtehette volna.

Nem szeretem a munkahelyen privát ügyeimet intézni, ezért nem mondtam, hogy az a kb. félperces telefon, ami megszakította a vizsgálatot, a feleségem tájékoztatása volt arról, hogy kisebbik gyerekünknek 38.5 a láza. Miután elmentek, még megvizsgáltam a többi (hál’ Istennek türelmesebb) beteget, és este 8-ra már haza is értem. Addigra már 39.7 volt a kicsi láza.

Összefoglalva, azért írtam le ezt a hosszúra nyúlt történetet, mert kitűnően érzékelteti a mai magyar valóság néhány jellemző vonását:

1. Az egyén – jelen esetben Ön – számára az egyetlen lényeges szempont az, hogy mindent, azonnal, és a többiekre való tekintet nélkül megkapjon. Ez a közismerten forráshiánnyal küzdő, és amúgy is ezer sebből vérző egészségügyben szép lassan oda vezet, hogy beteg lesz betegnek farkasa. (Itt hosszasan lehetne sorolni a felesleges, de az orvosból kipréselt vizsgálatokat, az indokolatlan kezeléseket stb, amikkel a szűkös TB-kasszát apasztják, hiszen az „jár”.)
2. A mindennapi kommunikációból egyre inkább eltűnik az udvariasság, a másik meghallgatása, és teret nyer a gátlástalan, a másikat földbe döngölni akaró, sokszor üvöltözésig fokozódó érdekérvényesítés.
3. Ennek egy speciális formája az, amit már doktor Bubó is megénekelt: „Diktál a beteg, írja a doktor”. A betegek egy része úgy érzi, „megvette” (a TB-járulék befizetésével, a hálapénzzel, a kromofággal leöntendő autó felemlegetésével)  az orvost, és innentől az köteles azokat a vizsgálatokat és kezeléseket elvégezni, amiket a beteg jónak tart, az orvosszakmai érvek figyelembevétele nélkül.
4. Talán a társadalmunkra egyre jellemzőbb frusztráció az oka, hogy a teljesen objektív körülményeket – jelen esetben a rám más betegek ellátásából háruló munkát – is mint személye elleni támadást éli meg az emberek egy jelentős része.
5. Ha valami akadályozza, hogy vélt célját elérje, az egyén ezt a „támadást” – bármely célszerűtlen magatartás ez – mintegy „csípőből tüzelve” igyekszik visszaverni, tehát egyből nekitámad a „támadás” vélt elindítójának.

Búcsúgondolatként arra szeretném felhívni figyelmét, hogy még a gazdasági és társadalmi válságot most igazán megérző Magyarországon is vannak olyan értékek, amiknek továbbadásával csökkenthetjük embertársaink terheit. És ebben szerintem igen fontos szerepe van annak az értelmiségnek, ahová Ön is bizonnyal tartozni kíván. Ezek az értékek a türelem, megértés, emberség, és az a ritka képesség, mely felismeri, mikor embertársunk a szakadék széléhez ért, és ahelyett hogy továbblökné, szelíden visszahúzza. Ennek a képességnek empátia a neve. Majd nézze meg az értelmező szótárban.

Rövid reflexiók néhány sajtóhírre:

Ha a parlament meg találná változtatni az Alkotmányt, akkor is szigorúan büntetnék a gyűlöletbeszédet, ha mások alapvető jogait és a köznyugalmat közvetlenül nem veszélyezteti.

... és akkor Budaházy után az összes szélsőjobbos tüntetőt is lecsuklyák?

Jimmy Carter levenné a Hamaszt a terrorszervezetek listájáról

Én meg a 25 milliárdos IMF-hitelünket nevezném át ajándéknak...

Mindmáig megy a huzavona, Jézus jobb-, vagy baloldali volt

Tisztelt pártkatonák! A szokásos ábrázolások szerint a Golgotán Jézus középen volt. Tőle jobbra és balra pedig két lator...

Bónuszként egy kérdés: mi a különbség Isolde blogja és a Velvet között?

Isolde: "Ennek a blognak a kommentjei moderálva vannak"

A Velvet modelljei pedig kommentálva...

Napok óta csak most került a kezembe számítógép, így célszerűtlennek tűnik az EP-választások eredményeire reflektálni. Ezt már úgyis megtették rengetegen: könnyen lehet, hogy jelenleg Magyarországon több a politikai elemző, mint az SZDSZ-szavazó. És ez jól van így.

Ma viszont elvetődtem Gusztos Péter blogjára, ahol a képviselő szembe kíván nézni pártja hibáival. Szerintem nem sikerült neki. Viszont a blog igen liberális alapelvei miatt (előzetes moderálás, a megszűrtekből posztonként max. 50 komment) késztetést érzek, hogy itt osszam meg, mit gondolok a szabad szárnyasokról. El nem küldött levél következik az SZDSZ érettségizett parlamenti képviselőjének:

Tisztelt Gusztos úr!

Az a baj, hogy ebben az őszintére hangszerelt bejegyzésben is hiába keresnénk a szembenézés valódi igényét. Bár pár gondolatot megpendít, még mindig a felszínen kapargat, mentegeti önmagát és párttársait. Szerintem ön és vezető posztot betöltő párttársai elvakultságuk vagy érdekeik miatt valószínűleg képtelenek is a szembenézésre, ezért hadd segítsek. Sorra veszem az SZDSZ főbb hibáit.
1. Prominenseik és névtelen szimpatizánsaik előszeretettel hülyéznek le mindenkit, aki más értékeket vall, ha pedig az illető vallásos világnézetének ad hangot, akkor kétannyi lelkesedéssel. Gondolkozzanak el azon, értelmiségi magatartás-e hülyének nézni a másikat, és menti-e ezt az, ha az illető esetleg tényleg az. (Az utolsó mondat hibátlan megfejtéséért bónuszpont jár)
2. Liberálisként elvárják, hogy eszméiket és önöket magukat ellenlábasaik tiszteljék, miközben önök cseppet sem tisztelik ellenlábasaikat, sőt barátaikat sem (l. a 'szociális népszavazás' Horn Gábor-féle értékelése). Ajánlom figyelmükbe a mondást az adjonistenről és a fogadjistenről.
3. 1990-től mindent megtettek az Antall-kormány destabilizálására (l. taxissztrájk), 1994 óta pedig gyakorlatilag házastársi viszonyban élnek az MSZMP utódpártjával. Az öszödi beszéd óta nyilvánvaló, hogy nem elvek, hanem ezeknél jóval súlyosabb érdekek miatt képtelenek szakítani velük. A szavazóik jelentős része kifejezetten a liberális értékek miatt adta eddig önökre a voksát.
4. Pártjuk súlyához és társadalmi hasznosságához képest igen sok pénzes állást és egyéb pozíciót (FB-tagságok stb) sikerült kiharcolniuk 'harcostársaik', ill. zsíros megbízásokat értelmiségi holdudvaruk számára.
5. Korrupciós és egyéb botrányos ügyeik (elnökválasztás, VII. kerületi ügyek, kakaóbiztos számítógép, alagút a síkságon, völgyhíd a lankák között stb stb) szintén nem érték-, hanem érdekorientált magatartásukat tükrözik.
6. Vehemensen képviselik az emberi és kisebbségi jogokat, amikor önöknek ez áll érdekükben, de más esetekben (pl. Révész Máriusz megveretése) az elvárható emberi szolidaritás is hiányzik önökből.
7. Nemhogy kormányzati pozíciójukat, de ténylegesen meglévő értelmiségi bázisukat sem tudták (vagy akarták) kihasználni arra, hogy az ország gondjain (közbiztonság, romakérdés, munkanélküliek) segítsenek, programmal vagy ötletekkel.
8. A folyamatos szélsőjobbozással, ok nélküli nácizással pont azok szenvedéseit és félelmeit relativizálták, akik személyesen vagy családtagjaikon keresztül megtapasztalhatták Auschwitz poklát.
9. Nemsokára ünnepli a 4-es metró, hogy már 20 éve kampánytéma, és az is lehet, hogy az utolsó szakaszának alapkövébe betehetik a várhatóan szép öregkort megérő Demszky Gábor koporsóját. Aki 20 éve főpolgármesterkedik, mégsem sikerült semmi maradandó értéket alkotnia, ha nem számoljuk ide azt, hogy Bp-en a zöld területek jelentősen csökkentek, a város egyre élhetetlenebb, és csak a plázák nőttek úgy, mint a gomba.

És az a szomorú, hogy a sort még jó ideig lehetne folytatni...

Szerintem önöknek az tenne jót, ha 4-5 évig valamilyen civil (nem csókos) munkahelyen dolgozva keresnék meg a mindennapi betevő öltönyükre valót. Az SZDSZ nevet addig is védessék le, és ha utána van kedvük, kezdjenek ismét politizálni. Akkor talán hitelesebbek lennének.

Ha főállású blogger lennék is, még mindig egész hónapra elégséges muníciót adott volna az EP-választást megelőző plakátháború. Parlamenten kívül vagy belül, minden párt meg akarta mutatni, hogy csak ő az üdvözítő, és a matricától óriásplakátig a legkülönbözőbb méretű és színű anyagaikkal megrohanták az országot. S persze mindenki újat akart villantani, hát elővették a régi-új kreatív stábjaikat, gályázzanak csak. (Lelki szemeimmel szinte látom, ahogy izzadt, mezítelen felsőtestű grafikusok hada görnyed evező helyett a monitor fölé, míg hátuk mögött egy könyörtelen óriás korbáccsal veri a taktust.)

Az eredmény szerintem önmagáért beszél. Az utóbbi évek legsikerületlenebb alkotásait láthattuk. Nem célom Gyurcsány Ferenc nyelvújítói munkásságát plagizálni, de ha van olyan, hogy kollektív böszmeség, akkor azt a plakátok kiagyalói követték el, gyakorlatilag pártállástól függetlenül. Nem láttam felmérést arról, kinek mi tetszett, kinél mi verte ki a biztosítékot, csak közvetlen környezetem véleményére támaszkodom.

A plakátok többsége szerintem/tünk nem a kívánt célt érte el, erre jó példa az SZDSZ árpádsávosokkal riogató sorozata, ami a Jobbik mellett Tito Ortiz ismertségét is nagyban növelhette. Ugyanakkor hálával tartozunk nekik, mert e plakátokkal a magyarok rég nem látott kreativitásának ezernyi jelét provokálták ki. Elsősorban szélsőjobboldali indíttatású ferdítéseket láttam, számos durva mellett volt pár ötletesebb is:

A paletta túlsó szélén elhelyezkedő Jobbik plakátjaiba kevesebben kötöttek bele (a harcos antifasiszták vélhetően Újlipótvárosba vonultak vissza), így aztán Morvai és Vona, valamint az 1100 éves Árpád szinte makulátlanul néztek ránk a jóval hagyományosabb plakátokról.

A Fidesz mindeközben felfedezte, hogy aki gondolatokat közöl, azt kockáztatja, hogy valakiben negatív gondolatokat ébreszt, így a szavazatmaximálás érdekében úgy döntött, hogy az "Elég - Szavazz!" szókapcsolatra rövidíti le mondandóját. Ezzel persze (a plakátokon is) tág teret engedett a különböző értelmezéseknek:

Én még annyit tennék hozzá halkan, hogy ha ilyen ütemben fogy a Fidesz üzennivalója, akkor a parlamenti választásokra már csak a "...vazz!" marad meg, ami bár kifejező, egyben megosztó is.

Az MSZP elővette a Népszava egykori grafikusgárdáját, és olyan betűtípusokkal jelent meg, aminek egyetlen logikus magyarázata a pártsajtón felnőtt mostani nyugdíjasok megcélozása lehet. Pozitív viszont, hogy a plakátok így egységes (és jól felismerhetően összetartozó) egészet alkotnak, a fekete alapon megjelenő barna veszélytől a megoldást kínáló, derűsebb színvilágú Göncz -  Gurmai fivérekig. Ráadásul a plakátok egy része a Bajnai-féle elektromos sokkoló (eljövendő nevén kiigazító csomag) egyes hatásait magyarázza, ami olyan, mintha az EP felé akarnák tolni a válságért a felelősséget.

(Ötlet a Jobbiknak: a fenti plakát kreatívabban átalakítható úgy, hogy csak a szöveghez nyúlnak: "Nyugodtan szavazok a jobboldalra - mert a hangoskodás mögött nincs pogrom")

Göncz Kinga talányosan mosolyog, mint Mona Lisa. A plakát kiötlőitől annyit azért megkérdeznék, hogy netán Göncz Kinga külügyminiszteri tevékenysége miatt gondolják-e, hogy képes lenne a magyar érdekek képviseletére.

És végül, de nem utolsó sorban személyes kedvencem, az MDF. Ők azzal rukkoltak elő, hogy antikampányt folytattak, a plakátokon a frontembereik mögött kis számú, de láthatóan idiótákból verbuvált rajongókkal. A plakátok tervezőinek erős fixációja lehet a férfiak szőrzetével kapcsolatban. A témában Bokros bajsza mindent visz (az egyik rendezvényükön bajusz alakú pulpitus mögül szónokolt, az tényleg állat volt),  szegény Habsburg Györgynek pedig a sok kreatív elemtől összenőtt a szemöldöke. Kimaradt egyelőre Dávid Ibolya D'Artagnan-bajusszal, viszont a partnerkeresési aktivitásukat tekintve lehet, hogy Groucho Marx-szal jönnek elő a parlamenti választások előtt.

Búcsúzóul álljon itt az MDF honlapjáról egy minimalista animált gif, ami csak két újkeletű prominensük nevét és a céldátumot tartalmazza. Azok védelmében, akik nem csak az eszükre hallgatnak, annyit azért megjegyeznék, hogy a két vezetéknév - Bokros, Habsburg - a magyar történelem leggyűlöltebb nevei közé tartozik. Jövőre esetleg próbálkozhatnak Haynauval vagy Jumurdzsákkal.

A KSH nemrég nyilvánosságra hozta, az Inforádió pedig összefoglalta az első negyedév kereseti adatait. A versenyszférában 0.4%-os emelkedést, a költségvetési szférában csaknem 10%-os csökkenést regisztráltak. Jelenleg hazánkban a havi bruttó átlagkereset 195.800 Ft, a költségvetési szférában bruttó 205.000 Ft, a szellemi foglalkozásúak között kb. bruttó 260.000 Ft.

Csak hogy tudjuk hová tenni az orvosok sirámait a fizetésükről, álljon itt pár adat.

Bruttó havi orvosi fizetések, 2009, Magyarország:

rezidens (6 év egyetem után):                               120.000 Ft

friss szakorvos (plusz 5  év):                                 140.000 Ft

szakorvos PhD-vel, szakvizsga után 15 évvel:           230.000 Ft

A fentiek az ügyeleti pótdíjakat nem tartalmazzák. De a napi munkával járó felelősség és stressz mennyiségét sem.

Felhívnám a figyelmet, hogy 20 év munkaviszony után sem éri el egy PhD fokozatú szakorvos a szellemi foglalkozásúak bruttó 260.000 Ft-os havi keresetét.

Szóval nem lehet csodálkozni, hogy egyre többen gondolják úgy, hogy el kellene menni Magyarországról. És hogy nem változott a hálapénz körül sem sok dolog.

Fölényesen nyerte Páva Zsolt a többek szerint mérföldkőnek számító pécsi polgármester-választást. Minden egyes körzetben nyerni tudott, ami fideszesnek még sosem sikerült a hagyományosan baloldali megyeszékhelyen. Hiába hirdetett Szili Katalin, a "valóságos Indira Gandhi" összefogást (ami mit tesz Isten, a fideszes jelölt mozgalmának nevére hajaz), hiába ő ma az MSZP legnépszerűbb politikusa, ez is csak arra volt elég, hogy (ha egy hajszálnyival is, de) elkerülje a kétharmados vereséget.

Egy összefogós plakát, kis javítással

Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.”

Ez a kép annyira magáért beszél, alig kellett hozzányúlni:

Bár tudjuk, a nyugdíjasok az MSZP legfőbb ereje, abban nem vagyok biztos, hogy ezt az arculatot eltalálták...

Azt írja a Zújság, hogy a Gyurcsány-kormány tudott a MOL-részvények felvásárlását célzó orosz kezdeményezésről.

Ha a hír igaz, akkor megint van mitől epeömlést kapni.

Először is, nyilván nem korlátlanok a kormány eszközei, de valamit próbálhattak volna tenni ellene.

Másodszor is, megint sikerült elhallgatni ezt az infót, aztán meg hazudozni róla.

Szóval ennyi. Új a kormány, régi a hazudozás. A lényeg nem változott.

Az egykori cenzor Lendvai Ildikó meg egy pár csökött agyú holokauszt-tagadóra hivatkozva korlátozná a szólásszabadságot. A régi reflexek, ugye.

Egyszer és mindenkorra nyugdíjazni kéne már a kormányzó elitet. Minimlnyugdíjjal és távfűtéssel.

Úgy tűnik, a kétségtelenül dekoratív Demcsák Zsuzsára átlag kétévente rájön az ötperc, ilyenkor jól felszívja magát, és egy lendülettel ismét beírja magát a magyar média mélyrepülőinek sorába. A mostani dobása, a TASZ elnökével folytatott beszélgetése még az amúgy messze nem pártatlan magyar médiák ismeretében is figyelemre méltó. De szegényt már jól kiszerkesztette (más nézőpontból nyilván megalázta) a Reakció és a többi blogger kolléga, úgyhogy erről nem is mondanék többet.

Viszont ez a beszélgetés eszembe juttatta Zsuzsánk két év előtti, nagy vihart kavart blogját a "meg nem értett anyuka / hisztis tyúk (nem kívánt törlendő) bölcsit keres" témában.Sőt, nem is a kormányszóvivőként tiszavirág-életű hölgyemény bejegyzéseit, hanem egy blogjában megjelent kommentet, amiben egy Clax álnevű hozzászóló gyilkos humorral figurázza ki Zsuzsa világát. Na jó, gondoltam, olvassuk újra a paródiát.

Itt ért az újabb meglepetés, a kommentet ugyanis hiába kerestem a bejegyzés százhatvan-akármennyi, időrendbe szedett kommentje között. Pedig a Google szerint ott kellett hogy legyen, 2007-03-22 08:24:47-es dátummal. Dehát nem volt ott, most így nézett ki az adott időszak:

Úgy tűnik tehát, hogy vannak, akiknek a sztájliszt sem elég ahhoz, hogy elég szépek legyenek, a múltjukat is meg akarják szépíteni, a rajta esett foltokat elhalványítani. De - hála az internetnek - ez ma már nem olyan könnyű dolog. Álljon itt is mementónak Clax szövege:

"2007-03-22 08:24:47
Clax:
Kedves Zsuzsa!

Tegnap este kattintgattam a neten, s rábukkantam a blogodra. Egy szuszra olvastam végig. Szívemből szóltál, akár én is írhattam volna azokat a sorokat. Mivel csak negatív hozzászólásokat kaptál, - legyünk őszinték: koszos, magyarkodó proliktól - , úgy gondoltam, írok néhány biztató szót, hogy ösztönözzelek a napló folytatására. Sok közös van bennünk: egykorúak vagyunk, jól szituáltak, s az én kisfiamat is Benedeknek hívják. Akár barátnők is lehetnénk.
Az operabáli előkészületek nálunk is hasonlóan zajlottak. Sőt! Még zűrösebben. Az én gyermekem is jönni szeretett volna velünk. A cseléd (Kati? Erzsi? Még új, nem tudom a nevét.) egyszerűen nem bírt vele. Mikor teljes puccban léptünk volna ki az ajtón, Benedek beszaladt a konyhába, 10 másodperc múlva megjelent egy érett papayával, s egyszerűen hozzám vágta. Tudod, milyen a papaya! Úgy „összeveszett” a hernyóselyem Náray-ruhámmal, hogy hiába törölgettem, nem jött ki a folt. Kénytelen voltam a tavalyi estélyimben elindulni. A bálon szinte végig egy sarokban kuporogtam, mert észrevettem, hogy többen is furcsán sandítanak rám. Biztosan kiszúrták, hogy a múlt évi rongy van rajtam. Nagyon kellemetlen volt. Te viszont jól néztél ki. Nem látszott rajtad a fáradtság. Ki a sminkesed?
Mi is leléptünk éjfél után, de a megpróbáltatásaim nem értek véget arra az estére. Fél lábbal már a taxiban voltam, mikor egy szutykos hajléktalan megfogta a vállamat, s rám akarta tuszkolni a zsírpecsétes újságját. Akkorát sikítottam, hogy többen kijöttek az Operaházból is. Hogy merészel egy ilyen hozzám érni?! Nagyon feldúlt ez az eset. Ahogy hazaértünk, rohantam is zuhanyozni. Másfél órán keresztül sikáltam a karomat, egy foltban le is kopott a szoliszín. Jövőre hosszú ujjú ruhát csináltatok.
Mi régóta nem járunk étterembe. Nem a gyerek miatt, hanem mert nem megfelelő a mai vendéglők színvonala. Nagyon ritka az olyan hely, ahol még van minimális igényesség. Boldog-boldogtalan beülhet bárhová, akár farmerben és mackófelsőben is. Ráadásul ezek a plebejusok csak a kanalat, kést, villát ismerik. Akkor ment el a kedvünk végképp a magyar vendéglátástól, amikor a Gundelben egy sudribunkó halkéssel látott neki a süteménynek. Mi még csak a levesnél tartottunk, de a férjem úgy felháborodott, hogy azonnal elhagytuk a helyszínt. Azóta egy menő partiszervíztől rendeljük a kaját, hétköznap is. Kizárólag bioélelmiszereket kínálnak, semmi cukor, semmi tartósítószer. Még kisgyermek-menü is van, fokozottan ellenőrzött alapanyagokból. Nekem ez nagyon fontos.
A múltkor mégis majdnem tragédia történt. Akupunktúráról és mélyizom masszázsról mentem haza, teljesen kivoltam. Beléptem az ajtón, s földbe gyökerezett a lábam. Benedek ült a cseléd ölében, s parizert falatozott parasztkenyérrel. (mint később kiderült, „őnagysága” ebédje volt) Elráncigáltam a kisfiamat az asztaltól, s zokogva felhívtam M. Zs. professzor urat. Megnyugtatott, azt mondta, két-három szelet párizsi még nem indít el visszafordíthatatlan folyamatokat a szervezetben, de azért figyeljek, hogy többé ne forduljon elő ilyesmi. Nem fog, az biztos. Úgy kirúgtam az alkalmazottat, hogy lába sem érte a földet.
A játszótér kiválasztása tényleg az egyik legnehezebb feladat egy kisgyermekes szülőnek. Néhány hónapig mi is vándoroltunk egyik helyről a másikra, de Benedek mindig elkapott valami fertőzést. Hiába mondtam, hogy ne fogja meg a többi gyerek kezét, meg játékait, nem hallgatott rám. A férjem megelégelte a folytonos vakarózást, kiütéseket, s vett egy játszóteret. Abszolút EU-konform, cseresznye-és diófából készült játékokkal, semmi festék, semmi műanyag. Fedett, így a galambok sem piszkítják össze. A homokozóba vettünk egy raklap kókuszreszeléket, mert Benedek nagyon jól érezte magát a Seychelle-szigeteken, a hófehér homokban. Mivel a gyereknek társaság is kell, néhány hete válogatást tartottunk. Csak makulátlan pedigréjű családokat vizsgáltunk, a végére két kisfiú és két kislány maradt. De még így is mellényúltunk. Egy lurkótól már meg is kellett válnunk, mert három egymást követő nap ugyanaz a kabát volt rajta. Közben biztosan nem mosta ki az anyukája, hisz reggeltől estig velünk voltak. Hozzád hasonlóan én sem bírom az ilyesmit. Nálunk az alsónemű is egyszer használatos. Minden este kidobom, aztán másnap újat veszünk fel. Szóval: hamarosan újra mustrát rendezünk. Gyertek el, csatlakozzatok! A proletároktól nem kell tartani, a játszóteret körbevettük villanypásztorral. Ha valamelyik kis szutykos túl közel merészkedne, megcsípi a kezét 10 Volt, aztán mehet a dolgára.
Logikusak az általad felállított kategóriák, amelyekbe az anyákat soroltad. De szükségtelen ilyen sok csoportot felállítani. Cicciolina, nagyon találóan, csupán két anyatípust különböztet meg: a művész anyát és a gépíró anyát. Gondolom, nem kell magyaráznom, kik a gépíró anyák: azok, akik napi 8-16 órát melóznak valahol, mégsem viszik semmire. Két pár cipőjük van, még nem jártak Európán kívül, s jó esetben évente egyszer eljutnak kozmetikushoz. Minden bajuk forrását bennünk, művész anyákban látják. Mert sikeresek vagyunk, mert minőségi életet élünk. S mert nem érintkezünk velük. Mintha mi tehetnénk az ő nyomorukról. Nevetséges. Hőbörögjenek csak! A plebs mindig elégedetlen, mióta világ a világ. Semmi nem elég, és semmi nem elég jó nekik. Szerencsére fabatkát sem ér a harag hatalom nélkül!
Várom a folytatást!
Üdvözlettel,
K.E."
 

(a szöveget a belőle vajmi keveset értő Tor Salqvisttől vettem át, köszönet érte)

A hét hírét számomra nem Bajnai Gordon szereplése jelentette, bár azt lehet látni, hogy Magyarország színpadán a „Millió szív - Versenymű Gordonkára és oboára” c. produkció lesz egy időn át a teltházas előadás. De a kiváló képességű kormányfőjelölt, akiről az MSZP azt reméli, nem fog libát libára halmozni, eltörpül egy másik hír mellett. És ez nem más, mint a terrorveszély.

Drasztikovics miniszter úr (tudják, a Magyar Igazság-, és Életügyi, vagy mit is beszélek) rezzenéstelen arccal közölte a médiával, hogy a Magyarok Nyilai nevű szervezet tagjai "nagyon durva, ha úgy tetszik, elvetemült cselekményekre készültek". 

A Magyarok Nyilai nem ismeretlenek a nyilvánosság előtt. Az index kötelességtudóan sorjázza, hogy a szervezet korábban már magára vállalta a Szilvásy György titokminiszter nyaralója ill. a Hollán Ernő utcai jegyiroda elleni támadást, és több, politikusok házai ellen elkövetett Molotov-koktélos támadást is. A dolog hitelét – a fenti hír azonnali sajtónyilvános tálalása fényében – kissé rontja, hogy szintén az index szerint „Ezekben az ügyekben ismeretlen tettesek ellen nyomoz a Központi Nyomozó Főügyészség a Nemzeti Nyomozó Irodával együttműködve, terrorcselekmény és más bűncselekmények elkövetésének gyanúja miatt.”

Nekem nem világos, hogy ha ezeket a fél-egy éve elkövetett cselekményeket a szervezet beismerése ellenére sem tudták mostanáig a nyakukba varrni, akkor a focilabdákba rejtett bombák (nem ürgebőr volt, Pelikán elvtárs?) ügyét miért siettek nyilvánosságra hozni.

Az sem volt egészen világos, mit remélt elérni a Magyarok Nyilai a szűkebb családján kívül alig ismert Ecsődi László MSZP-s képviselő házának felrobbantásától. Leszámítva a halvány lehetőséget, hogy egy hiperűrbekötő utat akartak a nagyszobán keresztül vezetni, kevés értelmes ötletem van. Én, ha terroristák helyébe képzelem magam, mindig azt gondolom, valami ismert emberrel érdemes kezdeni. Lám, a Kennedy-gyilkosság is már vagy 40 éve borzolja a kedélyeket.

Mindenesetre, ha már egyszer úgy gondolták, hogy a glasznoszty eléri a titkosszolgálatokat is, a Nemzeti Nyomozóiroda nem állt meg félúton.

Videón követhettük, ahogy a felfegyverzett kommandósok megrohamozzák a MaNyi lakótelepi lépcsőháznak kinéző, de feltehetően egy kiterjedt bunkerrendszer részét  képező főhadiszállását. Ezt követően virtuálisan részt vehettünk több futball-labda felboncolásában, majd megtekinthettünk egy konyhát bombagyártás, gyertyaöntés, vagy más, feltehetően tűz-, és közveszélyes cselekmény közben. Végül láttuk, amint egy objektumot a helyszínen levő operaénekes rövid, figyelmeztető áriáját követően felrobbantottak, bár ennek élvezeti értékét csökkentette, hogy nem látszott, mi is volt a felrobbantott tárgy.

A talány azonban talány maradt: miért kell ilyen részletességgel tudomást szereznünk egy – a rendőrség szakértő, áldozatos, stb munkájának köszönhetően pár órával a tervezett robbantás előtt sikeresen bekasztlizott amatőrbandáról, holott általában a nyomozás érdekére hivatkozva hallgatnak a hatóságok? Alá kellett támasztani, hogy ha már egyszer ilyen derekasan dolgoznak a fiúk, talán még sem kellene a közszférában várható bérbefagyasztást rájuk is alkalmazni? Vagy azt gondolták, a terrorfenyegetés feltárásával félelmet ültetnek el a Júdeai Felszabadítási Front többi magyar frakciója tagjaiban? Esetleg a bambagyár bemutatásával ötleteket akartak adni a tavaszi szüneten levő iskolásoknak a szabadidő izgalmasabb eltöltéséhez?

A dolog ott kezdett világosabbá válni, mikor elolvastam az SZDSZ tájékoztatását arról, hogy a Magyarok Nyilai halálosan megfenyegette John Emesét a ferencvárosi időközi országgyűlési választás előtt. Aki sietve közölte is, hogy az igazi demokrata magatartás ez esetben az, ha el sem megyünk szavazni. (Emese úgy látszik, Gyurcsány Ferenc demokráciafelfogását osztja, de ez most mellékes.)

Aztán a postás bedobta hozzánk Fodor Gáborék szórólapját, amiben kifejtik, hogy ha nem akarjuk, hogy Magyarországon elharapózzon a „gyűlölet és bezárkózás”, akkor nincs más út, mint az SZDSZ-re szavazni. Azt a logikusan felmerülő kérdést, hogy egy, maximum két EP-képviselő mit tud tenni Brüsszelből a harapózó szélsőjobb ellen, ill. hogy ha ennyire jól képzettek az SZDSZ-es antiterroristák, akkor a most lezáruló EP-ciklusban hogyan következhetett be ez a féktelen harapózás, nyilván terjedelmi okokból nem fejtették ki a szórólapon.

Szintén figyelmet érdemel az Igazság-, és momentán Terrorelhárítóügyi miniszter további pár mondata, melyek szerint "megjelent immár kézzelfoghatóan, fenyegetően a belföldi eredetű, politikai motivációjú terrorizmus Magyarországon", amely „bizonyos politikai célok szolgálatában” merényletsorozatot készült végrehajtani.

A dolog akár hihető is lehet. Magyarországon elég sok a gőzös fejű ember (gyűjtöttek itt már Isaura kiszabadítására is), mért ne lehetne olyan is, aki elhatározza, hogy majd ő megoldja a válságot / kormányváltást / akármit. És az internetnek hála akár egy atombombát is össze tudna már bárki szerelni, ha meg tudja szerezni a hozzávalókat. Nem szólva arról, hogy vannak tettrekész szlovák terroristák is, akik miatt el is maradt egy Fidesz-nagygyűlés két éve.

Nekem mégis úgy tűnik, nehéz elkerülni a kérdést: miért mindig kampányidőszakban és/vagy a megboldogult koalíció újabb népszerűség-vesztése kapcsán szaporodnak meg a terrorcselekmények?

Update:

Kedd reggel újabb két támadásról adott hírt az index, mindkettőt MSZP-s iroda ellen követték el, egyiket Molotov-koktéllal, a másikat egy féltéglával.

Ha jobboldaliak voltak a támadók, vélhetőleg elfelejtik, hogy ezzel kinek a malmára hajtják a vizet. Segítségként pár név, akiknek NEM segítenek a támadások: Fidesz, KDNP, Jobbik, Magyar Gárda.

Hír az Indexen:

'Csődvédelmet kért a Hospinvest, miután a CIB Bank az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által betegellátásra átutalt összeget teljes egészében az általa lejárttá tett hitel törlesztésére fordította - közölte a Hopinvest Zrt. elnöke. "Ez a társaság gazdálkodását olyan mértékben korlátozza, hogy egyetlen jogszabályi lehetősége az egészségügyi ellátás folyamatos fenntartására, ha csődvédelmet kér" - közölte Kollányi Gábor.'

Tán csak nem mégis azoknak volt igazuk, akik arra figyelmeztettek, nem szerencsés az egri kórházat egy olyan cégnek átadni, amely százszázalékosan eladósodott?

És ha netán hiba volt a kórházat a Hospinvest kezelésébe adni, az ezt megszavazó megyei közgyűlési tagok mennek a levesbe?

Ráadásként egy részlet a hospinvest.hu nyitólapjáról:

Az "új egészségkultúra" ezek szerint olyan szóösszetétel, ahol az "új" mint fosztóképző jelenik meg?

Az "új hazai modell" a finanszírozhatatlanságra való törekvés?

Azt is értékmérőnek tekintik, hogy az EBRD nemrég kiszállt a Hospinvestből?

Nem először, és (a velem született pikírtségen túl) nem rossz szándékkal írok a Hospinvestről. Nem lenne nekik is érdekük tiszta vizet önteni a pohárba?

Végezetül érdemes a Hospinvest legnagyobb kórházának honlapjára kattintani: a nyitókép jobb oldalán remélhetőleg nem a kórház egyik legtapasztaltabb orvosát örökítették meg.

(aki lusta odakattintani, ide is kattinthat)

Ritkán visz rá a lélek, hogy aktív politikusok blogját böngésszem. Van nekem bajom anélkül is. Csak az a baj, hogy a Képviselői Funky-ra rálapozok néha, és ott találtam ezt a gyöngyszemet, Vadai Ágnes rózsaszínű lányregényét az MSZP belharcairól. Már önmagában ez megéri az odakattintást, de azért a kommentekről se feledkezzünk el. Ha valaki úgy érzi, hogy a  kapcsolat.hu törzsközönsége csupa túlképzett jobboldaliból áll, itt végre otthon érezheti magát.

Nem tudom, mi vitt rá, arra gondoltam, megeresztek egy elnézően udvarias kommentet azok nevében, akiknek nem mozog a szája olvasás közben (© SOS szerelem). Kockáztatva sokat védett privacy-met gondoltam, Ágnes megér egy reget. Legnagyobb meglepetésemre a barátságos "Nosza, regisztrálj" felszólításra kattintva ezt kaptam:

(A képre kattintva az eredeti új ablakban csodálható meg)

Csak tudnám, az a fránya szerver honnan tudta, hogy kritikus megjegyzés érkezne...

Ez valami webkettes csoda?

Vagy ők már tudják, hogy nem szívesen lennék olyan klub tagja, ami felvenne?

Levelet hozott a Gmail, amelyben a Raiffeisen bank nevében (aminek mellesleg nem vagyok ügyfele) adathalász-támadásra figyelmeztetnek.

Úgy tűnik, Oleg (vagy más, posztszovjet államban élő barátunk) érzékeli, hogy hó vége van, és extra bevételre kíván szert tenni...