Tizenegy évesen - miközben osztálytársainkat egyedül az iskoláig se engedték el - egy hétig hármasban sátraztunk a Bükk közepén Majdnem Utolsó Mohikánnal és Egyeneslelkű Mérnökpalántával. A csuda se gondolta volna, hogy mostani (felnőtt)korunkra megváltozunk. Egyeneslelkű Mérnök nevéhez méltóan megkomolyodott, én inkább a panziókat kedvelem mostanság, M.U.M. viszont, ahogy nevéhez illik, 2000 m feletti hegytetőkön alszik, hogy napkeltét fényképezhessen....
(Ezt nem Mohikán fotózta, csak passzol ide. Bónuszpont azoknak, akik a kép címét a fájlnév alapján megfejtik.)