Az utóbbi év során érthető okok miatt alkalmam volt megismerni a világ rajzfilmtermésének tekintélyes részét. Így aztán olyan dolog esett meg velem, amire még nem volt példa: szurkoltam az Oscar-díj átadás előtt. Méghozzá a Fel! c. rajzfilm sikeréért.
Filmrészlet itt, spoiler-gyanús ismertető-szerűség a hajtás után.
A Fel! története szokványosan indul: egy szemüveges, bátortalan, de természetesen felfedezőnek készülő kisfiú találkozik egy korban és érdeklődésben hozzáillő kislánnyal. Együtt tervezik, hogy felfedezik a világnak azt a távoli zugát, ahová példaképük évekkel ezelőtt léghajón indult el. Telik az idő, egymásba szeretnek, összeházasodnak, és együtt gyűjtik a pénzt a nagy utazásra. A dolog ott kezd eltérni a szokványostól, hogy ugyan többé-kevésbé boldogan élnek, de csak a főcím után kb. 10 percig. Ez alatt a két főszereplő felfedezi, hogy nem lehet gyermekük, megküzd a dolgos mindennapokkal, átéli az öregedés nehézségeit, majd az egykori kislány gyógyíthatatlan betegségben meghal. Tíz perc alatt, egy gyerekfilm legelején. Mit ne mondjak, ültem a moziban, mellettem Dr. Morcz junior, és vadul azon filóztam, jó-e egy hétévesnek szembesülni olyan fogalmakkal, mint betegség, halál, magányos öregkor, és egyáltalán van-e Budapesten gyermekpszichoterápiás rendelés.
Szerencsére a film itt nem áll meg. Mr. Fredrikssent (mert így hívják a főhőst) épp a helyiérdekű Arany Alkony otthonba akarják dugni, amikor régi vágyai szárnyán házastul elindul világot látni. Hívatlan kísérőt is kap egy kevésbé bátortalan, de jóval csacskább kiscserkész személyében. A film innen a műfogsoros, támbottal járó és minden jel szerint elhúzódó gyászreakcióban szenvedő Mr. Fredrikssen és a Russell nevű kiscserkész kalandjait meséli el meglepő fordulatokkal és régimódi légijárművekkel.
A film nem nélkülözi az amerikai mozikban már kötelezőnek számító kliséket, a fő mellékszereplő Russell természetesen hátrányos helyzetű (elvált szülők kövér gyermeke), a főgonosz természetesen egy kihalás szélére került fajt is veszélyeztet, az algonosz fekete maffiózó-oltönyhöz fekete napszemüveget visel . Újdonságnak számít, hogy a filmben az USA elnöke nem néger, de lehet, hogy csak azért, mert nem esik róla szó a filmben. Nem akarom lelőni a poénokat, csak annyit, hogy a filmben van nem szokványos módon kommunikáló kutya, Kevin nevű egzotikus nősténymadár, Bizet Habanerájára hangszerelt akadálymentesítő eszköz, és többször elhangzik a legendás ’Mókus!’ kiáltás. Végül kiderül, hogy majdnem minden jóra fordítható, aki képes egy kicsit is szeretni, az nem marad magára, és az is, hogy mekkora élvezet a járda szélén fagylaltot eszegetve autókat számolni.
És amiért most írok róla: még munka közben hallottam, hogy a Fel! kapta idén a legjobb animációs filmnek járó Oscart, és ha már ott volt, elhozta a legjobb filmzenéért járó díjat is. Happy end a javából.
Meg is telefonáltam gyorsan az Érthető Okoknak.
