A legfőbb ideje volt, hogy a Checkpoint Charlie blog kinyissa a pofonládát, és megmondja, mit gondol a köztársasági elnökről. Elvégre egy jól menő blogger mindenhez ért, sőt mindenhez jobban ért. És ki lehetne Charlie-nál autentikusabb forrás? Nehogy már csak Fico véleményét ismerjük, ugyebár.
A legfőbb ideje volt, mondom, mert amit titkon sejtettünk, azt az utóbbi hónapok történései világosan bizonyítják:
SÓLYOM LÁSZLÓ NEM MENŐ.
Magyarországon nagy hagyománya van a szerethető politikusoknak. Gondoljunk csak az apánkká érdemesült Kossuthra, a búzamezőt simogató Rákosira, vagy a sakk-hokedli-grízestészta emlékű Kádárra. Mindegyiket ott tudhatta maga mellett az ember. Ezt a sort folytatta Göncz Árpád is, a maga mindenkit szerető stílusában: még arra is volt gondja, hogy a taxissztrájk szereplőit megvédje az erőszakszervezetektől.
És erre jön itt egy ember, aki képes elfogadni a felkérést, miután a Fidesz ármánykodása és az MSZP töketlenkedése kiütötte a nyeregből Szili “keresztény-nemzeti baloldali” Katalint. És ez az ember csak nyomul, nyomul, nyilatkozgat, reprezentál, munkaidőben kórházlátogat, mint ha nem lenne jobb dolga. Nem veszi észre, hogy az ország fele nem szereti.
De miért is tenné? Sólyom nem keresi az alkalmat a népszerűségre, gőgösen elfordul a mindennapok emberétől. Nem ír blogot, nem futkározik cicanaciban a Margit-szigeten, nem tart könyvbemutatót Vágó Istvánnal.
Nem ért a pénzhez, nem nyomul az üzleti világban, sosem fogja megszedni magát. Hány éve van hivatalban, és még annyira sem jutott, hogy kivegye magánba a Sándor-palotát és aztán visszabéreltesse a Magyar Állammal.
Nem szolizik, nem visel tetkót, nem varratta fel a mellét. Nyaralásaira nem kíséri el a Story Magazin fotósa. Nem fotózkodott Zimány Lindával, Kelemen Annával, de még Erdélyi Mónikával sem. Nem látogatta meg Sarka Katát a szülőszobán, nem keresett bölcsődét Demcsák Zsuzsával. Egyetlen celeb-partyra sem kap meghívást. Még Tornóczky Anita, vezető konzervatív elemző PhD-védésére se hiszem, hogy meghívták.
És különben is, felesége van, nem párja.
Sosem tudja magát elengedni, mindig érződik rajta a hivatalával járó felelősség. Egész sor olyan dolgot passzol el, ami az ő státuszában természetes kötelezettség. Nem indul kolbásztöltő vesenyen, nem zsűriz megasztárokat vagy szépségkirálynőket, nem énekel mulatós nótákat a Budapest TV-n.
Állandóan azokat a hóttunalmas zöld szövegeket, a határon túli magyarokat, meg a jövő nemzedékért való felelősséget nyomja. Ha nemzeti parkokat hall emlegetni, egyből az a rohadt bazsarózsa ugrik be neki. Fogadok, hogy életében nem quadozott még egy jót a Bükk-fennsíkon.
Még a politikacsináláshoz sem ért. Nem határolódott el a romagyilkosságoktól, nem követelte a Fidesz lemondását, észre sem vette a hazánkban tomboló náciterrort. A kisebbségek védelméről hablatyol, de nem vett részt a melegfelvonuláson, a külhoni magyarokért aggódik, de nem ment át Révkomáromba. Pedig hányan megmondják, mit kéne tennie. Dehát makacs, mint egy öszvér.
És különben is, Charlie is megmondta, hogy gyáva. Nem intett be Slotának, nem követelte Fico fejét, mindig a szánalmas jogkövető magatartást választja. Nem védte a TV-székházat az öszödi beszéd után, nem adott sárga lapot Révész Máriusznak, mikor bekötött fejjel ment be a parlamentbe.
Arra persze van esze, hogy kukacoskodjon. Állandóan az Alkotmánybíróság elé viszi vagy visszaküldi a parlamentnek a törvénytervezeteket, holmi alkotmányossági aggályokra hivatkozva. Az Alkotmánybíróság, az a gerinctelen fidesznyik testület meg ráadásul általában igazat is ad neki.
Kínosan ügyel arra, hogy pontosan fogalmazzon. Láthatóan gyűlöli a tévedéseket és az igazság kreatív értelmezését. Úgy tűnik, a tetteit áthatja a másik, és leginkább a jogfosztott iránti felelősségérzet. Tipikus lúzer magatartás.
És egy ilyen ember akarja megváltoztatni az országot.
