Most, hogy jön a karácsony, a legfőbb ideje, hogy kiélvezzem azokat a karácsonyi ajándékokat, amiket tavaly kaptam, de valahogy nem volt rájuk időm. (Ez mindenesetre szép képet fest a teendőimről/mazochizmusomról, főleg ha hozzátesszük, hogy olyan ajándékokról van szó, amik tetszenek.) Úgyhogy ma ismét elővettem a kedvenc pszichiáteremet, akit Frasier Crane-nek hívnak, Seattle-ben praktizál, és az IMDB szerint 11 szezont ért meg.
Igen, ha nem lenne ismerős, ez egy tévésorozat, magyarul a kissé sem vonzó "A dumagép" címmel ment valamikor. A főhős Frasier, a frissen elvált pszichiáter, aki visszatér szülővárosába, hogy ott kezdjen új életet, mint rádió-pszichiáter (ez még a liezonpszichiátriánál is jobb szerintem, a betegeket nem az ápolóra, hanem egyenesen az éterre bízzuk, mint a régi altatóorvosok). A történet kezdetén Frasier kénytelen-kelletlen befogadja frissen rokkantnyugdíjazott apját, aki rendőrként teljesen más szeletét látja az életnek, teljesen eltérő az ízlésük, stílusuk, világlátásuk, ez később rengeteg probléma forrása lesz. Menet közben derül ki, hogy az apa mellé egy zavarbaejtő nézésű kutya ls egy zavarbaejtő viselkedésű ápolónő is jár (nesze neked, csendes délutáni szakma-olvasgatások). Ha ez nem lenne elég, fel-felbukkan Niles is, Frasier öccse, aki szintén pszichiáter, de ennél is lényegesebb vonása a felesége, Maris (akit a sorozatban sosem látunk, de egy Kleopátrába oltott Atilla lehet).
Pár idézet kedvcsinálónak:
[Frasier is showing his father his apartment]
Frasier: Dad, what do you think of that view, huh? Hey, that's the Space Needle there.
Martin: Oh, thanks for pointing that out. Being born and raised here, I never would have known.
[Frasier and Niles about Niles's wife]
Niles: I thought you liked my Maris.
Frasier: I do. I like her from a distance. You know, the way you like the sun. Maris is like the sun. Except without the warmth.
[Frasier and Niles are looking through brochures for rest homes fortheir father , and Niles is trying to talk Frasier into taking him in]
Niles: Golden Acres. We care, so you don't have to.
Frasier: It says that?
Niles: Well, it might as well.
Frasier: [opens a package from Toys'R'us, his Christmas gift of a highly instructive Living Brain to his son] Dad, I'm sorry, if Frederick's anything like me, the kind of toys he'll like to play with are...
[looks in the box]
Frasier: A kitchen set, a dollhouse and three kinds of Barbies! This is for a Franklin Crane from Kenibunkport. God, you realize what this means?
Niles: [deadpan] Yes. The Cranes of Maine have got your Living Brain.