Ha ráértek volna ilyesmivel foglalkozni, a múlt héten az LMP tagjai elégedetten dörzsölhették volna a kezüket: kétségkívül ők voltak a Legtöbbet Megnevezett Párt az országban, hála az E2014-gyel kapcsolatos döntésüknek.
Persze a tagság és főleg a vezetők nemigen értek rá ilyesmivel foglalkozni (tényleg, megnézték pl., hogy változott-e az ismertségük és elfogadottságuk? komolyan érdekelne), mert a teljes baloldali sajtó úgy rontott rájuk, ahogy Orbánékra is ritkán. Az LMP-kongresszus döntése ugyanis belenyúlt a szép elgondolásba, hogy a Hazafias Népfront az Együtt 2014 Bajnai Gordon zászlói alatt egyesíti Középfölde (és persze Balfölde) minden népét, és kiűzi Szauront a parlamentből. Hirtelen mindenki azzal kezdte szapulni Schifferéket, hogy rajtuk múlik a 2014-es kudarc, amit azért árnyal, hogy sokan pár sorral lejjebb már azon dühöngtek, hogy mit akar egy törpepárt a maga küszöb-közeli támogatottságával önállóskodni.
Az ijedelem persze az LMP-be is begyűrűzött, és innen kezdve a kapkodás jelei látszottak. A (szerényen bár, de) kisebbségben maradt együttműködés-pártiaknak már hétfőn sikerült bejelenteni, hogy megalakítják a Párbeszéd Magyarországért Platformot. Megértem, hogy elkeseredtek, de szerintem nagy kérdés, jó volt-e a sietség, megérte-e már másnap bejelenteni a platform megszületését, és hogy persze mi volt ez (az MSZP poszt-gyurcsányi miniszterelnök-keresési valóságshowját idéző) kavarás a frakcióvezető-választás körül. Félre ne értsük: nyilván kell frakcióvezető, és nyilván sokan lennének erre alkalmasak, de ezt az egészet lassabban és higgadtabban, és főleg a nyilvánosság nélkül is meg lehetett volna próbálni. És persze nem kellett volna olyan blogbejegyzéseket megjelentetni, mint Scheiring Gábor. Ez a kibeszélősdi nem csak az LMP imázsának ártott szerintem, de egy lényeges dologről is elterelte a figyelmet: az LMP nem zárkózott el az együttműködéstől, folytatja a tárgyalásokat az E2014-gyel, de "szorgalmazza, hogy (az E2014 tagszervezetei) mielőbb tisztázzák viszonyukat a 2002 és 2010 közötti kormányzás gyakorlatához" Magyarán szólva, nem mondott végleges nemet, de megőrizte függetlenségét, és kivár.
Miközben a sajtó (balról hörögve, jobbról némi örömteli meglepetéssel) azon rugózott, mit tett az LMP a baloldallal, arról mintha megfeledkeztek volna, mit jelent az LMP döntése a jobboldal számára. Egy dolgot mindenképpen: az LMP - különösen hogy nemrég már Richard Field is Juhász Pétert támogatta - nehéz helyzetbe hozta azokat az elkötelezett, de sémákban gondolkodó jobboldaliakat, akik mindig aggódva keresik, honnan is jön a liberálcionista métely. Most, hogy az LMP beintett az E2014-nek, végül is ki az az internacionalista banda, akitől félni kell minden rendes jobboldalinak?
A helyzet a hét elején tovább fokozódott: az LMP frakciójának ugyan sikerült megállapodni a frakcióvezetőben, de egyikük felfüggesztette tagságát, mert a hétfői szavazás "az ocsmány politikai alkuk és kontraszelekció diadala volt". Róna Péter pedig úgy döntött, hogy hátat fordít az országnak és a magyar belpolitikának, mert megbánta, "hogy egy pillanatra is elképzelhetőnek tartottam az együttműködést ezzel az álnok, cinikus és erőszakos bandával" (az Együtt 2014-re gondolt, érdemes elolvasni a motivációit). Persze ő is magkapta a magáét, pl. a kereszténységét a hvg-ben egyéni stílusú írásokkal szublimáló Balaványtól.
Hallani persze olyan hangokat is, hogy Schiffernek igaza van, bár ezt elsősorban azért, mert az önálló LMP-vel több Fidesz-ellenes szavazatot lehetne begyűjteni.
A baloldali felbolydulásban ugyanakkor mintha senki sem venné magának a fáradtságot, hogy megnézze, végül is mi az E2014, mi a programja, és egyáltalán van-e neki ilyesmije azon túl persze, hogy "Orbántakarodj". És itt válik érdekessé az a médiahisztéria, aminek az egyik olvasata az lehet, hogy balról ki akarják csinálni a renitenskedő LMP-t - ahelyett, hogy a baloldal vezércsillagaként tündöklő E2014-et vennék nyilván nem géppuskatűz, de legalább górcső alá.
Pedig érdemes lenne megnézniük. Egyelőre az E2014-ről nem sokkal lehet többet tudni, mint hogy van benne egy nagyzási mániában szenvedő hecc-csapat (Milla), egy szép MSZP-s múlttal megáldott volt miniszterelnök baráti köröstül, egy csipetnyi szakszervezet, és a baloldali ill. liberális megmondóemberek kb. teljes garnitúrája. Túl azon, hogy ez a sok összetevő egybegyúrva kb. olyan, mint ami a kolbásztöltőből jön ki (a finom Orbán-utalás felismerése plusz pont az olvasónak), érdekes lenne tudni, milyen programmal fognak majd kiállni a választóik elé. Az is érdekelne, hogy milyen alapon gondolja ez a csapat, hogy képes lesz a jobboldali kormányzásból kiábrándult szavazókat megfogni. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a volt MSZP nélkül esélyük sincs a kormányváltásra.
Úgy néz ki, hogy azok, akik most az E2014-re szavaznának, nemigen tudják, mire szavaznak, sőt amíg az E2014 nem tisztázza a viszonyát az MSZP-vel, Gyurcsányékkal, az SZDSZ zombijaival stb, azt sem, hogy kire. Ez láthatóan nem zavarja őket. Az ellenzékben a megnyilatkozásaik alapján az a gondolkodás járja, hogy minden mindegy, csak "ezeket" le lehessen váltani. Túl azon, hogy ez korántsem érett demokratikus gondolkodásra vall, ne felejtsük el, hogy a "minden mindegy, csak győzzünk" egyszer már volt kampányfelfogás, méghozzá 2010-ben, a Fidesznél. Az eredmény ismert. Ki a garancia arra, hogy gyökeresen más lenne a helyzet, ha Bajnaiék úgy nyernek, hogy az LMP ott sincs, vagy csak egy a sok tagszervezetből?
Az LMP szerintem a jelen parlament legvállalhatóbb pártja. És az a párt, amelyik leginkább okozhat meglepetést. De ahhoz, hogy ez így legyen, végig kellene gondolniuk egy sor dolgot.
Először is biztosnak kellene lenniük az általuk képviselt értékekben, és tisztázniuk kéne, milyen értékeket akarnak képviselni. A születőben levő LMP egyik rokonszenves vonása a sokszínűsége volt, ahol nem csak liberális értékek, a zöld gondolat, a globalizációellenesség jelentek meg, hanem pl. a vidéken élők, gazdálkodók számára is voltak fogódzók. Meg akarják-e ezeket tartani?
Az is kérdés, hogy mit jelent ma LMP-s módon értékvezéreltnek lenni. A magát liberálisként aposztrofáló SZDSZ többek közt azért tűnt el, mert míg a saját értékei mellett vehemensen állt ki, és harcolt azért, hogy azt mások tolerálják, ugyanilyen hevesen (és sokszor otrombán) üvöltötte le azokat, akik saját, de konzervatív értékeiket hasonló módon merészelték védeni. Kérdés, hogy az LMP milyen stílust tart a maga számára elfogadhatónak a vitákban - parlamenten belül és kívül. Kérdés az is, a saját értékek védelme a fontosabb, vagy a saját értékek maradéktalan megélése, mások értékeinek tiszteletben tartásával. Jó lenne tudni, mit gondol az LMP pl. a hívőkkel való kapcsolatáról. A megélt kereszténységnek kevesebb köze van-e a nők méltóságához, a családon belüli erőszak elutasításához, a környezet védelméhez, és általában a toleranciához, mint pl. a Milla bázisának? Elfogadható-e számukra az a liberális körökben elterjedt gondolkodás, hogy többet érek a másiknál pusztán azért mert okosabb vagyok (vagy pláne csak azért, mert annak hiszem magam)?
Már az LMP neve miatt sem lenne szabad kérdésnek lennie, de az E2014 felé nyitók miatt mégis felmerül, mit gondol az LMP a kétpólusú politikai rendszerről, az elméleti megfontolásokon túl annak az ország megújítására gyakorolt hatásáról. Elfogadják-e a kétpólusú gondolkodást, el merik-e hinni, hogy sokan már nem vevők erre?
Tudjuk, hogy az érzelmek fontosak a politikai döntésekben, különösen olyan helyzetben, mint pl. egy választás: ezzel együtt beleáll-e az LMP azoknak a sorába, ami érzelmi alapú döntéseket akarnak a választóktól kicsikarni? Elhiszik-e, hogy elég annyit mondani a választóknak, hogy nem tetszik a rendszer, vagy van bátorságuk érvelni? És ha igen, kik lesznek azok, akik le is tudnak ülni beszélgetni a reménybeli választókkal?
Addig, amíg az LMP nem hagy időt magának arra, hogy ezeket a kérdéseket (és egy sor mást) tisztázzon, szerintem értelmetlen a választási együttműködésen gondolkodni. Szerintem most az a tét, hogy az LMP meg tud-e maradni a politikai élet üdítő színfoltjának, sőt az is, hogy meg tud-e erősödni.
A lehetősége megvan rá.