Ezek után csoda, hogy kosarat kapott?

Hááát! Ez gáz lehet. Mármint az elképzelt élethelyzet. A szép csak az benne, hogy valóságosabb, mint az eredeti üzenet... Vagy csak én látom az életet pesszimistán? Hm.

@compton: Persze, mert amit írtam, abban jó adag sarkítás meg túlzás van. Az életet - szerencsére - nem lehet molinókra írt üzenetekkel modellezni, pont ez a volt a képeken a humor forrása, már ha volt bennük humor.
Szerintem az élet alapvetően szép, és mindenki követhet el hibákat, mint ez a lengyel srác, csak lehetőleg tanuljon a hibáiból. Ez a srác tanult, ha későn is.
Egyébként most olvastam, hogy nem jött neki össze a lánykérés: index.hu/belfold/budapest/2012/10/05/gika_bizonytalan_mit_valaszoljon_az_orias_szerelmeslevelre/

Azért érdekes módon mégiscsak működik a "modellezés" az életre, legalábbis előbb-utóbb minden kapcsolat belefut ugyanazokba a kátyúkba. Persze tanulni kell a hibákból, kicsit szerencsésebb esetben előre is lehet gondolkozni, hogy a másiknak mi mennyire fog vajon fájni. Ja, és van, amit ki lehet heverni, és van amit nem - lásd lengyel alpinisták és társaik. Üdv

@compton: Teljesen igazad van, szerintem csak az a kapcsolat nem fut bele kisebb-nagyobb kátyúkba, ami el sem jut odáig. (Ha csak azt nézné valaki, hogy sérülhet-e egy kapcsolatban, akkor a kölcsönös unatkozáson alapuló egyéjszakás kaland lenne a legjobb kapcsolatforma, hiszen ott elvileg senki sem sérül, de amennyire tudom, a pszichológusok valamiért mégsem rajonganak érte.)
Ha az ember tud tanulni a hibáiból (ill. ha bölcsebb, a másokéból), az már valahol előny.
Persze ezzel még nyilván nem tudja meg nem történtté tenni, amit a társával művelt, és tényleg vannak dolgok, amiket nem könnyű vagy talán nem is lehet kiheverni.
Nyilván akkor lehet egy ilyen helyzet után újrakezdeni, ha mindketten szeretik és tisztelik a másikat - ami nyilván sokkal nehezebb annak, aki a sebeket kapta. Aki a sebeket adta, az pedig jól teszi, mélyen szégyelli magát, és hálás lehet a másiknak, ha kap még egy esélyt.