Végre használatba vettem a belépőszintű okostelefonomat (mindig is vonzottak a kütyük, de csak viszonylag ritkán csábulok el, nos így jutottam hozzá). Miközben ismerkedtem a telefonnal, eszembe jutott, milyen más volt az első telefonálási élményem a kilónyi súlyú vezetékes telefonnal, és gyermekkorom vidéki városának akkor 4 jegyű telefonszámaival. Bámulatos, mire képes a tudomány, bár ezt már Arthur király is megmondta...
Aztán gondoltam egyet, és megnéztem, mekkorát fejlődött a technológia 40 év alatt: (a telefon tavalyi modell), hogy viszonyul a telefonom teljesítménye a holdraszállást levezénylő AGC (Apollo Guidance Computer) teljesítményéhez, amire ugye három ember élete volt rábízva.
Az eredmény nem kicsit meglepő:
AGC | Galaxy Spica | |
Memória | 2 KB | 200 MB |
Műveleti sebesség (órajel) | 1 Mhz | 800 Mhz |
Háttértár | nincs | max 32GB (SD-kártya) |
Súly | 32 kg | 124 g |
Az Apollo-11-en a júzer interfész így nézett ki:
A Galaxyn meg így:
Igaz persze, hogy a holdutazáshoz nem kellett az iGO...