Holnap egy pár napos kiruccanás után hazatérek, és megint kezdődik a szokásos... Ideges betegek, frusztrált hozzátartozók, szüntelen telefonok, remek fizetés, sok munka, több munka, éjszakázás stb. 

S mégis azt gondolom, nincs vége, mert bennem marad egy darabkája ennek a helynek is, mint a fenyők illata, a kilátás az Ikertornyokról (amik ugye már nincsenek), egy réges-rég evett bélszín íze, egy Radnóti-, vagy egy Middleman-idézet.

Ugyanaz maradtam, mégis kicsit más lettem. Ha minden jól megy, talán növekedtem is.

S mielőtt valaki el találna érzékenyülni, milyen mélyenszántó gondolataim vannak, gondoljon arra, hogy ezek szerint Morcz fenyőből, leomlott épületek darabjaiból, rég elporladt bélszínből, valamint pár hatásvadász mondatból van összerakva...