Pár napja tértünk haza ifj. Dr. Morcz-cal egy túlzás nélkül egzotikusnak mondható nyaralásról. Huszadmagunkkal voltunk, ebből 4 felnőtt, 3 majdnem felnőtt, és 13 kissrác (7-8 évesek), köztük névrokonom. Kirándultunk, kecskesajtot kóstoltunk, kalandvárban csatáztunk, fürödtünk, fociztunk, patakon gátat építettünk, számháborúztunk, meséltünk, kártyáztunk. Vadlesre másztunk, ebihalat néztünk, szarvasbogarakat csodáltunk, kullancsokat riasztottunk (sikerrel). Szúnyogoknak táplálékot kínáltunk (új jelentéssel ruházva fel az "Önkéntes kiváló véradó" szókapcsolatot), szúnyogcsípéssel nem törődtünk. Szekérderéknyi gyógyszert vittünk, 2 ml Betadint el is használtunk.
S hogy mi volt az egzotikum? Egy kis faluban voltunk, a házban nem volt TV, sem internet, sőt mobilozni is csak a falu feletti dombról tudtam. Nem, nem Fekete-Afrikában jártunk, csak a Zselicségben.
Gyerekek, felnőttek, kecskék, birkák, csacsik, és dr. Morcz