A hét hírét számomra nem Bajnai Gordon szereplése jelentette, bár azt lehet látni, hogy Magyarország színpadán a „Millió szív - Versenymű Gordonkára és oboára” c. produkció lesz egy időn át a teltházas előadás. De a kiváló képességű kormányfőjelölt, akiről az MSZP azt reméli, nem fog libát libára halmozni, eltörpül egy másik hír mellett. És ez nem más, mint a terrorveszély.

Drasztikovics miniszter úr (tudják, a Magyar Igazság-, és Életügyi, vagy mit is beszélek) rezzenéstelen arccal közölte a médiával, hogy a Magyarok Nyilai nevű szervezet tagjai "nagyon durva, ha úgy tetszik, elvetemült cselekményekre készültek". 

A Magyarok Nyilai nem ismeretlenek a nyilvánosság előtt. Az index kötelességtudóan sorjázza, hogy a szervezet korábban már magára vállalta a Szilvásy György titokminiszter nyaralója ill. a Hollán Ernő utcai jegyiroda elleni támadást, és több, politikusok házai ellen elkövetett Molotov-koktélos támadást is. A dolog hitelét – a fenti hír azonnali sajtónyilvános tálalása fényében – kissé rontja, hogy szintén az index szerint „Ezekben az ügyekben ismeretlen tettesek ellen nyomoz a Központi Nyomozó Főügyészség a Nemzeti Nyomozó Irodával együttműködve, terrorcselekmény és más bűncselekmények elkövetésének gyanúja miatt.”

Nekem nem világos, hogy ha ezeket a fél-egy éve elkövetett cselekményeket a szervezet beismerése ellenére sem tudták mostanáig a nyakukba varrni, akkor a focilabdákba rejtett bombák (nem ürgebőr volt, Pelikán elvtárs?) ügyét miért siettek nyilvánosságra hozni.

Az sem volt egészen világos, mit remélt elérni a Magyarok Nyilai a szűkebb családján kívül alig ismert Ecsődi László MSZP-s képviselő házának felrobbantásától. Leszámítva a halvány lehetőséget, hogy egy hiperűrbekötő utat akartak a nagyszobán keresztül vezetni, kevés értelmes ötletem van. Én, ha terroristák helyébe képzelem magam, mindig azt gondolom, valami ismert emberrel érdemes kezdeni. Lám, a Kennedy-gyilkosság is már vagy 40 éve borzolja a kedélyeket.

Mindenesetre, ha már egyszer úgy gondolták, hogy a glasznoszty eléri a titkosszolgálatokat is, a Nemzeti Nyomozóiroda nem állt meg félúton.

Videón követhettük, ahogy a felfegyverzett kommandósok megrohamozzák a MaNyi lakótelepi lépcsőháznak kinéző, de feltehetően egy kiterjedt bunkerrendszer részét  képező főhadiszállását. Ezt követően virtuálisan részt vehettünk több futball-labda felboncolásában, majd megtekinthettünk egy konyhát bombagyártás, gyertyaöntés, vagy más, feltehetően tűz-, és közveszélyes cselekmény közben. Végül láttuk, amint egy objektumot a helyszínen levő operaénekes rövid, figyelmeztető áriáját követően felrobbantottak, bár ennek élvezeti értékét csökkentette, hogy nem látszott, mi is volt a felrobbantott tárgy.

A talány azonban talány maradt: miért kell ilyen részletességgel tudomást szereznünk egy – a rendőrség szakértő, áldozatos, stb munkájának köszönhetően pár órával a tervezett robbantás előtt sikeresen bekasztlizott amatőrbandáról, holott általában a nyomozás érdekére hivatkozva hallgatnak a hatóságok? Alá kellett támasztani, hogy ha már egyszer ilyen derekasan dolgoznak a fiúk, talán még sem kellene a közszférában várható bérbefagyasztást rájuk is alkalmazni? Vagy azt gondolták, a terrorfenyegetés feltárásával félelmet ültetnek el a Júdeai Felszabadítási Front többi magyar frakciója tagjaiban? Esetleg a bambagyár bemutatásával ötleteket akartak adni a tavaszi szüneten levő iskolásoknak a szabadidő izgalmasabb eltöltéséhez?

A dolog ott kezdett világosabbá válni, mikor elolvastam az SZDSZ tájékoztatását arról, hogy a Magyarok Nyilai halálosan megfenyegette John Emesét a ferencvárosi időközi országgyűlési választás előtt. Aki sietve közölte is, hogy az igazi demokrata magatartás ez esetben az, ha el sem megyünk szavazni. (Emese úgy látszik, Gyurcsány Ferenc demokráciafelfogását osztja, de ez most mellékes.)

Aztán a postás bedobta hozzánk Fodor Gáborék szórólapját, amiben kifejtik, hogy ha nem akarjuk, hogy Magyarországon elharapózzon a „gyűlölet és bezárkózás”, akkor nincs más út, mint az SZDSZ-re szavazni. Azt a logikusan felmerülő kérdést, hogy egy, maximum két EP-képviselő mit tud tenni Brüsszelből a harapózó szélsőjobb ellen, ill. hogy ha ennyire jól képzettek az SZDSZ-es antiterroristák, akkor a most lezáruló EP-ciklusban hogyan következhetett be ez a féktelen harapózás, nyilván terjedelmi okokból nem fejtették ki a szórólapon.

Szintén figyelmet érdemel az Igazság-, és momentán Terrorelhárítóügyi miniszter további pár mondata, melyek szerint "megjelent immár kézzelfoghatóan, fenyegetően a belföldi eredetű, politikai motivációjú terrorizmus Magyarországon", amely „bizonyos politikai célok szolgálatában” merényletsorozatot készült végrehajtani.

A dolog akár hihető is lehet. Magyarországon elég sok a gőzös fejű ember (gyűjtöttek itt már Isaura kiszabadítására is), mért ne lehetne olyan is, aki elhatározza, hogy majd ő megoldja a válságot / kormányváltást / akármit. És az internetnek hála akár egy atombombát is össze tudna már bárki szerelni, ha meg tudja szerezni a hozzávalókat. Nem szólva arról, hogy vannak tettrekész szlovák terroristák is, akik miatt el is maradt egy Fidesz-nagygyűlés két éve.

Nekem mégis úgy tűnik, nehéz elkerülni a kérdést: miért mindig kampányidőszakban és/vagy a megboldogult koalíció újabb népszerűség-vesztése kapcsán szaporodnak meg a terrorcselekmények?

Update:

Kedd reggel újabb két támadásról adott hírt az index, mindkettőt MSZP-s iroda ellen követték el, egyiket Molotov-koktéllal, a másikat egy féltéglával.

Ha jobboldaliak voltak a támadók, vélhetőleg elfelejtik, hogy ezzel kinek a malmára hajtják a vizet. Segítségként pár név, akiknek NEM segítenek a támadások: Fidesz, KDNP, Jobbik, Magyar Gárda.