Hosszú kihagyás után jelentkezem ismét, köszönet azoknak, akik már hiányolták a folytatást. A kihagyás oka egyben a mai bejegyzés magyarázata is: orvosként állandó időhiánnyal küzdök. Ezzel, úgy gondolom, nem vagyok egyedül. Szeretnék már egyszer ráérő orvost látni, de - legalábbis Magyarországnak abban a szeletében, ahol élek - erre még várni kell.
Azon gondolkodom, törvényszerű-e, hogy az orvosok jó része állandó loholásban él. Az biztos, hogy nem jó; kárát láthatja a végzett munka minősége, a betegekkel való kapcsolat (ami nélkül pedig sokkal kisebb az esély a sikeres beavatkozásra), de éppúgy megsínyli az orvos egészsége, sőt szakmai tudása is.
Az utóbbihoz egy kis adalék: 2000-ben a jóval nyugodtabb körülmények közt élő oxford-környéki háziorvosok önképzési szokásait mérték fel. Kb. 50%-uk heti 1 órát vagy még kevesebbet szánt szaktudása gyarapítására (ehhez képest akkoriban heti kb. 1000 cikk jelent meg a legismertebb ingyenes orvosi adatbázisban). A maximum heti 3 óra vagy annál több volt, ezt a válaszadók 8%-a tudta kigazdálkodni. Jó kérdés, itthon mi lenne egy ilyen felmérés eredménye.
Szóval, nincs időnk, és ennek sok oka van. Szaladunk a pénz után (munkahely, másodállás, ügyelet, más szolgáltatónál vállalt ügyeleti munka, /szak/fordítás, sőt taxizás, famegmunkálás stb. - konkrét példákat tudok mindegyikre). Szaladunk, hogy megszervezzük a betegek vizsgálatait, hogy aztán szaladhassunk a vizsgálati leletek után. Szaladunk a megbeszélésre, röntgenvizitre, a többi osztályra konzíliumba, ha szerencsénk van, jövet-menetben esetleg ebédelni. Szaladunk az intéznivalók után És persze mindeközben telefon a zsebben, mert alapvető elvárás, hogy egy orvos mindig legyen elérhető.
Azt hiszem, át kellene gondolnunk, mire szerződtünk - most nem a megélhetés értelmében. Arra szerződtünk, hogy emberekkel foglalkozzunk, az egészségüket visszaadjuk, vagy legalábbis ne legyünk a spontán gyógyulás aktív hátramozdítói. Ha nem gyógyítunk, legalább enyhítsünk, és mindig vigasztaljunk. Ez persze időigényes (most az emberi tényezőkről nem is beszélek). Hogyan lehet megteremteni ezt az időt? A következő blogbejegyzésekben erről szeretnék beszélni.
Ha lesz rá időm...