... leginkább morcogás

Szóval megvolt a népszavazás és mindenki azt gondolt mögé, amit akart. A kormány pl. azt, hogy a 3 kérdés csak a 300 Ft-okról szólt (na jó, a Kazinczy-esélyes Horn Gábor egy kicsit mást), az ellenzék azt, hogy most hűdenagyon győztek, az MDF meg azt, hogy egy ideig most mégiscsak ellenzéki hangot kéne megütni. A kormánypárti sajtómunkások mind a mai napig nem tudják túltenni magukat azon, hogy a nép mást mert dönteni, mint amit mondtak neki, és elkeseredettségükben emeletes marhaságokat írnak. Elég megnézni Tóta W blogjának utolsó pár bejegyzését.
Valahol (legalábbis a kettészakadt Magyarországon) teljesen érthető, hogy az ember tragédiaként éli meg, ha kikap a kedvenc csapata. Ezt nem is akarnám a kormánypárti érzelműek szemére hányni.
Van viszont egy másik dolog, ami nagyon zavar. Úgy tűnik, hogy a kormány és annak vezetője sem képes kilábalni abból a sértett és érzelmi alapon reagáló hangulatból, ami már a miniszterelnök vasárnap esti, népszavazást értékelő beszéde alatt érezhető volt. Komolyan, mint a kiscsoportosok: meg vannak sértve, mert a másik elvette a játékukat. Horváth Ágnes dettó.
Ennek a sértettségenk egy jele az a cirkusz, amit a kieső vizitdíj / napidíj körül rendeznek. Abban teljesen egyet lehet érteni, hogy a vizitdíj nélkül a háziorvosi praxisok egy része igen nehéz helyzetbe kerül. Már csak azért is, mert ha jól tudom, a kártyapénzt (ami a háziorvos jövedelmének alapja) öt éve nem emelik, miközben a tavalyi infláció 9% körüli volt, az ideit 7% körülire várják. Meg azért is, mert a háziorvosok egy része a vizitdíjból származó többletet fejlesztésekre használta fel (lásd pl. a Terápia 2008 c. füzetkét). Ki fogja helyettük fizetni az új műszerek részletét?
Ha a kormány valóban azt gondolja, amit kommunikál, hogy ti. a vizitdíj nélkül az alapellátásban zavarok lehetnek, kutya kötelessége segíteni, az Alkotmány ui. az egészségügyi ellátás biztosítását a mindenkori kormány feladatai közé sorolja. Ez elől nem lehet kitérni, és nem az ellenzéktől kell várni a megoldást. És valami normális megoldást kell kitalálni. Az nem hangzik normálisnak, hogy a gyermekorvosok kiegészítő kompenzációját elvonják és ezt a bevételt osztják szét a háziorvosok között; de arra alkalmas lehet, hogy tovább erősítsék az orvosok (és betegek) elégedetlenségét.

Venni kéne egy csomó szeretnivaló, szőrös és aranyos plüssállatot, és a következő kormányülés előtt megsimogatva kis buci fejüket megvígasztalni a sok kis lurkót, a Ferit, a Janit, az Ágit (akit ugye nem fognak leváltani, lásd Untergang) és mindenki mást is. Hátha akkor jobb kedvre derülnek, és az olyan, kevéssé izgalmas témákkal is foglalkoznak, mint az ország ügyei.