Egy éve mást sem hallunk, mint hogy kell a több-biztosítós rendszer, mert kell a verseny, különben nem lesz színvonalas egészségügyi ellátás. Na, nézzük, hogy működik ez az ellátás egyik olyan szegmensében, ahol már lezajlott a privatizáció, és cégek versenyeznek a betegekért. Mai történet.

Régi betegem bukkant fel (péntek du., mikor máskor), olyan új panasszal, ami komoly, sürgős ellátást igénylő betegséget is jelezhet. Részletesen megvizsgáltam, enyhe de új tünetei voltak, ezek alapján is sürgős, nagyértékű radiológiai vizsgálatra van szüksége. Ez a vizsgálat normál esetben több hét várakozással érhető el, sürgős esetre ügyeleti beosztás van érvényben. Az intézményünkön belüli vizsgálóhely (aki nem ügyeletes, de az esetek 90%-ában elvállalja az akut betegeket) épp a már ma bevállalt több akut kérés miatt nem tudja fogadni. Kár, mert a készülékük elsőrangú, jobb mint a konkurrenciának. (Ha nem egy szűk lobbi szabályozná a kapacitáselosztást, még meg is fizetné őket az OEP, de ez már más téma.) Semmi baj, rövid telefon az ágynyilvántartónak, ők megmondják, hogy az X Kft, az ország egyik legelső privát radiológiai szolgáltatója a hunyó. Róluk annyit érdemes tudni, hogy iszonyatos mennyiségben végeznek nagyértékű vizsgálatokat, tekintélyes szeletet hasítva ki az erre országosan rendelkezésre álló összegből. Az általuk foglalkoztatott radiológusok az állami szférában dolgozóknál jóval magasabb fizetést kapnak. A szakmai színvonal nem kiváló, de legalább elfogadható. (Mellékesen majd' minden privát szolgáltatónál arra törekszenek, hogy a lehető legkisebb időráfordítással minél több beteget vizsgáljanak, ezért néha elmaradnak olyan részei a vizsgálatnak, amik a diagnózishoz fontosak lehetnek, de külön pénzt nem fizet utánuk az OEP.)

Szóval telefon az X Kft orvosának, részletesen elmondom, mit miért kérek és mért sürgősen. A válasz: nem ér rá holnap reggelig? (értsd: akkor már nem én leszek az ügyeletes) Mondom: nem, ha ráérne, nem zargatnám a kollégát. Válasza: Ő ezt nem érti, és különben is mért nem nálunk csináltatom meg? Én: Mert hogy nem tudják megcsinálni, eleve túlvállalták magukat, különben sem ők az ügyeletesek. Erre ő: De szerinte ez a vizsgálat holnapig ráér. Jó, mondom, csak tessék ezt a beteg nevével és TAJ-számával együtt leírni és elfaxolni nekünk (a ráhatás nemtelen eszköze, ti. írja ő le, hogy az általa nem is látott beteget ügyeletesként nem hajlandó megvizsgálni. Ha nem írja le írásban, én maradok a hunyó, hogy mért nem küldtem el sürgős vizsgálatra.). Erre mérgesen közli, hogy a mi osztályunkkal mindig csak a baj van, hogy nem megfelelő színvonalon működünk stb. Hogy ezt máshol dolgozó radiológusként hogy tudja megítélni, nem kérdem. Ellenben megkérem, mondja meg, miben tudnánk javítani a munkánkon, én is és a kollégák is szívesen tanulunk. Erre persze nem hajlandó. Na itt szakad el a cérna bennem is, én viszont röviden vázolom azokat a hiányosságokat, amiket korábbi betegek kapcsán mi láttunk a céggel kapcsolatban. Lényeg a lényeg: mehet a beteg, de sokat sejtetően közli, hogy sokat kell majd várnia (értsd: te kiszúrtál velem, én majd a beteggel szúrok ki).

Gondolok egyet, van egy Y Kft, nincs is túl messze, 3 műszakban dolgoznak, időnként a szakmai igazgatójuk könyörög, hogy küldjünk beteget. Egy telefont megér, hátha ők nem lesznek ellenségesek a beteggel. Telefon, asszisztens közli, lehet, hogy megy a dolog, de beszéljek az orvossal. Orvost keresi, nem találja. Eltelik egy perc, öt perc... orvos sehol. A háttérben több ráérő női hang trécsel. Feladom.

Szóval, privát szolgáltatók versenye, 2008. Akinek a munkája lenne, morog és sérteget, vagy ott sincs, ahol lennie kéne.