Álmomban Sopronban voltam. Nem tudom, miből jöttem rá, se Tűztorony, se Lövérek, és különben is, az álom jórészt egy teljesen jellegtelen szállodában játszódott, de teljes bizonyossággal tudtam, hogy ez Sopron.
Az álom úgy kezdődött, hogy A-val beszélgettünk mindenféle semmiségekről, de kimondottan élveztem, hogy beszélgetünk. Aztán egyszer csak kimásztunk a szálloda ablakán (ez valamiért logikus lépésnek tűnt), és egy dombtetőn találtuk magunkat, ahonnan lenéztünk a városra. (A látvány teljesen soproniatlan volt, leginkább a nagyváradi Kálvária-domb kilátására emlékeztetett, de erre csak ébren jöttem rá.)
Aztán valahogy megint a szállodában találtuk magunkat (ez a jó az álmokban, sosem kérdezzük meg, mi, miért, és hogyan történik). Egy lakosztály társalgójában álltunk, ahol a kerevet pont olyan zöld-arany huzatú volt, mint az anyósoméknál. Tovább beszélgettünk volna, de egyszer csak felbukkant B, akit az álom többi szereplőjéhez hasonlóan még életemben nem láttam, de pontosan tudtam róla, hogy A férje, és a fejformája zavaróan emlékeztetett egy ismerősömére, aki viszont nemrég Z-t vette el a való életben.
B mostanában divatos hosszú pálinkáspoharakat hozott, én meg nem akartam inni belőle, mert tudtam, hogy egy pohár is elég lenne ahhoz, hogy hosszabb időre kivonjon a forgalomból. Úgy látszik, még álmomban sem szeretem kiengedni a kezemből a kontrollt. Szerencsére B a kezembe nyomott egy pezsgős flőtét, hogy kérjek neki egy adagot. Ez nem volt logikus lépés, mert épp csak ketten voltunk (A hirtelen eltűnt valahova, de álmomban ez szintén teljesen magától értetődő volt). Mielőtt álmomban eszembe jutott volna azon töprengeni, kitől fogunk pezsgőt kérni, hirtelen felbukkant C, D, E és F, akiknek még a nemére sem emlékszem pontosan (kivéve C-t, aki világos nyáresti zakóban volt), és náluk persze volt pezsgő. Sajnos nem tudom, B-nek végül is ízlett-e, mert mielőtt odaadtam volna neki, megszólalt a vekkeróra, a soha meg nem álmodott szereplők közé űzve G-től Y-ig a teljes ábécét.
Ami vicc az egészben, hogy ebből az összevissza álomból olyan jó hangulatban ébredtem, mint már régen. Pedig nem is ettem vacsorára bolondgombát.