Romák menete indult el Jászladányból, hogy - reményük szerint - vasárnap a Hősök terén többezres demonstrációt tartva hívják fel a figyelmet arra, hogy a roma iskolásokat mennyi hátrányos megkülönböztetés éri.
Alapból egyetértek velük, ha valakit is - főleg egy gyereket - tényleg hátrányos megkülönböztetés ér, jogos a demonstráció. Most kihagynám azokat a köröket, hogy - első gyermekünk beiskolázása előtt - hány olyan órát láttam, amit nem-szegregált osztályban roma gyerekek tettek tönkre. Azt is kihagynám, kit hogy félemlít meg a Gárda, ki kit vert meg a Tavaszmező utcában, kit kinek a kertjében ütött agyon az áram uborka-beszerzés közben. Meg kihagynám Kolompár Orbánt is, családostul (ezt valószínűleg sok normális roma is megtenné). Most egy másik, méltatlan helyzetben levő, nézetem szerint szélsőségesen kizsákmányolt kisebbség nevében szólok, kéretlenül.
Ez a kisebbség szorgosan dolgozik, küzd a megélhetésért, mégis azt látja, hogy az általa megtermelteket más fölözi le. Ő teszi lehetővé, hogy a gyermekek iskolába járjanak, rajta múlik, hogy van még működő kórház az országban, nélküle nem lenne gáz, villany és ennivaló. Horribile dictu, még a más kisebbségeknek járó támogatást is ő állítja elő, persze köszönet nem jár érte, mert támogatva lenni egyesek számára alapjog. Ezzel együtt különösen a választások közeledtével úgy tűnik, mindenki elfeledkezett erről a kisebbségről, olyan választói csoportok kegyeit leresve, melyek létszámuknál fogva alkalmasak a győzelem biztosítására. Ezért persze olyan dolgokat ígérgetnek, amik a szóban forgó kisebbség gyerekeinek, sőt lassan unokáinak megélhetését is veszélybe sodorja.
A szóban forgó kisebbség neve: adófizetők.
Melyik vasárnap menjünk a Hősök terére?