A miskolci rendőrkapitány mozgalmas hétvégéje (péntek: cigányozás-gyanús megnyilatkozás, szombat: leváltás, vasárnap: rehabilitálás) a Konzervatóriumtól a NOL-ig mindenkinek megragadta a figyelmét. Az eset egy sor érdekes tanulsággal bír. Egy párat csokorba szedtem, íme:
1. Az igazság nem mindig politikailag korrekt (és ez nem az igazságra dehonesztáló).
2. Miskolcon tényleg nagy lehet a baj a közbiztonsággal, ha a kormánypárt nem a szélsőjobbos veszélyről mantráz, hanem latba veti befolyását, hogy a kapitány (aki eddig, úgy látszik, tett is a városért) a helyén maradjon.
3. Gusztos Péter és a többi zsigerből jogvédő beállítottságú tényező befolyása kezd az őket megillető helyre kerülni.
4. Nem elképzelhetetlen, hogy helyi szinten a két nagypárt együttműködjön a közösség érdekében (mint ahogy Miskolcon az MSZP és a Fidesz is támogatásáról biztosította a kapitányt).
5. Valószínűleg a roma társadalmon belül sem egységes a bűnelkövetők megítélése (tehát ott is van, aki a jogsértéseket tarthatatlannak ítéli).
6. Ha valakinek 2006 okt. 23. dacára az lett volna az illúziója, hogy nálunk a fegyveres testületek nem kézi vezérléssel működnek, az gondolkodjon el arról, hogy pár borsodi MSZP-s potentát elég volt ahhoz, hogy az országos rendőrfőkapitányt hátraarcra kényszerítse.
